Fényből a sötétségbe...
Fény...
Mikoron on-Leeth nagyúrnak lánya született, maga sem gondolta volna, hogy milyen nehéz is szülőnek lenni. Már abban a pillanatban tudta, hogy Lyssa - mivel később ezt a nevet kapta a kislány - problémás eset lesz, amikor először pillantotta meg annak szőke tincseit - s mikor annak édesanyja a szülőágyon vesztette el az életét. Már akkor is dacosan pillantott a környező világra és csak a fenekére mért harmadik ütésre sírt fel végre először, viszont akkor tiszta erejéből és pulykaharagjából.
Gyönyörű és egyben gyásszal teli nap lett ez a kora őszi nap...
Na persze a lánykának sem volt könnyű helyzete: nem sokan születnek Shulur sogronita tartománynagyúrának harmadik, ámde egyetlen leány gyermekeként. Sokan cseréltek volna vele, maguk mögött hagyva kétes származásukat, de Lyssa-nak nem adatott meg a választás. Apja felesége egyetlen hagyatékaként őrizte, óvta a világ gyarló és mocskos kezétől addíg amíg lehetett, s nem hagyta hogy az az élet, mit ő magáénak választott lányát is bilincsbe zárja...
Ám a kislány nem örökölte anyja szelíd természetét, s mintha csak maga a Tűzkobra haragja csörgedezett volna az ereiben, egyszerűen kiállhatatlan volt. Neveletlen, nevelhetetlen vadóc volt, amíóta csak az eszét tudta. Apja pedig balgán ráhagyta, mondván majd kinővi, de az évek múltával nem így lett.
Nyolcévesen, mikor már elég sok bajt okozott a család házának táján, s elég sok botrányt okozott fékevesztett viselkedésével, apja döntésre jutott: tanítót fogad mellé, ki megregulázza az on-Leeth család eme fekete báránykáját. Gatts-ra esett a választás, ki feltörekvő sogronitaként elvállalta a lány gondviselését. Amit azonban nem tudtak róla, hogy ordani kémként bármilyen feladatot elvállalt volna, csak hogy a 'tűz' közelében lehessen...
Kezdetben persze neki is gondjai akadtak a zabolázhatatlan lánnyal, aki mintegy sportot űzve tette nevetségessé tanítóját, rendszerint tömegek szeme láttára. Gatts persze, hű pietorként tűrte a megpróbáltatásokat, míg a család közelében maradhatott.
Csakhogy a nagyúr kezdte megunni az eredménytelenséget...
Félhomály:
Mikoron Gatts felfogta helyzetének reménytelenségét, végső kétségbeesésében feladta főnixlovagi büszkeségét és alkuba bocsátkozott a lánnyal: titokban mágiát s fegyverforgatást okít neki, ha végre hajlandó együttműködni. A külviágtól elzárt lány persze csaliként kapta be horgot, s a nagyúr hamarosan megdöbbentő eredményekről kapott tanubizonyságot. Lyssa nem egy bálon úri kisasszonyként vett részt, ahol viselkedése, járása, modora kifogástalan volt. Gatts elérte hát a célját s úgy tűnt minden rendben van.
Évekkel később, mikor Lyssa tizennégy éves lett, megtörtént az, ami várható volt: a kamaszodó kislány beleszeretett a tanítójába. A lovag persze nem akart egy ilyen koloncot a nyakára - pietor lévén nem kezdhetett egy famorral, és amúgy is nagyon fiatal volt a lány -, így nem egyszer visszautasította az akaratos Lyssa-t, míg végül egy nagyobb összeszólalkozás közepette véglegesítette a válaszát. A kisasszony persze szinte dúlt-fúlt haragjában, s mit tehetne ilyenkor egy lázadó kamasz? Mindent kitálalt az apjának. Gatts még aznap rejtélyes módon eltünt az on-Leeth kastélyból.Lyssa persze nem gondolta, hogy ilyen komoly következményei lesznek tettének...
Hetekkel később a béklyóit vesztett lány kezdett lassan visszavedleni korábbi énébe, levetkezve korábbi pillangóruháját. Fiatalkori természetéből mintha mit se vesztett volna, élte tovább a maga makrancos világát. Apja, hogy féken tartsa, különféle szankciókat vezetett be nála: szobafogság, különböző bálokon való részvétel megtiltása, ami az érzelileg ingatag Lyssa-t szökésre inspirálta...
Sötétség:
Ez a szökés sem lett volna komolyabb egy hétvégi kalandnál, aminek a végén a családi kastély kapuján dörömbölve esküdözött volna égre-földre, hogy megváltozik; ha nem futott volna bele egy fiatal és ambíciózus férfiba. Ez a férfi nagyon is hasonlított a korábbi tanítójára, de csak kinézetében, valójában a Lángvihar nevű toroni szektához tartozott. Az általa használt metódusok kísértetiesen hasonlítottak a Gatts által használtakra, így a tűzvarázsló-pap nyomába eredt, aki viszont hamar felismerte a lányban rejtőző lehetőségeket. Lyssa származását azonban titokban tartotta előtte, így nem jutott el apja fülébe hollétének híre. Tudtán kívül, apja szándékosan nem kereste, hagyta hogy úgymond tanulhasson a saját hibáiból, s majd megtörve érkezzen vissza a szülői házhoz.
Lyssa sokáig követte újdonsült tanítóját, míg végül az meglelte halálát, Tharr egy újabb szeszélyének köszönhetően. Addigra a lány már átvette tudásának nagy részét (többek között tőle tanult meg egy különös testfestést is), de tudatát megmérgezte a Háromfejű tanítása s szemében Sogron Tharr-nak szentelt pusztító lángjai lobogtak. A saját útját járta, ahogy mindig is akarta, de saját önfejűségének is megvan a bilincse: olykor-olykor Sogron szent bélyegzőjével lepecsételt rejtélyes üzenetet talál, melyben egy újabb veszélyes kaland várja, hogy ismét a tűrőképességének a határát súrolja, s melyet nem utasíthat vissza. Nem egy ilyet teljesített már itt Toronban, minek következtében már van, ahol obsorként tartják számon, s csak kevesek tudják, hogy a legnagyobb bajokból ilyenkor csak az előkerülő famori gyűrű az, ami megvédi...
Kinézet: Lásd a képeket lejjebb.
Családi címer: ágaskodó, törött szarvú thall'iks (fekete unikornis)
Jellemrajz: heves természetű, önfejű és makacs. Ha elhatározott valamit, általában véghez viszi vagy viteti. Nehezen ad igazat másnak. Saját felsőbbrendűségét szereti hangoztatni. Olykor-olykor megalomániás.
Felszerelés:
vérpiros ruházat (nadrág, felső; vörös, könnyed anyagból; piszkossárga mintázattal)
vérvörös köpönyeg (hasonló a mintázata, mint a ruhának; tűzálló)
2 váltás ruha (főleg a vörös és a fekete színek dominálnak)
1 darab lángkard (egyedi mintával; hüvellyel; háton)
1 darab lángtőr (egyedi mintával; hüvellyel; övön)
3 darab dobótőr (1 alkarra csatolva, 2 keresztben a mellkason)
Olykor-olykor vidáman lobogó tűzgolyók ^^"