P.sz. 3677-ben Születem Tiadlan Gro-ugonnal határ vidékén Elya nevű várostól nyugatra egy tanyai házban. Apám Rajzen Jhorak, anyám meg Shetwork Chisztina és még velünk élt a nagyapa Shetwork Viktor. Apám híres vadász volt szegénységünk ellenére így mindig volt valami az asztalon, sokat nem tudtam róla csak annyit, hogy két birodalom közti háborúban ismerkedet meg anyámmal, de az soha nem mesélte el senkinek mi történt a háborúban. Anyám művész lélek volt agyak vázákat készítet, amíg apám vadászót. Anyám vázáit a városban sok személynek tetszet és így vitték azért meg még a plusz bőröket is vitték, amit apám megnyúzót a levadászót állatókból. Nagyapám régen határvadász osztagparancsnok volt, osztagot vezetet az öbölben egyszer győztek, de másodszor vereséget szenvedtek a barbároktól és a lábát is elveszette, levágta egyik barbár a csatabárdjával, azóta csak az alkohol mennyiséggel küszköd. Emlékszem apám sok szór elvitt vadászni magával 14 évesen és micsoda pontossággal találta el az állatot nem is szenvedet. Idővel megmutatta, hogy kell lenyúzni az állatot, csapdát alítani neki, íjászat művészetére, horgászni, sátrat állítani, állatok megetetése a tanyán és ellátását, stb. Két barátot is szereztem fiatal koromban félelf fiút Wandernek hívták és egy ember lányt Stellanak hívták. Wander szegényebb volt a mi családunkhoz képest, apja szívbetegségben halt meg, így anya maradt neki. Stella nemesi család gyermeke ám nem tetszet neki ez az élet mindig megszökőt nemesi házból és velünk játszót bújócskáztunk és fával kardoztunk és álmodoztunk, hogy együtt bejárjuk a nagyvilágot, álatokat simogattuk és etettük, a kis kecske megkergette Wandert, hogy sprintert, néztük a felhőket és álmodoztunk. Esténként különös álmok gyötörték sötét szobában kinyílik az ajtó és egy kegyetlen arcot pillantok meg és félelem van úrrá rajtam, hirtelen felkeltem az este kimentem a szobámból és fényt látok az egyik szobában meg sírást halok, óvatosan megnézetem és láttam, hogy az anyám sír és mond valamit, ezt ismételgeti, kérem vigyáz rá uram bárhol is van, fohászkodót istenhez, de nem értem mért. Később bementem hozzá és kérdeztem mért sírtál válasz nem volt azt mondta feküdjek vissza. Reggel kopogás hallatszik az ajtón Stella volt és kereset engem, így elmentünk az erdőbe sétálni és közölte velem, hogy elköltöznek, azt ő se tudja hová, nem mondják meg neki. Ám gondoltam elugrok Wanderthez hogy együtt elköszönjünk Stellatól ám a házuknál sírást halottam és bementem wandert holtan találtam semmi sérülés nem volt rajta, anya mondta fájt a szíve aztán nem lélegzet, szómórúságomban elrohantam egészen messze, még emlékszem arra a szörnyű fájdalomra, amikor át járt teljesen.
Néhány évvel később szomorú tragédia után, szüleim úgy döntöttek, hogy elég pénz összegyűlt a városi tanitatásomra. Nyelvet tanuljak és irodalmat meg matematikát, hogy egyszer sikeres üzletember legyen belőlem, nem ez volt az álmom, de a barátaimmal együtt tűnt el a régi. 2 nap alatt elértük Elya városát, óriási épületekkel, emberek mentek ide-oda, szépen megmunkált parkjuk ahol néhány szobrot ki állítottak a régi eleset lovagok emlékére. Az utcán a piacon elárusító bódék végtelen hosszú sorban voltak, üzletekben tömegek voltak és akkora a hangzavar, hogy ezért nem bírnak megmaradni az természet állatai a városban. Mentünk valamennyit apámmal, és az iskola épülete előtt átölelt és sok szerencsét kívánt nekem aztán elment. Bementem az iskola területére és 3-rom velem egykorú személy jelent meg, gondoltam magamban fogadó bizottság. Két ember volt meg egy félorg, közölték velem hogy ők az urak az iskola épületében, és ha nem egyezik a véleményünk velük, akkor fizikai utón értetik meg velem. Barátot is szereztem 1 ember férfi, úgy hívták Dremorg Gordon, rendesnek tűnt és jó bánt a kardjával még az apja tanította régen a kardforgatásra, összehaverkodtunk és megtanítót az alap kardforgatásra iskola után. Egyszer történt egy látványos kivégzés, egy egyszerű paraszt ember volt, aki ellopott 7 db répát a földbirtokos udvarból és akasztás lett az ítélete, szegény ember könyörgőt az életért, de süket fülekre talált, aki pedig segíteni akart volna az félt a 16 zsoldostól, akik az akasztásra felügyeltek, mert nem akartak úgy járni mint az a szegény ember. Gondoltam magamban bár erősebb lennék, hogy meg tudjam védeni másokat a haláltól vagy a szenvedéstől, de nem tudom. Este megint különös állom gyötört, egy félelfet láttam láncra verve és bele szúrtam a kardot és még megint azt a félelmetes alakot láttam, de a félelmet nem éreztem ez volt a furcsa.
2 évvel később, lassan befejeződőt az utolsó évem az iskolában most már a kirándulás maradt hátra meg a vizsgák. Kiránduláshoz be kellet szerezni néhány felszerelést, Gordonnal elmentünk a vegyes kereskedésbe és megvettünk minden fontos kelléket a túléléshez. Aztán elindult a kirándulásra és 10-zen mentünk, jó volt otthagyni a város nagyzaját és neki vágni a természetnek. Ahogy mentünk apám elégetet naplójából egy oldalt találtam a zsebemben és elolvastam, Nem is tudtam, hogy a háború idő szakában volt egy barátja nevét nem írja a papír. De nem értem mért. Tovább olvasva háború után haverja folytatni akarta a vérontást, de apám nem akarta és ezen összevesztek és utána elment. De még a végére bosszút esküdött apám ellen. Furcsa nagyon hiányos volt egyes helyeken a papír. Tűznél történeteket meséltek a tanár egyik története volt érdekes. Arról szól, hogy egy ember család volt anya apa és két kis gyerek, ám egy napom megjelent a tanyájukon a démon és elragadta tőlük az egyik kicsit, azóta a kisgyerekről még mindig nem lehetet tudni mi történt azóta vele, ez a történet szájról szájra terjed 18 évvel ezelőtt kezdődőt. Másnap reggel szedelődzködtünk és visszaindultunk a városba, és amikor vissza értünk még tanultam a vizsgákra. Másnap a vizsgáim sikerrel zárultak, épp indultam a lovamhoz, amit apám küldetett, hogy gyorsan hazaérjek. Még beszélgetem Gordonnal, mondta megy a híres Jinn mesterhez kardforgatást tanulni, elköszöntünk egymástól és folyattuk utunkat.
Haza fele rossz érzés fogot el, és gyorsabban vágtáztam a lóval, elértem a házunkat a Nagyapám a földön feküdt még élt. Odamentem hozzá és valamit mondót utolsó szavaival így hangzót, - Krand tette és az emberei… szüleid elmenekültek sike… meg tiltották elmondjam, de mon…. Ő….ő… a… te…, és meg halt, büszke dolgot tett meg védte a családját.
Néhány percen belül megérkeztek a lovagok és gyilkosság vádjával börtönbe vettetek. Vártam egy csomó időt és egyszer csak sötétből fura ürge megszólít, tudta is a nevemet és elmondta van egy testvérem csak a démon elrabolta. De nem lényeg nem volt komplett az ürge. Később azt is elmondta, hogy papokhoz tartózott és látta isten és hirdette az igéit és golyósnak nézték és bezárták tömlöcbe, ám mondta segít nekem kijutni és mutatott egy titkos alagutat. Kérdeztem mért nem ment még el, válasza annyi volt ez lett az otthonom már 2 éve itt élek és azóta sikerült lyukat ásnom. Kijáraton tényleg kijutottam egyenesen a természetbe és visszamentem a házunkhoz. Ott egy alakot pillantottam meg, nagyapám sírja fölött nem ismertem, de elég idős volt. Észrevett és bemutatkozott, - Jinnek hívnak és Nagyapád volt a parnacsnokom a határnál. - Engem meg Rasintnak hivnak. - Ismerek még egész kicsi voltál, ezért nem emlékszel rám Rasint. Összeszedtem, amit találtam, még hosszúkardot, pajzsot és dobótőr is. Beszélgetem Jinnel és felajánlotta, hogy elbújhatók nála egy ideig. Útközben megkérdeztem Jinnt, hogy ismer e valami Krandot, és erre elszomorodott kérdezte biztos tudni akarod ki az illető, válaszom természetesen igen volt, és elmondta kicsoda, Rajzen Krand ikertestvéred.
Megtanítót a kardforgatás művészetére. 4 év telt az óta, de a mester nem tudtam legyőzni. Egyszer egy idegen jött és bemutatkozot Aldor Esterinek hívnak, Kérte Jinn, hogy kisérje el Damakba, de engem ajálott. Összeszedtem a felszerelésemet és megköszöntem a mesternek tanítást azt mondta tartsak meg a kardot, amit adót nekem edzéskor, természetesen elfogadtam. Utána el is indultam karavánal együtt az ismeretlen be.