Név: Lorg a Rút
Kor: 32 év
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: betegségmágus (speciális boszorkánymester alkaszt)
Elõtörténet:
Lorg Abasziszban, Ifin városában született P.sz. 3679-ben. Kispolgári famíliaként nem volt egyszerû még a család élelmezése sem a derék apának, minek utána rengeteget dolgozott: szennyvízaknatisztítóként és több helyen inasként munkálkodott, míg a születendõ fiú anyja örömlányként tengette midnennapjait. A fényesnek éppen nem mondható családi légkörbe, miután a fiú megszületett, váratlan csapás vágott: az anya egyik kuncsaftja elevenen felkoncolta a nõt, minek utána az apa egyedül volt kénytelen eltartani saját magát és gyerekét. Lorg nem ismerte az anyját, apja, pedig annak évek óta tartó foglalatossága miatt rühellte asszonyát. A kedves családi estek Lorgot hamar felnevelték: apja ütötte-vágta ha kellett, rendszeresen megalázta. Egy este részegen tévedt haza a világ bajait feledendõ, ekkor fiára támadt: egy aknanyitó vascsõvel próbálta elkapni, ám a családi fészek rendetlensége miatt balesetet szenvedett: nyakát törte, majd sebtiben elhalálozott. Lorg hamar az utcára került.
Lelkes 12 éves, satnya, ügyetlen fiúként sajnos nem tudott volna zsebesként, koldusként megélni... embertelenül rút volt... azzá tették az évek fizikálisan is. Apja veréseitõl koponyája eldeformálódott, állandóan betegségek és paraziták gyötörték testét ,amitõl a fájdalomhoz hamar hozzászokott. Szerencséjére -vagy éppen szerencsétlenségére- a sors egy gazdag öreg férfival hozta össze. A fiú eleinte igencsak megörült a kedves öregúrnak, aki felkarolni volt képes õt az utca mocskából, ám annak erõsen pedofil hajlamai miatt késõbb a felemelkedés álma szertefoszlott: mielõtt erõszakot tehetett volna a kisfiún, Lorg -aki eredeti nevére a trauma okán nem emlékezett vissza.... ezt a nevet az utcán ragasztották rá- egy hatalmas piszkavassal gyomorszájon szúrta az öreget. Emberfeletti haragját és elkeseredettségét a holtest szétverésén élte ki... fokozatosan ébredtek fel benne az agresszív vágyak, minekután egyenes út vezetett a bûnözés felé. Tikton az öregúr módosabb lakásába vette be magát, majd néhány hétig ott élt. Ezalatt felélte a raktár maradékát. Nem mert a házból kimozdulni, eközben hihetetlenül lefogyott. Szerencséjére az öregúr ismerõsei végül felgyigyeltek a halálesetre... egyik közeli "barátja" egy tiktosan mûködi triád tagja volt. Lorgra az öreg lakásában lelt. A bûzölgõ holttest maradványain munkálkodó kisfiú hihetetlenül meglepte a férfit, akirõl késõbb kideürlt, okkult praktikák tudója. Hebrinnek hívatta magát a fickó.
Lorgot maga mellé vette... a fiút körülvevõ sötét aura, lelkének torzultsága különös izgalmakat keltett a férfi perverzen morbid fantáziáiban, így eldöntötte: maga elképzelései szerint fogja alakítani amazt. A triádból kiszakadt, majd tanítani kezdte az ifjú Lorgot. Toranik tartományba emigráltak Ifinbõl, majd a vidék friss terepein kezdték el gyakorolni ezentúl közösnek tekintett, új életmódjukat. A férfi titkos, sötét praktikák tudományát osztotta meg Lorggal, megtanította túlélni, az életet tapasztalataiból nem elitélni, leginkánn átértkelni. A fiú betekintést nyert a sötét mágiák legelvadúltbb praktikáiba, friss, általa elveszejtett embereken próbálhatta ki tudását. Jól megtanulta a boncmesterek dolgát ezalatt. A mérgekkel való bánás tudományát is elsajátította, ám midnezek mellett elméleti taníttatást is kapott. Az élet milyenségérõl, a sors fintoráról mélyebb, mögöttes, õrült gondolatokat kapott mesterétõl, aki egy idõ után kezdett az egyre magabiztosabb fiú idegeire menni.
Lorg ezek után úgy érezte, nincs szüksége mesterének hagymázos gondolataira, így álmában megfolytotta az öreget. Keletnek vette az irányt... újdonsült praktikáinak hála már képes túlélni bármit. Elméleti készségeit mag fejlesztette tovább, Hibrin tanításainak alapján. A kiégett ifjú így, középkorúan, az élet iskoláját mondhatni kijárva, a halállal többször is dacolva... élõ halottként létezik. Már midnegy él-e, hal-e. Anyagi porhüvelyének gátjait már régen leküzdötte. Fájdalom, éhség, szomjúság... már mit sem jelent neki. Fél életét a mocsokban töltötte, hamarosan véget ér ynevi pályafutása. Ezt tudja, érzi õ maga is... ugyan szervezete hozzáedzõdött a kihívásoknak, ám ez olyan lehet nála, mint az, amikor egyi zom útoljára feszül meg, majd végérvényesen szétpattan egyszercsak...
Azinban már van életcélja is a vég felé... megfizetni a világnak, amely ilyen alacsonnyá tette õt. Megfizetni minden férfinak anyja haláláért, minden nõnek, aki ilyen gyereket szül a világra ilyen mocskos közegbe, minden apának és munkásnak, aki ilyen kisszerû és mocskos, minden gazdagnak, akik pénzüket kiahsználva mások tetsiségét és szellemiségét is kiahsználják, midnen szegénynek, akik õrült gondolataik terjesztéseképp kihasználják társadalmi kasztjuk kötetlenségeit.... hibázatatja a törvényt, az államot, az Isteneket, hogy nem képesek midnez ellen tenni. Hibázatt midnenkit, gyûlöl és mérhetetlenül megvet... magát, nemét, faját, gyengeségeit...
Egyedül készségeit becsüli... amivel igazságot fog szolgáltatni MINDENKI felett. Ez Lorg.
Jellemrajz:
Megszállott. Az õt ért sérelmek, az élet által rárótt feldolgozhatatlan súlyú terhek, a számtalan tragédia amelyet látott végérvényesen megkeményítették szívét. Már nem gyötri semmi, nem érdekli senki: õ aga létezik csak, a külvilág csak bosszújának alanyainak sokaságát rejti. Kellenek emberek, akiknek a segítségével igazságot oszthat, ám ezen felül nem vágyik semmire. Nem érez vonzalmat a gyengébbik nem tagjai iránt, elégszer került perverz vágyak középpontjába, hogy megundorodjon a testi kontaktusoktól. Olthatatlan gyûlöletet érez az emberi természet gátjai iránt, azonban értelmi készségei ellenére nem túl pallérozott, csiszolt elme. lelki világa néhány felvillanást kivéve nyugodt, azokat pedig sikerességének nagyobb hatásfoka érdekében próbálja magába folytani.
Kinézet:
Nem hiába Rút a középkorú betegségmágus ragadványneve. Arca füstös, kreolos színû: állát a ragya cifrázza, igénytelenül lenõtt haja néhol kopaszodik, arca a lehetõ legrondább, amit ember látott. Hatalmas, burjánzó szakálla van, melyet nem ápol, nem gondoz, általában ételmaradékok csüggnek róla. Ritkán mosakszik, tisztálkodik, sose vált ruhát: több éve ugyanabban a koszhodt, zöldes színû zubbonyban járja a Városállamok térségeit. Egy hentestõl lopott, vérnyomos kötõkéje van mindez alatt, egy szedtt-vetett posztóvérttel ékítve. Midnenféle rongy van a foltok helyére tekerve, amibõl több is akad. 1 méteres körzetében elviselhetetlen bûz terjeng... az embert távolról is kiveri a hideg Lorg látványától. Kezében ormótlan cséphadaró, azt használja sétapálcának is.
//... Olyan, mint egy lepukkant budapesti csöves ...//
Felszerelés:
Egypár undorító ruhadarab, egy cséphadaró, vállán lerongyolódott vászonzsákszerûség, benne: csontok, üvegcsék (midnenféle emberi szerv váladéka, vér), rohadó ételmaradványok, egy könyv a Nekromantikus szimbólumokhoz, egy alkimista felszereléscsomag, benne lombikok, égõk stb... tudását és méregkeverõ készségét próbálja pénzért bérbe adni, hogy a betevõje meglegyen. A városállamok törvényt nem ismerõ közegében a Lorg fajta csodabogarakra igencsak nagy igény van.