Kor: 19 éves
Nem: Nőstény
Faj: goblin
Kaszt: tolvaj
Elõtörténet:
A napfényes gyermekkor
Roqsgha - kinek neve annyit jelent "Százszorszép" - a Sheral déli lejtőin láthatta volna meg a napvilágot, ha nem egy sötét barlangban születik. Ez a barlang az egyesült Thokwug és Kulfgrumble törzsek otthona volt néhány évtized óta.
A szép goblinlány elég népes családba született, kilenc testvér társaságba (közülük kettőt vadállat ragadott el, egy betegségben hunyt el, a maradék pedig a Nagy Háborúban vesztette életét). Féltestvére is akadt néhány (számuk bizonytalan), hiszen apja a törzsunió vezetője volt, akinek minden nőstény igyekezett kedvében járni, ő pedig ezt nem utasította vissza.
Élete első öt évét mókával és kacagással töltötte, mint minden normális kisgyerek, rágták egymás fülét, lopkodták egymás játékait. Megtanult beszélni és járni, majd szaladni. Ekkora már elég éretté vált ahhoz, hogy a nagyok társaságában éjjel elhagyhassa a barlangot és annak környékét, vadászat céljából. A vadászat pedig nem másból állt, mint a környező falvak mezőgazdasági termékeinek fosztogatásából - zöldség, gyümölcs, birka, csirke -, és az esetleges átutazók földi javaitól való megszabadításából. Néhány esetben a falusiak házába is betörtek a merészebb goblinok, és amit elbírtak és hasznosnak látták, azt el is hozták.
A Nagy Háború
Az embereknek egy idő után igencsak kezdett elegük lenni abból, hogy ez a tolvajbanda megfosztja őket a jószágaiktól és még az otthonaikba is betörnek. Így egy szövetség alakult ki a környező falvak között, melynek egyetlen célja volt, hogy felszámolja a fenyegetést. Hosszas taktikai megbeszélések után arra jutottak, hogy jobb lesz kiírtani őket mind egy szálig.
A tárgyalások végefelé egy fura rácsos szekéren utazó férfi fülébe jutott a hír, hogy mire készülnek a parasztok, és ő segítségét ajánlotta nekik, továbbá némi rezet, ha néhány goblint élve magával vihet. A falusiak örömmel fogadták a segítséget és a pénzt is, aztán egy hajnalon a férfisereglet megindult fáklyákkal és kerti szerszámokkal felszerelkezve, hogy örökre véget vessen a portyáknak.
Szerencsétlen goblinokat váratlanul érte a támadás. Néhányuk még azelőtt életét vesztette, hogy felfogta volna, mi történik. Az eszesebbek elrejtőztek, a leggyorsabbaknak sikerült elmenekülniük, de még így is túl nagy volt a törzs vesztesége - sokkal nagyobb, mint az embereké. A népes Thokwug-Kulfgrumble törzs már csak halottakból, szökevényekből és rabszolgákból állt. Százszorszép - aki ekkor 8. életévében járt - azok között volt, akiket a rabszolgahajcsár elcsípett.
Hosszú út
Néhány hetes út következett az összezsúfolt és éhező goblinok számára. Az éjjel-nappal tartó utazás alatt a közös nyelvjárás néhány barátságos szavát is elsajátították (nem, ne, most azonnal, takarodj arrébb, megöllek, nyomorék, rohadék...). A szenvedésekkel teli út végcélja Erion volt, ahol az életrevalóbb hímekre gladiátor (oroszláneledel) sors várt, a satnyább hímekre és a nőstényekre pedig életfogytiglani szolgamunka egy fogadóban, vagy egy tehetősebb család, tudós mellett.
Így került Roqsgha a méregkeverő, Calaren otthonába.
Az új otthon
Calaren már egy lelassult öregember volt, akinek nem maradt túl sok ideje arra, hogy befejezze élete munkáját. Így nagyon sok dolgot már nem volt hajlandó elvégezni, mert minden perc fontos volt szemében. Ezért is volt szüksége valakire, aki takarít, ételt ad neki, és nem kerül sokba. Így jutott hozzá a fiatal goblinlányhoz, aki néhány évvel megsiettette az öreg Calaren halálát, mert a hajcsár elfelejtette közölni, hogy ez a goblin bizony egy mukkot sem beszéli a közös nyelvet. Százszorszép leginkább mindenre pattogó karattyolásnak tűnő anyanyelvén válaszolt, időnként elnyújtottan "Neeeeeee"-t mondott, és egyszer-kétszer magára mutatva próbálkozott magyarázni, hogy ő "Nyom-rék". Az öreg vissza akarta vinni a hajcsárnak az "idomítatlan" goblint, de a férfinak addigra már híre-hamva sem volt Erionban.
Calaren végül megkegyelmezett a lánynak és rászánta az idejét és energiáját, hogy megtanítsa a pyar nyelvre - hogy legalább a pénze ne vesszen kárba -, s meglepődve konstatálta, hogy az milyen gyorsan tanul. Néhány hónapon belül Százszorszép már egész jól használta a nyelvet, így Calaren az alapvető számolásokat is megtanította neki és az olvasást, hogy kisebb megbízásokat adhasson neki (pl. bevásárlás). Abból azonban adódtak gondok, hogy szinte mindig érkeztek haza olyan dolgok is, amiket Calaren nem kért (és amire nem is adott pénzt). A szerencse az volt, hogy a lánynak született tehetsége volt a lopkodáshoz és nem csípték nyakon. Ezt felismervén úgy gondolta az öreg, hogy kamatoztatni kéne ezt a tudást, mert az neki is csak jól jöhet.
Ahogy múltak az évek és a kislányból nagylány lett, kialakult köztük egy apa-lánya kapcsolat. Az öreg ajándékként egy tanult tolvajt (Tangar) fogadott mellé, aki megtanította arra, hol rejteznek az igazi kincsek, milyen csapdák védik és hogy lehet azokat észrevenni és megkerülni. Tangar megmutatta neki, mi a zárak és zsebek nyitja, hogy tud eldugni valamit a kíváncsi szemek elől - beleértve saját magát is -, és bár a lány vonakodva állt kötélnek, de kénytelen volt elsajátítani a tőrrel való harcot is, mert ragaszkodott hozzá tanítója és Calaren is, hogy tudja megvédeni magát, ha sarokba szorítják. Tangar azért néhány cselre is megtanította, amivel megúszhatja a harcot, továbbá a térképek használatára és néhány egyszerű jelzésre, és a szájról olvasás alapjaira, amit Százszorszép jó mókának talált.
Roqsgha szabadidejében szeretett szórakozóhelyekre járni, hogy ismerkedhessen, és hogy nézhesse a táncolókat, akikhez néha csatlakozott is kis botlábaival. Kedvenc időtöltései közé tartozott az emberek őrülötbe kergetése is. Egyszer találkozott egy hasbeszélővel, akit addig üldözött kérdéseivel és addig nyagatott azzal, hogy tanítsa meg erre a vicces dologra őt is, hogy végül a férfi beadta a derekát, de azóta se tette be a lábát arra a helyre, ahol összetalálkoztak. Ha nagyon untakozik a goblinlány, akkor saját magával is elbeszélget így. Mostanra se változtak sokat ezen szokásai.
Az Első Szerelem
Alighogy Százszorszép felnőtt éveibe lépett, egy kosárnyi maszlaggal sétált hazafelé, amikor meglátta Őt. Orrán hatalmas rücsök díszlett, egyik alsó szemfoga kikandikált ajkai közül. Egyik fülében rézkarikát viselt és egy birka hátán közeledett. Szerelem volt az első látásra. A gavallér Clork Thogbong felajánlotta, hogy hazakíséri Roqsgha-t. Útközben kiderült, hogy csak néhány hetet tölt a városban, mert fontos és titkos feladata van a Városállamokban. Azt az egy hetet lángoló szerelemükkel töltötték meg, aztán Clork eltűnt az életéből.
Szomorú idők
Nem sokkal azután, hogy a szerelem kilépett életéből, Calarent is elvesztette. Pont néhány nappal a 19. születésnapja előtt. Akkor rögtön felbukkant az öreg méregkeverő egy addig sosem látott rokona és kitette a goblin szűrét. A temetésére is csak titokban tudott elmenni.
Nem maradt más a lánynak, mint az öltözéke, egy adag hashajtópor Calaren emlékére, kilenc réz, egy kisméretű, dísztelen régi tőr a derekára kötözve, néhány drótdarab, egy tucat tolvajkulcs és egy saját kézzel vászonzsákból varrot tarisznya, amiben mindez benne volt.
Kinézet:
Még goblin szemmel nézve is alacsony, hiszen alig éri el az egy méteres magasságot, pedig hát becsületére legyen mondva, mindig kihúzott háttal jár.
Bőre zöldes, mint egy levelibékának, s hatalmas szemei írisze a narancssárga sötétebb árnyalatában pompázik. Még több hasonlóságot fedezhetünk fel közte és a békák között, ha széles szájára tekintünk.
Amiben eltér többi fajtársától, azok a fülei: amit testmagasságából lefaragott Menegle, az úgy látszik, neki mind a fülére rakódott le, így az valamivel nagyobb, mint egy átlagos goblinnak.
Öltözéke egy zsákból varrott ruhából áll, melyhez hűvös időben társul egy szintén zsákból varrott csuklyás köpenyke.
Emberi szemmel nem mondható valami csinosnak, de az biztos, hogy minden goblin hím elámul szépsége láttán.
Kinézet:
Még goblin szemmel nézve is alacsony, hiszen alig éri el az egy méteres magasságot, pedig hát becsületére legyen mondva, mindig kihúzott háttal jár.
Bőre zöldes, mint egy levelibékának, s hatalmas szemei írisze a narancssárga sötétebb árnyalatában pompázik. Még több hasonlóságot fedezhetünk fel közte és a békák között, ha széles szájára tekintünk.
Amiben eltér többi fajtársától, azok a fülei: amit testmagasságából lefaragott Menegle, az úgy látszik, neki mind a fülére rakódott le, így az valamivel nagyobb, mint egy átlagos goblinnak.
Öltözéke egy zsákból varrott ruhából áll, melyhez hűvös időben társul egy szintén zsákból varrott csuklyás köpenyke.
Emberi szemmel nem mondható valami csinosnak, de az biztos, hogy minden goblin hím elámul szépsége láttán.
Jellemrajz:
Imád beszélni, nagyon barátságos, de egy vele töltött kellemes idő után nem árt utánanézni értékeinknek, mert azoknak bizony lábuk kélhet. Ezért sok társaságban megfordult már, mert sajnos sehol sem tűrik hosszú távon, pedig ő nem rosszindulatú. De ha ha valami megtetszik neki, nem tudja visszafogni magát. Főleg az ékszerek a gyengéi, de egy feltűnő erszény is ínycsiklandó falatnak ígérkezik számára.
A füllentés sem áll messze tőle, főleg akkor, ha unatkozik.
Szeret sokat kérdezni, mint a kisgyerekek, ha valamit nem ért, vagy nem tud, de néha azért is, hogy magát a valóságnál jóval butábbnak beállítva valakit bosszantson egy kicsit - amin persze ő jót nevet magában.
Kíváncsi természetű, de nem túl bátor, a harc elől inkább igyekszik meglógni. Ha arra mégis rákényszerítik, akkor pedig azon dolgozik, hogy minél előbb szabaduljon onnan.
Ha valaki durván bánik vele, azt nem rest megbosszulni aljas és "láthatatlan" módon (mérgezett étel, ital, álomban átvágott torok...). Ölni csak a legritkább esetben ölne, ha életét veszélyben érezné és a menekülés lehetetlen lenne.
