Név: Jaeda no Kaito no Taro
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 22 év
Származás: Enoszuke
- származási udzsi: Jaeda
- mon: daruszárny
- társadalmi osztály: muszatasi
Kaszt: Kansin
- Iskola: Rakka-ken
- mon: egymást metsző két falevél között egy kard
- státusz: sugasa
Vallás: Kurodai
Jellem: Rend
A kis domb tetején álló magányos cseresznyefa halvány rózsaszín virágokkal borított vékonyabb ágai lassan lengedeztek a kellemes tavaszi szellőben, s mint röppenő pillangót, néha útjára engedtek néhány virágszirmot, melyek messzire szálltak a horizont alján felkelő nap vöröses fátylába burkolózott, hosszú felhőkkel tarkított ég felé. A távoli, csipkés hegyek komor vonulatokként magasodtak az előtte elterülő lankás tájat borító zöld rétek mellett álló vízzel telített rizsföldek, és a mögöttük húzódó ébredező, a végtelennek tűnő tengerrel határos, sokszínű város felett. A vékony fa tövében egy mozdulatlan, csukott szemű alak ült lótuszülésben, háta csak éppen érintette az alig tenyérnyi vastagságú törzset, kezei felfelé fordított tenyérrel keresztbe vetett lábain, a fekete hakkan térdrészén nyugodtak. Varkocsba font, kékesfekete hajába bele-bele kapott egy-egy légáramlat, mely végighalad sápatag, hosszú ívű sima arcán, és megborzolta sötétszürke khitamáját. Éjszínű origája hátán, és mellkasán két oldalt egy kör alakban elhelyezett, egymást keresztező két hosszúkás falevél között egy kard, a neves Rakka-ken rajú kansin iskola monja díszelgett, és mellette balján hosszában elhelyezett, enyhe ívben hajló, sötétre lakkozott szaajába bújtatott, feketére cserzett rájabőrrel bevont markolatú míves, három párhuzamos hullám, az Anateva fegyverkovács klán monjával ellátott taitó és sotó feküdt a zöldelő fűben. A sugasa nem mozdult, de még csak meg sem rezzent, mintha csak egy hús-vér szobor ült volna a virágát hullató cseresznyefa árnyékában. A végtelen űr, mely a mély meditáció alatt körül ölete lelkét, lassan szerte foszlott, és tudatába emlékek férköztek be, mint halott múltjának eleven képei...
Egy vaskos cölöpfallal körbevett kis kolostor állt a roppant hegy bércének egyik ködös ormán, és a sötét égből aláhulló, szitáló hó vékony szűzfehér fátyollal vonta be az alacsony pagodák vörösre festett tetejét. A Rakka-ken (Hulló kard) rajú hegyi kolostora, mely hosszú, kemény évekig jelentette számara az otthont, hová apja a Jaeda udzsi amatujának, Jaeda no Taka legfőbb tanácsadója, Tori a Kaito nemzettségből, küldte tanulni legkissebb fiát, hogy egy napon tudásával bölcsen szolgálja Családját. A Családot, mely ugyan nagy múltra tekintett vissza, és hajdanán ősei nagyrabecsült tagjai voltak a tennók udvarának, és kiválló kardforgatóinak nevét az Ég Alatti legeldugottabb sarkában is ismerték, ám mára már tündöklő fénye megkopott, és a múltban elkövetett hiba, melyet az idő soha nem moshat le, az udzsit szinte a feledés, és nagy területeit vesztve a legkisebb klánok sorába taszította. Alig látott még tizenöt tavaszt, amikor először átlépte a sugasa kolostor masszív kétszárnyas, az iskola művészien faragott monjával díszített kapuját, és az Iskola mestere, Kotoro taiszei tanítványai közé fogadták.
Hosszú évek kemény képzése kezdődött számára, mely egy célt szolgált, hogy az Iskola filozófiáját és tudásanyagát magáévá tegye, és életét a kardvívás tanulmányozásának szentelje. Gyermekként, anyja Keiko és a tanításával megbízott szolgák gondos kezei alatt, már elsajátította mindazt, amiben egy muszatasinak járatosnak szükséges lennie (*). Legidősebb bátyja Jaka, ki majdan apjuk örökébe készült lépni, és középső testvére Mura felcseperedve apjuk oldalán az amatu mellett teljesítette kötelességét. Ez a kötelesség Mura életébe került. Egy esős őszi napon, egy becstelen ragaenekből és szedett vetett rablókból álló banda lépte át az udzsi határát, és egy határmenti kis falura tört. Mura, ki a falu előljáró muszatasija volt, és tíz másik társa bátran, kötelességüknek megfelelően védték a Sikedza udzsival határos települést, azonban a túlerő legyűrte az védelmet. A faluban mindenkit legyilkoltak - férfit, nőt, gyermeket, senkit sem hagytak életben, majd feldúlták és felgyújtották. Mura kötelességen eleget téve, bátor muszatasiként vesztette életét a falu főterén testében féltucatnyi nyilvesszővel. A muszatasijaival lóhalálában érkező Jaka már csak a támadók által hátrahagyott társaik, valamint az udzsi muszatasijainak és hjakusóinak holtestét találták a faluban. Ezen kettős órán kezdődött a Család végső hanyatlása és ekkor küldte legkisebb fiát Kaito no Tori az Ume han magas hegyeiben húzódó Rakka-ken rajú kolostorának falai közé.
A hét tavaszon át tartó nehéz kolostori élet alatt az ifjú Taro társaival, kik között még egy Jaeda volt fellelhető, a Sigaru nemzettségből Kasima - kivel barátságot kötöttek, egyszer sem hagyhatták el annak zord falait. A kemény hegyi telek, mely alatt a kolostor megközelíthetetlenné vált, a hűvös tavaszok és nyarak, és az embertelennek tűnő képzés alatt megerősödve, Taro a Jaeda klán Kaito nemzettségéből férfivá cseperedett. Kotoro mester vasszigorral oktatta tanítványait, mely alatt mindent elsajátítottak a Rakka-ken iskola filozófiájából és tudásanyagából (**). A filozófia szerint a Rakka-ken kardvívás művészetét maga Kurodai, ajándékozta az Ég Alatti Császárságban élő kevés kiválasztott számára, hogy azt isteni tökéletességre fejlesszék (a va elérése). A rajú elsősorban a váratlan támadásokra és a mozgékonyságra épít, és így technikája - mozgása olykor lágyan ringó, máskor gyors és kemény, mint a kiszámíthatatlan szél, mely egyszer szelíden simogat, máskor tombolva elsöpör.
Miközben a fiatal Taro a messzi kolostorban gyakorlolta és fejlesztette kardvívó tudását, és átadta magát a Rakka-ken szellemének, addig a Jeada udzsira a vég napjai szálltak. A támadások egyre sűrűbbé váltak, és egyre véresebbé - mely már semmiképpen nem lehetett véletlen, mígnem az amatu a Dandzsódai-hoz (Császári Kivizsgáló Hivatal) fordult kivizsgálási kérelmével. A császári bürokráciának köszönhetően a feltehetően (sosem került bizonyításra) a támadások mögött álló szomszédos rivális Család, a Tamura udzsi kérelme előbb jutott el a Musaterasóba (Katonai Ügyek Minisztériuma), engedélyt kapva az orvul kitervelt rablótámadások súlya alatt meggyengült Jaedák elleni hivatalos katonai támadásra, szövetségre lépve a Sikedza udzsival, kiknek - a Jaeda területek fejében - a Tamura udzsi hűségesküt tett, lerohanták és mind egy szálig kiírtották a Jaedákat.
Ekkor, a támadás idején - a tavasz első napjaiban, mikor a hegyi hágók járhatóvá váltak - vette át Kotoro mestertől pecsétjével hitelesített bizonyítványát az ifjú Taro, miután pár tehetséges társával, köztük Kasimával kiállták a mester embertpróbáló vizsgáját, és bizonyságot adtak kiemelkedően elsajátított tudásukról, méltónak találta őket arra, hogy tanuló éveiket befejezettnek tekinthette. Taro és Kasima ekkor tudta meg, egy névtelen szerzetestől származó levél által, hogy udzsiuk a Semmibe veszett, és nem térhetnek többé vissza. Bár nem számítottak ragaennek, hiszen a Kotoro mestertől kapott bizonyítványuk, és így mint sugasa kiemelte őket az egyszerű muszatasik közül, azonban mint Jaedák, haláluk kívánatos lett volna ellenségeiknek. Udzsi-monjukat egyelőre elrejtve - hisz nem által egy Család szolgálatában sem - és mint sugasa, a rajú-mont viselve vágtak neki az útnak lefelé a hegyről, a távoli Csappa hanban, a Szuva udzsi területén fekvő Hónicsi városa felé, ahova az apja pecsétjével ellátott levél szólította őket - mely akár csapda is lehetett, de az írás szerint van még Jaeda Enoszuke kék ege alatt.
...Az első fényes napsugár áttörte a bús felhők alkotta láncolatot, és eloszlatta a tájra nehezedő komor félhomályt. A sugasa lassan kinyitotta szemeit, és egy pillanatra egyensesen a horizonton feltűnő vakító korongba tekintett, majd egy villanásnyi halvány mosoly jelent meg ajkai szegletében. Egy új nap virradt az Ég Alatti Császárság földjére. Gondolatai nehéz terhét maga mögött hagyva állt fel a magányos cseresznyefa alól, és gyakorlott mozdulatokkal övébe tűzte maga mellől felemelt taisóját. Hűvösen végigtekintett a zöldelő tájon, majd szemei megakadtak a tengermelléken széltében elterülő városon. Hosszú másodperceken át figyelte a rizsföldek övezte hatalmas települést, majd felkapta a vékony fatörzsnek támasztott széles karimájú, feketére lakkozott ijogaszát, és fejébe nyomta. Egy pillanatra még maga mögé tekintett a hosszan elnyúló messzi, az égbe törő zord hegyek felé, majd kimért léptekkel elindult a keskeny ösvényen Hónicsi városa felé, ahol már várták.
Megjelenés: Húszas évei elején járó, átlagos magasságú, sportos testfelépítésű, jóképűnek mondható fiatal férfi. Sárgás bőréhez hosszú, varkocsba font kékesfekete haj, és vágott fekete szemek párosulnak. Legtöbbször sötétszürke khitamát, és fekete hakkant visel a Rakka-ken rajú monjával díszítve – fölé olykor éjszínű origát, és hidegebb időben szürke mikót ölt - , melyhez szintén fekete mita és szíjsaru, valamint egy széles karimájú ijogasza (kúpkalap) párosul. Kardkészletét, taisóját övébe tűzve, sötétre lakkozott szaajában hordja.
Fontosabb jellemvonások: Hallgatag, magába forduló, türelmes alak benyomását kelti. Az élet és a halál dolgait enoszukeihez mérten tartózkodóan szemléli, hisz az Ég Alattiban e kettő ugyan azt jelenti. Kurodai hitét követi, a harcot sosem kerüli, és ölni öl, ha szükség úgy hozza, ám akkor tisztán, a lehetőségekhez mérten gyorsan és fájdalommentesen. Mint minden sugasa, félelmet nem ismerve a kihívásokat keresi, melyben egyre közelebb kerülhet a tökéletességhez, míg egyszer el nem éri a vát. Bár Családja a Semmibe veszett, de kansin révén mégsem számít ragaennek, azonban muszatasiként kötelezettségei mégis néhai udzsaijához köti, ezért szándéka felderíteni a Jaedák bukásának körülményeit, mivel szerinte csakis egy becstelen árulás lehet a háttérben. Ha elmélete beigazolódik, akkor ezen becstelenséget csak a vér moshatja le…
„A lehullott virág hátrahagyja illatát.”
Kezdő helyszín: Enoszuke
______________________
Elsajátított képzettségek:
* Piktogrammok írása/olvasása, Kalligráfia, Teaszertartás, Irodalom, Etikett, Heraldika, Lovaglás.
** Fegyverhasználat (4.fok), Fegyverismeret, Iadzsai, Párbaj, Akrobatika, Harc bizonytalan alapon, Rakka-ken kardvívó stílus, Vallásismeret, Pszi (Slan út - 4.fok).