Név: Garvel
Kor: 19
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Harcos
Tartózkodási hely: Pyarron
Elõtörténet:
Úgy beszélik, apám nemes ember volt. Bár rangja szerint nem, de szíve és kardja nemes tetteket hajtottak végre ura oldalán. Így beszélte anyám és mindenki con Abelardo udvartartásában.
"Õszi, esõs éjszaka volt, mikor a világra jöttél. A bába letisztított, pólyába csavart és a lovag úr kezébe adott, aki már akkor is olyan szeretettel tekintett rád, mint saját fiára. Õ egybõl apád betegágyhoz sietett, felébresztette és közölte vele a jó hírt, majd a kezébe adott. -Garvel.- mondta apád -Garvel a neve. Majd utolsó szavaiban con Abelardót kérte, hogy saját fiaként bánjon veled és neveljen fel."
Így is lett. Saját fiaként bánt velem, hasonkorú fiával Aldus-szal együtt neveltetett, akivel nagyon jó barátságba lettünk. Együtt lovagoltunk, együtt sajátítottuk el a kardvívás tudományát és együtt térdeltünk végig órákat Domvik oltára elõtt, amiért próbáltuk kellemesebb hangulatúvá tenni az atyával eltöltött tanórákat. Kitûnõ neveltetést kaptam, akár egy nemesifjú. Megtanultam szinte mindent, amit egy ifjú lovagjelöltnek tudnia kell, még a betûvetés tudományát is elsajátítottam, amiért anyám nagyon büszke volt rám.
Aztán el kellett hagynom szülõi házamat. A korommal együtt utolért a szerelem. Szívem választottja pedig nem más volt, mint con Abelardo lánya, Ariana. Uram nem nézte jó szemmel, hogy naphosszat lánya körül vagyok, ezért vidéki unokatestvéréhez küldte. Ezek után több munkám adódott az állatok körül és Aldus már csak egyedül járt az atyához. Akkoriban betegedett meg anyám is. Megápoltam, eltemettem. Új szállást kaptam akkor uramtól, leköltöztetett engem is a lovászfiúk közé. Ekkor éreztem igazán, hogy senkim sincs és con Abelardo is csak anyámra való tekintettel foglalkozott velem, hiszen apámnak megígérte. Csalódtam a „nemes” emberekben és ezek után már nem is akartam híres, nagy lovag lenni, mint gyermekkoromban. Maradásom már nem volt tovább, így búcsúlevelet hagytam, felnyergeltem lovamat és távoztam.
Menekülni akartam a világ elõl, gondoltam elszegõdök egy hajóra. Bár még ifjú voltam és a hajózáshoz nem értettem, de Eromo kapitány maga mellé vett, mert látta keménykötésû vagyok és értek a fegyverekhez. Két évig hajóztam a Gályák-tengerén, egy kereskedõ hajón. Tetszett a matrózélet, bár nehezen fogadtak be úrias viselkedésem miatt, de belerázódtam. Jártam rengeteg kikötõben, megismerkedtem sokfajta néppel, megtanultam rumot inni és székkel verekedni. A hajót akkor hagytam el, mikor Eromo kapitány bejelentette, hogy hazamegyünk Shadonba. Nem akartam visszatérni szülõföldemre, megtetszett a vándorélet, a kaland, így lezártam életemnek ezt a részét és visszatértem a szárazföldre.
Kinézet: kb. 180 cm, erõs testfelépítésû, nagyjából 90kg. Koránál idõsebbnek tûnik, bár így se tartaná senki 22-23 évesnél öregebbnek. Haja rövid, sötét barna, szeme vidám és barna, arcszõrzete ritkás, ezért sûrûn jár borbélyhoz. Általában barna bõrcsizmát és nadrágot hord, fehér inget és ritkán veszi le kalapját. Ha hosszú útra indul, vagy úgy érzi szüksége lesz rá sodronyinget ölt és felcsatolja apja hosszú kardját. Csizmája szárában a biztonság kedvéért mindig tart egy tõrt.
Jellemrajz: Nyugodt ember, bár szeret hangot adni véleményének és igaza bizonyításáért ölre is képes menni, de csökönyösen nem ragaszkodik hozzá, érvekkel meg lehet gyõzni. Nem tud sokáig egy helyben ülni, szeret utazni, új dolgokat megismerni. Szereti a hangulatos kocsmákat, a jó zenét, a rumot, a sört és nem vet meg egy kocsmai bunyót sem. Az úri társaságot kerüli, sõt megveti(bár megtanulta, ennek hangot adni nem szabad), de neveltetésének köszönhetõen nem jön zavarba ilyen környezetben sem.