Név: Dorham al Nobrem
Kor: 20
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Fejvadász, Orgyilkos
Jellem: Halál, Rend
Kezdő helyszín: Damak
I. Gyermekkor
Nem sokat tudok a gyermekkoromból. Dreina istennő egyik kolostorban nevelkedtem születésemtől fogva. Születésem körülményeiről vajnyi keveset tudok. Ami biztos, hogy P.sz. 3680-ban Adron negyedik havában születtem, hogy annak melyik napján az nem derült ki a levélből, abból, amit valószínűleg a szüleim hagytak velem együtt a kolostor kapuja előtt. A kísérőből, amit én sosem láttam, még meséltek a papok. Szüleim a nagy szegénységre és a család amúgy is nagy létszámára hivatkozva voltak kénytelenek engem elhagyni. A levélben csak a keresztnevem írták, ezt tiszteletben tartva a papok azt meghagyták nekem, viszont vezetéknevemet a velem rengeteget foglalkozó pap után kaptam, Moran al Nobrem.
Igaz hogy a fejvadász iskolák ezen a tájon nem voltak mérvadóak, nem volt belőlük épp sok, de rendszeresen választották tanulóikat ilyen kolostorokból, az árva gyerekek közül. Az árvák jobban tudnak kötődni tanáraikhoz, társaikhoz, magához a klánhoz. Szerencsémre egy nagyon jó és alvilági berkekben elég hírhedt iskolába kerültem.
A kiválasztásom kitörölhetetlen emlékként beleégett az agyamba. 6 éves voltam, mikor egyik nap kinn dolgoztam a kertben, és látogatók érkeztek az iskolába. Két teljesen titokzatos, tetőtől talpig bebugyolált ember érkezett. A kolostor papjai rögtön fogadták őket. Majd minket árvákat, összegyűjtöttek a kertben kinn. Majd egy akadály pályához vezettek minket, amit 2 héttel azelőtt építettek velünk. Eddig nem értettük miért kellett azt megcsinálnunk, pláne úgy, hogy miután megépítettük, többé nem engedtek a pálya közelébe. Most oda irányítottak minket, majd a pályával szembe egy asztalhoz ültették a két idegent, akik addigra legalább a csuklyájukat hátrahajtották. Két szigorú tekintetű férfi volt az, Az egyiknek egy sebhely éktelenkedett keresztben az arcán.
Majd mindegyikünknek végig kellett küzdenünk magunkat az akadály pályán a két idegen előtt. Egész jól siekrült nekem a pályán végig mennem, ha jól néztem a többieket talán a leggyorsabb 3ban benne voltam. Majd jött az ebéd mi bementünk a kolostorba, magára hagyva a két idegent, akik az egész gyakorlat alatt némán ült és figyelt, de amint elindultunk enni, rögtön összevetették a fejüket és nagy sutyorgásba fogtak. Ebéd után ott tartottak minket, az asztaloknál, és felszólítottak 10 embert köztük engem is, és ki hívtak minket az asztaltól, és egy az étkezőből nyíló szobába vezettek minket. Itt annyira felgyorsultak számomra az események, hogy felfogni alig tudtam. Közölték hogy felvételt nyertünk egy iskolába és hogy életünk lehetősége előtt állunk. Egy héttel később már egy új kolostorban találtam magam.
A Nan Losquar nevű kalmár család saját privát iskolája volt ez, a Nan Losquar Öklei, röviden az "Öklök" nevű fejvadász klánhoz. Ebből az iskolából kikerülő legjobb tanulók dogozhattak majd a családnak, ami hatalmas megtiszteltetés volt. Itt hamar beilleszkedtem, barátokra leltem. A tanáraim szorgalmasnak és tehetségesnek tartottak. Szerettem ott tanulni. Legjobban mindig a herbalizmus, és a hozzá közel álló méregkeverés érdekelt.
Persze mivel mi ezekben az iskolákban nemcsak tanultunk, hanem éltünk is, együtt játszottunk is. Itt ismerkedtem meg egy-két kártyajátékkal. Nagyon imádtam őket. Máig szeretek kártyázni. De csak szabályosan, ez számomra mindig csak játék marad.
II. Ifjúkor
Az ilyen kártya partiknál azért néha-néha mi is csaltunk. De csak a szórakozás kedvéért. Ebben a társam Sonor volt. Ő volt egyben a legjobb barátom is. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Mindenben segítettünk egymásnak. Ő találta meg nekem életem első nagy szerelmét. Néha-néha, persze nagy titokban kijártunk az iskolából a helyi városba, bár nem is kijárásnak, inkább kiszökésnek nevezném. Átjátszottuk tanítoink, ezzel kockáztatva jövőnk, tanulmányaink.
Mivel fiatalok voltunk és bohókásak, mi Sonorral rögtön szórakozni mentünk. Kocsmákat és egyéb borbélyházakat kerestünk fel. Egy ilyen mulatozás alkalmával ismerkedett meg Anhiával és Stellával. Engem rögtön odavezetett Stellához, ő maga meg rávetette magát Anhiára. Stellával való kapcsolatom a tipikus első látásra szerelem. Kiszökéseink alakalmával már csak velük találkozgattunk. Viszont ezen a vidéken, pláne, ha minden összejön, akkor egy leendő Nan Losquar fejvadásznak nem lehetnek ilyen kapcsolatai. A lányok előtt a tanulmányainkról, az iskolában a lányokról és az esti tivornyákról hazudtunk. De sokáig nem lehetett ezt az állapotot fenntartani.
Sajnos döntenünk kellett. Mi a jövőt választottuk. Az iskolát. Egyszer csak úgy döntöttünk nem megyünk ki a lányokhoz többet. Fájdalmas volt, de tudtuk a jövőnk érdekében ezt a döntést meg kellett hoznunk.
Innentől semmi ne állhatott az utunkba. Hiba és félrelépés nélkül jutottunk el az utolsó vizsgáig.
Végül az is eljött. Mindketten hibátlanul szerepeltünk rajta. Már csak a család esetleges hívására vártunk.
III. Személyiség
1. Van a karakternek jellegzetes szokása?
Mindig a jellegtelenségre törekszik, hogy nehogy feltűnjön, ezáltal nincs.
2. Miben rejlik a karakter kiválósága?
Precíz gyilkos, nem ismer könyörületet.
3. Mi a karakter gyengéje?
Ha nem munkáról van szó, abban az esetben a gyönyörű nők.
4. Mi a karakter kedvence?
Egy-két kártyajáték. Nádpálinka.
5. Mi az amit szívből utál?
Az ömlengős, beképzelt emberek.
6. Mi a karakter legnagyobb félelme?
Utód nélkül hal meg
7. Mi a karakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
Egyszer egy saját iskolát nyisson
8. Vannak-e a karakternek előítéletei?
Nincsenek
9. Vallásos a karakter?
Nem
10. Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
Mindig is lenyűgözte. Csodálattal tekint a felhasználóira. Ugyanakkor nem fél tőlük.
11. Ha egy mottóval kellene kifejezned a karakter személyiségét mi lenne az?
"Gyakorlat teszi a mestert"
IV. Megjelenés
Ránézésre 180 centi magas, jó kiállású férfi. Barna utazó köpenyébe burkolózva, ugyanilyen színű csuklyát viselve jelenik meg általában. Ezek alatt közönséges fehér hosszú ujjú inget, rajta barna mellényt, fekete csatos övet, barna hosszú nadrágot, és barna utazó csizmát visel. Barna haját rövidre vágja, arcszőrzete mindig van, de csak borosta formájában. Sötét barna szeme hűvös magatartásról árulkodik. Fegyverzete soha nem látszik. Mindig körültekintően óvatosan közlekedik.