Elõtörténet
Név: Ervai Jadrána
Kor: 20
Nem: nõ
Faj: ember
Foglalkozás: hóhértanuló
Elõtörténet:
Favágó apa, bába anya második lánya. Nõvére Istera 6 évvel haladja meg korban õt, ikerhúga Dánica.
Erion mellett, Ervából származik, innen ered "családneve" is. Gyermekként aktívan kivette részét a ház körüli munkában, a család elsõsorban mezõgazdasággal, másodsorban és kisebb részben állattartással foglalkozott. Szívesen segített, kitartó volt és szívós, rendszeretõ, sokkalta jobban, mint húga.
Mivel apjuknak nem volt fiúgyermeke, az erõsebb fizikumú és a favágás iránt meglepõ mód érdeklõdõ Jadránát magával vitte. Szótlan, kiismerhetetlen tekintetû volt, de a favágásban ügyes, a baltát egy idõ után már nem csak gallyazásra s favágásra tanulta meg használni, hanem mikor egy nagyobb, termetesebb példányt kellett kidönteni, s abban apja és egyik társa, barátja vette ki a részét, õ pihenhetett, s az ilyen pihenõk alkalmával kezdte el a baltát dobálni. Eleinte persze inkább tûnt bénázásnak de apja barátja, Trokk, kezelésbe vette a kicsinek már nem mondható lányt, hogyan is kell ezt csinálni.
15 éves volt, amikor Trokk úgy érezte, kicsit többet engedhet meg magának az izmosodó lánnyal szemben: megkörnyékezte. Mivel Jadránát nem érdekelte a húga által izgalmasnak tartott szeretkezés és flörtölés, elsõre nem értette, mért akar az ingje alá nyúlni az izzadó homlokú férfi, mikor apja egy másik oldalban gallyaz, de amikor a férfi még tovább merészkedett, s a nadrágjába akart motozni, Jadrána az addig szalonnavágásra használt kést belemártotta. Hirtelen és gondolkodás nélkül cselekedett, kiverte a hideg verejték, szeme kitágult, amint a férfi elvérzett mellette hamar a véletlenül is jóra sikerült döfés következtében.
A tett nem maradhatott titokban. Trokk összevérezte a ruháját. Apjának halkan és komoran minden elárult. A favágó nem akarta, hogy lányát elvigyék és kivégezzék, amikor önvédelembõl cselekedett. Hisz Jadrána apja tisztában volt azzal, barátja néha megkívánja a frissebb lányokat, de esze ágában sem volt, hogy a mocskos disznó a lányát is kinézte! A holttestet egy vízmosásban elásták. Sötét titkot kezdett el így apa és lánya õrizni.
Hallgatagsága nem volt új keletû, szinte a lányhoz tartozott, s hogy megint állatok boncolásába kezdett bele a hátsó pajtában, húgát sem lepte meg. Jadrána más kislány kora óta hordott össze hernyót, verebet, békát, lefejezte õket és óvatosan szétbontotta õket, milyenek belülrõl. Ha disznóvágás volt, az elsõ sorban figyelte, hogyan történik, s míg Dánica undorodva öltögette nyelvét, Jadrána fintor nélkül, mondhatni bámulattal vegyes csodálkozással figyelte az egészet. Csirke lesz az ebéd? Jadrána megy, elkap egyet, kitekeri a nyakát és viszi. Azt meg már csak Dánica tudta, hogyha végzett a kíváncsi piszkálással ikernõvére, felravatalozta mezei virággal, fûvel a dögöket és elkapartatta a testvérével…
Ám tévedés azt hinni, hogy mással nem foglalkozott a lány. Anyja szerette volna, ha követi õt nyomdokaiban. Ha már legkisebb lánya irtózik a vértõl és nem képes lekötni vele, akkor a középsõvel tesz próbát. Mégiscsak nõhöz illõbb, mint a tönkdöntögetés! Így Jadrána amellett, hogy 12 éves kora óta az apjával néha az erdõre is kiment, elkezdett anyja mellett segédkezni. Ez legtöbbször lepedõk, forró víz, törülközõk szerzése volt szüléskor, kés kiforralása, ahogy pedig nõtt, már magát a gyermeket is lefürdethette, bebugyolálhatta. Nem hajtotta az a hivatásbeli szeretet, mint anyját, s látván, hogyan jön gyermek a világra, arca ugyan meg nem rándult, de a hasadó hús látványa igen hamar eldöntette vele, nem akar gyereket s vigyázni kell, mert aki férfival hentereg, az így jár.
Idõközben –pont a Trokkal való történtek miatt- abbahagyta az erdõje járást, nem akart a kellemetlen élményhez kötõdõ helyre járni, de mivel kellett a pénz, s szülni azért nem olyan gyakran szoktak a nõk, beállt hentesinasnak. Fizikuma megvolt hozzá, az állati belsõségtõl nem irtózott, s bár lányként szokatlan volt, senki nem vette a szájára érte.
Jadrána egy idõ után vallotta, vonzza a beteg embereket. Elõbb Trokk, aki a fiatal süldõlányokat szereti meggyalázni, aztán a hentes, aki valahogy a kisfiúkat kedvelte. Jadránát mélységesen felháborította, hogy a szegényebb kölykök hogyan keresnek pár plusz rezet…S mikkel üti el az idejét kéthetente egyszer a hentes, ha Erionba utazik! Jadrána gyûlölte az igazságtalanságot s hogy az ilyen férgek nem nyerik el méltó büntetésüket, Amikor bárddal szeletelte a marhahúst, gyakran munkaadóját képzelte alá. Viszont egyre inkább nem értette, hogyan szeretheti testvére hús adta örömöket, ha azok ilyen kifordultak is tudnak lenni. Miközben azon berzenkedett, hogyan leckéztethetné meg a hentest, elérte a kort, amikor házasság lészen egy lány sorsa. Nos, Jadránának nemigen akadtak kérõi, mert olyan fura természete, mosolytalan ábrázata s sötét szemei voltak, hogy hamar elillant abból az ifjúból a gerjedelem aki ránézett. Pedig nem volt csúnya. Jadrána csak jókat szórakozott húga morgásán, hogy bezzeg annak akadt kérõ. De meg nem álmodta volna, hogy õ hamarább szökik el otthonról, mint öntörvényû ikerhúga. Eljött az alkalom, hogy a hentest megregulázza. Épp hazatért a férfi újabb erioni kiruccanásáról, igen elégedett ábrázattal. Míg távolt volt, egy hóhér járt a faluban, csirketolvajt fogtak, õ vágta le a kezét miatta, s a szomszéd faluban még akasztást is tartott a törvény embereinek jelenlétében. Jadrána látta, onnan lopta az ötletet, hogy fellógatja az ürgét. Éjjel meglepte, leütötte, s elkezdte volna a gerendára felkötni. Ám a pasi nehéz volt, nagydarab, éledezni is kezdett, így nem várta meg míg kudarca fullad a dolog, agyoncsapta. Viszont tudta ezt már nem lehet eltussolni, ezért inkább elszökött. S egyenesen a vándorhóhér nyomába eredt. Elhatározta, nem favágó lesz, nem bába, se nem hentes, hanem hóhér!
Nem volt könnyû dolga. A férfi nem akarta elfogadni tanoncának, fiatalnak tartotta 16 évesen ehhez. Ám nem tágított. A férfi csak azért tartotta maga mellett és nem zavarta el, mert kellett egy inas, aki köszörülje az eszközei élét. Aztán Jadrána megunta a patthelyzetet, s elszánta arra magát, beveti a nemét: felajánlkozott a hóhérnak. Az elfogadta és tanítani kezdte…
16 éves korától 20 éves koráig volt Tolnam a mestere, útjaik során nem mindig jártak békés környéken, így nem egyszer kellett magukat a kivégzéshez használt eszközökkel vagy puszta ököllel megvédeni. Tolnam talán ha négyszer hált Jadránával, többször nem igazán mászott a lányra.
20 éves korában szélütés vitte el Tolnamot, Jadrána megörökölte a felszerelését, s felpakolva elindult Erionba, azon belül is Nekropoliszba, hogy új mestert szerezzen és igazi hóhérrá válhasson tanonci mívoltából.
Kinézet:
Átlagos magasság, arányos, nõies, ám izmos alkat. Bõre alig érzékelhetõen barnás-kreolos, szemei kellemes barnák, haja hosszú, dús, göndör, a barna több árnyalata megtalálható benne. Vádlija formás, mozdulatai energikusak, nem bájolgó, vagy meg/túljátszott.
Ruházkodás tekintetében igénytelen, nem nagyon érdekli, mit visel. Lábbelit ha meleg van nem visel, ha hidegebbre fordul az idõ, akkor van egy többször varrással javított, viseltes, puha bokára roggyanó kiscsizmája. Ékszert nem hord, tetoválása nincs. Ritkán öltözik át, lévén nincs sok holmija a cserzett sötétbarna nadrágján és világoskék, agyonmosott ingjén kívül. Haját munka közben összefogja. Ritkán mosolyog, nevetni meg szinte soha, nem olyan fajta, leggyakrabban egykedvûen néz.
Jellemrajz:
Elsõ sorban igénytelen. Jó, ha hetente fürdik, számára ez a normális. Az igénytelenség élelem, ital és szállás részre is kiterjed, nem finnyás, megbecsüli ami ehetõ vagy iható.
Alaptermészete egykedvû, szûkszavú,nyugodt, megvan egyedül is. Nem kifejezetten barátkozó típus, de nem mogorva hogy elhajtsa maga mellõl azt, aki viszont az.
Dühét az igazságtalanság, az elsumákolt balhé ki tudja váltani. Szeretne hóhérként már a földön büntetni, ne csak a túlvilágon kapja meg a delikvens a beosztását. Hitében Dartont tiszteli.
Mások számára komornak, érzéketlennek tûnhet, pedig fiatal kora miatt annyi rémségen nem ment át, nem tört még meg, de jól érzi magát úgy ahogy van. A férfiak nem érdeklik, ahogy a testiség sem.
Családjához annyira nem ragaszkodott, de érzéketlen sem volt irányukba. Általában nem éli meg a felszínen érzelmeit.
Felszerelés:
1 pár csizma (hol rajta, hol nem)
2 db nadrág (egy rajta, egy holmija között)
1 db vászon ing (rajta)
1 db tarisznya
1 db vékony takaró
1 db csikóbõrös kulacs
5 ezüst 15 réz (saját és halott mestere pénze együtt)
1 db kés
1 db kisbalta
1 db kétkezes bárd (lefejezéshez való)
1 db szütyõ (pénznek)
1 db serpenyõ
kínzáshoz való szögek, horgok, piszkavasak, egyebek (annyi, amennyit egymaga elbír!)
1 napi élelem
2 inaslevél (egy hentesesrõl, egy hóhérosról)