Elõtörténet:
Név: Egower Ademaren
Kor: 20
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: harcos
Tapasztalati szint:1
Elõtörténet:
Egower, Erigowban született, egy elszegényedett kisnemesi családban. Egy nővére van Lyza, ki másfél évvel idősebb nála. A kis Egower midőn a világra jött szülei már tudták rossz ómen vár rájuk, hisz a kicsi, Darton havának, 2 tercében bukkant elő anyja ágyékából. Persze szülei baljóslatú megérzései nem csak ezen alapultak. A család vagyonát vesztette mikor is a fiú apja, a család minden vagyonát befektette egy kétes assziszi üzletbe. Egower 8 éves lehetett, otthon nevelkedve addig anyja szoknyáját fogva, midőn a behajtók megjelentek az ősi családi ház kapujában, s elhordtak minden ingóságukat. Az öreg családfő, Egower apja szégyenében másnap reggelre felkötötte magát a ház pincéjében. A két gyermek, Egower és Lyza édesanyja tudta, hogy a családnak, a bőségnek vége. Anyjuk zálogházba adta utolsó ékszereit, majd Lyzat beadta Kyel kolostorába, még Egowert az erigowi gárda kiképző kaszárnyájába. Miután gyerekeit biztonságban tudta a nő, rábízva sorsukat az Istenekre, méreg italt kortyolt, s örök nyugalomra tért férjét követve nagy szégyenében.
A kis Egower mindezek után, anyja előrelátásától vezérelve, s a tetemes tandíj ellenében tíz évig „élvezte” a kiképző iskola „vendégszeretetét”. Persze a hadi akadémián az általános testi erőnlét növelése mellett, írni- olvasni is megtanult, majd később, testi és lelki erejében egyre jobban megerősödve a kardforgatást, lovaglást, egyéb fegyverrel és fegyver nélkül való küzdelmet, taktikát „vertek” kiképzői, oktatói a fejébe. Nővérével teljesen elvesztette a kapcsolatot, mivel Kyel zárdája zárva vagyon minden külső behatás, bámészkodó és egyéb vendég kutató tekintete elől. Egower azt az utolsó információt kapta Lyza-ról, hogy a lány elkerült Kyel Új- Pyarroni rendházába, s ott szolgálja tovább a főistent.
17. életévét betöltve készen állt arra, hogy hű katonája legyen országának.Az ifjú katona kikerülvén az iskolából, szerencséjére egy hegyivadász egységhez került. Ott szolgált majd egy évet, járván a hegyeket, völgyeket, a déli határmezsgyét, csempészek, kémek, egyéb más ellenséges erőt kutatva. A felderítő egység parancsnokától, az idősebb katonatársaktól sokat tanult. Vadászni, halászni, úszni, nyomot olvasni, „túlélni” a természetet.
Azonban, sajnálatos módon Egowert átvezényelték az év leteltével a városőrséghez. Ekkor 18 éves volt. Két évet húzott le az iszákos, szolgálat után állandóan vedelő, kötekedő, köpködő társai között. Ez egy teljesen más fajta szolgálat volt, mint a hegyivadász egységénél. Az ifjú már nem érezte magát katonának. Ő mindent megtett pedig. A rend tisztes őre volt. Több bűnügyet, gyilkosságot, toroni kémkedésre utaló nyomot felderített, s a végére járt az ügyeknek. Az első év elteltével tíznagyi rendfokozatba léptették elő, de ez ifjún már ez sem segített. Kezdett befásulni, látván társai züllését, életmódját. Vágyott a hegyivadász egységhez vissza, de minden kérelmét visszautasították elöljárói.
Egy idő után ő maga is kezdett társaira hasonlítani. Belekeveredett több összetűzésbe, kocsmai verekedésbe, szajhák hajszolásába, s érezte kezd teljesen kicsúszni lába alól a talaj. Szerencséjére ekkor telt le a kötelező két éves szolgálat, mely a hegyivadászoknál lehúzott egy évvel együtt már három, s ami azt jelentette, hogy leszerelhetett. Hát Egower nem habozott. Leszolgálta azt az időt, mely kötelező, s tovább állt. Szívében új remény, egy új élet kezdett kibontakozni. A nagybetűs: SZABADSÁG, ÖNÁLLÓSÁG!
Szeretett katona lenni, a kardforgatáson kívül máshoz nem is igen értett, így arra az elhatározásra jutott, hogy zsoldos lesz.
Ebben az időben az a hír járta, hogy Eren határainál nomád törzsek jelentek meg, s le- le csapnak a határ menti településekre, erődökre.
Egower felkerekedett, az összegyűjtött zsoldjából vett egy lovat, felszerelést, élelmet, majd irány Nyugat, Eren.
Út közben a zsoldos életről ábrándozott, s arról, hogy egyszer talán ő maga is zsoldos, zsoldosvezér lesz, ki saját maga ura, s ki annak és annyiért ajánlja fel szolgálatait, akinek, s amennyiért csak akarja. Így, lovával poroszkálva érte el Erent, s a főváros határát……
Kinézet:
180 cm-er magas, 80kg testsúlyú szikár, jó izomzatú, de nem nagydarab ifjú. Rövidre nyírt haj, zöld szem, enyhén ívelt orr adja meg férfias arcvonásait, melyet még jobban kihangsúlyoz körszakálla, a facér női szemek nagy „örömére”. Bõre színe fehér. Jobb alkarján az erigowi õrség keresztbe tett alabárd motívuma van tetoválva, mely tíznagyi rendfokozatát szimbolizálja. Fekete incognója alatt jó időben bőr mellény, s fehér ing takarja felsőtestét. Esőben, hidegben bőr kabáttal egészül ki ruházata. Csatában, veszélyes szituációban előkerül sodronyinge is nyeregtáskáinak egyikéből. Bõr oldalt fûzõs nadrágját egy széles, dupla csatos öv tartja viselõjén, melyre fel van még fûzve egy díszes kard tok, benne egy hosszúkarddal, valamint egy tõr a tokjában.
Lovaglócsizmája régen fekete lehetett, de az út pora, valamint a hosszú utazás és az idõ megfakította, megkoptatta azt. Hátára csatolva vagyon közepes pajzsa, de ha lován ül inkább a nyeregtáskák mellé erősítve pajzsát lazít felszerelésén.
Jellemrajz:
Az életet szeretõ, tisztelõ férfi, aki azért benne van a jó buliban. Szülei halála búskomorrá tette, de mások társaságában ezt nem mutatja ki. Ezt inkább túlzott jókedvvel, vidámsággal próbálja leplezni. Kedveli a szebb nemet és ha módja, lehetősége van rá, meg is nézi mi rejlik azok szoknyája alatt. Szereti a jó bort, de azért általában tudja tartani a mértéket.
Társahihoz hû, ha feladatról, küldetésrõl van szó, nem ismer tréfát és lazaságot. Életét próbálja hasznossá tenni azzal, hogy segít az elesetteken, a rászorulókon.
Felmerült kérdések:
Miért érezte úgy, hogy olyan, mint a többi katona, városőr?
Volt neki összehasonlítási alapja. Látta a profi hegyivadászokat, s utánna a városőröket, kik nap, mint nap szolgálat után leittasodtak, szajhákat hajkurásztak, csinálták a fesztivált a különböző késdobálókban. Egy idő után ő is kezdte átvenni ezeket a szokásokat, de szerencséjére letelt a három év, s választási lehetősége adódott: Leszerelsz, vagy maradsz. Ő átértékelte a dolgokat, s rájött, hogy idősebb várösőr társaihoz, (kik borvirágos arccal, szesszagúan ébredtek az átmulatott éjszakák után, valamint addig nem múlt kezük remegése még nem nyomtak le egy kupica kisüstit ) kezd hasonlítani az ő élete is. Ezért döntött úgy, hogy inkább választja a zsoldosok szabad életét, mint a várösőrök alkoholizmusát.
Milyen cél hajtja? Mi az a dolog amiben hisz? Mi vezérli? Mihez hű?
A célja az, hogy Észak legjobb, leghíresebb zsoldosa legyen. Zsoldoskapitány, ki majdan bandériumával védheti az északi szövetséget. Elvei szerint védd meg szülő hazád, annak szövetségeseit minden rájuk törő veszedelemtől. Hű önnön magához, az északi szövetséghez.