Név: Syer'Lyarquin Elensar - Árnyék
Kor: 347 év
Nem: Férfi
Faj: Kráni Elf
Kaszt: Fejvadász/Orvgyilkos/Végrehajtó/Testõr
Jellem: Rend Halál
Szülõhely: Krán (Belsõ tartományok/ Syer'Lyarquin Ház)
Vallás: Verrion H'Anthall, Ranagol, egyéb kráni kalahorák
Magasság: 1.8 láb
Súly: 59 kg
Elõtörténet:
Villámok kísérik, éj leple lesz takarója,
Vér hull fellegekbõl, s Õ lesz akarója...
Elensar neve, majdan regék szólnak róla,
Kíméletlen, Verrion végrehajtója...
De mégsem Õ a nagy, a Kiválasztott,
Maga csak Õrzõ, a vigyázó ott...
Testvére lesz neki, Õ lesz az igazi,
Verrion küldöttje, védelmét élvezi...
Vérrel, s fekete acéllal...
Fénnyel, s földön túli dallal...
Squelver a Holt szavakkal élõ,
Testvére lesz a Kiválasztott, s nem Õ...
Így szólt a jóslat…
(Psz. 3354.)
Sötét, borús éjszaka volt… villámok cikáztak az égen, lassan esni kezdett az esõ… a vörös hold fénye borította be a tájat hol nem fedte felhõ, s tény a vörös hold fényénél valóban úgy tetszett mintha vércseppek hullanának az égbõl… Ekkor született meg Elensar… a Syer’Lyarquin ház legifjabb sarja… s vele a jóslat… mely mindkettõjük életét megpecsételte.
A kis Elensarnak nem volt választása… céllal született, sorsa rég elrendeltetett…
Kíméletlen kiképzés vette kezdetét… még gyermek volt… alig 30 éves… Keményen igénybe vette mind testét, mind szellemét…
Gyors volt s kivételes ügyességgel rendelkezett… Magas Intelligenciájának köszönhetõen viszonylag hamar felfogta az új dolgokat… Egy feladata volt… felkészülni testvére születésére, s attól kezdve megvédenie minden áron….
Majd 300 éve volt erre…
(Psz. 3648.)
Mikor a kis Squelver megszületett már csak Árnyéknak nevezték… Hangtalanul közlekedett, társaival kézjelekkel kommunikált… Mesterien forgatta Hiequarjait, mind külön-külön s ugyanúgy egyszerre is… Pengéje megtalálta a páncél illesztéseit, s ott mart ellenfele húsába… nem volt elõle menekvés…
Álcája tökéletes volt, ha el akart tûnni, akkor még saját társait is megtéveszthette… Akár napokon át követte a kiszemelt vad nyomát, hogy õt megkerülve csapdát állítson neki, s lesben várja… legtöbbször elég volt, egy mérgezett nyílvesszõ a nyílpuskájából…
Szabadideje? Nem nagyon volt… de ami felkészítése közben adódott, azt a Ház bárdjával töltötte… Imádta a furulya játékát… s testvére még tökéletesebb védelmének érdekében beavatást nyert eme furcsa tudományba… a fény- és daljáték rejtelmeibe.
Életét eme célnak szentelte… ezért tökéletesíti tudását minduntalan, fegyverei mintha már saját testrészei lennének… s mióta testvére megszületett tudását mellette kamatoztatja… nem hagyja egyedül egy percre sem… Õrangyalként vigyáz rá…
Testvérén kívül az egyetlen ki felé érzései vannak, az a lova Amroth, kit csikó kora óta nevel, s tanít...
Néhány hónapja történt…
„Hatan voltak. Árnyékként suhantak a fák közt, teljesen észrevétlenül. Díszes fegyvereiken megcsillant a fák sudarán áthatoló holdfény, de ez az õ területük volt, s nem tartottak semmitõl. Elbízták magukat, s ez a Kosfejes országában olyan hiba, amiért ritka, ha nem kell nagy árat fizetni.
A talaj menti ködben zizzent valami, és az elsõ, ki az utat vágta, egy furcsa illatot érzett. A következõ pillanatban valami megmarta a lábát és holtan esett össze. A következõ csapás a vadmestert érte, de annak még idõben sikerült félreugrani a felé repülõ tüskék elõl. A kiválasztott egy szellõvel elzavarta a ködfoltokat, s ekkor látták meg az ott rejtõzködõ dögöket. Emberszerûek voltak, de testüket démoni jelenlét torzította el, s mindegyikük fizikai valója társaikéhoz hasonult.
Nem volt már miért rejtõzniük, így teljes valójukban megmutatták magukat. Három láb magas dögök voltak egytõl egyig, s mindhárman a vadászok felé indultak. A kígyót azonnal vesszõk tucatjai járták át, hiszen õt már ismerték és mi tagadás, nem óhajtottak közelharcba bocsátkozni vele. A második azonban ekkorra már közéjükért, s csak egy reccsenés jelezte az újabb vadász elestét. A vad veszett farkasként õrjöngött, de a következõ pillanatban már közbelépett a vadmester, ki messze a legképzettebb volt társai között. Medveszerû termetével és misztikus tetoválásaival erõben sem maradt el túlságosan a bestia mögött, tõre pedig még túl is szárnyalta annak karmait, így míg a karmok javarészt finom láncszemeken vástak el, addig a vadász csapásai alatt rendre hús hasadt. A háló ekkor érkezett a magasból, s a járõrök figyelmetlensége ismét megbosszulta magát. Egyikõjük alatta maradt és tehetetlenségében tüskék járták át. No igen… A rovartestû páncéljáról rendre lepattogtak a gondosan megmunkált vesszõk, így túl közel került hozzájuk. A misztikus végsõ megoldásként tüzet bûvölt köréje, ami megrepesztette annak kitinpáncélját. Persze kapált vadul, de a gyors cserkészek mindig idõben kitértek csapásai alól, s a karcsú pengék halálos táncba kezdtek. Ekkorra a vadúr is végzett a magáéval, s bekapcsolódott társai forgatagába. Csapásai alatt a páncél megrepedt, s hárman, együttes erõvel már csakhamar lebírták a tisztátalan dögöt.
Ekkor már elégnek találták a leckét, melyet a Sötét Úr adott számukra, s körbekémleltek a területen. Miután megbizonyosodtak arról, hogy egyedül maradtak, s a bestiák mestere is kiküldte a maga õrszemeit, összegyûjtötték halottaikat, de nem siratták meg õket. Helyette vérrel megpecsételve bosszút fogadtak. Elfek voltak, hát vadászatra indultak”
Squelver látomást kapott õseiktõl… Magukat látta amint egy ismert hágón át hagyják el a Kosfejes birodalmát, majd egy csatát a támadókkal egy zöldellõ erdõben… de sikerült elmenekülniük…
Újabb látomások… mind-mind a Romlott Fény városába vezet… így hát Õseik akaratának megfelelve indultak útnak, hogy bevégezzék a bosszút…
Hetekbe tellt, de végülis elértek a férgek székhelyére, ebbe a romlott városba, Pyarronba... A lovaikat egy úgynevezzett fogadó istállójában hagyták, amiért a megtartó egy teljes aranyat adott, majd néhány nap alatt megismerték a város fontosabb helyeit és a csatornarendszer egy részét, majd itt egy rég elhagyott járatban húzták meg magukat. Most itt várják az újabb látomást, s közben igyekeznek a préda nyomára bukkanni...
Kinézet:
1.8 láb magas, vékonyabb testalkatú, sudár férfi. Hosszú fehér/ezüst haját egy fekete fém pánttal fogja össze. Sötétzöld+barnás árnyalatú köpenye takarja testét, s alig enged láttatni belõle. Könnyû bõr ruházatot visel, mellénye alatt a finom szemekbõl szõtt láncinget. Lábán puha bõr csizma... fegyverei szinte láthatatlanul simulnak oldalára...
Jellemrajz:
Egy célja van, testvérét megvédeni bármi áron, s az aktuálisan kiszabott küldetését maradéktalanul végrehajtani. Gyûlöli az embereket, féregéltû nép, semmibe nézi õket. Csak esetlegesen célja eléréséhez használja fel õket, máskülönben nem létesítene kapcsolatot velük (csak nagyon rövid éltüt ami mindig halállal végzõdik). Kránon kívül ritkán szólal meg õseik nyelvén, jelbeszéddel kommunikál testvérével.
Tulajdon:
Fegyverein és felszerelésén kívül egyebe nincs csak a lova, Amroth, egy fekete szépség, kit csikó kora óta nevel...