Rahim il-Kharbe (elõtörténet)
Életkor: 41 esztendõ
Nem: Férfi
Faj: Jann
Kaszt: Varázsló (Mentalista)
-Elõtörténet:
Gazdag, magát dzsadnak valló kereskedõház örököseként született, Abu Baldekban. Hétéves korában családja pénzzé téve Ibara-i ingatlanját és ingóságait, valamint különbözõ illatszereket, tisztálkodó-szereket, és egyéb luxuscikkeket gyártó laboratóriumait egy nagy valószínûséggel bekövetkezõ csõd miatt és, Abasziszba költözött, ahol olajligeteket vásároltak fel. A befektetés bejött, és bõvíteni tudták azt, egyre több olivaolajat szállítottak Ynev északi részeire, a városállamokba, Erionba, és a Dzsad államokba. A család hirtelen került be Abaszisz gazdagabb családjai közé. Ehhez méltóan akarták kitaníttatni gyermekeiket. Rahimot Sigranomoba küldték pénzügyeket tanulni, azzal, hogy majd õ veszi át a családi vállalkozás vezetését, Nasir-t, Rahim öccsét Davalonba küldték hogy politikában szerezzen jártasságot. Húguk, Zaida pedig ugyancsak Sigranomoba ment, mûvészeteket tanulni. Rahim könnyen fejezte be tanulmányait, majd hazatérve furcsa gondolat fészkelte magát elméjébe. Ez az ötlet egyre erõsödött, és hazaérkezése után egy évvel megkérte apját, hogy engedje el õt Doranba, hogy mágiát tanuljon, mivel Sigranomoban megismerkedett néhány Doran-i varázslótanonccal, és nagyon felkeltette érdeklõdését a Mágia. Szülei bár nem örültek az ötletnek, elengedték az örököst az északi Varázslóállamba. Rahim könnyedén felvételt nyert magas szellemi képességei, családja Északi-pártisága és anyagi támogatottsága révén. Az ottani magitorok gyorsan észrevették az ifjú erõs veleszületett tehetségét a Mentálmágia felé, és ezt a tanoncnak is feltárva ösztönözték arra, hogy tanuljon Mentálmágiát elsõsorban. Rahim be is látta, hogy jól jár ezzel, így engedett a kísértésnek. Idejének nagy részét a saját és más elméje fölötti uralom kiismerésének szentelte. Emellett elsajátította az elemek mágiájának alapjait, és a szimbólummágia, valamint késõbb a Szimpatikus mágia Mentálmágiához kapcsolódó Érintés nevû varázslatát és a rövidebb idõtartamra ható idõmágiát is. A fiú remek lehetõségekkel lépett ki az Iskola kapuin. A tanítói õszinte véleménye szerint nagy Mentálmágus válhat belõle, nagy örökség várt rá otthon… Mindene megvolt, hogy nagy ember legyen. Doran-i tanulmányai befejeztével egyre több üzleti útra ment apjával, sokat jártak Yankarban, Alidaxban, és több Északi városban is hogy minél jobb feltételek közt értékesítsék a az értékes olivaolajat. Doranban történt vele valami, amirõl még nem is tudta, hogy megpecsételi sorsát. A Mágia és Világ törvényeinek egyre alaposabb ismerete eltávolította õt az Istenektõl. Ez idáig erõs hite a Dzsad Istenek felé most meggyengült, sõt, egyszerûen megszûnt. Ez eleinte mikor hazatért nem szúrt szemet senkinek, így minden rendben ment tovább. De csak addig, ameddig apjának egyre gyanúsabb kezdett lenni fia hanyagolt imádságai, Istentiszteletei, majd rá nem jött, hogy fia nem tulajdonít különösebb jelentõséget a hitnek, ami apjának annyira fontos volt. Eleinte a szülõk megpróbálták ösztönözni fiukat a vallásosságra, de Rahim hajthatatlan volt. Egy este mikor apja újból próbálta érvekkel meggyõzni õt a hit fontosságáról, a beszélgetés heves vitába tört ki, és szörnyû vége lett. Apja azonnali távozásra késztette házából fiát, kitagadva Rahimot a házból, az örökségbõl, a családból, mindenbõl. Rahim szörnyû haragra gerjedt, de uralkodott magán, és alávetette magát apja akaratának. Összepakolta személyes dolgait, és elindult otthonról, elõtte azonban anyja megsajnálta õt a ház urának kemény ítélete miatt, és öt aranypénzt adott fiának.
Hûvös éjszaka volt, ám ez az il-Kharbe ház jólfûtött szobáiban egyáltalán nem érzõdött. Sõt, az egyre paprikásodó hangulat csak olajat tett a tûzre. Rahim egyre mérgesebb volt, nagyon unta már apja maradi felfogását, de türelmes volt. Anyja, Fatima aggódóan nézte a ház urát, és a jövendõbeli örököst, ahogy éppen kibontakozóban volt köztük az újabb vita.
- Ha törik, ha szakad, hûséget fogadsz Galradzsanak! Méghozzá nem is sokára… Pontosan most, vagy…vagy…- mondta Rahim apja, Sulaf az adeptusnak.
- Vagy mi lesz?- tört ki a már türelmetlen Rahimból a kicsit meggondolatlan mondat. Apjának erre rögvest elkerekedtek szemei a fiú tiszteletlenségét hallva, és nem is késlekedett a válasszal.
- Vagy kitagadlak az örökségbõl!- felelte elszántan Sulaf.
- Mi? Mit csinálsz?- csodálkozott Rahim apja válaszán.
- Jól hallottad. - szigorított arckifejezésén és folytatta a családfõ. – Kitagadlak, ha nem fogadsz azonnal hûséget az Istenednek, aki eddig annyiban segített neked!
- Nem érdekel az örökség! – pattant fel a fiú ültébõl - Nem vagyok hajlandó semmilyen magát felsõbbrendûnek valló lénynek engedelmességet színlelni a pénzed kedvéért! Õszintén elismerni feljebbvalómnak meg még úgyse fogom!- tiltakozott makacsul, és magabiztosan Rahim, azzal a gondolattal a fejében, hogy úgyis jobban szereti õt apja Galradzsánál. Lehet, hogy tévedett.
- Akkor pakold össze a gönceidet, és takarodj a szemem elõl!- mondta Sulaf szenvtelenül.
- De… Akkor…- Rahim nagyon meglepõdött. Anyja azonnal Sulaf lábai elé térdelt, és könyörögni kezdett férjének, de a Jann kérlelhetetlen volt. Rahim felkelt ültébõl, és újra szóra nyitotta száját – Nem hittem volna, hogy ilyen…ilyen…ilyen vagy. Jobban szereted azt az ostoba istent, mint a saját fiadat. De legyen, ahogy akarod! Azt viszont tudnod kell, hogy õszintén remélem, hogy még megbánod ezt!- „és ha nem, akkor majd én teszek róla” gondolta hozzá Rahim.
Azzal sarkonfordult, és elindult a szobája felé. Elõkotorta utoljára Doranban használt hátizsákját, és belepakolta a számára szükséges dolgokat: két legértékesebb könyvét, ruháit, majd a konyhából, mûhelybõl még a szerinte szükséges kellékeket, végül a dolgozószobából egy remekül megmunkált dzsambiát akasztott le a falról (amivel apja meg is tanította bánni) majd visszatért számûzetése színhelyére. Anyjának csókot nyomott arcára, és így szólt hozzá:
- Szeretlek anyám. Remélem, még látjuk egymást!
Anyja sírvafakadt, és térdreroskadt. De ezt Rahim már nem látta, mivel elfordult, és elindult a kijárat felé, hogy apja ne láthassa, amint legördül arcán egy nagy könnycsepp.
Már a kapunál járt, mikor anyja hangja ütötte meg a fülét:
- Várj!- mikor pár pillanat múlva futva odaért,Fatima lihegve szólt fiához. –Bocsáss meg apádnak! Tudod milyen makacs ember! Gyere vissza! Beszéljétek meg!
- Nem megyek vissza, és nem is szólok többet hozzá. Elmegyek Abasziszból. Még nem tudom hová, de majd írok, ha tudok! Vigyázz magadra!
Anyja miközben átölelte, a zsebébe csúsztatott egy kis bõr erszényt, némi pénzzel, hogy ne szenvedjen egy darabig hiányt, majd mikor már Rahim körvonalai is eltûntek a sötétben, még akkor is ott állt, és abba az irányba nézett, amerre utoljára látta õt.
Rahim magában bosszút fogadva hagyta el az il-Kharbe család birtokát. Bosszú utáni vágytól égõ szívvel arra az elhatározásra jutott, hogy Erionba megy és lehetõségek városában menedéket talál, majd ha elég erõs lesz, és megfelelõ támogatók állnak mögötte, visszatér, és elégtételt vesz apján sérelmei miatt. Ifinbe ment, keresett egy Erionba tartó karavánt, és csatlakozott hozzájuk.
Rahim már mikor feltûntek Erion gigászi falai, elkezdett készülõdni. Vagy egy órán át figyelte a hatalmas, nyüzsgõ várost, mielõtt megérkeztek. Aztán ahogy a keleti kapuhoz értek, az elsõk közt volt, akik a vámszedõhöz léptek. Mikor már a tisztviselõvel szemben állt, furcsa érzés fogta el. Teljesen független volt. Nem tudta még mihez kezd, de tudta, hogy nem függ semmitõl, és élvezte ezt a szabadságot, de hiányzott neki családja, anyja, de fõleg testvérei, akiktõl el sem búcsúzott. Úgy érezte ha elég ügyes, akkor sokkal többre viheti így, mintha otthon ülne és hajtaná a napszámosokat, hogy gyorsabban dolgozzanak…
Megállt, és halványan elmosolyodott, miközben végighordozta tekintetét a gigászi város látható részein. Odalépett a vámszedõhöz.
- Jó napot. A papírjait! - nyújtotta a vámos a kezét.
Rahim elgondolkodott, hogy a dzsad, vagy az aszisz papírokat adja. *Hmm…Erionban vagyok. Ez az a hely, ahol szinte mindegy a származásod. Legyenek mondjuk a Dzsad papírok.*
Elõvette, és átadta dzsad állampolgársági papírjait.
- Tessék. – mondta hibátlan pyarroni kiejtéssel. Míg a férfi belemélyedt a papírjaiba, egy másik a táskájáért nyúlt. Rahim kinyitotta, és megmutatta. A fegyveres katona szinte bele sem nézett, rögtön rávágta:
- Rendben van. Becsukhatja.
Közben a másik férfi is visszaadta iratait, és elbocsátották.
Ahogy belépett a Kalandozók Városába, az elsõ gondolata ez volt: „Pénzt és szállást kell szereznem!”
Rahim átlépve a képzeletbeli határvonalat, jelképesen hatalmasat szívott a Godora utolsó bástyájának levegõjébõl, és elindult szállás után nézni…
-Jellem – Mentalitás - Motiváció:
Nagyon érdekli a Mentálmágia, és szereti a különbözõ tudományokat. Nem egy gonosz természetû, de apja mélyen megbántotta ezzel a jelentõségteljes cselekedetével. Egész eddig jelleme teljesen pozitív volt, de élete ennél, talán legmeghatározóbb pontjánál jelleme torzult, és az „Élet” jellemvonással, a „Káosz párosult, így alakult ki mostani jelleme: a Káosz - Élet. Nem lett gonoszabb, csak rájött, hogy ha nem õ ver át másokat, akkor õt fogják átverni, és nagyon elkeseredett és egyben meglepõdött az eddig annyira szeretett apja cselekedetén. Érzelmektõl mentes logikája, hatalmas intelligenciája kiemeli az átlagemberek közül, és ezt õ is tudja. Érzelmeit nem mutatja ki, mindent magába fojt, ám ha egyszer kitör belõle az összegyülemlett feszültség… Számára nem a szíve, hanem az esze diktál. Nem kenyere az elõre tervezgetés, máról holnapra él. Megveti, sõt undorodik mindenféle dzsadok, és más népek által használt drogoktól, harci mérgektõl. Az alkoholt sem szereti különösebben, de egy-két sört azért megiszik, ha az alkalom úgy kívánja. A szerelmet, az elmélyült barátságot felesleges, gyenge dolognak tartja. Ez nem azt jelenti, hogy nem bírja az emberek társaságát, csak feleslegesnek tartja a túl mély kapcsolatokat. A Nagyvilághoz még tudja, hogy nem elég erõs, pláne nem ahhoz, hogy elégtételt vegyen a múltban õt ért sérelmeken. Fontos dolognak tartja a szabadságot, minden az õ szabadságát korlátozó tényezõt megvet, és nem tulajdonít különösebb jelentõséget az emberek szabta törvényeknek sem. Az életet viszont nagyra becsüli, és igyekszik kerülni a felesleges vérontást. Toronba azzal a céllal ment, hogy erõt és pénzt gyûjtsön arra, hogy apját „megleckéztesse” a kitagadás miatt.
-Mágia:
A Mentálmágiát, mint a Magasmágia egyik legnagyobb szintû, legerõsebb felhasználását látja maga elõtt, és ez alapján irányítja tanulmányait. Elsõsorban a Mentálmágiát fejleszti, tanulta a Természetes anyagok mágiáját is. Az Idõ- és a Szimpatikus mágiát a Mentálmágia tökéletesítése miatt tanulmányozta, az Elemi mágiát, pedig hogy szükség esetén meg tudja magát védelmezni. Számára a fekete mágia nem egyenlõ a sérülés okozásával. Szerinte a fekete mágiának akkor lehet értelmezni az egyes varázslatokat, ha azok a lelket kiszakítják a természetes körforgásból, nem pedig ha a lélek földi porhüvelyének ártunk az eszenciális erõk segítségével.
-Külsõ:
Dús fekete, hosszú haját sok apró fonatban tarkóján hátrafogva, az alsó tincseket kibontva hordja, fekete szemei intelligenciát sugároznak. Állát hosszú – ugyancsak fekete – szakáll ékesíti, ami két tincsben lelógva ad kirívóbb külsõt Rahimnak. Lágy vonásai Jann vérrõl árulkodnak a hozzáértõ szemeknek, akárcsak enyhén horgas orra, és kreol bõre. Bõ, homokszínû inget, melynek ujjai be vannak szûkítve, és kényelmes, laza barna bársonynadrágot - két zsebbel a csípõnél - hord, nadrágját vastag, finom selyemövvel fogja össze, az övön belül található egy kis rejtett zseb, amiben nem tart állandó jelleggel semmit. Szõrmével bélelt, csuklyás selyemköpenye dzsad divat szerint készült, az arc elõtt összehúzható maszkkal, ami inkább homokviharoktól és az éjszakai sivatagi hideg ellen való védelmet, mint az eleganciát szolgálja, bár nem mondható egy ócska darabnak. Finom bõr csizmát visel a lábán, ami féltérdig ér. Sosem látni piszkosan, nagyon kényesen vigyáz a tisztaságra, ha kell, naponta, félnaponta fürdik, sõt, igazából így érzi jól magát. Hátán egy nagy bársonyzsákban hordja felszerelését. Övében görbe pengéjû gyönyörûen megmunkált dzsad tõr (ún. Dzsambia) van belesüllyesztve. Hátán mélykék hátizsákot tart, benne felszerelésének nagy részével. Oldalán pedig Jobb gyûrûsujján pecsétgyûrût látható, egy szép kis Obszidián kõvel a foglalatban, amit ha idegenek közé téved, akkor befelé fordítja, hogy ne hívja fel a nem kívánatos személyek figyelmét a viszonylag értékes holmival. Ezt a gyûrût anyja ajándékozta neki. Bal középsõ ujján pedig a sigranomoi egyetem jelképét hordja egy másik pecsétgyûrû formájában. Testét több helyen is tetoválás ékesíti, amit jórész egyik barátja készített Doranban gyakorlás gyanánt, mivel a barátja szimbólummágiát tanult, és az mellett tetoválást is, hogy képes legyen mágikus tetoválások készítésére. Bal alkarját teljes egészében egy összefüggõ, non-figuratív rajzolat borítja az ujjaiig. Mellkasán egy mágikus tulajdonságokat nélkülözõ Pentagramma áll, lapockáján pedig egy a hálójában nyugvó madárpók látható.
Utolsó módosítás dátuma: 2007.03.12;17:35