Név: Kargash
Kor: 25
Nem: Férfi
Faj: Udvari ork
Kaszt: Harcos
A ketrec mélyén a lény öntudatára ébredt. A szagok, mint megannyi ismeretlen gondolat, férkőzött a tudatába. Szúrós volt mindegyik, györtő. Hangok... Egy mély zöngéjű férfié. - Sikerült! Ezzel végre elismerést szerzek magamnak! - a szavak nem jelentettek semmit a lény számára, mégis értette őket - A Mágusok tanácsa többé nem nevezhet kontárnak! Létrehoztam a művem!
Mű? Vajon miről beszélhet? Egy árnyék vetődik a lényre, s valami fémes csillan...
Kargash Doranban "született", már ha lehet ezt születésnek nevezni. A magiszterek tanácsának egy tagját a megszállotságig érdekelték azok a lények, melyek a nemesi udvarokban szolgáltak, s mágikus úton állították elő őket. Sokéves kutatómunka és kísérletezés eredményeként - melyeken néha sötét eszközökhöz is folyamodott, s rég elfeledett, átkos igékhez - sok kudarcélmény
és félresikerült eredmény után létrehozott egy példányt, mellyel elismerést, s tekintélyt óhajtott
Kicsikarni a tanácsból. Létrehozott egy Udvari orkot.
Leumatnak nevezte el, s minden idejét arra szánta, hogy alkotását jómodorra, köznapi életre,
s jónéhány bérelt zsoldos segítségével harcra okítsa - Kik sokmindenre okították, s nem kímélték soha.
Leumat léte először meghökkenést, majd érdeklődést váltott ki a nagytanácsból, hisz eme ritka,
becses példányok létrehozását elfeledett misztéiumnak vélték. Vizsgálóbiztosaik azonban semmi
"rendellenességet" nem találtak a kutatólaborban, ahol ez a lény létrejött. Dilgor van Goiles, ki
létrehozta, hallgatott arról, milyen úton is sikerült véghezvinnie e csodát.
Hogy biztosítsák, Dilgor további kutatásokat végezzen, s még több udvari orkot hozzon létre,
elrendelték, hogy valamely nemesi ház szolgálatába kell állítani Leumatot.
Leumat így került Linaora del Calhess-hez. A szépsége miatt Leumat kényelmetlenül érezte magát, de a lány nem foglalkozott a csúfságával, érdeklődve fordult a feszengő, egyszerű lényhez.
Kérdéseivel szüntelenül ostromolta a megtermett udvari orkot, s Leumat végül nagyon megkedvelte a lányt.
Lianora kiskorában olvasott egy történetet, melyet egy vándormuzsikustól kapott. A mesében
egy nőre farkasok támadtak, s egy szörny rontott elő a vadon mélyéről, hogy megmentse.
Később ez a szörny a nővel tartott, s a faluban, ahova mentek, mindenki rettegett a szörnytől.
Azt mondták, hogy a nő idézte meg átkos praktikáival, s boszorkánynak kiáltották ki.
Elfogták, s máglyára vitték. A lángok közül a szörny mentette meg a nőt, de ő maga a lángok
áldozata lett.
A történet igencsak megindította Lianora fantáziáját, s most, hogy egy udvari ork lett a védelmezője
úgy érezte magát, mint a történetbeli szereplő, s úgy vélte, hogy Leumatnak jó szíve van.
(Ami történetesen igaz is volt). A történetben szereplő szörny után Kargashnak hívta az udvari orkot.
Egyszer a lány elvitte Kargasht az erdőbe, hogy mutasson neki egy gyönyörű tavat.
A tónál beszélgettek, majd egy váratlan pillanatban egy kis csellel Lianora a tóba lökte Kargasht, s a meghökkent Udvari ork, miutána víz színe főlé került, először nem tudta mire vélni a dolgot, aztán látta, hogy milyen kedvesen nevet rajta a lány, s ő is mosolygott. Majd úgy gondolta megtréfálja a lányt, s vizet fröcskölt rá nagy kezeivel. Lianora abbahagyta a nevetést, s Kargash először azt hitte, valami rosszat csinált, de azután meglátta a lány ravaszkás mosolyát, s amaz is lefröcskölte.
Együtt nevettek, s az udvari ork életében először nem érezte magát szörnynek. Aztán banditák törtek rájuk, akik felfigyeltek a hangokra. Kargash már messziről kiszúrta volna őket szagukról, ha nem ment volna tele az orra vízzel, amitől prüszkölve próbált szabadulni.
A banditák sokan voltak, s míg Kargash küzdött, az egyikük tőrt tartott Lianora torkához, s megfenyegette, hogy azonnal menjenek el a holmijuk nélkül, ha életben akarja tudni. Kargash haragjában a férfinek rontott, s szinte kettéroppantotta. A banditák elmenekültek, s az udvari ork boldogan fordult Liadora felé, hogy elmondja, megvédhette a banditáktól.
A lány azonban halott volt. Torkán frissen vöröslött a seb. A nagy verekedésben sok vért ontott, így nem figyelhetett fel a lány felöl jövő kioltott élet szagára.
Kargash térdre rogyott, s elöntötte a szomorúság. Akkor ismerte meg a könnyeket.
A következmény nem maradt el: Száműzték Doranból, nem térhet vissza soha e földre. Csak azért nem
oltották ki azonnal az életét, mert akkor magiszter-társuk egész életművét tették volna tönkre.
Ez mentette meg.
Elindult hát, hogy meglelje a helyét a világban.
Kinézet: 168 cm magas, robosztus küllemű férfiú izmos testfelépítéssel, s vadállatszerű karmokkal. Arca néha a kényes gyomrokat meg fekszi, de a savószínű szemében látható mélabú és szomorúság emberivé teszi némelyest. Barna bőrből készül bakancsot, nadrágot, derékszíjat, valamint egy szürke inget, s egy sötétbarna, cserzett bőrvértet visel. Oldalán vaskos, méretes tüskékkel ellátott buzogány lóg, s három dobóbárd található, a jobb lábszárvédőjére pedig egy kisebb rövidkardnak is beillő tőr helyezkedik el. Hátára szíjazva egy jókora, másfélkezes kard.
Szegecselt alkar- és lábszárvédőt hord, a testén látszó sebhelyek azt mutatják, néhány összetűzésben már volt része.
Jellemrajz: Mélabús, visszahúzódó típus, de ha valakit megkedvel, a végletekig kitart mellette,
s megbízható. A hazugságnak nem látja értelmét. Néha nehezebb a felfogása, kissé hiányos nyelvtudása, és nem túl kimagasló intelligenciája miatt néha nehezen fejezi ki a gondolatait.
Kezdő helyszín: Gianag