Név: Liam
Kor:19
Nem: Férfi
Faj: ember
Kaszt: korg vadász
Elõtörténete:
Liam
Korgnak születtem. Apám azt mondta ha már értek ahhoz, hogy hogyan ejtsem el a vadat, akkor mindent tudok, amit egy férfinak az életben való boldoguláshoz tudnia kell. Anyám... az életét adta hogy én élhessek, belehalt a szülésbe. Így apám nevelt a pusztában. Az anyatejet is pótolni lehet egy kis kancatejjel, vagy jóféle kumisszal....
Erre mindvégig ügyelt a neveltetésem során. Nem is tanultam én soha mást csak a vadászok tudományát.
Elégedett vagyok az életemmel. Minden egyszerű és és magától értetődő. Vadászunk, hogy életben maradjunk. Sikeres vagyok benne, a törzsem elégedett a munkámmal és megbecsülnek.
Életem tartalmas szórakozással teli, nincs is annál szebb mint bebizonyítani a vetélytársaimnak, hogy én vagyok a legjobb bírkozó és vadász. Egy híján húsz éves vagyok és nem is találtam legyőzőre eme tudományokban...na jó az apám ügyesebb vadász, de ha megkapom a derekát őt is úgy bele tudom döngölni a földbe, hogy csak úgy nyekken!
Ha a szellemek is segítenek, egyszer én leszek a törzsfő és enyém lesz a legszebb asszony, a széles láthatáron nem lesz párja! Régi vágyam, hogy hótigirst ejtsek el. Sajnos a szállásterületeink a pusztán vagy erdők mellett található, nemigen volt alkalmam kitanulni a hegyivadászok tudományát, de célom, hogy a hegyekben is rettegjenek tőlem a zergék és a medvék! Azt hiszem nincs is cél mi ennél magasztosabb! Ha egyszer elejthetnék egy hótigrist...akkor végre beteljesedne az életem értelme és tulajdonképpen akár meg is halhatnék...a trófeáját magammal vinném az Örök Vadászmezőkre és én lennék a vadász testvérek között a király!
Vadász vagyok, ez az életem. Ennél nincs is jobb élet. Nap mint nap bebizonyítani az őseim szellemének, hogy tudásuk bennem él tovább; mindig csavarogni, cserkészni, úton lenni a szabad ég alatt, és test-test ellen harcolni a nagyvadakkal. ...ha lézezik a világnak teremtője bizinyosan vadász volt, hisz a világ amelyben élek a legjobb hely: tele van vaddal és kihívással. És milyen kevés ember él benne! A törzsemen kívül alig néhány másik törzset ismerek akikkel néha cserberélnek az öregek. Így kaptam ezt a csodálatos vastaglót és ezt a szép hótigris ágyékötőt. Ilyen holmija seninek nincs! Ennél értékesebb dolog mint a hótigris szőrméből készült gatyám egyszerűen nincs!!! Igaz nyárára kénytelen voltam szellőzőnyílásokat vágni rajta, hogy ne rohadjanak bele a tökeim, de akkor is egy gyönyörű ágyékkötő! Nem is értem hogy tudtam eddig élni nélküle.
Mivel a sámánunk azt mondta nekem van a legtöbb eszem rajta kívűl, elkezdett engem valami idegen nyelvre otatni ami alól egyszerűen nem tudtam kibújni! Könyörögtem rimánkodtam, még egy vaddisznót is elejtettem neki, csak nem bűntessen engem ilyenekkel, de hajthatatlan volt.
Kérdeztem tőle hogy ugyan minek mikor a korgok népén kívül más nem is él a Földön, de erre szájbavert egy marhalábszárcsonttal, azt mondta, hogy fogjam be a pofám és figyeljek rá. ...Hiába nem ismertem az öreg sámánnál jobb tanárt! Az tudott ám bánni az emberrel!
Aztat is mondta most már ideje lenne meghágjak valami helyre leányzót a törzsből, mert kezdi azt hinni hogy a fiúkra vagy a kecskékre izgulok...nos erre én vágtam szájba egy marhalábszárcsonttal...azóta is behúzom a nyakam ha kántáló sámánt látok...
De hát nem tehetek róla, keveset vagyok én otthon, mert a nyáron meg kell keresni az a húst, amit a törzs télen megeszik...a csajok is mind hülyék...egyfojtába csak vihognak meg kacsingatnak...aztán mikor egyszer télleg le akartam kapni Arleent egy fordulóra egy sátor mögött, beletérdelt a tökeimbe és ki is karmolt...nem tudják azok hogy mit akarnak. Megkérdeztem a sámánt mer őt a világ legnagyobb bölcse, hogy mit csináltam, rosszul, azt mondta ne foglalkozzak vele csak szorítsam a földre, hogy ne tudjon elszaladni, és úgy cserkésszem be mintha valmi zsákmány lenne. Elképesztő mekkora nagy tudású ember a mi sámánunk!
Úgy is tettem. Mikor Arlénére rádobtam a hálót és belegabalyodott, már tudtam, hogy nyert ügyem van! Éppen magamévá akartam volna tenni, mikor megjelent Rurk az apja, meg a bátyjai és jól megvertek, hogy ahelyett hogy a lányt kergetem inkább cserkésszem a vaddisznót meg a medvét, mert már nyár vége volt de még nem ejtettünk el elég vadat...így ért véget bimbózó szerelmünk Arlene és én közöttem. Nem baj! Tavasszal lesz vad dögivel! Akor majd folytajuk a kapcsolatunk! Kár hogy anya már nem él és nem tudom megkérdezni arról mit gondol erről...apám meg ilyenkor azt mondja: - Egy kis vadászat mindenen segít! Jó a törzsnek, jó neked és addig se gyötröd magad hülyeséggekkel! -hiába a sámánunk után apám volt a legokosobb ember a világon.
Egy nap mikor a vadászatról visszatértem nem találtam meg a törzsem a szállásterületén...nem tudom hogy hova és miért mentek el, követtem a nyomaikat amíg tudtam...ilye messzire még soha nem vándoroltam el hazulról...idegenekkel más emberekkel találkoztam akik nem azt a nyelvet beszélték amit én és elsőnek fegyvert rámtottak ha megláttak és csak utána kérdeztek...most áldottam igazán a sámánunk előrelátását, mikor megtanított a nyelvükre!
Nagy nehezen megértettem magam, de hogy hová tűnt a törzsem és hogy nem látták e őket, csak a vállugat vonogatták és elementek. Azt hiszem féltek tőlem pedig csak beszélni akartam velük.
Hogy tud egy egész törzs eltűnni?
Úttalan utakon, vízmosásokon és erdőkön át követtem a nyomaikat, de egy idő után már annyi idegen nyom vegyült közéjük, hogy már nem voltam képes követni őket.
Egy nap egy nagy magas kőhalmot láttam fehér kövekből, amibe emberek mentek bele. Olyan volt mint egy nagy kövekből rakott nyári szállás.
Egy arra járó erdőjárót kérdeztem meg:
-Mi ez hely?
-Az? Erigow városa idegen! Honnan szalajtották magát? Hol élt maga eddig, a pusztában?
Kinézet:
-fehér alapon tigriscsíkos ágyékkötő, bőrcsizma, iszák a vállán és fegyveröv más ruha semmi.
- a haját nyírja mert zavarja a vadászatban a hosszú haj, sőt borotválkozik is.
- sötétbarna haj, sötétbarna (gesztenye) színű szem
- testalkatra: igen barbár!
Jellemrajz:
- naív, könnyen átvágható, a legegyszerűbb blöfföt, hazugságot is beveszi mert nem feltételezi senkiről, hogy át a karja verni
-műveletlen, tudatlan, de nem ostoba
-nem bírja elviselni a megszégynítést, ilyenkor asztalt borogat és verekszik
-elviselhetetlen számára a magány (abban az értelemben, hogy nem tartozik senkihez), mindig közösséghez tartozott, és nem tudja a többi ember hogy tud élni törzs nélkül,
-az ököljog alapján való társadalmi érvényesülésen kívűl nem ismer mást
-babonás, fél a szellemektől