Yvett de Crei (Yarradic Pagan)

[Yvett de Crei]

Erion - Szórakozónegyed:

Erionban kötött ki mint rabszolga. A Riviniai Aréna vette meg fogvaejtőitől.
Súlyos állapotából felgyógyították, csak azért, hogy utána kényük kedvükre az emberek szórakozására az arénába kényszerítsék harcolni. Legelőször három hastin kutyával eresztették össze, majd sebeiből felépülve nagyvadakkal folytatta küzdelmét - egyszer sem engedték emberrel harcolni.
Végül eljött a nap amikor a szabadulásához szükséges összeget összeszedte - ezt megállapítani segítségére volt egy Otis nevű fiú, aki elmagyarázta mi az a pénz, melyik mennyit és és kb. mire való; valamint az a két őr akik állandóan rátartott nyílpuskával követték.
Az összeg átadásakor az Arénamester megpróbálta átvágni a fejét, de Pag nem hagyta magát, kiállt igazáért - és a két őr is segítette passzív hozzáállásukkal ebben.
Végül az Arénamester elengedte, kapott egy szabadlevelet is, de a ruháján kívül mást nem vihetett magával a külvilágba.
Pag kevés vagyonnal, de kiszabadult, ahol a nyüzsgő és zsúfolt város képe megriasztotta, s rádöbbentette, hogy neki már csak a múltja van... se népe, se hazája nincs már.
Elhatározta, hogy ebben a világban talpra áll, alkalmazkodik és életben marad - úgy véli, hogy a Földanyának tervei vannak vele... és őt nem hagyhatja egyedül, mert a legválságosabb helyzetben a néven-nevezhetetlen is mellette állt.
Útmutatások alapján eljutott egy fogadóba, ahol takaros kis szobát kapott pénzéért.
Megtisztálkodott, majd megismerkedett egy törpe férfival - Pekkával, aki rövid ismeretségük alatt egy munkát ajánlott neki.
Előtte azonban Pagan elment a piacra fegyvert és ruhát venni. Ezeken kívül begyűjtött még pár érdekeg gyümölcsöt is, megismerkedett az emberek ezen világával, az áruforgalommal, az értékekkel.
Nézelődése közben az állatvásárra téved, ahol egy gyönyörű hótigrist kényszerítettek át egy nagyobb ketrecbe - Pagan felháborodott ezen, szót emelt a tigris körül munkálkodó embereknek, de ha tovább erősködött volna akár meg is verték volna. Ezt belátva inkább színleg meghunyászkodott. Kikönyörögte, hogy beszélhessen az állattal, a Kalmár (Sven Jorgen) meg is engedte neki - az utána való hálálkodást és viszonozi akarást már nem "vette be". Ellenben felismerte Pagant - látta az arénában harcolni és meghívta magához ebédre.
Ott kiderült pusztán haszon miatt - felajánlott egy állást Pagnak, hogy gladiátorkodjon neki. Pag nem fogadta el.
Visszatérve az Enrawell csillagába Pag megismert egy csodálatos lényt - egy khált.
Nem sokkal ez után a Pekka álltal említett munkával kapcsolatban megbeszélésre került sor. Ahol kiderült a hercegnek szánt pegazuscsikó elrablása mögött nem más áll mint Sven Jorgen...
Négy fős csapat indul a csikó után, de csak hárman élik túl: Sheena, Barlon és Pagan. Otis, a szerzetes fiú sajnos meghal.
A csikót sikeresen visszaszerezték, de Pagan nem tudta a bosszúját véghezvinni, mert Sven Jorgen Abasziszba szökött. A véletlen műve, de kiderült Barlon apjának gyilkosa is oda tart, így a három "barát" elindult Abasziszba.

[Yvett de Crei]

Keserves út volt Abasziszig, hisz az emberek világát még mindig nem sikerült teljesen megszokni.
Tadzeh szép város, de nem Pagnak. Már a városkapunál tapasztalja az emberi nemtörődömséget újfent. Sivár a táj, mintha itt haldokolna a természet.
A Fürge Teknősben vesznek ki szállást. Pag leszedet minden állati preparátumot a szobájából, majd eltölti az első éjszakáját itt.
Furcsa álom, még furcsább ébredés - hiányzik valmi az életéből, ami már lassan végleg kikészíti.
A reggelit hármasban - vagyis négyesben töltik el (idő közben hozzájuk csapódik egy dzsad férfi - Habar). Ekkor hallják meg Jorgen nevét a szomszédos asztalnál, ahol három dzsad ül és beszélget. Barlon elmegy a távozó egyikőjük után, míg ők ketten Sheenával maradnak. Feszült percek telnek el; Barl visszajön, szemelől tévesztette a férfit.
Pag nem tud magával mit kezdeni, szétfeszíti belülről a magány (minden téren) és a tehetetlenség érzése. A szobájába felmegy, ahol az ablakon kinézve pusztító tűzvihart lát. Nem gondolkozván felpakol minden cuccot, felnyergelteti a lovát és kilovagol a pusztulathoz.
A tűzvésznél összefut egy társasággal, akik a tűzbe vesznek - de nem úgy, hogy elégnek, hanem mintha csak egy kapun sétálnának át... Két csoport volt - vagyis egy fő szemben másik öttel, s mindegyikük így távozott a tűzvész közepéből.
Elmélázásából egy idegen alak zökkentette ki - aki hatalmas pap, vagy valami hasonló lehetett, ugyanis egy esőfüggönnyel álíttotta meg a tüzet, majd eltűnt az ő alakja is Pag szeme elől.
Nem tér vissza ezek után a városba, hanem egy elhagyatott helyet keres, ahol a lovát is ott tudja hagyni akár napokra is (tehát van élelem és víz), mert az Istennőjétől akar bocsánatot kérni.
Aszkézisa két és fél napig tartott, de végül azzal a tiszta érzéssel és gondolattal térhetett vissza napjaiba, hogy Sven Jorgent fel kell kutatnia és beválltani a vele kapcsolatos fogadalmát.

[Yvett de Crei]

A karakter zárt kalandban fog részt venni.

Fekete Kastély