NÉV: Janyna Alytea
FAJ: Wier
NEM: Nõ
KASZT: Boszorkány
JELLEM: Káosz
SZÜLÕHELY: Erion
ISKOLA: Alidax
VALÓS KOR: 16
LÁTSZÓLAGOS KOR: 17-18
MAGASSÁG: 165 cm
SÚLY: 52 kg
DOMINÁNS KÉZ: Bal
SZEM: Kék
BÕR: Fehér
HAJ: Gesztenyebarna
TÁRS. HELYZET: Sedular
MEGJELENÉS:
Középmagas, fiatal, arányos testfelépítésû lány. Haja gesztenyebarna, szemei mogyoróbarnák, bõre fehér. Arca elképesztõen gyönyörû, de egész valója vonzza a férfiszemeket. Egyfajta kisugárzása van. Ruhái szépek és egyszerûek. Kicsit kihívó az öltözködése, de nem viszi túlzásba. Járása kicsit hanyag, laza, tekintete mindig ábrándos, álmodozó. Szemei tüze zavarbaejtõnek mondható, egy pillantásával lecsupaszít akárkit. Kedélye hullámzó és kiszámíthatatlan, akár percrõl percre változhat.
JELLEMRAJZ:
Szeszélyes, élvhajhász nõszemély. Nem veti meg a világi élvezeteket, és nagyon nem bírja, ha korlátozni akarják. Szeret mulatni, táncolni, jól érezni magát. Gyakran feledkezik meg kötelességeirõl. Memóriája szelektív. Ami nem érdekli, arra nagy ívben tesz. Élvezi azt a hatalmat, amit a boszorkánymágia nyújt neki. Kiemelkedettnek érzi magát ezért a többi átlagember között. Wierségével még nem békült teljesen meg. Bár kezdi élvezni azokat az elõnyöket, melyeket léte nyújt neki, még morális problémát csinál a dologból. Nem találja a helyét a világban, így sokmindenbe belefog, de hamar ott is hagyja érdeklõdésének tárgyait. Ez a férfiakkal is így van. Nem tud megmaradni egy férfi mellett túl sokáig. Ez pár órától pár napig is terjedhet. Szeret kacérkodni, és szeret galibát okozni. Élvezi, ha maga körül elszabadul a káosz. Imád embereket kihozni a sodrukból. Kísérletezik egyfolytában az emberi lélek lehetõségeivel. A végletekig kihasználja szépségét és nõiességét, na meg fiatalságát. Arcátlanul, és zsigerbõl hazudik, szeme sem rebben közben. Adrenalinhajhász, és néhanapján a drogokat sem veti meg. Imádja a tiltott dolgokat. Nem szereti a piszkos munkát. Kezét nem szokta bemocskolni. Általában hagyja, hogy a férfiak mindent megtegyenek érte. Unatkozós típus, így keresi a minél merészebb, minél veszélyesebb, minél szórakoztatóbb dolgokat. Érdeklik a tudományok, szeret olvasni, mûvelõdni, tanulni. Tudását azonban féltékenyen õrzi. Intelligens lány, így tisztában van a korlátaival Ez azonban nem gátolja meg, hogy feszegesse ezeket a határokat, fõleg ha valami izgalmas dologról van szó. Nem félõs, vesztes helyzetben is meg tudja tartani higgadtságát. Mindez attól függ, hogy az adott helyzetben mit gondol jónak. Ha kell gondolodás nélkül behunyászkodik, de botor aki megszégyeníti és utána hátatfordít neki. Alapból azonban nem rosszindulatú, sõt fontos neki az élet szentsége. Ha szórakozik az emberekkel, és tréfái morbidra sikerülnek az sem rosszindulatának tudható be, hanem saját maga szórakoztatásának.
ELÕTÖRTÉNET:
Nyna Erionban született a szegénynegyedben. Igazi családjáról nincsenek emlékei. Két éves múlt, amikor szülei túladtak rajta és testvérein, mivel a létfenntartásukat sem tudták szavatolni. A kis Nyna hamar elkelt. Egy toroni kereskedõ vette meg. A kislány vidáman játszogatott a batáron, ami a kapuk terének hatalmas kõgyûrûjén keresztül észak földjére érkezett. Shulur hatalmas városa sem szerepel a lány gyerekkori emlékei között, pedig késõbbi sorsa itt dõlt el. Talán az istenek akarták, talán a véletlen szeszélye, hogy Nyna nem egy tharrpap áldozati oltárára vagy egy famori család ültetvényére került, de nem így történt. A kislányt egy élesszemû sunyi kis figura szemelte ki. Olyan szempontokat vett figyelembe, amik másnak eszébe sem jutottak volna. Figyelte a gyermeket egy ideig, aztán kérdezõsködött a kereskedõtõl a származásáról. Megvizsgálta az állapotát, és végül odaadta érte azt a tucat aranyat, amit kóstált a kislány. Ha a kereskedõ tudta volna, hogy a szürke kis senkinek mennyit megér a kislány, biztos hanyattesett volna meglepetésében. Nyna újdonsült gondozója nem sokáig maradt a lányka mellett. A csöppség ismét gazdát cserélt, mégpedig a kikötõben. Egy fekete inkognós, farkasfej csatot viselõ nõ vette oltalma alá, és pár órán belül már hajóra is szálltak. Kétheti gondmentes hajózás után a karakka partot ért a Quiron tenger déli partvidékén. A pallón lefelé sétáló nõ felnézve meglátta a semmivel össze nem téveszthetõ zöldben pompázó várat. Alidax fellegvára csábítón és titokzatosan magasodott minden errejáró elõtt. Sokaknak ez volt életük végállomása, de Nynának csak a kezdet. A nõ átvágott az alsóvároson és egyenesen a fellegvárba tartott. A szigorú õrségbõl mindenki félreállt elõle. A küldemény idõben érte el célját. A belsõ kastély egyik lakosztályában Nyna életének leendõ befolyásolója már tûkön ülve várta a páros megérkezését. Az inkognós alak átnyújtotta a gyermeket neki és megjegyzés nélkül távozott.
Az utazásoknak ekkor vége lett. A kislány biztonságban volt. Újdonsült anyja féltõ gonddal ápolgatta. A gyönyörû tûzvörös hajú átható tekintetû és szenvedélyes nõ nem lehetett terhes és úgy érezte, itt az ideje, hogy anyai gondok elé nézhessen. Ráadásul felettesei érdemeire való tekintettel engedélyezték, hogy tanítványt is fogadhasson. A különbözõ jogok uralkodói kiadása mindig is nagy hagyomány volt Alidaxban. Nyna mostohaanyja sem hágta át a szabályokat. A gyerekvállalás miatt munkáját felfüggesztette, de a rendje eltartotta. Sokat köszönhetett neki a kis törpeállam és errõl nem feledkeztek meg soha. Nem kis szerepe volt a nõnek az északi szövetség elleni háborúban és ez kiváltságokat is jelentett. Nyna mindenbõl a legjobbat kapta. a legjobb ruhácskák, legjobb ételek, legjobb orvosi ellátás. Anyja érezte, hogy a kislány különleges. Magában sokszor hálát mondott a beszerzõnek. Valóban hitte, hogy Nyna nagy dolgokra hivatott. Mivel értett az emberi test és lélek rejtelmeihez, már nagyon fiatalon tanítgatni kezdte a kislányt. Kihasználta a fogékonyságát, és mindig célja volt, hogy a lehetõ legtöbbet kihozza Nynából. Elárasztotta a gyermeket információkkal. Mindenhová magával vitte, egyfolytában beszélt hozzá, magyarázott neki. Sokan bolondnak nézték ezért, de aki értõ szemmel vizsgálta, az ismerte ennek elõnyös következményeit. Nyna tudatalatt ezekben az idõkben rengeteg információt raktározott el, és kifejlõdött benne a készség a tanulásra. További életében is csak nyelte a tudást, és ezt mostohaanyja határozta meg gyermekkorában. Mindenhol és mindenkor ott volt, amikor valami történt Nynával. Mikor a kislány elég nagy lett, elkezdte magával hurcolni. Körbejárta vele a Quironeiát, az északi szövetség országaiba is elvitte lányát. Furcsa is lehetett neki, hogy ezuttal nem a munkája miatt látogat a szövetségbe. Odahaza Alidaxban amint lehetett taníttatni kezdte a lánykát. Ismerte az udvar legjobb oktatóit, és elérte, hogy foglalkozzanak vele. Nynáról hamar kiderült, hogy intelligens, és az is, hogy felnõve lélegzetelállító szépség lesz. Ez sok féltékenységet szült, hiszen az intrika nem ismer határokat, de fõleg idõkorlátot nem. Az udvar intrikusai hosszú idõre elõre terveztek mindig, és Nyna befolyásoló tényezõ volt már gyermekként is. Ennek ellenére senki sem tett semmit, hiszen tudták, hogy anyja milyen pozícióban van az úrnõnél. Az oktatói is kitettek magukért. A lány rengeteg elméleti képzettséget tanult. A gyakorlati dolgokhoz nem volt akkora kedve, inkább ült naphosszat könyvek fölött. Anyja nem hagyta, hogy túlságosan egy irányba képezzék Nynát, és a lánykának akár tetszett akár nem, mást is kellett tanulnia. Anyja 8 éves korában elkezdte a mágikus praktikákba is beavatni. Nem siette el a dolgot. Azt akarta, hogy Nyna alaposan megtanuljon mindent, és alap tudásában ne maradjanak üres foltok. Mostohaanyja maga is elismert boszorkány volt, és a hagyomány mágiájának szakavatott mestere. A különbözõ mágiaformákhoz tartozó tudást is beleerõltette a gyermek fejébe. Nyna sokszor próbált ellenkezni, de végül mindig hallgatott anyjára. Szinte szabadideje sem volt. Egyik órájáról a másikra ment. Lovaglásról etikettoktatásra, onnan történelemórára, utána mágiaalapozásra, és ez így ment éveken át. Anyja tudta, hogy ez meg fogja hozni gyümölcsét, és azt is tudta, hogy Nyna eleget szórakozhat még. Figyelte a lányt és érezte, hogy mikor jött el az ideje másfajta tudás megismerésének. 13 évesen avatta be a lányt a szerelem mûvészetébe. Ez Alidaxban más, mint Ynev távoli tájain. Átlag halandó elképzelni sem tudja, hogy mik folynak a fellegvár kéjtõl terhes lakosztályaiban. Nynának egyik pillanatról a másikra nyílt fel a szeme. Onnantól többé nem volt az az ártatlan gyermek. Megrészegedve vetette bele magát a tanulásba és követte anyja minden útmutatását. Ekkor lett beavatva a szexuálmágia rejtelmeibe. Anyja váltogatott ágyasokon magyarázta el neki a különbözõ mágikus módszerek és az örömszerzés minden csínját-bínját. Az eddigi folytonos tanulás helyett most Nyna bálokra lett küldve. Mulatságokra. A tanterem átadta a helyét a való életnek. Barátnõivel és kísérõkkel járta a lány Alidax, és nemsokára Quironeia mulatságait, fesztiváljait, nemesi udvarait. Önkéntelenül és tudatosan is szokta az Alidaxon kívüli, való életet. Tanulta a kultúrák szokásait, az udvarokban boldogulás fortélyait és a férfiak elcsábításának módjait. Belevetette magát a nagyvilági életbe.
Anyja nyomonkövette minden kis kalandját. Nynát folyton féltõ szempárok lesték és vigyázták lépteit. Mikor az ilyen "tivornyákról" hazatért, anyja mindig jó tanácsokkal látta el. Ugyanakkor próbálta kicsit mérsékelni lánya tempóját, és szépen fokozatosan visszavezette az iskolapadba. Ez nem ment könnyen. Nyna folytatta volna felpörgetett életvitelét, de mostohája mindig elérte célját vagy csellel, vagy szigorral. Nyna rászánta magát és megint elmerült a könyvtár poros fóliánsai között. Tudta, hogy anyjának igaza van, de hajtotta a vére. Még nem tudta, hogy miért ég benne annyira a tûz, de még nem is foglalkozott annyit a miértekkel. Anyja volt az, akivel szemben mindig megtartotta a tiszteletet. Mindig becsülte, és érezte, hogy a legjobbat akarja neki. Úgy ismerték egymást, mint senki mást. Kósza pillantásokból tudták, hogy mit akar a másik. Ez is része volt anyja kiképzésének. Megtanította Nynát az emberi érzelmek kivetüléseire. Anyja ezért vette észre elõbb a lányban végbemenõ változásokat, mint maga Nyna. Az apró kis jelek. A szenvedélyesség, a vér látványakor elõkerülõ zavar a lány szemében. Ezek mind gyanakvással töltötték el. Elkezdte próbák elé tenni Nynát, és a lány már az elsõn fennakadt. Anyja már tudta, hogy Nyna miért olyan különleges. Hogy miért veszi körül olyan erõs aura, hogy miért ilyen lélegzetelállítóan gyönyörû és szenvedélyes. Tudta, hogy lánya nemsokára rá fog szokni egy újabb szenvedélyre, mégpedig a vérivásra. Utánajárt a dolognak a könyvtárakban és minden fellelhetõ információt összegyûjtött. Tudta, hogy a fiatalnak nehéz lesz elfogadnia léte különbözõ adományait és a vele járó rosszat. Ezután az eddiginél is többet foglalkozott Nyna lelkével és nem hagyta, hogy félresodródjon. Szépen lassan vezette rá a lányt arra, hogy mi is valójában. Megmutatta az elõnyeit és kihangsúlyozta a hátrányait. A kis boszorkány elõször megrészegedett a vér ízétõl, és elszabadultak benne a visszafolytott érzelmek. Szinte felszabadult amikor vért ivott. Érezte az erõt, a hatalmat, ami szétárad testében, mikor a tiltott nedûhöz nyúl. Nem is volt olyan tiltott. Anyja próbálta megértetni vele, hogy miként tartsa meg a mértéket, és hogy mi az a pont ami után nincs megállás az erkölcstelenség lejtõjén. Folyton figyelmeztette, hogy lelke elveszhet, ha túlságosan rabja lesz a vérivásnak és azt is lánya elé tárta, hogy mi történik azokkal, akik rossz helyen, rossz emberek elõtt buknak le. Az ifjú boszorkány mégha nem is látszott, felfogta a leckéket, és mindig mikor szenvedélyének hódolt, megtartotta józan ítélõképességét. Sosem ment bele kockázatos dolgokba. Ez a mentalitás lassan általánossá is kezdett válni. Anyja is észrevette, hogy a hedonista viselkedés, a nagyvilági kép és a szenvedély mögött számító logika is meglapul. Ezt akarta elérni mindig. Hogy egyetlen és legjobban szeretett lánya ne legyen a szenvedélye rabja, és megállja a helyét a világban. Már nem aggódott, hogy nyna elkallódik. Tudta, hogy annál intelligensebb és törekvõbb tanítványa. Még a tanulás és a szórakozás közötti egyensúlyt nem mindig találta meg, de a sokévi megszokás, az olvasás szeretete, és a tudás hajszolása mindig is lételeme maradt a lánynak. Tizenhatodik születésnapján bejelentette Nynának, hogy készen áll a nagybetûs életre. Hogy a maga ura lehet, és nem szól bele a további életébe, ha nem akarja. Elmondta neki, hogy õ maga is ilyen idõsen szállt ki a családi fészekbõl és indult el megkeresni önmagát. Elmondta Nynának, hogy a világ óriási és olyan élményeket tartogat, amit csak akkor ismerhet meg, ha elébe megy. Hogy Alidaxban ülve sosem tapasztalhat meg olyan dolgokat amik segítenek kialakítani az igazi személyiségét. Óva intette az Alidaxi intrikától és arra buzdította, hogy járja a világot és tpasztalatai alapján döntse el, hogy mihez is akar kezdeni. Nyna megfogadta anyja tanácsát és nekikészült, hogy nyakába vegye a világot. Õ is érezte, hogy készen áll, de nehéz volt otthagyni otthonát, egyszemélyes családját. Megköszönte anyjának mindazt amit az érte tett, és sûrûn hulló könnyek között búcsúzott el tõle és Alidax lidércálmoktól terhes erõdítményétõl. Tudta, hogy bármikor visszatérhet, és ez megnyugtatta kicsit. Felszállt az elsõ hajóra és Toron felé vette útját, hogy belevesse magát az igazi életbe.