Faj: ember
Kor: 18-19 év
Egy kép amely "Őt ábrázolja"
--------------------------
. Gyermekkor:
1. Milyen nemzetiségű a karakter és hol született?
Pyarroni. Új Pyarronban, az Al-Lyavelln kastélyban
2. Kik voltak a szülei? Mi a foglalkozásuk/vagy kasztjuk?
Az atyám Darnol Al-Lyavelln, egy jómódú, köztiszteletben álló gróf, az Aranykör Lovagrend most már visszavonult lovagja. Mostanában főleg anekdotákkal és üzleti ügyeivel múlatja idejét.
Édesanyám Loren Al-Lyavelln (született Loren Dan Angus) hivatásos nemeshölgy. A pyarroni dreina-olvasó és hímzőkör alelnöke.
Általában adományokat gyűjt a hadiárvák megsegítésére, vagy fogadásokon sóhajtozik a korok és erkölcsök felett.
3. Milyen társadalmi pozíciót és vagyoni helyzetben volt a család?
Őseim a családi kalendárium szerint vagyonos grófok voltak világ életükben. Mondhatni az Al Lyavelln-ek grófok, már "évezredek" óta, vagy legalábbis addig az időkig visszamenve, amíg publikus a családfa. Ó-Pyarron pusztulása, sok más családéhoz hasonlóan megviselte az én családom vagyonát is. Még nem hevertük ki teljesen a dúlás éveit. Sőt a rossz nyelvek szerint túl sok volt az adakozás is. Ám valójában azok zöme csak befektetés... idő kérdése mikor kezd el fialni az a sok szívesség.
4. Gyeremkkorban történt jelentős családi tragédiák (ha voltak ilyenek)
Meghalt Prüszke, a pónim. Elkapott valami betegséget, vagy ilyesmi. Azt hiszem kólikás lett.
5. Hol és milyen formában végezte tanoncéveit a karakter? (Céh, iskola, magányos mester, szülők okítása)
Mivel Jóatyám az Aranykör Lovagrend oszlopos tagja, ahogy az apja, és apjának az apja, és annak az apja valamint annak az apjának az apja volt egészen az emlékezet határáig... Ráadásul a fivéreim is a lovagi pályát választották, és hogy teljes legyen a családi idill, ők is Kradot tekintik patrónusuknak. Imigyen az otthoni taníttatásom mellett hamarosan a Rend egy szép rendházában folytathattam tanulmányaimat. Bízván, hogy az istenség, a bölcs Krad, engem is kitüntet majd kegyeivel... vagy ha nem is, remek "könyvtáros" nővére leszek a rendnek amíg megfelelő férjet nem találnak a számomra.
6. Gyermekkorban történ jelentős -a karakter életútját befolyásoló- örömteli események (ha voltak ilyenek)
Kiderült, hogy Krad bár kedvel, valaki más jobban.
7. Miért azt tanulta a karakter amit?
Atyám akarata volt, és vele nem mertem vitatkozni, és ellenkezni akkoriban.
8. Mi az amihez a karakter különösen jól ért és miért sikerült ilyen magas szintre jutnia benne?
Vallásismeret, történelemismeret, nyelvtudás, kultúra stb.
Azért, mert szerettem volna, hogy ha Krad kitüntet figyelmével, és ez inspirált. Emellett a tehetségemet, intelligenciámat, szorgalmamat, valamint az atyai szigort és a rend híresen jó mestereit tudnám megemlíteni...
Aztán kiderült, hogy kitüntetett már valaki afigyelmével, de az nem Krad... és így.
Ami azt illeti az Aranyhajú istennő is sokat segített benne.
9. A karakter családi kapcsolatrendszerének vázolása.
Hát ez bonyolult. Van 3 fivérem mindhárman lovagok, az idősebb Jofre ráadásul félig pap is, az aranykör szolgálatában. De nem ő (mert ő túl szentéletű) hanem Nogren fogja örökölni a birtok javát és a címeket.. mivel ő mindünk közül a legokosabb és legrátermettebb. Rafiel az öcsém, ő állítólag remek fegyverforgató, a hitetlenek ostora lesz vagy efféle. Előre félek tőle.
Ezenfelül él 2 nagynénim és nagybácsim Pyarronban, meg számtalan rokon... s ha jól emlékszem unokatestvéreim Predocban vagy Edorlban? Hol is van bor? Ja igen Predocban élnek... Ezenfelül van...
Biztos, hogy kibontsam?
10. Mi volt a karakter "hobby"-ja? (Olyan képzettségek -ésszerű- megindoklása amik szorosan nem következnének a kasztból.)
Hát... Qui orat et laborat. Szóval... de amúgy tényleg szeretem a történelmet és a legendákat... valamint a könyvek... *szimat...* hm nincs is kellemesebb mint a könyvek illata, a tudás zamata...
Ó bocsáss meg Ellana, de szerintem igenis jobb a margarétánál...
II. Ifjúkor
1. Szerelmek és barátok
Sz.
->Fodris, egy fiatal apród egészen oda volt érte, de ő túl mulya volt, hogy észrevegye.
<- Deqator cwa Martem a híres költő... Aki ilyen szép verseket ír, csak jó ember lehet.
B.
Lileath cwa Guin, a Kékindás Kősárkány rendház szakácsnője. Isteni a palacsintája.
2. Pártfogók és ellenségek
Ellensége nincs, őt mindenki szereti.
Pártfogója meg mindig akadhat a családja révén...
3. Jelentős ifjúkori életesemények (leégett a házuk, elutazott Beriquelre a mestere kíséretében, első csata átélése, stb)
Egyszer véletlenül felborított egy könyves szekrényt, és utána sokáig pakolhatta és rendszerezhette újra a könyveket
4. A tanulóévek vége (Mi volt a karakter "mestervizsgája" azaz mi volt az a momentum amikortól az adott Kaszt tagjának számított?)
Elzarándokolt Ó-Pyarronba és magába szívta a szent levegőt..
5. Mit vár el tőle az iskoljája/céhe/rendje/mestere?
Gyűjtsön össze a rend számára annyi tudást amennyit csak értelmesen lehetséges.
Képviselje és hirdesse istennője igaz tanait.
Lehetőleg ne herdálja el a család összes vagyonát, csak mert nem tud otthon ülni mint más tisztes nemeskisasszony, vagy segédkezni a rendben.
6. Mi a karakter célja most hogy az lett aki?
Megváltoztatni az emberek véleményét Ellanáról és az ő tanairól, valamint persze ráterelni őket az egy igaz ösvényre.
7. Kihez hű a karakter?
Ellanához, Kradhoz, Apjához és Családjához, Pyarronhoz.
III. Személyiség
1. Van a karakternek jellegzetes szokása?
Csavargatja szőke tincseit, vagy épp számolgatja mennyi aranya van még az atyai apanázsból és mikor kapja a következőt.
2. Miben rejlik a karakter kiválósága?
Ellana kegyeltje.
3. Mi a karakter gyengéje?
Beszélgetni az erotikáról. Ekkor mindig elpirul és zavarba jön.
4. Mi a karakter kedvence? (Pl: Imád meztelen talppal sétálgatni a fűben, imádja a törpe pálinkát; stb)
Imád meztelen talppal sétálgatni a fűben... ez tök jó...
5. Mi az amit szívből utál?
Ha kalandozás közben letörik a körme.
6. Mi a karakter legnagyobb félelme? (ez lehet irracionális is)
Ha beleszeret valakibe és kiderül, hogy csak a teste kell a másiknak.
7. Mi akarakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
Csokis palacsinta... meg persze arra hogy megértsék az emberek a szerelem egy tiszta és csodálatos érzés, nem pedig állatias szexualitás... de a palacsinta fontosabb.
8. Vannak-e a karakternek előítéletei?
Igen. Alapvetően nem bízik Ellana többi hívében, mivel szerinte prostituálták az egyházat. Ebéli nézete miatt az inkvizítorokban sem bízik értelemszerűen.
9. Vallásos a karakter?
Nem, ő egy ateista pap
Csak viccel mikor lóbálja a szent szimbólumot. 10. Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
Okosak, és tehetségesek. Ha jól használják fel a tudásukat, az emberiséget viszik előrébb vele.
----------
Zanzás Előtörténet:
Glyneth pyarroni grófi családban született, nyáron.
Apja híres lovag, ahogy felmenői, Anyja unatkozó nemeshölgy, testvérei szintén lovagok.
A család patrónusa Krad, így a ház férfi és sok esetben hölgytagjai is kötődnek így-úgy az Aranykör lovagrendhez.
A lovagrend Kékindás Kősárkány rendházában tanult, sokan azt várták Kradnak szenteli majd életét, ám kiderül Ellana kegyeltje.
Kellemetlen hogy eretnek nézeteket vall, így egy apró kínos botlásánál felkérték egy zarándokútra.
-
Előtörténet:
Az Al-Lyavelln ház egyike Pyarron régi nemesi családjainak, amelyek ha nem is időtlen idők óta, de emberi mértékkel mérve meglehetősen régóta fennállnak. Legalábbis eléggé ahhoz, hogy megérdemeljék az „ősi” melléknevet, a patina mellé, ami rárakódott az éveszázadok kígyózó során át a sok használattól, hisz eme nevet a városban s tán az országban is mindenki ismeri.
Grófok ők ugyanis, régtől, okát és mikéntjét nem őrizte meg az emlékezet. Az ember élte túl rövid, a fóliánsok zöme pedig a fővárossal hamvadt el, vagy később a romok közt lett az enyészeté, a gondos ápoló kezek híjján amelyek szintúgy odavesztek.
Persze akadhat még tekercs, iromány, egy-két kolostorerőd mélyén, talán Lar-Dor irattárában, vagy Viadomó bércei közt, ismeretlenül, elfeledve a pókhálók között, amely fellebbenthetné a titkot. No meg a család is birtokol ódon pergament azokból az időkből, de ők nem adják ki kezeik közül, hanem rejtve őrzik könyvtáruk mélyén az új Márványváros falai közt, mintha azt üzennék „ne is firtassa senki sem”.
A Dúlás évei megviselték az Al-Lyavelln házat is, mind életben, mind javakban egyaránt.
Az ő birtokaik, uradalmaik is elpusztultak a hordák randalírozása során... és odaveszett megannyi bérlő és jobbágy... Ráadásul a család akkori feje, az öreg gróf a székvárosban esett el, rendtársaival, az Aranykör több más lovagjával egyetemben.
Ám szerencsére, a fia a mostani gróf, Darnol Al-Lyavelln, továbbvitte a család nevét, és energikusan, acélos akarattal, ami mindig is a család erénye volt, talpra állította a házat. Ebben nagy segítségére volt, a bankházakban, és tengermelléki uralomban felhalmozott jelentős vagyon, és a számtalan kereskedelmi letét Dél-Ynev szerte, amelyeket a bőségesebb időkben halmoztak fel bölcs előrelátásukban az ősei.
A vész elvonulta után egyike volt azoknak a nemeseknek, akik szorgalmazták egy új város alapítását, és súlyos aranytallérokat is letettek a szavuk mellé.
Ugyanakkor bizonyítván, hogy a tragédia ellenére a család még mindig szilárd támasza választott istenének, és elkötelezettségük töretlen, még egy rendházat is emeltetett, részben saját költségén, részben adományokból a Kradita lovagrend, az Aranykör kóborló lovagjai számára, no meg, hogy az összegyüjtött ismeret egy része legalább méltó helyre kerülhessen.
Közben feleségül vett egy ifjú nemeshölgyet Lorent, Predocból, hogy hamarosan az újáéledő Pyarron mellett gondolván a családjára is, új reményt hozzon a ház számára is.
Glyneth Al-Lyavelln már a Gályák Tengere-menti Pyarronban, az új kastélyukban látta meg a napvilágot, harmadik gyermekként, s egyben első és utolsó leányaként szüleinek.
Anyja nagyon megörült a csöppségnek, hiszen a fiúk ugye biztosan, és helyesen apjuk nyomdokaiba lépve a lovagi pályát válasszák majd, hamar kikerülve a gondoskodása alól. De a lány, az majd ő dicsőségére nő fel, dáma lesz, az előkelő társaságok ékköve...
Boldogságát csak fokozta, hogy csemetéje, a szép derűs naphoz hűen, amikor született, ragyogó szőke hajjal lett megáldva, melyet órákon át fésülgethetett, elmélázva. Ha felnő kihez is adhatnák hozzá, ki lesz majd méltó a kincse kezére.
Ilyen idilli körülmények közt a grófkisasszony békés és gondtalan életnek nézett elébe, melynek legnagyobb kihívásait fivéreinek csínye jelentette... ám hála édes mosolyának a vitás kérdések általában az ő javára dőltek el, többnyire egy felnőtt segédletével.
Apja, a korosodó Darnol, borzadva nézte „ezt családi idillt”. Azon morfondírozva olykor, hogy ha a dolgok így haladnak tovább, a lányát teljesen elkényeztetik. Méltatlanul az Al-Lyavelln névre, egy beképzelt fruska válik belőle. Elviselhetetlen lesz, naphosszat nyafog majd, és hisztizik, s üres fejjel mered csak úgy bele a semmibe, mint a legtöbb pyarroni dáma, akiket neje úgy csodál, ő pedig megvet és borzadva utál.
„Ezeket vitte volna el a sakallornak kutyái” mondogatta olykor, ha senki se hallhatta ugye.
Szigorú ember révén, elsősorban a tudást és szorgalmat becsülte, nem a léha életet, akárcsak ősei egészen a kezdetekig visszamenőleg.
A család Kradnak, a legbölcsebbnek feltétlen híve, ő is lovagja, bár mivel gróf, rendházat nem vezet..., s fiai is ezen az úton járnak, akárcsak eleik... Meghozta döntését, gyorsan ami azt illeti, és amellyel nem mert vitába szállni senki. „Úgy lenne helyes, ha leányom is kellő szigor mellett sajátíthaná el azokat a dolgokat... amik ööö helyesek...” köznyelven annyit tesz, hogy amiket ő fontosnak érez. „A boldog nemesi lét mellett, ne mihaszna váljék belőle, hanem dolgos, istennek tetsző életet éljen csakúgy mint ősei, ha már a nevüket viseli. Egy szó mint száz, ne váljék méltatlanná az Al-Lyavellyn nevére”.
Glynet, mint az várható volt tehát, a Kradita rendhez került. Az Aranykör lovagrend Kékindás Kősárkány növendékei között találta magát hamarosan, és leány révén nem az apródok, hanem a hölgytagok közé rakták. A rend szigorú amúgy az ilyesmiben, s úgy vélik elégséges elkülönítés mellett könnyebben elsajátítható a helyes viselkedés és magatartás.
Jót is tett neki a rendház szigora, és egyben varázslatos hangulata, mely joggal fogja meg a külvilágiak fantáziáját. Flegmaságát és kényeskedését hamar magamögött hagyta, gyorsan tanult, és szívesen járt a könyvtárba. Oktatói nagy gyönyörűségére még segédkezett is ha úgy hozta a szükség.
Apja, és a rendházbéli barátai, akik ismerték Darnolt régről végig reménykedtek abban, hogy Krad majd felfigyel az amúgy éles eszű és szorgalmas leányra... mert eme két tulajdonságával még a fiú növendékeket is túlszárnyalta. Remek papnő lesz majd belőle idővel, vagy ha az nem is, könyvtáros nővérük a tudás szolgálatában mindenképpen.
A gróf nem panaszkodhatott. Patrónusa szívén viselte családjának sorsát, s még féltett leányának is juttatott szeretetéből egy keveset... ~mert ugye Glyneth szinte falta a könyveket, s szívesen másolt, vagy rendszerezett...~ de kegyével nem tüntette ki. Nem gondolta meg magát annak ellenére sem, hogy a lány igencsak iparkodott, és mindemellett sokan imádkoztak érte, fogadja őt is pártfogásába istenük, mint őseit annak előtte.
Egy virágillatos tavaszi napon, változott meg minden, s került a történet más mederbe. A könyvtárban történt, az eset, pont ott, ahol legszivesebben múlatta mindennapjait, mondhatni a polcok, és igaz szerelmei a könyvek között. A többség odakünn lebzselt éppen, míg a kisasszony épp régi fóliánsokat pakolt, és ápolt, nehogy a gombák miatt a féltett kincs az enyészeté legyen.
Így esett, hogy feltűnt neki, az egyik tekercs mélyén lapul még valami, egy kisebb pergamen. Rajta egy vers árválkodik régóta elfeledve, olvasatlan... szinte várva hogy valaki végre ráleljen, ne árválkodjon a porban.
Elmosolyodott, és fel is kapta menten, büszkén és lelkesen, hogy lám ő is rálelhet valamire, ha kell akár itt a Kősárkány falai között. Nem kell ehhez kimennie „vidékre”.
Mindig is kíváncsi volt, fogékony múltra, rejtélyre. Szemei szinte falták az ismeretlen költő sorait... érezte, hogy valami fontosra lelhetett. Aztán, mintha villám csapott volna bele, keze megremegett, kiejtette a pergament. Ilyen ürességet... még soha sem érzett. Valaminek az elvesztését melyet soha nem birtokolhatott, valaminek a hiányát mely fontos mégis elveszett... A sok szenny és kosz emésztette meg, a bűn mocskába hullt s eltemettetett.
A grófkisasszony nem viselte könnyen a változást. Mindvégig abban a hiszemben volt, hogy Krad előbb utóbb kegyébe fogadja, ha neki tetsző módon éli az életét, és erre... Csak meredt maga elé szomorkásan s mégis, belül valahol vidáman, hogy a tipródásnak legalább vége. A bizonyosság mindig könnyebb, kellemesebb.
Mikor a rendház vezetőj meglátta a lányt, órák multán, kint, a padon a kert fái alatt... tudta, hogy elvégeztetett. Bizonyossá vált, hogy nem Krad hanem más istenség az, ki a lányra mosolygott születésének óráján, s ők sem maguk, sem apja előtt nem tagadhatják tovább... Glynethet ha nem is „elveszett” hagyni kell, hogy elinduljon a saját, immáron választott útján, melyet istennője tervezett.
Gyermekfejjel, mint leendő kis növendék hagyta el a Márványvárost, hogy később, mint Ellana kegyeltje, csaknem papnője térhessen vissza szüleihez. Végleg hazaköltözött ugyanis, hisz „rendtársait” zavarta idővel, kérdéseivel, és megújult mohóságával a szerelmes versek és romantikus irodalom iránt.... Ráadásul olykor mindenféle csúnya, erkölcstelen műveket is forgatott. Olyanokat, amiket csak Ellana hívei miatt nem kerülhettek indexre, pedig azzal olykor, szégyen ide vagy oda, de még Glyneth is egyetértett volna.
Szülei persze csaknem szívrohamot kaptak, amikor megtudták a nagy hírt. Talán még Noirnak is jobban örültek volna, vagy Airun féle szakadár dartonitának ha férjként jelentkezik. De egy Ellana papnő” vagy valami ilyesmi a családban! Hallatlan!
Ráadásul ezt most kell megtudniuk, mikor az anyja épp a Dreina hímzőkör alelnöke lett...
De nem tehettek semmit, hiszen amit egy istenség elrendez, azt ember meg nem másíthatja.
Otthon, tanulva az esetből, a grófkisasszony sokkal óvatosabban járt el. Kíváncsisága töretlen volt persze, és inspirációt is kapott... de aggódott ha szülei a puszta tényt így fogadták, mi lesz ha látják tovább tanul. Sokmindent tudott már persze, hiszen az Aranykör maga is vallásos rend, nem pedig világi, így a hit ápolására mindig nagy hangsúlyt fektetett. De az Ellana papnőség és a Krad útja között azért akad különbség elég, és az érdekelte. Ám Ellana leányai oly utat jártak be, és oly titkokat őriztek, amelynek java Glynethet nem lelkesítette.
Az egyház pedig nem nézte jó szemmel a kis „növendék” érdeklődik titkai után, hiszen nem az évszázados utat járta be... Így elzárkózott, és nem segített a keresésében.
Lehetetlen helyzetét még istennője is átérezte. Nem volt nehéz, Dartont hallhatta röhögni odafent eleget, hogy miféle papnő az ilyen... Ha csak szóbakerül, pirulni és olykor dadogni kezd... Míg végül megelégedvén az idétlenségét, lépett és egyben próba elé állította különös kegyeltjét...
Álmot küldött rá, intenzívet, heveset... kéjeset... amiből olykor-plykor, mint rémálomból ébrett fel Glyneth. Hosszan és némán gyötrődve járta nappalait a kertben, tűnődve és töprengve, a szerelemről az új élmény tisztítótüzével felvértezve, "Vajon a plátói szerelem létezhet vagy csak én őületem és fantáziám mindez? A szerelem, mint érzés, érzelem elég e, önmagában megáll e, vagy csak gyermekfejjel hittem, és éreztem vagy ez a más, melybe alig, hogy bepillantást nyertem erősebb lenne tényleg...?" este pedig folytatódott a lázas őrület...
Így teltek el napok, hetek... hónapok is talán, mire végre lecsendesült lelkének vihara, és elfogadta sorsát, annak furcsa változásait...
Nehezen ment, hisz a dolgos rendbéli élethez képest, a nemeskisasszonyoké oly sivár, üres, dologtalannak tetszett... Bele is fásult volna minden bizonnyal, ha nem híresül el egy igen kellemetlen eset...:
~Szóval csináljam azt amit mondtál... úgy... *Kérdezte Ptera kisasszony a DelAmorante család üdvöskéje, miközben a tenger felől fújdogálló friss szellő lágyan borzolta remekbe szabott frizuráját. Kint ültek ekkor épp a Felhőrózsa teraszán s szegették gyümölcssalátájukat...*
...igen és utána... az után.... *mondta bizalmasan a társnőjének csillogó szemmel és enyhén pirulva, egy neves fogadó teraszán ülve...*
szorísd be kezed a térdeid közé... sóhajts párat... és csak utána, lassan nyisd ki a tenyered...
aztán tarsd is ott egy ideig... pár tucat szívverésig... aztán...
*Dermedt meg ő is egyből, amint meglátta felpillantva a zavartan pisszegő barátnőjét, hogy az egészen elvörösödik...
Ő is körbenézett, óvatosan persze... szinte kétségbeesetten. Ekkor már feltűnt neki is, hogy a terasz vendégei mind őket nézhetik egy ideje. Sőt mi több hallgatják az előadását arról, hogyan is szerezhet pikáns pillanatokat magamagának egy kalandvágyó nemeskisasszony.
Fokozván a zavarát az egyik éltesebb hölgy még meg is szólította...* „Mondja csak ragyogó bölcsességű papnő... ez éltesebb korban is működik?”~
Az esetnek híre ment, és a kastélyig is eljutott. Apja pulykavörös fejjel járkált fel alá a könyvtáruk termében, s még a nejét is elzavarta színe elől, aki ilyen fruskát szült neki. „Micsoda szégyen...” Mondogatta... de amúgy hallgatásba burkolózott.
A papi szék is összeült, kik mindig oly buzgón serénykedtek a város hite és erkölcse felett...
Még az Ellana papnői sem voltak „megértőek” mert végülis „titok”, meg „illetlen volt” legalábbis a város azon negyedében.
Nem száműzték őt persze, de csak a családja miatt, és mert az apja közbenjárt a ház becsülete okán, ne maradjon nyoma sehol sem az évkönyvekben. Csupán "megkérték", hogy zarándokoljon el Ó-Pyarron romjaihoz, meditálni, vezeklés gyanánt, és ha „kimeditálta magát...” akkor úgy egy év múltán visszajöhet.
----------
