Név: Sakamoto Yumi – Sassiya Harienn Ohidan (aki meghalt és adománnyal tért vissza)
Kaszt: Kardművész
Vallás: Narmiraen
Faj: Félelf
Nem: Nő
Jelem: Rend – Élet
Szint: 1
Tp: 0
Kor: 40
Látszólagos kor: 16-20
Magasság: 1,78 ynevi láb
Testsúly: 66 kg
Szem: Mély, csillogó, hideg – tengerkék
Haj: Ezüstfehér
Bőrszín: Tiszta hófehér
Kezdő helyszín: Tiadlan
Előtörténet:
Yumi 3661 Hideg évszakában, Darton tercének második, Csend havában látta meg a napvilágot Tiadlanban. Apja elf kalandozó, anyja pedig a tiadlani Reiatsu klán örököse.
Míg apja pontosabb háttere ismeretlen, addig anyja családja Tiadlan egyik nevesebb, Szukei ősökkel rendelkező klánja, kikre érdemes néhány szót szólni.
A Reiatsu klán egy renegát Szukei klán, akik össz-vissz kb 15-20 fővel párszáz (nem régebben mint 500 év) éve ejutottak Enoszukéről Tiadlanig, és kimentették a családi vagyont mindenféle nem romlandó értékben, otthonról. Tiadlanban tájékozódva a helyi viszonyokról Hűséget fogadtak a Dorchának, és területet kértek, hogy ott éljenek, amiért cserébe ők nem csak saját erejükkel (ami nem lehetett túl nagy akkor ) támogatják a Dorchát és tiadlant, katonailag, de mivel nem rendelkeztek túl nagy katonai erővel, ezért amint saját helyzetüket megszilárdítják, saját pénzen fognak az Ország védelmi erejének növelséhez tevékenyen hozzájárulni. A megállaodás megköttetett, a klán felépítette a saját klánerődjét a déli határ mentén. és kb 100-150 éven belül megerősödtek (anyagilag) annyira, hogy saját pénzen felhúztak egy nagy kolostorerődöt nem messze a saját klánerődjüktől ennek a neve lett az Őrködő Sárkány, amit saját pénzen éppítettek, és gyakorlatilag mivel az erőd nem csak katonai hanem utánpótlásnevelő támaszpont egyszersmint gondoskodtak az elején az utánpótlás neveléséről is. A klán innentől függetlennül működött és élt az erődtől, csak kezdetekben volt az erőd a Klán által küldött mesterek fennhatósága alatt, mert ahogy ezek a mesterek megöregedtek, az új generációk, tiadlani származású tanítvánai vették át ezt a feladatot. Innentől kezdve pedig már az erőd, csak a hozott harci hagyományokat igyekezett továbbvinni, de persze ezek 2-300 év alat jócskán átalakultak, meg persze a szemlélet sem őrződött meg, az is Tiadlaniasult. Innentől kezdve pedig a klán csak a protokoláris dolgok miatt összeköthető az Erődkolostorral és az ott képzettekkel és lakókkal, mert igazából már régen teljes mértékben a Dorcha a fő irányító, gyakorlatilag a klánnak ez volt a viszonzása a Dorcha felé, a letelepedésért cserébe. Perzse ez a klánra is igaz, csak kisebb mértékben, lévén az egy zártabb közösség. Őnáluk a vérvonal megőrzését nem úgy értendő, hogy igyekeznek 2-3 generációnként testvér, unokatestvér házasságokkal visszaházasodni az eredeti családba. Ezáltal a vérfrissítés is megvan meg a vérvonal megőrzés is valamilyen szinten, de persze ők már csak szeretnének igazi szukei vérvonal lenni, de már régen nem tiszta az a vérvonal. És ugyanígy átlakaultak a belső erkölcsök és az identitás tudat is. Így például: az erkölcstelenség volt a klán berkein belül, hogy Yumi édesanyja félrelépett az elfel, de ezt még el lehet volna tussolni, de azt, hogy utánna meg is szült egy be nem tarvezett fattyút, az már halálos ítéletet vont maa után.
Ám Yumi-t az apja elvitte a Tiadlan déli határterületét vigyázó, Őrködő Sárkány erődkolostorba. Az Erőd akkori mesterének fia volt kijelölve Yumi anyjának hivatalos férjeként, csak a lány még nem volt elég idős ahhoz, hogy az esküvő létrejöhessen és nem is érzett semmilyen érzelmet a férfi iránt, aki viszont szerette őt. Yumi anyja úgy került kapcsolatba az Erődkolostorral, hogy hagyományszeűen a Reaitsu klán ifjai tanulóéveik elejét, Az Őrködő Sárkány erődkolostorban töltik, megtanulva a katonai regulát és a fegyverforgatás alapjait, majd pedig a klán ősi harci fortélyait akkor tanítják meg velük, ha az erődbeli képzésükkor elégedettek velük. Ez volt az egyetlen oka, amiért az akkori mester nevelésre az erődbe fogadta és a tanítványai közé emelte a lányt, ám fia, amiért szerelme az elf miatt volt kénytelen öngyilkos lenni, párbajban megölte Yumi apját.
A lány maradásának gyakorlatilag egyedüli oka az erőd mesterének fia és annak olthatatlan szerelme a lány anyja iránt. Yumi ezek után a kolostorban nevelkedett és nőtt fel. Abban a kolostorban, ahol anyja is elsajátította Vívás alapjait, mielőtt visszatért volna klánjához, hogy családja mesterei tanítsák ki a Klán egyedi mesterfogásaira. A Mester a felnövekvő gyermekben látva ugyanazt a tüzet és tehetséget, mint az anyjában, és felfedezve benne az elfek kecsességét, hajlékonyságát és mozgékonyságát, egyértelműen a lány kitanítása mellett döntött, még ha tudta is, hogy ez időbe fog tellni, lévén akiknek egyik szülőjük elf volt, hosszabb élet jut, de ezzel együtt hosszabb tanulásidő is. És bár a tanulmányokat lehet siettetni, de bizonyos dolgokhoz még elég a gyerekek fáradhatatlansága, máshoz a kamaszok nyúlánk csontozata és megint mást már a fiatal felnőttek izomzata szükséges. Ennek viszont azaz eredménye, hogy adott szinten a lánynak jóval több ideje volt gyakorolni, mint egyszerű ember társainak. Mozgása, kardtechnikája, figyelme, összpontosítása, és a mozgásának letisztultsága folytonos gyakorlás következtében elf őseinek kecsességét és természetszerű tökéletességét megszégyenítő, páratlanul tiszta mozdulatai zavarbaejtik a nála képzettebb vívókat és harcosokat is, mivel nem egyértelmű, most magasan képzett, vagy csak közepesen képzett kardforgatóval állnak szemben. Talán a sors, talán a lány ősi vérvonala miatt, de számos olyan előnnyel is rendelkezett, melyeket nem sok egyszerű halandó birtokol. Gyermekkorától kezdve érzékelte az elmúlt életek lelkének lenyomatait a kárpit túlsó oldaláról, emellett pedig bírta a természet szellemeinek odafigyelését is.
Kamasz kora vége felé különös dolog történt.
Ezen tanulóévek alatt persze a Reiatsu klán tudott a lány hollétéről, és hogy ki is ő valójában. Az öreg mester és fia számtalan vita, és megállapodás árán igyekezett elcsendesíteni a klán ellenszenvét aziránt, hogy a lány az erőd tanítványai között tanulhat. Idővel a Reiatsu klán ha nem is megbékélt, de elfogadta a megmásíthatatlan tényt, hogy a klán fattyú sarja az erdőben maradhat.
Ám ahogy telt az idő közeledett a háború, ismét fellángoltak észak lángai, és a fekete és vörös hadurak immáron tizennegyedszer is nekigyürkőztek a világrengető feladatnak, hogy eldöntsék végre, ki fog uralkodni észak Ynev népei fölött. A háború első évében egy a Tiadlan határában vívott nagy toroni hadművelet közben az Őrködő Sárkány erőd harcosait is hadba szólított a Dorcha. Az egyik óriás hadműveletben, mely tíz, ha nem százezrével mozgatta meg toron és Tiadlan seregeit egyaránt, Yumi és csapata leszakadva a fő seregtesttől amivel voltak, egy tucatnál nem többen elhagyott ellenséges területen maradtak, ahol rájuk talált egy toroni brigádia néhány toroni Sogron pap vezetésével. A csapatot egy fő kivételével lemészárolták. A Lány súlyos égési sérülésekkel feküdt a csatamezőn, jobb oldala, a lába és a karja égett meg súlyosan. A csapatra felmentésére a Reiatsu klán egy csapata érkezett… a lány felismerte őket, a csapat tagjai is őt, de segítségnyújtás helyett magára hagyták. Ám az élni akarás a lányban erősebb volt. Kardjára támaszkodva a szellemek segítségét követve egy erdőig botorkált, sebesülten, félholtan. Egy Nardael talált rá és elvitte a ligetébe. A lányt több hetes ápolás után sikerült olyan állapotba hoznia, a szörnyű égisi sebekből, hogy ismét beszédképes legyen, ám ekkor még nem értették egymás nyelvét. Ám a Nardael felismerte rajta a jeleket, melyek a felsőbb hatalomtól származtak, és hívására hamarosan (néhány hét) megtartó érkezett a ligetébe, egy látszólag ifjú, valójában azonban kitudja mennyi idős elf nő. A lány akkor már jobban volt, de a sérülései még mindig csak gyógyulóban voltak. A Sogron papok tüze és az erdőig való csúszás, a majd kétnapos élet és halál között megtett út, a túlerőltetett szervezet, a tönkrement szövetek, az összeszedett fertőzések még mindig nem akartak rendesen gyógyulni. Ám a megtartó és a Nardael közös erőfeszítésének köszönhetően a lány lassan kezdett felépülni. A Szörnyű sebek próbára tették szervezetét, egészsége legyengült, de akaratereje kitartott, nem hagyta meghalni. Mikorra már lábadozott, jól érezte magát, a megtartó elmondta neki, hogy különleges képességei nem egyszerűen elf örökségének része, hanem felsőbb hatalom ajándéka. Az élni akarás, és a szörnyű sebek kínja felkeltette Narmiraen, a Ködökön-járó és az Érintéssel-enyhítő, figyelmét. A megtartó a lány lábadozása alatt sokkmindent tanított Yuminak. Megértette vele az elf nyelv kultúra és vallás alapjait, Narmiraen elveit és lényegének alapjait. Közösen Nardael vendéglátójukkal megtanították az erdők ismeretére. Beavatták őt a gyógynövények és a gyógyítás tudományába. Később, mikor már jól érezte magát, Narmiraen megtartója megtanította őt az íjak használatára. A Velük való élet során megismerte a hosszúlétűek idejét és szemléletét. Narmiraen megtartójától új nevet is kapott, Sassiya Harienn Ohidan aminek elf jelentése: „aki meghalt és adománnyal tért vissza” Maga a teljes felgyógyulása is, majd másfél évig tartott, és nem múlt el nyomtalanul. Ha nincs a megtartó, és a nardael mágikus hatalma, biztosan nem élhette volna túl. Ám az ősök mágiájának hatékonysága lenyűgözte a lányt is.
A háború tombolása alább hagyott, majd elmúlt, lenyugodtak észak lángjai. Három évvel a háború után a lányban új érzés virradt, a világ megismerések és új kérdésekre a válaszok megkeresésének az érzése. Kik és mik voltak a szülei. A Szövetséges klán emberei miért hagyták őt magára. Ha ezt megtudja talán az enyhíti azt a bosszúszomjas érzést amit most a klán tagjai iránt érez, amiért cserbenhagyták őt. És legfőképp, mi a célja vele Narmiraennek. Mi az oka az adománynak, amit tőle kapott. Ezekre a kérdésekre keresvén a választ indult ismét útnak, vissza Tiadlan civilizált vidékei felé, megkeresve erődjét, mestereit, és a Reiatsu klánt, akiktől majd kérdéseket tehet fel, vagy akiken majd elégtételt vehet a sértésért…
Elnézést, próbáltam használni a karakteralkotásnál javasolt kérdésekre adott válaszokat, de mikor a kérdéssorokat kitöltöttem, és újraolvastam, az mindenre hasonlított, csak előtörténetre nem, zavaros összevisszaság volt. Szerintem ez így egyben van, és azért igyekeztem válaszolni benne azokra a kérdésekre is, amik fel vannak téve a kérdéssorokban. persze ha igénylitek kitöltöm azt is mégegyszer és idetehetem.
Most pedig következik a jellemrajz, meg a kinézet.
Jellem: Yumi csendes, gyakran magába zárkózó, de alapvetően kedves fiatal nő. Sem az emberekkel, sem más fajok képviselőivel nem lenéző, de nem is rajongó. Rá is jellemző a kasztjából adódó szemlélődő magatartás, de szemeiben eltökéltség fénye izzik mindenkor, amikor ezt nem igyekszik palástolni. Cél és öntudatos, tettei helyességében megingathatatlanul hisz. Segítőkész ha arra van szükség, de nem naivan óvatlan, senkiben sem bízik meg elsőre, akkor is távolságtartó, ha ezt esetleg mások észre sem veszik. Nem kotyog, nem jár el a szája, nem beszél feleslegesen, nem könnyű meggyőzni őt mások igazáról, ha azaz ő nézeteivel ellenkezik. Viszont mivel eddig érzelemszegény környezetben élt, a heves érzelmek hatnak rá talán a legjobban. Ebből a szempontból könnyedén befolyásolható, ha valaki ért hozzá, vagy inkább ha átlát a felsőbbrendű elf vonások és a kardművészek kiképzése által közösen formált arcmaszkon, amit Yumi érzelmei eltakarása visel. Ezen eltökéltségből formált maszk, melyet az arcán visel, három dologból ered. Először is tisztában van vele, hogy különleges, mely különlegessége egyedi képességeiből fakad, és bár tőle távol áll az önhittség, az önteltség, vagy egyszerűen csak a felsőbbrendűség érzése, de óhatatlanul kiütközik rajta, hogy mellette embernek kell a talpán lennie a fickónak, aki tényleg embernek is akarja érezni magát mellette. Ezt ő nem érzeteti senkivel, inkább megfoghatatlanul körüllengi ez az érzés, mintha auraként árasztaná magából a jeges eltökéltséget és tökéletességet.
Másodsorban Közelebbi célja, hogy megtudja, miért hagyta magára a Reiatsu klán, mert e mögött több lehet, mint hogy egyszerűen nem láttak már benne életet, hiszen kiáltott feléjük, integetett, féltérdre állt, és mégis ellovagoltak, magára hagyták egyedül meghalni. Ennek kiderítése most legfőbb hosszútávú feladata közé tartozik.
Harmadrészt pedig a megtartó feltárta előtte, hogy ő Narmiraen kiválasztottjai közé tartozik. És bár nem született elfnek, mégis rendelkezik azzal a hatalommal, amit a kalahora megtartóinak biztosít. Így minden tettében keresi az utat, amivel felfedezheti, mi a célja vele Narmiraennek. Milyen sorsot szánt vajon neki…
- A mottó ötlete nagyon tetszett kerestem is egyet neki -
Mottó: „Félünk attól, ami alaktalan… De ugyanezért tiszteljük is. Így hát a végzet kardja lesújt!”
Megjelenés: Yumi az átlag ember nőkhöz képest nyúlánk, majdnem egy egész nyolctized Ynevi láb magas, vékony, arányosan izmos, nyúlánk testalkatú nő. Arcvonásai alapján kora 16 és 20 év közé tehető, tehát arca lányosan fiatal. Viszont egyszersmind feltűnően egzotikussá teszik a szukei vérvonalat az elf vérvonallal tovább erősítő hófehér bőr, az ezüstfehér, hátul vastag lófarokban, elöl és oldalt vékony fonatokban összefont hajzuhatag, melynek az elöl vállakat verdeső, fonatokba összefont részét egy vékony pánttal oldalra fogatta, hátul az összefogott rész pedig háta közepét verdesi. Szemei emellé, mély kékek, olyan ellentétet vetve arca bőrével, mint az északi jeges tengerek vize a rajtuk úszó fehér jégtömbökével. Ruházata, fegyverzete és páncélzata egyaránt több darabból áll. Egy férfikar vastagságú, egy ynevi lábnál hosszabb kerek bambuszhengerben hordja leajzott íját, és a húsz hozzávaló vesszőt, a bambuszhengert pedig egy, a henger két végén megkötött madzaggal tudja vállára venni. Az alsó ruházat fölött fehér vászonból készült, fekete szegélyű, térd alá érő testre simuló nadrágot, felül pedig ugyan ilyen, hosszú ujjú a testet viszont csak a bordák vonaláig takaró inget visel, melyet nem elöl középen, hanem jobb oldat kell összegombolni. Ez számára egyfajta pihenő és edző ruházat.
Efölött két rétegből álló férfi kimonót visel, a bő karú elöl nyitható változatot, melynek alsó része nem szoknyában, hanem bőszárú nadrágban végződik. Ezt azért, mert harchoz ez praktikus. Ez a ruházat egyszerű és praktikusan megoldott. A belső réteg fehér, viszonylag vastagabb, puha meleg anyagból készült, a külső pedig fekete, vékony de erős vászonból. A lábszárak és a felső ujjai kibővülnek, de csupán könyék illetve térd alá érnek. Ezáltal még ráhajlanak a lábszár és alkarpáncélok végeire, de azok kilátszanak alóluk. Lábán térdig érő, szarvasbőr erdőjáró csizmát hord. Mind lábszárain, mind alkarjain jól láthatóak a feketére edzett, acél alkar és lábszárvédők, a kardművész vért darabjai. A lábszárvédők a térdek fölé érnek, elölről és két oldalról körbeölelve a lábszárakat, és még egy külön lemezzel megvédve a lábfejet. A Két fémlemezből álló vértet két újnyi széles bőrszalag köti össze melyeket szegecsekkel erősítettek a fémlemezek belső oldalához, valamint a lábszárra is bőr szíjjakkal lehet őket ráerősíteni, melyek közül egy keskenyebb a csizma talpa alatt, három szélesebb pedig a lábszárakon rögzíti ezeket a vérteket. A lány kardművész vértjének Alkarvédős kesztyűit is hordja még. Ezek a környező országokban használt lovagi páncélkesztyűk leegyszerűsített változatai. Az acéljuk matt, fekete, és a fémlemezek nem egymáshoz vannak szegecselve, mint a profi lovagi páncélkesztyűkön, hanem egy vastag bőrkesztyűhöz. Ám ezek az alkalmatosságok is rendelkeznek alkar, csukló, kézfej és ujjpercvédő fémlapokkal, maga a bőrkesztyű pedig majdnem könyékig felérő, vastag bőr ruhadarab, aminek külsején széles bőrszíjak futnak, a fémek belső oldalához szegecselve, hogy megfelelően rögzítsék a páncéldarabot a kézen és az alkaron. Természetesen az alkarvédő rész felér könyék fölé. Ezen darabokon kívül azonban a lány nem hordja teljes kardművész vértjét. Ez adódik abból mert a háborúnak vége és nem praktikus, meg hogy a további vértek viseletének egyetlen igazi oka van, az hogy a vértezete többi darabja tönkrement mikor megégett. A kardművész vért rákozott megoldással készülő hátpáncélját hordja például, de a mellpáncélját már nem, valamint a baloldali széles rákozott vállvértet hordja, de a jobboldalit nem. Ugyanez a helyzet a felkar és combvértekkel, valamint a széles csataszoknyával, amit a mellvért helyett a derekán körbeérő övhöz rögzít, amit pedig egy szíjjal a hátvért fennmaradását segítő hámhoz erősít, mely a mellkasán fut. Ez a hám két vállszíjból áll, amit a nyak alatt a mellkason, valamint a mellek alatt a bordák vonalában köt össze egy-egy szíj. Valamint a baloldalon még egy-egy keskenyebb szíj emeli a csataszoknyát rögzítő szíjat. A csataszoknya ráhajlik a combvértre, mely a nadrág fölé van szíjazva négy szíjjal, ebből a két szélesebb a combok körül fut, a két keskenyebb pedig a csataszoknya alatt az övszíjhoz csatlakozik. Ezen vértdarabok minden darabja a fekete kimonó fölött található, tehát jól látható.
Viszont a karakter nem ilyen látványosan utazik. Rendelkezik egy a kalandozókra jellemző csuklyás köpenyeknek a tiadlani vállfajával, mely kiterítve egy nagy T alakot mutat, ezen köpenykabát rendkívül merev, magas, arc fölé érő gallérral rendelkezik, rendkívül széles, majdnem a köldök vonaláig leérő ujjakkal, valamint bőven leér térd alá, egészen lábszárközépig. A kabátot középen lehet nyitni, annyira széles, hogy a viselőjének nem szükséges beledugnia a kabát ujjaiba a karjait, azok csupán egy-egy kényelmes kijáratot szolgáltatnak a viselő karjainak, ha ki akar nyúlni a kabátból, nem kell kigombolnia a kabátot elől. Ha mindkét karja kint van a kabát ujjain, akkor a kabátujjak maximum a könyökök vonaláig érnek. A kabát elülső és hátulsó részén több szíj, kisebb nagyobb csat, zseb és egyéb szállítási eszköz található, amire az ember a motyóját felaggathatja. Sőt, annyira praktikusan van megoldva, hogy a csípő vonalától lefelé, átlagosan egy férfitenyérhossznyi távolságonkét vannak nyitható rések lefelé, hogy ha a viselője kardot hord, az bármelyik oldalt szinte bármilyen szögben kikandikálhat a kabátból, az nem fogja lenyomni arra kárhoztatva a nemes fegyvert, hogy a végét a föld koptassa. A köpenykabát anyaga vastag sötét, földbarna posztó.
Yumi látható fegyverként egyébként Kardját viseli. A fegyvert különleges tokban hordja, mely csupán a penge belső, fokéles oldalának közepéig fedi a pengét, utána csak a tsuba fölött egy keskeny szíj rögzíti, amit egy ujjmozdulattal kiold, és egy markolatfordítással már jobb kézzel ki is emelte a pengét a hüvelyéből. Ám az obszidiánfekete pengét csak halálos kimenetelűnek tűnő küzdelemben veszi elő. Egyébként nem villogtatja, hiszen a kardot sokkal inkább tiszteli, mint mondjuk a legtöbb embert. A csatatérről megmentett Slan tőrét Köpenykabátja alatt a kimonóját összefogó vászonövbe tűzve hordja, markolattal jobb kéz fele. Szintén a kard mellett, bambuszhengerben található a megtartótól kapott íja, a vesszőkkel együtt. Bár az alkalmatosságot eddig inkább csak vadászni használta, nem tartja egyáltalán kizártnak, hogy ember ellen is használnia kell a közeljövőben. Yumi fő fegyvere a megtartó álltal készített bot, melynek súlya, súlyeloszlása és formára megszólalásig emlékeztet kardjára. Hogy a megtartó, az eltelt öt év alatt hogyan növesztette meg az uscayha fa ágát, hogy aztán abból hosszas munkával lefaraghassa a felesleget. Elmondása szerint maga a fa adta a kardot a lánynak, a megtartó csak lefaragta a kardról az ágat. Ez a markolatán vászonnal betekert fakard amit sokan talán egyszerűen gyakorlókardnak vélnek, szolgál a lány általános fegyveréül, hiszen ha megtámadja akárki, nem ránthatja csak úgy elő Hitsugaya-t hogy megvédje magát, a kardot csak akkor veheti elő ha ölni akar, vagy ha ölnie kell. Éppen ezért önvédelemre csak az uscayha-fa kardot használja. (Játéktechnikailag a fakard kialakítása miatt a fakardot ugyanazokkal a harcértékekkel használhatja, mint az igazi kardját – beleértve a sárkányharcot is - de a fegyver sebzése annak fa mivolta és életlensége miatt egyértelműen kevesebb kell hogy legyen mint a kardé) A Fakard Yumi oldalán a kimonót összefogó selyemöv fölé tett bőrszíj egy bőr csatjával van rögzítve, melyet egyébként a kardhüvely rögzítésére használnak a háborúban. Ha esik az eső, Yumi széles karimájú rizsszedő kalappal takarja el fejét.