ELõtörténet:
Egy Predoc-i kisnemesi család másodszülöttjeként jött a világra. Annak idején a család az apja szakértelmének köszönhette megélhetését, hiszen jobbnál jobb borászok nevelkedtek a Helgreem famíliában. Apja kitartásának és kiváló üzleti érzékének köszönhetõen, az összekuporgatott vagyonkájukból sikerült jó áron megvásárolni egy kisebb szõlészetet. A kemény idõk csak ez után következtek. Más szõlészetek alkalmazottjaként és a saját gazdaságán dolgozva két ember helyett is dolgozott, de a kemény munka meghozta gyümölcsét. Öt év alatt a gazdaságot, a környék legsikeresebb vállalkozásai között tartották számon. Apja helyesen mérte fel a helyzetét, és nem konkurált a korábbi munkaadóival. Inkább szerényebb haszonnal, de újabb piacokat kerített a jó minõségû termékeinek. Jól ismerte a környéken lakók igényeit, ezért amit a borkereskedésen „veszített”, azt bõségesen pótolta olyan termékek forgalmazásával, amik ritkák vagy szinte elérhetetlenek voltak a környéken lakók számára.
Mire a kis Dwyler betöltötte a hetet, addigra már mindene megvolt, amit egy maga korabeli fiúcska kívánhat. Apja egész kicsi kora óta sokat foglalkozott vele, de csakis a borászkodás és a kereskedés volt a tanmenetben. Dwyler jó fejû gyerek lévén mindent azonnal megjegyzett és alkalmazott, aminek apja nagyon örült. Nem titkolt álma volt, hogy egy szép napon a fia veszi át az üzletet. Dwyler viszont inkább a kalandos történeteket és a szép históriákat kedvelte, különösen az anyai nagybátyja elõadásában, aki csodálatos eladásmódjának köszönhetõen, teljesen megbabonázta a gyereket. Apja nem nézte jó szemmel ezt a rajongást, de a családi béke érdekében eltûrte ezt a kis hóbortot. Még azt is megengedte Dwylernek, hogy megtanuljon mandolinon játszani. Nagybátyja hamar felfedezte a gyerekben rejlõ tehetséget és kalandvágyat. Nem csak a hangszer kezelését, de a bárdok által alkalmazott praktikák tanítását is megkezdte. Mire apja rájött a turpisságra, már késõ volt. A fiú inkább megszökött volna, ha eltiltja a tanulástól, ezért azzal a kikötéssel, hogy évente több alkalommal hazalátogatnak, és a borászatban folytatódok a „polgári szakma” elsajátítása, elengedte Dwylert a tapasztalatszerzõ vándorutakra. Az évek multával a szülõ gyermek viszony teljesen megváltozott. A borokról folytatott beszélgetéseket leszámítva, szinte minden esetben heves vitákkal zárták le a társalgásokat. Ami mindkettõjüket és a környezetüket is erõsen zavarta.
A gazdaság irányításába, ló nincs szamár is jó alapon Dwyler nõvére lett bevonva. Szépen lassan beletanult a dolgokba és átvette a gazdaságot. Az ifjú bárd látogatásai egyre ritkábbak lettek, amíg teljesen el is maradtak. Tetszett neki a szabad élet. Sokat vándorolt, és mindenhol igyekezett jó kapcsolatokat kialakítani. Leginkább elõadó mûvészként alkalmazták, de meglepve tapasztalta, hogy a borászatban tanultaknak nagy hasznát vette. Esetenként kiegészítette keresetét egy kis borkereskedéssel, vagy egy-egy nívósabb taverna borszakértõjeként is megállta a helyét. Ha jó üzleti lehetõség adódott, akkor azonnal beszállt csendes társnak. Volt olyan üzlet, ami bejött, volt olyan, ami nem. Sõt néha még menekülnie is kellett. Toront egy ideig biztosan elkerüli.
Az egyik kalandja után a törzshelyére visszaérkezve egy levél várta a következõ szöveggel:
„Apát baleset érte. Siess haza!
Nõvéred, Alisha”
Habozás nélkül hazasietett, de elkésett. Már csak a temetésen tudott részt venni. Tehetetlen dühében és kétségbeesésében a felelõst kereste a baleset miatt, hamar rájött viszont, hogy valójában magára haragszik, amiért nem volt alkalma tisztázni a kettõjük ügyét. Mérhetetlen bánatát az apja halálos ágyán diktált üzenete enyhítette csupán.
„ Fiam!
Tudnod kell, büszke vagyok rád!
Csak a halál árnyékában jöttem rá, mennyire hasonlítunk egymásra, hiszen mindketten a kalandos, izgalmas, önálló és nem utolsó sorban szabad életet választottuk. Ahogy én se akartam a tisztes megélhetést biztosító szolgasorban leélni az életemet, te se voltál hajlandó egy kevés kihívással kecsegtetõ gazdaság vezetését átvenni. Az álmaidat követted, ahogy én is. Hibát követtem el, amikor rád akartam erõltetni a sajtjaimat. Kérlek, ne okold magad a vitákért! Te megpróbáltad elmagyarázni az érzéseidet, és beavatni terveidbe, mégis süket fülekkel, és bolond fejjel elutasítottam minden próbálkozásodat. Bocsáss meg!
Talán ellent mond, majd a fent olvasott soroknak, de teszek egy újabb próbát arra, hogy szállj be a családi üzletbe.
Az örökségedbõl 200 aranyat a rendelkezésedre bocsátok a halálom után, a maradékot borban kapod meg, de nem viheted ki a pincékbõl, csakis aláírt szerzõdés ellenében. Tudom, hogy nem próbálnál fortélyos eszközökkel a téged jogosan megilletõ vagyont érõ nedûhöz hozzájutni. Ennek ellenére tettem néhány olyan lépést, ami érdekesebbé teszi a hordók és flaskák ellenértékének megszerzését.
- A pincék mágikus védelemmel lettek ellátva.
- A bort csakis Damakban értékesítheted.
- A piaci ár alatt nem árulhatod a portékát.
- Csak a hasznot tarthatod meg, Az elõállítási-, palackozási-, tárolási költségek a nõvéredet illetik meg. A szállítással, a biztosítással és vámolással kapcsolatban felmerült költségeket a Stami bankház fogja levonni az eladási árból. Az adókat neked kell befizetni.
- Ha eddig nem jöttél volna rá a Stami bankház fogja kezelni a vagyont. A 200 aranyat átveheted a Pyarron-i fiókban, de a Damak-i fiókban is, ahol vár rád továbbá 15 flaska 3 fürtös, 5 flaska 4 fürtös és 3 flaska 5 fürtös. Használd okosan ezt a kis ajándékot! Természetesen a 200 aranyból és a befolyt haszonból a mellékelt listában szereplõ áron további árut vásárolhatsz. A szállítást a Stami bankház intézi, ha esetleg olcsóbb megoldást találsz, vedd kezedbe az irányítást!
Csakis érvényes szerzõdés ellenében – ami egyben rendelésnek is minõsül – jön létre az üzlet. A letétbe elhelyezett összeg ellenében a vevõ megkapja az árut, míg a pénz a te számládat hizlalja.
Az utolsó és a legfontosabb kikötés: 3 esztendõ elteltével a megmaradt készlet 95%-a Alisha tulajdonába, 5% pedig a bankházat gazdagítja.
Tudom, kihívásokban gazdag feladatnak tartod, és kedved leled majd az üzletelésben.
A pincékben található boron kívül – a régi megrendelõink ez évi megrendeléseit is leszámítva -, minden egyebet a nõvéredre hagyok. Hidd el, te jártál jobban, a jövõ évi termésért még meg kell küzdeni.
Élj boldogul, és kövesd a vágyaidat!
Apád, Frignold Helgreem”
Elsõ meglepetésébõl magához térve, még háromszor elolvasta apja végakaratát. Enyhe mosollyal az arcán motyogta maga elé: „Apa! … Hát elérted, amit akartál.”
Jellemrajz és kinézet:
180 cm magas, enyhén kreol bõrû, hosszú, hullámos, világosbarna haját hol hátul összefogva, hol szabadon hagyva hordja. Szeme barna színû, arcberendezése átlagosnak mondható (Pyarronban). Már az elsõ pillantásra is feltûnõ, a lényébõl sugárzó inteligencia. Ez magyarázatot ad bizonyos körökben elért sikereire. Alapvetõen vidám természetû, enyhén léha természetû, de céltudatos személyiség. A lehetõségek embere. Jó érzékkel ragadja meg a szerencsés alkalmakat, de nem veszti kedvét ha kudarc éri, inkább egy hatalmas legyintés után újabb kihívásokat keres. Szenvedélyesen imádja a borokat, ami nem csak a nívós nedûk fogyasztását jelenti. Ha a sors úgy hozza, megállja a helyét borászként is, sõt somelie-ként is. Ruházkodás: Általában sötét színû, oldalt díszített nadrágot, ugyanolyan színû keményített, súlytásokkal ellátott mellényt visel, amit hideg idõben rövid kabáttal egészít ki. Esõsebb napokra csuklyás incognóval védi magát az elázás ellen. A bõ ujjú ingeket kedveli, a szivárvány összes színe megtalálható a ruhatárában, ami elég nagy számú ruhadarabból és lábbelibõl áll. Ami a lábbelit illeti a könnyû csizmákat kedveli. A kiegészítõk szinte már fel se tünnek (parfûmök tisztálkodó szerek). Nem az a vándorló fajta, szeret hosszabb idõt tölteni egy-egy helyen. A kényelmes városi létet részesíti elõnyben, ha mégis a szabadban kell töltenie néhány éjszakát, akkor titkolja ugyan, de nagyon tud szenvedni. Pár alkalommal már veszni kellett hagynia drága pénzen összegyüjtött ruhanemûit, ha valamelyik féltékeny férj miatt vagy más okból forró lett a talaj a talpa alatt, de egyszer se távozott üres kézzel, így kompenzálta a veszteséget. Fegyverek: Tõrkardja folyton az oldalán lóg, egy tõrt hord a jobb csizmaszárban, és hat dobótõrt különbözõ helyekre relytve (kettõ a csuklókra erõsített tokokban, kettõ a keményített mellényen kialakított tokokban, kettõ a nadrágja oldalában kialakított oldalzsebben. A mellényben további 4 tok lett kialakítva, de ezek általában üresek) egy hosszúkardot az utazóládában tárol.. Vértként a mellényt használja (értékei a posztóvértével egyeznek meg)