Név: Harass Montargis
Kor: 19 év
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: harcos
Elõtörténet:
Ronna-gella füves dombságai között látta meg a napvilágot paraszti család negyedik gyermekeként. Két bátyja és egy nõvére mellett egy leányiker pár gyarapítja a családot. A két húgocska aránylag késõn született, jó 10 évvel Harass után. A szülõk dolgos, rendes emberek, akik a felföldiekre jellemzõ módon nem sokat törõdnek a világ többi részével, amíg õket sem piszkálja senki. E családban nevelkedve az ifjún hamar kiütköztek a nyughatatlan lélek jelei. Mindig az öregek meséit hallgatta éjszakába nyúlóan is. Arról álmodott, hogy egyszer felkerekedik és belõle is neves hõs válik. Tizenöt éves lehetett, mikor elérkezett a lehetõség az egyszerû földmûvesi életbõl való kitörésre. A külországbeli háborúba lassan belesodródó Birodalomnak szüksége volt a felföld nevelte, makacs katonákra. A faluba érkezõ hírre nem gondolkodott sokat Harass és beállt az újonnan szervezõdött felföldi légióba. A sors vagy Jedome akaratából, de éppen az egyházi szálakkal rendelkezõ Isten Kardja Lovagrend zászlaja alá osztották eme hadtestet. Talán úgy gondolhatták, hogy majd itt megregulázhatják a sok „eltévedt” lelket. A kiképzés 3 éve alatt tudatosult a tisztjeikben, hogy ezek bíz maradtak azok a babonás népek, amilyeneknek születtek, de már nem volt mit tenni, hát bevetették az „eretnek ezred” csúfnévnek örvendõ csapatokat. Nemrég sikerült egy viszonylag nyugodtabb mederbe terelni a háború sodrát, így bizonyos mértékû csapatkivonásokra került sor. A vezérkar azonnal a „hitetlen” felföldieket kezdte kivonni a többi Domvikiánus csapat közzül a további súrlódások elkerülése végett. Így jelenleg Harass Montargis Shadon útjait rója, hoyg szeretett és régnemlátott Ronna-gelláját, családját viszontláthassa.
Jellemrajz:
A tipikusnak mondott csökönyös felföldi. Kissé babonás, zárkózott fajta, aki ugyan képes jól érezni magát, de igazán fesztelenül csak nagyon kevés ember társaságában érzi magát. Ezek természetesen, ha egyszer közeljutottak hozzá többé nem kell attól tartaniuk, hogy nem lesz akire szorult helyzetükben támaszkodhatnak. A vallás és hit kérdésében Jedome néven tiszteli az Egyetlent. Mint sok más felföldinél, nála is összemosódott a két név és alak, így Domvikot tiszteli és fogadja el egyetlen Istenként, csupán más néven ismeri.
Kinézet:
Átlagosnál kicsit alacsonyabb, zömök termetû férfi. Vöröses-szõke középhosszú hajzattal és dús bajusszal. Szemei mint két obszidiánkõ, feketék és könnyen beleveszhet a látványukba, aki sokáig vizslatja e tekintetet. Ruházata eléggé durva posztóanyagból készült nadrág, ing, csuklyás köpeny, melyet szürkés-vörösre festettek. Kitaposott, vastag bõrcsizma egészíti ki a képet. Az inge felett viseli kissé fényevesztett, de jó állapotban lévõ lemezvértjét, mely alkarvédõ vasakkal is kiegészül, valamint egy orrvédõs sisakkal, mely az övén függ utazás közben. Hátára vetve megerõsített közepes fapajzsa pihen, melyen a lovagrend jelképe díszeleg. Oldalán sok használatról árulkodó foszlott markolatú hosszúkard függ tokjában, valamint kezében a felföld jellegzetes szálfegyverét a glefe névre keresztelt alkalmatosságot tartja. Mindezek melett egy jókora barna tarizsnya van átvetve a jobb vállán a felszerelések és utiholmik szállítása végett.