Elõtörténet:
Név: Barlon Ergwont
Kor: 19
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: harcos
Elõtörténet:
Barlon Erigow városában született az Ergwont kereskedõcsalád sarja ként. Egy nõvére van Elisha, aki nála két évvel idõsebb. Édesanyjuk Barlon születése után négy évvel meghalt agyvérzésben. Édesapjuk Onhelt ezután egyedül nevelte két gyermekét. Sajnos munkájából kifolyólag sokat volt távol a családi háztól, így dajkát és nevelõt fogadott a gyermekek mellé.
Iskoláztatta õket, megpróbált megtenni mindent gyermekei számára, hogy életük jobb legyen és boldogabb. Nem akart rájuk erõltetni semmit így alakult ki, hogy mind két gyermek azt tanulhatott amit csak akart.
Elishat érdekelte apja munkája, a kereskedés és a kereskedõ élet ezért apja õt hivatalnoki iskolába íratta, amit eredményesen el is végzett. Az iskola évek után apjának nagy segítségére vált, mint anyagi ügyeinek, hiteleinek ügyintézõje.
Barlont azonban más fából faragták. Édesanyjuk vérmérsékletét örökölte. Az alapfokú iskola elvégzése után õ úgy döntött, hogy nem lép apja nyomdokaiba, hanem inkább megpróbálkozna a fegyverforgatók küzdelmekkel, kalandokkal teli életét élni. Szerette volna a mai napig szeretné megismerni Ynev minden zegét-zugát. Neki nem jelent és nem jelentett megelégedést az, hogy Erigow biztonságos falain, határain belül élje le életét. Neki valami másra volt, van szüksége: a kalandra!
Ebbõl az okból kifolyólag apja hatalmas summa fejében be tudta juttatni Barlont az udvar kiképzõ iskolájába, ahol az ifjú megtapasztalhatta a katonai kiképzés és életmód minden csínját-bínját. Itt tanult meg a karddal, hosszútõrrel és a dobótõrrel bánni, itt sajátította el a pajzs segítõ szerepét, valamint a lovaglás tudományát.
Persze a katonaélet más kevésbé ismert ’területeivel’ is megismerkedett. Újdonsült barátaival, katonatársaival „behatólag tanulmányozták” kimenõik során az Erigowi éjszakai életet. Hát lett is belõle sok esetben egy két feldagadt arc, betört koponya, fájó és sajgó végtag. Jó párszor csak a kaszárnya mentette meg a díszes társaság életét a feldühödött férjek és apák haragjától. Hát de ilyen ez a katonaélet!
A három éves kiképzés után Barlon az erigowi városõrség tagja lett, de nyughatatlan lelke nem hagyta annyiban. Nagyon unta a napi õrséget, járõrözést, semmit tevést. Az alkalmat várta, hogy lelépjen, de sajnos szerzõdése egy év szolgálatra kötelezte.
Ekkor már nõvére Elisha férjhez ment és Barlon sógora is „beszállt” a kereskedõ család irányításába. Az Ergwont kereskedõcsalád ekkor élte fénykorát. Rengeteg üzlet, jó minõségû áruforgalom, busás haszon.
A kínkeserves egy év elteltével azon nyomban leszerelt. Nyakába akarta venni a világot, és pont kapóra jött neki, hogy apja délre Új-Pyaronba indult egy kisebb kereskedelmi karavánnal. Barlon apja mellé szegõdött, hogy segítse, védje õt és a szállítmányt az út során. A portéka amit szállítottak vagyonokat érõ tiadlani selyem volt így rá is fért a csapatra egy kis erõsítés. Erionig a térkapu hálózaton keresztül tették meg az utat, de spórolás és a józanésszel bejárható útvonal hossza végett a további utat kocsikaravánnal folytatták.
Az út majd két hónapos volt, de megérte. Barlon megismerkedett apja egyik idõsödõ „beszerzõjével” Franggal, aki nem a kereskedelemben, hanem inkább a napi betevõ falatok, a szállás elintézésével volt megbízva a karavánutak során. Az öreg inkább hasonlított egy déli nomádra, mint sem egy kereskedõház felhajtójára. Na Barlon sokat tanult az öregtõl. Fõleg abban az idõszakban, mikor a karaván nem lakott területen, hanem a pusztán, erdõségekben töltötte az éjszakát. Franggal minden este eltávozott és frissen ejtett vaddal, hallal tért vissza szállásukra. Barlon érdeklõdését is felkeltette a dolog. Egy idõ után megkérte az öreget, hogy vigye magával eme késõ délutáni, esti „kiruccanásaira”. Az öreg szívesen meg is tette, segítõjének. Megtanította az ifjút aki ekkor már 19 éves, a horgászat, vadlesés és cserkészés mûvészetére. Barlon nagyon jó tanítványnak bizonyult. Az utazás vége felé már majdnem olyan ügyes volt, mint mentora, de azért érezhetõ volt a „pár” évnyi gyakorlás különbsége kettõjük között.
Miután Új-Pyaronba értek Barlon apjának segített értékesíteni a drága portékát. Hát ez lett majdnem a veszte. Édesapja, mint utólag kiderült rossz emberrel, emberekkel akart üzletelni. A helyi alvilág bonyolult rendszerébe botlottak, ami apjára tekintve végzetesnek bizonyult. Az üzlet megkötését követõen apja úgy döntött pár napot pihennek, mielõtt hazafelé veszik az irányt. Lehet, hogy nem kellett volna. Egyik este, miután egy csehóból indultak a szállásukra az ’üzletfelük’ és pár ’cimborája’ rajtuk ütött. Legalább tízszeres túlerõben voltak az enyhén ittas Barlon és apja ellen. Esélyük nem volt Barlont körbekapták és lecsapott tarkójára egy furkós bot. Miután magához tért apja kivérzett holttestét és üres pénzes szütyõjét találta csak meg. Teljesen kétségbe esett. Megpróbálta a helyi városõrséggel és vezetõikkel felkutattatni a merénylõket, de mindenhol „zárt kapukon kopogtatott”. Senki nem akart, nem mert szembeszállni egy ekkora alvilági szervezettel. Barlon teljesen kifordult magából apja elvesztésének és saját maga tehetetlenségének folytából. Levelet írt nõvérének, melyben részletesen beszámolt a történtekrõl. Hírtelen felindultságában és szégyenében lemondott minden örökségérõl nõvére javára és rá bízta, valamint annak férjére a vállalkozás további irányítását. Õ pedig világcsavargóvá vált. Nem érdekelte semmi és senki. Fegyverét és vérét adja az óta is az olyan ügyekben, küldetésekben, mellyel a jót, a gyengét és elesettet szolgálhatja.
Kinézet:
180 cm-er magas, 80kg testsúlyú szikár, jó izomzatú, de nem nagydarab srác. Félhosszú barna haj, zöld szem, enyhén ívelt orr bújik meg nagy karimájú kalapja alatt. Mindig mosolyra hajló száját körszakáll fogja közre. Bõre színe fehér. Jobb vállán az erigowi õrség keresztbe tett alabárd motívuma van tetoválva., de mind ez nem látszik a fehér ingtõl, bõr mellénytõl, valamint fekete incognótol, ami felsõtestét borítja. Bõr oldalt fûzõs nadrágját egy széles, dupla csatos öv tartja viselõjén, melyre fel van még fûzve egy díszes kard tok, benne egy hosszúkarddal, valamint egy tõr a tokjában.
Lovaglócsizmája régen fekete lehetett, de az út pora, valamint a hosszú gyaloglás és az idõ megfakította, megkoptatta azt.
Jellemrajz:
Az életet szeretõ, tisztelõ férfi, aki azért benne van a jó buliban. Apja halála búskomorrá tette, de mások társaságában ezt nem mutatja ki. Ezt inkább túlzott jókedvvel, vidámsággal próbálja leplezni. Magányos perceiben azért ismét az a búskomorság, tehetetlenség lesz úrrá rajta.
Kedveli a szebb nemet és ha módja van rá, meg is nézi mi rejlik azok szoknyája alatt. Szereti a jó bort, de azért általában tudja tartani a mértéket.
Társahihoz hû, ha feladatról, küldetésrõl van szó nem ismer tréfát és lazaságot. Életét próbálja hasznossá tenni azzal, hogy segít az elesetteken, a rászorulókon.
Felszerelés:
Rajta lévõ:
- egy pár lovaglócsizma
- fekete bõr nadrág
- bõr mellény (kivert bõr vért SFÉ:1)
- fehér ing
- fekete incognó
- széles bõr öv, melyen kardhüvely, benne a hosszúkarddal, jobb oldalt hosszú tõr és tõr hüvelyben, hátul övéhez csatolva két tõr tok, melyben egy-egy dobótõr található
- széles karimájú kalap
- 2 erszény
Hátizsákjában:
- 5 alsónemû
- 5 pár zokni
- bõrkabát
- 2 pokróc
- 1tûzszerszám
- 1 fegyverkarb. Felszerelés
- 2dl fegyverolaj
- 2 fehér ing
- 1 bõrnadrág
- 1klt. tisztálkodó, borotválkozó felszerelés
- 1 fáklya
- 20m kötél
- 1 bicska
- 1 kisszekerce
- 20-20dkg. só, bors, paprika
- 5 napi hideg élelem ( szárított hús, kenyér)
- 2l-es kulacs(benne: édes vörös)
Tulajdon:
- 2 arany, 9 ezüst, 17réz.
- A fent felsorolt felszerelések.
- Saját maga
Csatlósok:
- Nincs
Ajándékok, jutalmak:
- Nincs