Név: Habar Ind Aaya Khaziz
Faj: Dzsenn
Kaszt: Varázsló (Mentálmágus)
Jellem: Rend
TSZ: 1
Történetünk a dzsad érdekeltésű El Sobira területén kezdődik egy, a köznép szemében felettébb tehetős dzsad család fényűző villájában. Azt már kevesen tudják, hogy a most a vajúdó úrnő hangjával visszhangzó csarnokokat valójában dzsennek lakják, kiket megannyi szolga és gazdagság ölel körül, de ha nem vigyáznák kilétüket, legalább annyi kíváncsi és gyanakvó tekintet is társulna ezek mellé. Ily módon a családfő elérhette, hogy becsületének kicsinyke darabjáért cserébe csak a gazdagsággal járó szokásos rosszakaróktól kell tartania.
Nos, hagyjuk most a sztereotípiákat és a szokványos emberek kétségeit, melyekkel a dzsenneket figyelik, s fordítsuk tekintetünket vissza, történetünk főszereplőjére.
Ahogy követjük a hangokat végig a fenséges termeken, elmellőz minket egy-két sietős kedvű szolgálólány, ki törlőket visz, ki vizet, ki csak kíváncsiságát. A hangok erősödnek, szinte már érezzük a szülés fájdalmát, mely kihat a ház asszonyának nyögéseiből. A nagy, kétszárnyú tölgyajtó előtt néhány kíváncsi szobalány, pár őr, a ház kedvenc macskája, mely kifejezetten érdekesnek találja a kavarodást, s a komornyik, aki egy sivatagi keselyű szemével vigyáz, hogy a ház fiatalabb tagjai távol maradjanak, ne legyenek láb alatt.
Belépvén az ajtón, a fodros, csicsás, erősen eltúlzott díszítésű szoba szemközti végére emeljük tekintetünket. Számos bábaasszony, orvos, s a ház ura állja körbe az ágyán kínlódó, most nem is annyira szépséges nőt, aki folyamatosan férjét szidja. A cifra társalgás igen egyoldalú, ahogy a férfi, kissé idősödő, ám még mindig fess és erőteljes testalkatával felesége mellett ül, fejét törölgeti egy vizes ronggyal és az „Igen kedvesem”, „Hogyne kedvesem” kivételével nem sok mindent mond.
A főbába nekileselkedik, mellette ott a víz és a törlők, s közli asszonyával, hogy szorítson izmain, nyomjon. A ziháló nő a fejéhez vág néhány szidalmat, de végül is rendben zajlik minden. Rövidesen elhal a nő keserves jajveszékelése és szitkozódása, s ezek helyét sírás veszi át. A ház úrnője fiúnak adott életet. A pár úgy örül neki, mint az első gyerekének, mert minden káromkodás, szidalom és fájdalmas kínlódás ellenére, a nő legalább annyira várta a jövevényt, mint férje, ha nem jobban.
Ugorjunk egy keveset. Nos, a kis ugrásunk jó néhány évvel repít minket a jövőbe. Sobira gazdagabb környékén, egy már ismerő villa gyönyörű virágos kertjében, egy fa alatt üldögél a ház talán legifjabb lakója. Egy könyvet bújik, melyet az idős Raghaz mester nyomott kezébe a minap. Évek óta tanítja már az öreg, s mostanság eljutottak egy lényegesen érdekesebb részre.
Raghaz mester varázslóféle, s a család régi barátja, így hát nem visszakozott, mikor az uraság varázstudót akart tanítónak legifjabb fia mellé. A gyerek a hetedik a sorban, előtte van 2 fivére és 5 nővére, tehát öröklésre nem sok az esély, így hát valami viszonylag jövedelmező mesterséget kellene kitanultatni vele, s bár a fiú felettébb okos, igen nehezen bírható rá a pénzügy és hasonlók rejtelmének kutatására. Ugyan egyes nővérei hasonló tulajdonságokat mutattak, de ők lehiggadtak miután férjhez adták őket, míg ugye egy férfi számára nem a fantázia, a mesék, a felesleges művészetek kéne, hogy fontosak legyenek, hanem valami annál hasznosabb. Meglepő módon a fiút ugyan nem érdekelte a számtan és hasonlók, de a mágiatudomány és annak vonzásköre lenyűgözte – talán azért, mert itt a logikus következtetések nem csak papíron mutattak eredményt, de valódi, tapintható, látható, érezhető módon nyilvánultak meg.
Természetesen nem lehet egyből magas-mágiára oktatni egy, még alig pár éves gyermeket, így hát nem csoda, hogy nagy megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy eddigi erőfeszítéseit siker koronázta, s most már az elme igazi tudományával, pszível, s hamarosan (alig pár éven belül) talán már egyszerűbb varázslással is megpróbálkozhat. A fiú ül és olvas, apja pedig megelégedetten figyeli a kastélyszerűen szépséges épület egyik díszes ablakából. Végre talált valamit ami érdekli, s ami hasznára fog válni élete folyamán. Ekkor még nem is sejtette az eljövendő sötét időszakot.
Nem sokkal a manifesztációs háborúk előtt járunk, s láthatjuk, ahogy apa és fiú iszonyú dühvel és indulattal folytatnak szópárbajt, ugyan azon helyszínen, mint amit az imént odahagytunk. Gyermek és szülő gyakran keveredik nézeteltérésbe, de ez más volt. Az ifjú nemes dzsenn apja eredendő felfogását, céljait, s családjára irányuló szándékát kérdőjelezi meg. A veszekedésből hamarost kitűnik, hogy személyiségeik szöges ellentétben állnak egymással. Míg apja mihaszna, gyengeszívű, botor gyermeknek látja fiát, a fiú rideg, önző, már-már gonosz figurának apját. Hiába, tény, hogy Sobira nem a jótét lelkeknek való vidék, aki érvényesülni akar, annak meg kell keményíteni szívét, s ezt gyakran családi élete sínyli meg. Az egykor oly gondoskodó férj immáron valóban rideg és inkább számító, semmit törődő családja irányában. Hogy felesége oly hirtelen bekövetkezett halála, vagy az udvarnál betöltött pozíciójával járó feszültség miatt, de valóban erős változás állt be személyiségében, s ezt bizony nem mindenki viseli oly egyszerűen. De hát ez csak egy veszekedés a sok közül, „gyermek és szülő gyakran keveredik nézeteltérésbe”. Gyakran. Nagyon gyakran.
Utolsó ugrásunk egyenesen Erionba vezet, a manifesztációs háborúk kezdete után nem sokkal.
Itt, a Sheral lábainál, az idő meglepően cudar lehet telente, még ha az égöv nem is tenné ezt szükségessé. Nos, elég ha egyszer kiállunk úgy fél órára a fogadónk teraszára, aztán mikor kissé fagyott testünket bevonszoljuk, egy forró fürdő és némi meleg leves után biztos megértjük, hogy az egyenlítőhöz közeli fekvés nem minden.
Nos, egy kb. ennyire hűvös reggelen toppant be, némi térmágia segítségével, a Kapuk Terére hősünk, ki még sosem látott ennyi embert egy rakáson, pedig a dzsad piacokon eszméletlen sokan sürögnek, forognak. Gondolhatjuk, a sivatagi, gyenge kis 40 fokos melegből, a szeles, közel -5 fokosan még enyhének nevezhető erioni télbe csöppenő vándorunk igen csak megborzong, s már-már a hátraarcot fontolgatja, mikor odalép hozzá egy fiatal figura, aki hamarosan be is mutatkozik.
„Khab Zaifan”, ahogyan magát nevezi, s barátunk elméjében fény gyúl. Öreg és beteges mestere biztosította, hogy Erionban majd segít neki eligazodni egy közeli rokona, valamelyik unokájának a férje… vagy unokabátyja? Mindegy, kapott egy nevet és egy időpontot, s láss csodát, mind a kettő pontosnak bizonyult.
Nem telik bele egy hét és máris északnak menetel, egy kisebb csapat, megkérdőjelezhető származású alak társaságában, kedvenc tevéjén. Sorsa kétséges, de szíve bátor. Vagy csak nem figyel? Körülnéz a csodás tájon, s szorosabbra húzza frissen vásárolt szőrmekabátját. Vajon megérte? Vajon megérte magára vonnia apja haragját és odahagynia a szülői házat, a gazdagságot, a biztos jövőt, s Sobirát ezért? Vajon… á, nincs neki erre ideje. Elvégre azért bérelték fel, hogy a társaságban eljátssza a varázshasználó szerepét. Tehát változtat tartásán, komorrá és misztikussá válik, majd mikor a mellette galoppozó lovon elmosolyodik a fiatal íjászlány, inkább hagyja az egészet és enyhült arccal köszön vissza – elvégre ha már kétes, hogy életének pályája merre és milyen hosszan ível, jobb, ha barátok kísérik útján.
Mit tartogat a jövő? Nem tudni. De ő Khadakh Libn Drakknah Khaziz fia Habar Ind Aaya Khaziz, s bármit is tartogasson a sors, nem fog meghátrálni. Csak ha nagyon muszály.
Kinézet:
Átlagos testalkatú, 187 cm magas férfi. Haja fekete, vállig érő szeme barna. Ruházat nem tükrözi a dzsad viselete. Furán is nézne ki kalandozás közben(bár így is feltűnő jelenség lesz a barna bőrével). Haját olajjal keni, hogy fénylő legyen. Barna köntöst, sötétbarna tunikát és nadrágot visel, lábán lovagló(tevegelő) csizma, hátán sötétzöld csuklyás köpeny van. Kezében botja, övére erősítve 2 dzsambiája.
Jellemrajz: Rend
Habar hamar rájött, hogy az élet nem fenékig tejfel. Apjával való vitája, és a családi ház elhagyása után, a saját törvényei szerint. Egy számító, hűs logikájú alak. Leggyakrabban a mentálmágiát használja, de nem rosszabb egyéb mágiaformák használatában sem...
Különleges képességek
- Psziből tudja alkalmazni a mentálmágiát
- szintenkénti Ψ pnthoz +1 járul
- alapból képes 4. fokú 2 kezes harcra dzsambiával
- +2 Intelligencia