Név: Lucaz Tozzo
Kor:28
Nem: ffi
Faj: ember
Kaszt: Fejvadász (Embervadász, Erigow)
Lucaz P.sz. 3670-ben született, a Eren délnyugati részén, egy kis erdei faluban, a Tarin-hegyen. A helyiek, így Lucaz családja is főleg prémvadászatból, és kecsketenyésztésből tartották fent magukat. Apja, Wilhem, a hegyvidék tapasztalt nyomolvasója és vadásza, anyja, Miriam a falu elöljárójának második lánya volt. Mondhatni, hogy megbecsült tagjai a közösségnek. Az öreg Wilhem mellett tanult meg mindent, amit az erdőről és az állatokról tudni érdemes, a helyi karavánok rendszeres kisérőiként pedig némi mellékkeresetre tettek szert a család számára. Esténként a tábortűznél a kereskedők, és a katonák történeteit hallgatva felébredt benne a kíváncsiság, és a kalandvágy, messzi vidékekre, nyüzsgő nagyvárosokba vágyott. Egy alkalommal, amikor a karavánt fegyveres banditák támadták meg egy gázlónál, Lucaz helytállásának, íjásztudományának köszönhetően felfigyelt rá a zsoldosok kapitánya, és egy lehetőséget kínált a fiú számára, ismerettség révén. Omeron városőreinek sorába éppen tagfelvételt hirdettek, és a várost körülölelő sűrűn lakott falvakban pont ilyen emberekre volt szükség. a kapitány beajánlotta egy helyőrségnél, messze az otthonától, közel a nagyvároshoz. 17évesen így került a Őrség soraiba, afféle csendőrként és erdőkerülőként. 20 éves korára a Városi Gárdába lépett, 22 évesen pedig már tiszti minőségben szolgált. Ez idő alatt fegyveres tapasztalatra, új barátokra, némi zsoldra és a törvény tiszteletére tett szert. Amikor kitört a 14. zászlóháború, önként jelentkezett a felderítőkhöz, és csaknem a háború végéig szolgált. Ez az időszak meghatározó volt az életében. A számtalan éles helyzet ellenére szerencséje egészen a '93-as évig kitartott, amikor társaival együtt fogságba esett a Pidera-hegység lábainál. Itt ismerte meg Vendor Sildemert, az embervadászt, akiben hűséges barátra, és későbbi mentorára talált. Egy viharos éjszakán sikerült kijátszaniuk az őrök figyelmét, és néhány társukkal együtt megszökniük a táborból. A felprédált területeken át hónapokig tartott az útjuk, üldözőikkel a nyomukban erősen megfogyatkoztak, mire hazaértek. A háború véget ért. Lucaz faluját orkok égették porig, az átélt szörnyűségek, és megpróbáltatások után pedig Omeronban sem találta többé a helyét. Barátai és ismerősei meghaltak, vagy eltűntek, a hétköznapi élet, és a munka rutinjával képtelen volt megbirkózni az Őrségnél. Vendor hatására csatlakozott ahhoz a különítményhez, akik a háború után megmaradt szabadcsapatok, köztörvényes bűnözők, banditák felkutatására és levadászására kaptak megbízást. Lélekben összeszedte magát, mentora mellett kitartó és alapos fegyveres vadász vált belőle. P.sz. 3698-ban Erigow városában a Testvériség tagjai közé fogadta, ő pedig elkötelezte magát az Északi Szövetség és a Szervezet mellett egy életre.