név: Wik il Kirs
Faj: ember
Nem: ffi
Kor: 18 év
Kaszt: lovag
Jellem: Rend
Tsz: 1.
Wik Psz. 3683 telén látta meg a napvilágot Masgar mellett, az il Kirs család birtokán.
Harmadik fiúnak érkezett, igen későn, szülei már 40 felé közeledtek születésekor. Anyja belehalt a szülésbe.
Legidősebb bátyjának, Ullernek, vele egyidős fia volt, Miriel. Rengetegszer meg is büntették Wiket, mivel gyakran elverte az unokaöccsét.
A család birtokai kicsik voltak, mivel apja még fiatal korában súlyos sérülést szenvedett, a hadjáratokban nem tudott részt venni, és ezért különféle perekben, szomszédaik elnyerték birtokaik jelentős részét.
Három fiúnak semmiképpen nem lett volna elegendő a család vagyona, ezért már a második gyerek, Onik, papi pályára került, Kyel papja lett, és távol került a szülői háztól. Fontos feladatok ellátásával bízták meg, melyekről nem beszélhetett.
Uller maradt az il Kirs birtokon családjával.
Wik testi ereje folytán hamar elkerült apródnak, az il Kosak családhoz, majd később lovagi képzésben részesült a családfő, Osd keze alatt, amibe a lelkipásztor, Kyel felkentje is besegített. Míg a hadi tudományokat szivacsként itta magába az ifjú Wik, az öreg Osd ajkairól, addig a hadijogarral verte a fejébe Ulik atya az illem, a betűvetés és az egyéb, fontosnak titulált dolgokat.
A képzés során folyamatosan problémákkal küszködött. Termete (majd két méter), és súlya (120kg) miatt kevés ló bírta el, és nem is kedvelte a kopjavívást. A lovas harcnál egyébként is többre tartotta a gyalogos harcot, ahol szemben állhatott ellenfelével, és ahol kihasználhatta testi erejét.
Ha tehette, a lovászokkal töltötte az estéjét, kiszökött a kocsmába, ami miatt többször is megbüntették. A kocsmában nem egyszer keveredett bele verekedésbe, így a pusztakezes küzdelmeknek is ismerőjévé vált.
A fegyverek közül a pallos vált kedvencévé. Testi ereje lehetővé tette, hogy viszonylag könnyedén kezelje, de a „kötelező” fegyvereket, a lovagkardot, és a nehézlovas kopját is megtanulta használni, csakúgy, mint a pajzsot. A vértekkel eleinte gondjai voltak, mert nem akadt a termetére való, később azonban ezt a gondot sikerült orvosolni, és hamar megtanulta, puszta tömegével képes bárkit feldönteni, míg a vért védelmében neki magának nem esik bántódása. Ezt a taktikáját előszeretettel alkalmazta vívótársaival szemben, akik a kopjavívás során adták vissza a kölcsönt.
Apja már nem érhette meg, lovaggá avatását (3700-ban elhunyt), melyen bátyja, Uller volt csak jelen, psz. 3701-ben Masgar városában.
Saját birtokai nincsenek, így felvételét kéri valamelyik környékbeli rendházba.
Életét könnyen veszi, komoly bánat csak apja halálakor érte. Gyermekévei önfeledt szórakozással teltek.
Szerelmes sosem volt, de az il Kosak ház istállójához kellemes emlékek fűzik.
A szolgálólány, Anea azóta férjez ment egy ácshoz, de a helyébe lépő fehércseléd sem okozott csalódást...
A lovag kaszt tagjának a nyilvános lovaggá ütésétől számít, ami ez évben (psz. 3701) történt.
Vagyis a karakter most lett lovag, és mint ilyen a saját lábára kell állnia. vagy felveszik egy lovagrendbe, vagy más lovagok szolgálatába szegődik.
Hű a testvéreihez, értük bármit megtenne, hűséges az il Kosak családhoz is, hiszen ott nevelkedett, és mindenek felett hű Erenhez, és mindenkori urához. A leghűségesebb azonban szeretett pallosához.
Leírása: 190 cm magas, 120 kg tömegű, széles vállú, hordó testű, alul rövidre nyírt, felül hosszabbra hagyott, szőke hajú erv férfi. Nagyhangú, vidám ember, akinek nem kenyere a sok beszéd, de ami a szivén az a száján. A törvényes rendet mindenek fölött valónak tartja, és számára a szóbeli fogadalom éppoly erővel bír, mint bármely, Dreina szolgája által készített papiros. Ok nélkül senkit nem öl meg, de aki a szeretett országa ellen tör, az elég okot szolgáltatott a halálra, akár csak a fattyú elfek, akiket nem állhat. A toronikat nem gyűlöli, emberek azok is, kik parancsokat teljesítenek, de ettől még levágja őket, ha okot adnak rá.