Drogo t’ha Gronn – Udvari ork – Erigowi számszeríjász – katonai nyomozó
Név: Drogo t’ha Gronn
Szülőhely: Erigow
Kor: 37
Kiképzés: felderítő, lövész
Alapfokú specializált kiképzés: Hadügyi nyomozó
Szolgálati hadosztály: Az erigowi hadsereg 2. íjászezredének 9.százada, azon belül a Varjú osztag (12 fő)
Kezdőhelyszín: Erion - Örömnegyed
Önéletrajz
Erigowban születtem, a Dwyll Unió határvidékének közelében. Egy helyi ork közösségben nevelkedtem apám vadász volt, anyám amolyan vajákos-gyógyító testvérem kiskoromban egy tűzvészben meghaltak. Pénzel sose volt gondunk, mindig megvolt ami kellett, de nem éltünk luxuskörülmények között. 25 évesen csatlakoztam a hadsereghez. Feltűnő ügyességem, és távolságérzékem miatt a számszeríjász ezredbe soroztak be, ahol megtanítottak a portyázó harcmodorra, illetve erdős terepen való túlélésre. A Sigranomói Íjászezreddel való vetélkedéseken természetesen én is időnként részt vettem, bár túl nagy sikereket ezen a téren nem értem el. Egy ilyen alkalommal tűnt fel az osztagvezetőmnek a fokozott kiváncsiságom.
A történet röviden annyi lenne, hogy az S.Í.-ből néhány vetéjtársunk csalással próbálta megnyerni a versenyt, és ezért megmérgezték és egyéb finomságokat műveltek a mi embereinkkel. Minde-lében-kanál természetemtől fogva hamar mindenhol ahol lehetett nyomokat kerestem, hogy gyanúm bebizonyosodjon, és egy nap leforgása alatt fel is göngyöltem az ügyet. Ez volt az a pont, amikor átkerültem a Varjakhoz.
Erről az osztagról annyit kell tudni, hogy az ezreden belül egy specializált hadügyi nyomozóegység. Minden ezred rendelkezik egy ilyenegységgel, és minden századból csak 1, maximum 2 személy léphet be, ha rátermettnek bizonyul. Nevét az osztag arról kapta, hogy tipikusan sötét színekből összeállított egyenruhákat viselnek, és ahol megjelennek komolyabb baj van, vagy bizonyos szempontokból rossz hírt hoznak….
Tehát itt folytattam a kiképzésemnek az éveit. Megtanultam, hogyan lehet a holtak testéből kiolvasni a halálával kapcsolatos jegyeket, matematikát, fegyvertant, alapszinten a mérgekről is tanultam, hogy mérgezéseket azonosíthassak be, és még sokkminden mást ami hasznosnak bizonyul ebben a szakmában. Sőt, még Ranagol és Tharr vallását is alapfokon tanulmányoztam, hátha a sors összehoz azokkal a vérszomjas emberáldozó barbárokkal.
32 évesen fejeződött be kiképzésem, és 36 éves koromig tartott a kötelező szolgálati idő. Ennek leteltével, hazamentem és a közösség kisebb-nagyobb ügyeiben segédkeztem, illetve vadászatból éltem. Viszont jobb dolgom nem lévén, és mivel tudtam, hogy én nem erre az életre vártam, kalandozásra adtam a fejem és megindultam egész Ynev bűnözésének melegágyába, Erionba.
Jellemrajz:
Már most a legelején le kell szögeznünk, hogy a karakter a jófiúk táborát erősíti.
A karakter jelleme, Rend, Halál de ölni csak akkor öl, ha oka van rá, semmiképp se szeszélyből.
Példának okáért egy bűnöző aki több embert is megölt, de egy nemesember pártfogoltja és ebből kifolyólag nem végeznék ki, ha Gronn kezei közé kerül nem számíthat semmi jóra.
Még 1-2 példa: Mondjuk egy kisebb csapattal egy gengszter búvóhelyére állítanak be, hogy a vezérükkel számoljanak le, de mivel a vezér követői (kis pénzért ölő senkik) is ott vannak és az útban állnak... hát... ott vér fog folyni.
Másik példa: Útonálló banditák próbálják kirabolni/megölni és sokadik figyelmeztetésre sem állnak tovább, nos, ők is már a fekete listán vannak.
Viszont, azt is említeni kell, hogy olyan esetekben nem öl, mint például az őr nem akarja valahova beengedni; kocsmai bunyóban csak verekszik; részeg kötekedőket is legfeljebb csak megfenyíti; illetve ha az ellenfél nagyon fiatal.(17 éves korig vagy ami az adott fajnál ennek megfelelő)
Erős igazságérzete van, és képes valakinek a javára dönteni, még akkor is ha ő törvényszerűen bűnös lenne. Például: Valaki megöl egy lányt, és a lány bátyja pedig hosszas kutatómunka és üldözés után végez a gyilkossal. Törvény szerint ő embert ölt, tehát bűnös, a karakter szerint viszont bosszút állt a testvéréért és ezért egyszerűen nem ítélheti el.
Más józan ember nem ezt tette volna ha valakijét megölik?
Egy másik tulajdonsága a karakternek az, hogy egy nagyobb cél érdekében képes kompromisszumokat kötni. Pl.: Egy jól védett házban élő személynek a kulcsát el kéne lopni, amivel azzal egy gengszter (csak mondtam egy példát) rezidenciájára hátulról be lehetne jutni. A karakter tudja magáról, hogy még próbálkoznia sem érdemes betöréssel, mert 200%, hogy elbukna, ezért inkább hosszas fontolgatás után inkább felbérel egy tolvajt(aki a karakter szerint alapvetően egy bűnöző), hogy hozza el neki a kulcsot. Ez amolyan "A cél szentesíti az eszközt" felfogás.
Alapvetően lehet,hogy kissé zárkózottnak mondanák, de ez csak azért van mert úgy gondolja a szakmáján belül megpróbálhatják megzsarolni, és ezzel csak másokat akar megkímélni a saját ügyeitől. Viszont aki a barátjának mondhatja őt, mindig számíthat rá, akármilyen képtelenségre is készül.
A modoráról csak annyit, hogy talán egy picit mogorva, a fentebb említett okok miatt. Mindig megpróbálja tartani a távolságot. Ez szűkszavúságában és időnkénti szarkasztikus megjegyzéseiben nyilvánul meg.
Beszédében megpróbál lényegletörő lenni, és utálja azokat akik megpróbálnak mellébeszélni. A gonosz tréfákra allergiás. Humorérzéke silány, amolyan „balta-arccal” hallgatja végig azokat a vicceket is, amitől mások már egy perce röhögnek.
Fél a tábortűznél nagyobb tüzektől(bár ez sose babonázza meg és nem áll meg a földhez szögezve, csak elbizonytalanodik, nem lesz olyan biztos a keze mint általában, idegesebb lesz stb.), ez a félelem még a tűzvészből maradt meg.
És a legfontosabb tulajdonsága: A feladatot mindig befejezi.
Kinézet:
Körülbelül 2 láb 10-15 hüvelyk magas (2 méter 10-15 centi) Szürkés-zöld bőr, izmos testfelépítés. Jóképűnek még egy fajtársa se mondaná, mivel arcát helyenként kisebb nagyobb hegek borítják, és egyébként se túlságosan jóképű. Ezért nagy fekete szakállat növesztett melyet (emberi) kisujj vastagságú fonatokban hord. Haja hosszú körülbelül a háta közepéig ér és azt is fonatokba szedve hordja. Szemei fajtársaival ellentétben szürkéskékek, hideget sugároznak és néhány embernél hátborzongást vált ki. Agyarai másfél hüvelyknyire állnak ki az alsó álkapcsából. Mozdulatai nyugodtak és megfontoltak. Léptei magabiztosságra utalnak, és azt az érzést keltik, (a szakállal és ork léttel együtt) hogy ember legyen a talpán aki az útjába áll.
Ruházatában általában a sötétebb színeket kedveli.
Naplóbejegyzés:
Az út Erionba
„….. És igen, végre sikerült! Megérkeztem! Hallottam már Erionról, hogy nagy de hogy ennyire? Egyetlen negyede akkora mint Erigowban egy város. Na hol is kezdjem…
Erigowból indultam pontosan két hónapja. Utamat nem nevezném igazán kalandosnak, viszont számomra érdekesnek igen. Nos hát elindultam Erigowból, és postakocsin két hétig utaztam Khare-ig. Ott elidőztem pár napot, sok érdekességet láttam, mint például önjáró gépeket, és őrültebbnél őrültebb találmányokat. Még olyan is volt, aki repüléssel próbálkozott. Itt egy olcsó fogadóban laktam, majd felfrissítettem készleteimet. Ezután egy kereskedő társasággal mentem tovább körülbelül egy hétig. Szerencsém volt, mert a kompánia vezetője pár éve szerelt le az erigowi hadseregből és megtudván rangomat, felajánlotta, hogy ármentesen elvisz egy darabon. Körülbelül másfél – két hét utazás után két napra gyaloglásra szorultam, de újból összeakadtam egy vándortársasággal. Ők vándormuzsikusok voltak, és egy,a Tiane-hegység északi lába és a Syrenar-államszövetség déli határa között fekvő városkába tartottak. Az utazásnak ez a része is körülbelül egy hétig tartott. Innen (Zúgó-öböl) egy hajóra szálltam, ami épp Erionba tartott. Meg kell hagyni, az utazásnak ez volt a leg veszélyesebb szakasza. A három hetes utazás alatt kettő héten át viharos, vagy vihar gyanús időbe jöttünk. A kapitány szerint ez kétélű penge, mert ugyan a széltől gyorsabban mentünk, ha viszont elkaptunk volna egy igazi vihart, biztos, hogy ripityára törött volna a hajó. Másik meg az, hogy egyszer egy nagyobb széllökés belelökött a vízbe, de szerencsére az egyik matróz utánam ugrott. Ekkor láttam meg a kezére tetovált Erigow zászlaját. Tudtam, hogy van valami ismerős az alakban, elmondása szerint egyszer találkoztunk is. Na mindegy, az erigowiak úgy látszik elég messze eljuthatnak a hazájuktól.
De a lényeg az, hogy megérkeztem, és nem raboltak ki.7(!!!) ezüstöt kellett fizetnem a postakocsiért, 1-et a dalnokoknál a szálláshelyért, újjabb 2 ezüst volt a fogadó Khare-ban, 1 ezüst a fogadó Zúgó öbölben, illetve 2 ezüst az élelmiszerem újratöltése(teljes utazás), valamint egy egész arany a hajóutazás ára.
Itt vagyok, és ez a lényeg. A város méreteit elnézve el fog tartani egy darabig, míg kiismerem.”
Drogo th’a Gonn