Név: Shane Bertram
Kor: 20
Nem: Férfi
Faj: ember (pyarroni)
Foglalkozás: Diplomata-tanonc
Kaszt: Pszi mester
Elõtörténete:
Születési körülémnyek, gyermekkor:
Shane Bertram egyidõs Új-Pyarronnal; merthogy a város újjáépítésének az évében látta meg a napvilágot. Apja, Deniel Bertram Krad-paplovagja, aki túlélte a Dúlást és egy maroknyi telepessel és lovaggal együtt a porból és sárból kezdte kikaparni Új-Pyarron alapjait. Dél kulturális és szellemi központjának eltörlése a térképrõl segítségadásra késztette távoli Északi szövetségeseit is. Építészek, mérnök, tudós fõk jelentek meg, hogy segítsék az újjáépítést. Egy dorani varázslónõ, Elvina Bliss is érkezett velük, akit a város újjáépítésének segítéséhez küldték ide.
A város szívét; a leendõ Egyetem alapjait fektettél le elõszõr. Nem is Pyarron lenne az a város ha nem így lett volna…Elvina értékes köny és dokumentum adományt hozott a leendõ könyvtár számára, hiszen Ó-Pyarron írott szellemi öröksége elégett, eltiporták, belepte a por. Elvina nem sejtette, hogy már nem tér vissza Doranba. Sem Deniel sem Elvina nem volt a szenvedélyes fajta. Barátságnak induló kapcsolatuk mindinkább elmélyült, érlelõdött, és hamarosan mindkét fél azon kapta magát, hogy nem kerülte el õket a józan ész gyilkosa, de az emberi lét legcsodálatosabb õrülete: a szerelem.
A szerelembõl házasság lett. Anyja pyaroni állampolgárságot kapott, illetve az új városban maradt az egyetemen könyvtáros-tanárként. A Dúlás után a születõ város különösen megbecsült minden tudós és felvilágosult fõt, olyan munkaajánlattal kellett hát Elvinát kecsegtetni, amit a nõ nem tudott visszautasítani.
Anyja terhes volt Shannel, mikor Pyarron újjáépített térkapujának „próbaüzemét” felügyelte. Anyja nem sejtette, hogy a Dúlás jobban megtépázta a környezõ vidék manahálóját, mint azt elõszõr gondolták volna. Várni kellett volna még a térkapuhálózat bõvítésével legalább még öt évet. De a pyar társadalmi elit, a papság és a nemesség részérõl óriási volt a nyomás: a városnak élni kell és rögtön. Anyja kétségekkel látott neki a térkapunyitás munkálatainak, ami katasztófával végzõdött. Nemcsak hogy összeomlott a járat, hanem még a Nagy Térkapuhálózat is lebénult miatta ideiglenesen. Anyja a kapu innensõ oldalán állt, mikor a begörbített tér levetette magát a manából épített ív vázáról és az elszabadult manakitörés egy része anyjára zúdúlt. A terhes asszony egy hétig volt éber kómában. Az istenek a megmondhatói, hogy a magzat és az anya hogy nem pusztult el.
Mikor Shane megszületett, Elvinának és Denielnek is gránitkemény elképzelései voltak a közös gyermekük leendõ képzésérõl. Mily megelpõ, hogy ilyen õsökkel apja Krad-lovagjának, anyja varázslónak szerette volna. Mindketten a saját álmaik megvalósításának lehetõségét látták a gyermekben, amit nekik nem sikerült elérni, hát majd eléri az utód… Ez a vita annyira elmérgesedett kettejük között, hogy kis híján elszakadt egymástól a szülõi pár. Nem segített a dolgon az sem, hogy Shane nem volt „normális” csecsemõ. Ha nevetett, vagy félt, gyakran emelkedett fel a mózeskosár a földrõl, és a környezetében, repkedni, maguktól mozogni kezdtek a tárgyak. Az apja sértett büszkeségében természetesen az anyját vádolta, hogy ilyen ócska trükkökkel próbálja befolyásolni a neveltetési kérdést. Azonban mikor egy ízben a csecsemõ az anyjával szoptatás közben teremtett kósza és tapogatózó „szeretet-kapcsolatot”, az anyja sírva könyörgött az apának, hogy vigyék Doranba varázsló-iskolába, ha gyermekkorba lép. Elvina merész nagyratörõ álmaitól az férje megijedt: nem zsenit akart és nem is valami csodabogarat, mûvelt, erköcsös és hitében rendíthetetlen fiút akart, aki méltán viszi tovább a Bertram nevet és méltó lesz ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy az õ családjuk már ott volt, mikor kivakarták Új-Pyarront a vérbõl és mocsokból. A gyermek Shane „vadtehetsége” olyan erõvel tört fel, hogy már nem lehetett a döntést tovább halogatni, valamit fogni, alakítani kellett a tudatán, mert ijesztõ természetességgel használta veleszületett képességeit. Ötéves koráig nem volt hajlandó megszólalni, kizárólag telepátiával érintkezett a szüleivel. Másokkal egyátalán sehogy sem. Nem is értette, miért akarják az emberi kommunikáció erre a nehézkes és csökevényes formájára szoktatni, mikor az utóbbi olyan természetes, olyan jó és olyan tiszta. Nincs félreértés, nincs lelplezett szándék, nem az arcnak megfelelõ érzelem. A gyerekfelügyelõk nem voltak hajlandók vele egy szobában lenni, mert hol az érzékeiket vakította el, hol a hidegrázás, vagy a forróság gyötörte õket. Egy hisztis óvodás vad pszi képességekkel több amit egy dada el tud viselni…
Sajnos a tudatának hatalma jócskán megelõzte az erkölcsi, morális énjének fejlõdését.
Kínos helyzetbe kerültek a vendégeik elõtt is:
- Szervusz drágám úgy örülök, hogy látlak!
- Nem is örül neked anya.
- Shane!
- De hát hazudik! Látom a buborékján! Gyûlöl téged és irígykedik rád! Miért állsz szóba vele?
- Menj a szobádba!
Apja százszor is elátkozta azt a napot, mikor hagyta anyját a térkapu nyitásával kísérletezni.
Nem lehetett pyar iskolában oktatni, mert állandóan a társai fejébõl fürkészte ki a válaszokat. A varázsló-tanárok már elmepajzsokkal járkáltak be tanítani, mert Shane titkolt, elfedni akart érzelmekre látott/érzett rá, és tett szóvá nyíltan, (nem a pajzsaikat bontogatta le, hanem az aurájukat látta) vagy szétterítette a jegyzeteiket a levegõben. Kész istencsapása volt a Bertram családnak. Muszáj volt a két szülõnek a tanári, mentori feladatokat felvállalni, de ez egyre nagyobb terhet jelentett, mert az újjáépítés lázában égõ városban naponta szólították el õket csipp-csupp ügyek: -Ezek a tervek megfelelõek-e, hol fusson az új csatorna, mennyi legyen az utca szélességének szabványa, hol helyezkedjen el az Egyetem új Rúnaterme. Persze, óriási és különleges események voltak a város életében, de a két szülõ lélekben azon gondolkodott, vajon mi vár rájuk, ha hazamennek, mit fog ma Shane mûvelni, mennyit kell majd menetegetõzni a dadáknak ismét…
Hogy mikor és honnan kerített az anyja egy Siopa-mestert a házukba, Sahne nem tudta, de attól fogva õ lett a házitanítója.
- Ugyan Elvina, ez lenne a megoldás? Csináljunk belõle titkos testõrt? Diplomaták õrzõje legyen?- méltatlankodott az apa.
- És ha magát kellene õriznie?
- Az nem munka.
- Figyelj ide; ennek a városnak hamarosan nagyon sok diplomatára lesz szüksége. Újra vissza kell adnia hatalmi pozicióát, fényét, befolyását. Mi lenne, ha mindkettõ lenne egy személyben? Egy diplomata, aki bírja a siopa pszí-útját. Ideális párosítás. Az államszövetség búsásan fizetné egy ilyen utzó követ szolgálatait, és még az õrzésérõl is maga lenne képes gondoskodni. Pyarronnak most mindennél fontosabb, hogy szövetségeseket találjon, felélessze a kereskedelmét és próbálja a nomád hordákat távolt tartani. Az ellenségeinkkel is tárgyalni kell majd valakinek, hogy idõt nyerjünk. Nem adok neki húsz évet Deniel, és a diplomata az egyik legmegbecsültebb foglalkozás lesz itt. Mi nem vagyunk nemesek, ezt te is jól tudod. Ha jövõt akarunk Shannek itt a lehetõség.
- De én Krad-szolgálatára szántam….
- Vétek lenne kihasználatlanul hagyni a képességeit, ezt te is tudod. Egy diplomta nagyon sokat utazik. Olyan Krad ellen való vétek lenne, ha a Pyarroni Államszövetség nevében és nem Krad nevében küldözgetné a rendházba az emlékiratait? Abban mindketten egyetértünk, hogy az eszével fogja keresnei a kenyerét. Kössünk kompromisszumot…-sóhajtott az anyja- én lemondok róla, hogy Doranba vigyük a Varázslóiskolába, de cserébe azt kérem, neveltessük Pszi-mesterré. Legalább a lelkiismeretemet hadd nyugtassam meg vele, hogy nem okoztam semmi végzeteset, mikor abba az átkozott kapunyitásba kezdtem.
- Legyen hát.- adta be a derekát Deniel.
Így történt, hogy Shane Bertram elindult a siopa-mesterré váláshoz vezetõ úton…
Az hogy alig volt igazi gyermekkora nem fedi a valóságot. Gyakorlatilag élete sem volt. Mind a pszí-képzés, mind a diplomata képzés igen sok idõt, energiát emésztett fel.
Délelõtt Ramm-mester keze alatt, délután pedig apja és anyja vette kezelésbe…Nyelveket tanult, idegen országok szokásaival ismerkedett…
Anyja mivel igazi dorani és mágus volt, túl tökéletesen uralta az érzelmeit ahhoz, hogy igazán jó anyja legyen a fiúnak. Anyja lelkét annyira gyémánt-tisztaságúvá csiszolta már a dorani képzés, hogy az anyaság élményét is valami múló, zavaró intermezzónak élte meg a hatalom csúcsához vezetõ úton: hogy a pyarroni társadalmi elit befolyásos és híres személyisége legyen. Nem tudta levetkõzni azt a „betegséget” ami oly sok varázsló sajátja, magabiztossá, öntelté és érzelmileg hideggé vált.
Apja, aki tudást rendszerezõ kutató volt meg annyira a „szet-ügynek” élt, annyira az apró tudás-morzsák rendszerezésével volt elfoglalva, hogy szinte már nem is ezen a világon élt. Az isteni Selmo-atya példája lebegett a szemei elõtt, akit az istenek megajándékoztak és örök élettel áldottak meg. Apja lelkében is égett a becsvágy, de másként mint anyjáéban: õ titokban arról ábrándozott, hogy titokban egyszer majd felfigyelnek munkájára a Krad-rend nagyjai, és egyszer õ lehet az új Pyarroni Krad-rendfõnöke…
Két ember, akiket csak becsvágyuk saját, nagyratörõ ambícióik kötnek össze…talán szerelmük volt az életükben az utolsó olyan epizód, ami még valódi érzelmek tápláltak, mikor lelkük még fiatal volt, és nem vált fontosabbá a „hatalom” a saját boldogságuknál…
Így történt, hogy Shane-nek voltak szülei és mégsem. Ó, gondoskodtak õk róla, mindene megvolt, semmiben sem szenvedett hiányt. Csak egyvalamibõl: érintésbõl, szülõi szeretetbõl. Tudással meg el volt árasztva. Mivel a Pyarroni „campus” területén éltek, és a szülõk társadalmi hovatartozása miatt; Shane gyakorlatilag BÁRMIT tanulhatott, bármilyen tudáshoz hozzáférhetett, amihez kedve volt. Talán ez volt ennek a családnak, amibe beleszületett az egyetlen jótéteménye.
A sors különös fintora hogy más rávetette volna magát az emberiség egyetemes tudáskincsére, ami között a fiú élt….de Shane korán eltelt vele és elege is lett belõle.
Ó hogy vágyott õ fára mászni, verekedni, sárban hemperegni, mint a többi normális gyerek! Milyen jó is lett volna a többi gyerekkel bujócskázni, másokkal barázkozni!
Shane-t az „ügy” érdekében olyan tudásból szõtt „elefántcsonttoronyba” zárták, amibõl nem volt kiút. Csak Ramm-mester „pszi-körmösei”, ha valamit nem jól csinált! Könyvek reggel, délután és este, Shane kezdte úgy érezni már a vérében is tinta folyik…
Kezdte szívbõl és teljes lelkébõl útálni azt, ahogy élt. Illetve nem élt. A gyermek Shane nagyon korán észrevette, hogy a szülei szívében õ csak második lehet. Visszahúzódóvá és depresszióssá vált. Becsavarogta az egész egyetemi városrészt, ez volt neki a játszótere és az élettere. A tanárok egy idõ után megszokták, és megszerették a csatangoló fiút, mert látták az érzelmi elhanyagoltságát. Mindenütt kapott egy tál ételt, egy jó szót, egy simogatást, amire úgy vágyott, úgy koldulta körbe a felnõtteket szeretetéhségével, mint ahogy a koldusok tartották a markukat alamizsnáért. Gyerek nemigen volt itt rajta kívûl, jobb híján a campus õreivel barátkozott, akik eleinte ingerülten elhajtották, -mert az állásukat féltették, ha valami baja esik a „Bertram-gyereknek”, de végül barátságukba fogadták. De a többi városnegyedbe nem engedték a marcona pyar strázsák, kik mindig elcsípték, ha szökni akart „börtönébõl”.
- Ne csináld ezt, Shane bújj elõ!-kérte az õrkapitány- Apád megnyúz, ha kiszöksz nekem!
Így a gyermek Shane vágyakozva figyelte a rácsos kapun túli utcakölyköket, akik golyóztak, karikát hajtottak, „adj király katonát”-játszottak, veszekedtek, barátkoztak, cicáztak, bujócskáztak, egyszóval úgy éltek, amire Shane is vágyott.
Kedélybetegsége olyan méreteket öltött, hogy már a pszi képzését is veszélyeztzette.
Szeme karikássá vált, figyelme elkalandozott, semmi nem ragadt meg az agyában, csak a magányosság érzése.
Az Ramm-mester egyszeribe csodás átalakuláson ment át.Levetette magáról az érzelem nélküli „tanítógép” maszkját, egészen emberivé vált és teljesen a fiú felé fordult. Shane 13 éves volt, öt éves kora óta a legtöbb idõt, a nap legtöbb óráját együtt töltötték. Ramm soha nem mutatta ezt ki, de nagyon szerette tanítványát, ragaszkodott hozzá, örömmel figyelte, hogy pszí képességei mint gyarapodnak, fejlõdnek a képzés által. De most olyasmivel került szembe, ami a lélek és nem a szellem betegsége volt.
Kézen fogta a fiút.
- Gyere utánam fiam. Kimegyünk sétálunk egy kicsit.
Csak a pyarroni piacra mentek ki, de Shane úgy érezte, a mestere az egész világot adta neki. Az a rengeteg ember! És mind milyen különbözõek! Hogy perlekednek, beszélgetnek! Mennyi íz, hang és szag! Mint akik megkergült rohangált az emberek között.
- Menj csak!- bíztatta Ramm- Szabad vagy. Nézzél szét.
Ramm nem aggódott a fiú miatt, egy Siopa mester BÁRHOL megtalálja a saját tanítványát a legnagyobb tömegben is.
Volt is böjtje! Anyja úgy ugrott neki az öreg siopa mesternek, mint aki a pestisesek közé vitte a fiát.
- Mit képzel? Honnan vesz a bátorságot maga? És ha bántották volna az utcakölykök?
- Akkor most vérezne egy kicsit az orra, és gazdagabb lenne egy feledhetetlen tapasztalattal. Így nem lehet embereket nevelni. Azt akarják, hogy legyen jó diplomata, de a közelébe se engedik a plebsz-nek. Hogy tartsa ujját az emberi lélek ütõrerén, mikor nem engedik emberek közelébe? <És mellesleg magának is csak annyi hiányozna az életébõl, hogy a férje úgy istenesen megkapja a hajánál fogva és szétkúrják a hitvesi ágyat, amit lassan már a pókháló lep be!>-gondolta Ramm, aki átlátta a házaspár boldogtalanságának okát, de nem az õ tiszte volt rendbetenni azt. <Két ember ekkora fene nagy ésszel, de saját magukon nem tudnak segíteni! Minek az ilyennek gyerek?>
Attól fogva Shane Ramm mester felügyelete alatt kijárt a városba, vásárolni, nézelõdni, sétálgatni.
Ebben a korban –a pszi alapjain kívûl- fõleg a térkép használatára, (szép színes lekötötte Shane-t) ehhez kapcsolódva az országok elhelyezkedésére, és azok népeinek szokásainak, kultúrájának magyarázatára, no és persze az idegen nyelvek alapjaira okították.
Természetesen Sane korához, intelligenciájához, szellemi adottságához igazodva.
Tinédzserkor és képzettség magyarázatok részletesen:
Shane a legtöbb tudást szedete össze, amit ember csak bírhatott. Mivel diplomatának készült szülei egyátalán nem oktatták fegyverek kezelésére. Minek? Ott az elme hatalma. Shane számára a legkeményebb fegyver, amit a markába valaha is fogott az egy kenyérvágó kés volt. Egyátalán semmilyen harccal összefüggõ elfoglaltásga nem volt. Ezt az idõt más képzettségek tanulására fordította.
Ellenben –mivel a pszi lesz a kenyere, fegyvere, megélhetése- a pyarroni pszi utját- magas szinten sikerült elsajátítania mire a nagyvilágba lép. (Pszi 4.) Viszont a siopa pszi számára is élethosszig tartó tanulást jelent. (Titkos <Siopa> pszi 3.) Ramm kortántsem bírt a siopa tudás teljes spektrumával, de tökéletesen beleverte az alapokat.
Veleszületett képessége volt az auralátás adománya, mely tudás tökéletesítésében és a látottak értelmezésében anyja segítette neki a legtöbbet. Anyja csak az érzelemnyilvánítás és a szeretet osztása terén volt szûmarkú, ellenben különös gondot viselt a saját fia „tökéletes” dipolmatává való képzéséhez. (Auraelemzés 3)
Shane diplomatának készül. A legfontosabb most Pyarron számára a közvetlen környezetében élõ népek, ellenségek és szövetségesek kontrollálása, kézben tartása. Shane diplomata képzése is ehhez a sürgetõ szükséglethez igazodik. Igazi „dél-ynevi” diplomatát faragtak belõle. A hangsúly a délvidéki kultúrákon és idegen nyelven volt a képzésében:
Kultúra:
shadoni (3)
gorviki(3)
dzsad (3)
Ennek megfelelõen teljesen felesleges olyan kultúrát ismernie egy diplomatának, aminek nem érti a nyelvét. ha ismeri a kultúrát, ismernie kell a nyelvet:
Nyelvismeret:
shadoni (3)
gorviki (3)
dzsad (3)
Természetesen ennél jóval több nép él Dél-Yneven, amit Sane-nek tanulni kell még. Azonban az õ feje sem káptalan, három idegen nyelv és három kultúra ismerete egy kezdõnek több mint elég. A jó diplomaták is ötvenéves korukra érnek be,
Csak egy probléma van: a fentiek mind csak elmélet, köny és papír.
A Pyarroni Államszövetség költségén Shane szakamai gyakorlat miatt tanoncként tett egy-két utat a fenti államokba, hogy idõs és képzett követek szárnya alatt beleszagoljon a Diplomáciába.
Politika/Diplomácia:
- shadoni (1)
- gorviki (1)
- dzsad (1)
A késõbbi életében ez a képzettség lesz számára a legfontosabb és a legnagyobb jelentõséggel bíró tudás. Azonban Shane még tejfölösszájú suhanc, aki egy fiatal kölyök, maximum tarthatja a fatáblát, amin aláírják az államközi szerzõdést. Diplomataként, nemhogy a ranglétra legalján van, hanem még deák. Ezért az alacsony képzettség értékek. De semmit sem ér az elméleti tudás gyakorlat nélkül, ha nem kapcsolódik hozzá megélt tapasztalat. Aznban Shane nagyon fiatal, mindössze egyszer járt a fent említett országokban. Ezen majd felnõttkorában akar változtatni.
Ramm mester már öreg volt, nagy sétáik közben figyelték az emberek viselkedését, amit az öreg kommentált.
-Látod fiam, sose vitatkozz olyannal akit elvakít a büszkeség. Ha látsz jót a szívében, inkább hajts fejet, adj neki igazat. Ha lenyugodott, majd õ fog töled bocsánatot kérni a sértésért.
Ismerned kell az emberi lélek mûködését, ha ez lesz a munkád. Mivel Shannek birtokában volt az auralátás épesége, és saját életében szülein fényesen igazolódtak megérzései, õ kicsit többet látott az emberekbõl, mint amit õk láttatni akartak (Lélektan 4)
Apja volt az aki a „gyakorlati” tudományokra oktatta. Az alábbiakat tõle tanulta:
- Fiam a nyelvismeret önmagában nem elég! Tudnod kell hogyan hajlítsd a szót, hogy kell szépen, szívhezszólóan beszélni, vagy lelkesíteni! (Ékesszólás 3)
- Ismrened kell a nemesek jelvényeit! Ki-kihez tartozik, kit hogyan köszönts anélkül, hogy az illetõ kinyitná a száját! Nemesek között fogsz forogni, elvesztél, ha ruháról, színrõl és címerrõl nem tudod kinek, mi a titulusa! (Heraldika 3)
Egy Krad-lovag esetében nem úszhatta meg a vallás ismeretét! Kimerítõ ismsereteket kapott a pyar vallásról, az apja errõl megállás nélkül három órát is tudott beszélni! (vallásismeret (pyarroni-pantheon)3)
A történelem volt a másik vesszõparipája, ami nélkül az apja nem tudta elképzelni hogy valaki élni tudjon. Hogyan is élhet ember a múlt ismerete nélkül? Annál is inkább, mert személyes élmények kötötték apját Dél-Ynev legnagyobb töreténelmi eseményéhez: a Dúláshoz és Ó-Pyarron pusztulásához. Apja kiváló történelemtanár volt szívesen halgatta az életüket, azt, ami összeforrott Pyarron történelmével.
(Történelem <Pyarron> 3)
Hála Kradnak apja –egynelõre és csakis egyenlõre- a többi igen nehéz tanulmánya miatt megelégedett azzal, hogy „csak” hazája történelmét ismerje. Azonban a minél tökéletesebb diplomáciához muszáj lesz a késõbbiekben mélyíteni a tudását egyéb országok történelmével kapcsolatban is.
Mihelyst Shane tinédzserkorba lépett és már képessé vált a szülõi tiltásokat áthágni, és kiszökni az Egyetemváros falai közûl, semmi nem tarthatta attól vissza, hogy becsavarogja Új-Pyarront a nyomornegyedektõl, lebujoktól a fõúri fogadókig.
Az igazi törés szeretett mestre halála volt. Mikor Ramm meghalt, Shane lelkileg összeomlott. Olyan „pszi-szimbiózisban” élt már az öreggel, hogy elvesztése komoly traumát jelentett a fiú számára. Ramm-temetésén senki nem volt ott csak Shane. A szülei, bár megígérték, hogy leróják kegyeletüket az öregnél, kit fele annyira sem becsültek, mint kellett volna, nem jöttek el, valami „államügyre” hivatkozva. A fiú úgy érezte most maradt teljesen egyedül a világban. Úgy szerette Ramm-ot mintha apját…jobban. Ettõl kezdve sportot ûzött az „engedetlenségbõl”, folyamatosan kimaradt éjszakánként és belevetette magát az éjszakai életbe. Pénzt lopott otthonról és a lopott aranyakból Ellana-leányainak karjai közé ment felejteni. (Szexuális kultúra 3). Csavargott, és rossz hírû lebujokba járt. Úgy leitta magát, hogy a saját hányásában fetrengett, és talicskával tolták az Egyetemváros bejárata elé. A szüleinek bûntudata volt és hagyták a fiút hadd „tombolja ki magát, elvégre kamasz és úgyis kinövi.” Több se kellett Shane-nek! Nem érdekli õket!? Hát majd fogja!
Már nemcsak az Ellana-szentélyeket látogatta, hanem a kikötõi egy ezüstös ringyókat is…
Tengerészeket, a csõcseléket szórakoztatta trükkjeivel, így hajszolva olcsó sikert. Ivócimboráival kártyázott, kockázott, züllött. (Hazárdjáték 3) Látta hogy a vén hamiskártyások hogy trükköznek, de nem volt neki szüksége olcsó kis húzásokra, hogy nyerni tudjon! Mikor egy ízben túl sokat nyert és megkéselték, szülei szigorú õrizetnek vetették alá:
- Hát neked teljesen elment az eszed!? Nem számít neked a családunk becsülete fikarcnyit sem?- háborgott az anyja. – Egy Bertram, mint kocsamatöltelék! Úgy, úgy öleld csak magadhoz a mocskot, ha neked az kell! Most mit fognak az emberek rólunk gondolni? Az összes nemes rajtam röhög! –sírta el magát az anyja.
Shane szíve összeszorult, ahogy az orrát lógatta. Anyja hangsúlyából is meg tudta állapítani, hogy nem a hasbaszúrt fia miatt sír. Apja sem volt megértõbb:
- Te kerested a bajt, viseld férfiként. Ha bemocskolod a család nevét, ne számíts semmi jóra.-mondta Deniel, de szemében nem szigor, hanem aggódás tükrözõdött. Késõbb lement az Ispotályba.
- Mennyei Urunk kérlek gyógyísd meg a fiamat!
Deniel saját kezével távolította el a rózsaszín gyógyult húsról a gyolcsokat.
Mostmár viszont merv volt, szigorú és komor:
-Miért csinálod ezt, mondd? Teljesen tönkre akarsz tenni minket?
Shane, egy szakasz katona kísérte mindenhova, sõt távoli megfigyelõk is, hogy ha a fiatal Pszí-mester megpróbálna „trükközni” Elvinát idõben érthesíthessék, aki nem a gyermeke segélykiáltásának, figyelemfelhívásnak, hanem személye ellne irányuló aljas cselvetésnek értékelte az eseményeket.
Shane nem heverte ki azt sem hogy Elvina nem volt képes sose anyaként viselkedni, mikor a fiúnak igazán szüksége lett volna rá.
Anyja ezen úgy akart változtatni, hogy megpróbálta õt „bevezetni a társaságba”, Pyarron elit társasági életébe. Szeretetet, jószéndékot színlelt, hogy lekenyerezze fiát. Hiába az erõs asztrálpajzs. Talán Shane volt az egyetlen a világon, aki elõtt teljes meztelenségében ott állt Elvina belsõ énje. A hatalmának és befolyásának növekedésével egyre jobban levetközte emberi érzelmeit, amiket csökevénynek, a tiszta mentáltest korcs megrontójának gondolt. Shane egyre döbbentebb és elkeseredetebbé vált mikor anyja auráját nézte. Persze ragaszkodik õ a fiához. De csak úgy, mint egy különlegesen értékes vagyontárgyhoz, egy nélkülözhetetlen státusz-szimbólumhoz ragaszkodik az ember: „Ide nézzetek! Az én fiam Siopa mester és Pyarron diplomatája!”
Az hogy Sahene megismerte a pyarroni elitet az egyre volt jó: mostmár korban hozzá illõ nemesi sarjakkal látogatta a lebujokat, együtt „kurváztak” és nagyban játszottak. Élték az „aranyifjak” életét. Mivel olvasott a kártyapartnerei fejében, hirtelen igen sok pénze lett. Amit tudott is forgatni:
A Pyarroni Egyetemen matematikát, és a pénzügyeket, valamint a kereskedelemet halgatott:
(Iparûzés<kereskedelem>3, Pénzügyek 3)
Ritka árukat vásárolt a piacon, raktárat bérelet, elkezdett kicsiben kereskedni, hogy az egyetemen szerzett ismereteit gyakorolja. Néhány igen csúfos bukás után a saját bõrén hamar megtanulat a pénz és az áruk értékét. (Értékbecslés 3)
Azonban a hazárdjátékkal sem hagyott fel, vitte magával cimboráit is játszani, sõt a rá vigyázó õ õröket is beszervezte a játékban, akik –pénzért, szívességekért- falaztak neki! Egy újabb kocsmai verekedésben szíven szúrták az egyik befolyásos nemes fiát.
Shane 18 évesen a pyarroni bíróság elé állt ilttott szerencsejáték szervezéséért és halált okozó garázdaság bûntettéért.
Anyja attól kezdve minden kapcsolatot megszakított vele, ki akarta tenni otthonról.
Mikor Deniel Bertram meglátta vasba verve a fiát és meghallotta az ítéletet:
-..ezért a Fõinvizítor õt 30 korbácsütésre, közügyektõl való örökös eltiltásra és egy év kényszermunkára ítéli, emlyet a Larmaroni kõbányákban kell letöltsön….
…megtört és zokogni kezdett.
Egyéni kihallgatást kért a Fõinkvizítortól.
- Angus én még soha semmit se kértem tõled…de ne tiltsátok el a közügyektõl a fiamat. Egész életében arra készült, hogy diplomata legyen. Ne tegyétek lehetetlenné az életét.
- Dipolmatának? Dreinára! Brenton szenátor fia felravatalozva fekszik Darton azsztalán, és te Sahne jövõjérõl beszélsz?
Deniel Bertram térdere ereszkedett a Fõinkvizítor elõtt:
-Könyörgöm Angus. Csak a közügyektõl ne tiltsátok el! Ne tedd tönkre az életét!
- Állj fel Deniel, ne hozz mindkettõnket kínos helyzetbe. Itt most ne próbálj kettõnk barátságára apellálni.
- Egy tizennyolcéves kölyök az istenért! Tán kényszerítette a fiam Brenton kölykét, hogy menjen vele? Vagy csak arról van szó, hogy Brenton a fiam fejét akarja, amit te megteszel neki, mert õ írja alá a következõ ötéves kinevezésed.
-Ezt….most….inkább nem hallottam meg….-sápad el a fõinkvizítor.
- És te beszélsz az Igazságról? Dreina szégyene vagy Angus!
- Na ebbõl elég volt! Ki innét! Takarodj!- kiabálta Angus.
Ám talán mégis ért el valamit Deniel a Fõinkvizítornál, mert Shanet végül csak tiltott szerencsejáték szervezésében találta a papi szék bûnösnek, és fél évet kapott abban a márványkõ- bányában, amibõl a város falait építik.
Nem rabszolgatábor volt. A humánus pyarroniak keményen dolgoztattak, de pihentették az elítélteket, és tisztességes eledelt kaptak. Úgy tartották a hosszú kemény munkánál nem lehet semmi fegyelmezõbb.
A fél év alatt Bertram megerõsödött, szíjassá, testalkata atletikussá vált. Lefogyott, éretebben és szívében megnyugodva hagyta el a tábort. Lelki békéje megtalálásában nagyon sokat segített neki Domingez atya, Kyel-papja, aki a tábor „átnevelõ tisztje” és lelkésze volt.
- Tudom hogy bánt a szüleiddel való viszonyod. Viseld el. nekik és neked úgy látszik ez a sorsotok. Ez ellen nem harcolhatsz.
Viszont Shane apjával megváltozott a viszonya. Apja szinte naponta jött ki õt napnyugta után látogatni a „beszélõre”. Deniel nem volt rossz, vagy érzéketlen ember, de ez a trauma kellett neki, hogy kizökkentse Krad szolgálatából és apa legyen végre, ne csak tudós.
A táborban tudta meg, hogy anyja és apja hivatalosan kérelmezték a házasságuk felbontását a Papi Széktõl. Anyja elköltözött tõlük és lakást vett a nemsek negyedében.
Shane túltette magát a szülei válásán, megkomolyodott és befejezte tanulmányait az Egyetemen. (A többi felsorolt képzettségét már ott szerezte.)
Jelenleg 20 éves.
Életcéljai:
Pyarron diplomatájává válni.
Saját üzletet alapítani, kereskedni és vagyonból saját Kereskedõ Céhet alapítani.
Kinézet:
(majd linkelek egy képet)
Jellemrajz:
Élet-Rend jellemû. Komprumisszumkeresõ, sztoikus, sorsába belenyugvó, inkább az eseményekkel sodródó típus. Pszichésen szenzitív, az emberi személyiségre, metakommunikációra érzékeny.
Társaságkedvelõ, inkább vidám, és néha cinikus. Nagy játékos, szenvedélyesen szereti a szerencsejátékokat. Mindegy hogy gyõz vagy veszít, a játék élménye a lényeg. Imádja a pénzes játékok kockázatát. Fõleg szellemi játéokok kötik le. Nagy vágya hogy egyszer megnézi az erioni Crantai Smargdtáblát és fogad a következõ lépésre.
Érdekli az üzlet, a kersekedelem, a politika. Jótékonykodik is, mert vallja, hogy akinek van az adjon akinek nincs és ha a pénzzel jobb hellyé lehet tenni a világot, miért ne tegyük?
A primiívségtõl és a primitív embertõl menekül. Eliviseli, de nem szereti.
A fegyveres harcot kerüli. Ha bajba kerül, az elméje hatalmával igyekszik kivágni magát belõle, inkább megbénítja, mozgásképtelenné teszi az ellenséget és elsétál a helyszínrõl. Ha lehet és másra hagyja a piszkos munkát. Szereti a szépet, és értékeli a mûvészetet, bár neki nics hozzá tehetsége, de élvezi a mûvészetek alkotásait.
Mélységesen tiszteli Kyelt, mert visszaadta lelki békéjét a kõfejtõben. Hisz a Sorsban, az eleve elrendelésben, hogy az emberi életben vannak olyan helyzetek amiken nem lehet változtatni. A legtöbb amit ilyenkor tehetünk hogy becsülettel viselkük, és hûen játszuk el azt a szerepet, amit az istenek ránk mértek a teremtés színpadán.
Követi a pyarroni vallás parancsolatait.