Név: Ryen cwa Athard
Kor: 21 év
Nem: férfi
Faj: kyr
Kaszt: harcos
Hajdan jobb napokat látott nemes kyr család másodszülöttjeként látta meg a napvilágot. Nővére és húga mellett a legszebb gyermekkor és fényes jövő várta apja nyomdokain a Császári Gárdában és a Toroni nemesség elit köreiben.
Azonban, ahogy az oly sokszor lenni szokott, az édenkertet, hamarosan a pokol követte…
Máig sem tudja a teljes igazságot, csupán annyit, hogy apját árulással vádolták, majd rövidesen kivégezték. A családot száműzték Toronból, csupán nővére maradhatott, ki addigra egy a Császári Gárdában szolgáló kapitány felesége lett.
Ryenben örökkön fájó emlék maradt, ahogy szobáját idegenek rámolják ki, majd az elvonuló családot leköpdösi a csőcselék.
Vagyon és mindenféle befolyás nélkül Ryen anyja a két kisgyerekkel Eren felé vette az irányt. Gyalog tették meg az irdatlan hosszú utat, falvak szélén menedéket keresve. Az életbemaradásért küzdöttek. Végül Eren külső részén, egy szegényházban kaptak szállást. Ryen anyja ekkor betegedett meg. Ezek a körülmények számára nem is a poklot, hanem az állati sorba való süllyedést, a kín feneketlen mélységét jelentették. Hosszú hetekig küzdött az életéért…tudta, hamarosan két árvával lesz több ezen a szörnyű helyen. Nem akarta őket itt hagyni, de teste nem bírta tovább.
A fiú magára maradt húgával…egész éjjel nem mozdultak anyjuk élettelen teste mellől…
Másnap minden cél nélkül indult el Eren utcáin. Feje zsibbadt volt, sírni nem tudott, azonban korgó gyomra egyre inkább visszaterelte a valóságba. Az illatokat követve egy fogadó hátsó bejáratához tévedt. Pénz híján belopódzott hátha magának és húgának tud szerezni némi élelme, hisz már napok óta semmit se ettek. Természetesen elkapták és jól agyba főbe verték. Kénytelen volt a kidobált szemétből válogatni. Elhatározta, legközelebb körültekintőbb lesz, már ha lesz legközelebb. Ryent leginkább húga sorsa zavarta, és megfogadta, ha beleszakad is, de segít rajta. Ekkora már az utcán élte mindennapjait. A szemétben turkálva és patkányokat fogva próbált megélni. Hamarosan ismét tolvajláson kapták és ezt követően számtalanszor zárták be és nyilvánosan botozták meg az általa elkövetett kisebb, nagyobb lopásokért. Tizenegy évesen már a környék utcagyerekeivel közösen vett részt akciókban. Hol halat loptak a kofától, hol a figyelmetlen utazókat szabadítottak meg aranyaiktól. Módszerei egyre finomodtak s bár a városi őrséget szívből gyűlölte, lelke mélyén tudta, milyen lealacsonyító munkát is végez.
Évek teltek el száműzetésben és a legjobb iskolák helyett az utca nevelte a fiút. Megtanult közönyös lenni, tudni, mikor kell szólni és mikor nem, elfojtani a mindennél erősebb keserű haragot és lesújtani, amint alkalom nyílik rá. A gyűlölet és a bosszúvágy mindent elsöprő ereje éltette. Tudta, egyszer hatalmas tolvaj lesz, kitől egész Eren retteg… Azonban az élet, mint mindig, most is egy váratlan fordulattal gördítette másik irányba, a fiú sorsát.
Egy férfi talált rá az egyik menedékhelyen, ahol meghúzta magát társaival. Elmondása szerint, Ryen nővére fogadta fel hónapokkal ezelőtt, ki rávette férjét - miután Shulurból Albar városába vezényelték át a férfit - hogy kutassa fel és hozza vissza száműzött családtagjait. Nem bízhattak senkiben, még ily távol Shulur falaitól sem. Egy kalandozóra bízták a feladatot. Az Athard ház pecsétje, és nővére sorai meggyőzték Ryent, újra kapott egy lehetőséget az élettől. Az öröm, hogy újra láthatja testvérét, talán Toronba is visszatérhet, új erővel töltötte meg a fiú szívét. A férfi kíséretében húgával ismét útnak eredtek.
Valóban, Ryen nővére megbízott egy kalandozót, hozza vissza rég elveszett családját, … ám az aki a két gyereket kísérte, nem kalandozó volt, sokkal inkább egy … bérgyilkos. Jól képzett szakmáját mesteri szinten űző toroni, ki elhivatottságának tekintette, hogy mindenkitől megszabaduljon, kit a császár talpnyalói nemkívánatosnak tartanak és főként, kire elég vérdíjat tűztek ki.
//- Élve, vagy halva…Ugyan már. *Gazdag tetoválásoktól ékes arca alatt az izmok rángtak.* Meg ne próbáld. A fejük kell…Öld meg mind!...Különösen a fiút…
*Utóbbi szavainál még undorítóbbnak és félelmetesebbnek tűnt. Körmei, melyek veszélyesen túlnyúltak és gondos aprólékossággal voltak ápolva, most a díszes karfa bőrborításába mélyedtek. Szemében beteges kéjvágy és az imént felszippantott ajzószer csillogott.*//
Bár a bérgyilkos szakmáját remekül végezte, nem volt mestere a színészetnek is. Ryen valamit megérezhetett és az első adandó alkalommal húgával megszökött. Természetesen esélyük sem volt, ám épp elég feltűnést keltettek ahhoz, hogy az, akit tényleg utánuk küldtek rájuk találjon. Bár a kalandozó súlyosan megsérült a küzdelemben, elvitte a testvérpárt egészen Albar városáig. Ryen emlékeiben a történet úgy él, a férfi, miután megkapta fizetségét, nyom nélkül eltűnt. Nem kért se kötszert, se egy gyógyítót, csupán eltűnt az éjszakában. A mai napig nem tudja, kinek köszönheti életét.
Nővére családja befogadta a két árvát. A saját nevükre vették és sajátjukként nevelték őket. Szükség is volt a névváltoztatásra, hisz a Császár nem felejt. Ryen újra kyrként élhetett, azonban a keserűség és a düh mindig oly erővel tombolt benne, mint annak idején. A környezete ezt komor személyiségének tudta be, aki bár híve az akasztófahumornak, nem az a fajta alak, akivel lehet és főképp tanácsos tréfálni. Ryen, kiben apja ereje lapult és a bosszú fűtötte… Képtelen volt megfeledkezni a megaláztatások soráról, a nélkülözésről, …és apja haláláról.
Konok elszántsággal vetette magát a hadi tudományokba. Immáron volt pénze, hogy a legjobb mestereket gyűjtse maga köré. Gyakorolt és tanult szünet nélkül. Minden kardvágás egy-egy toroni volt, ki leköpte őt, minden szúrás egy-egy szív, vagy nyak volt. Ekkorra érlelődött meg benne a bosszú gondolata és hogy kideríti, miért is kellett meghalnia apjának. …és milyen ironikus, mindezt a Császár árnyékában, a Császár szeme előtt tette.
Jellemrajz:
Kérlelhetetlen, ám messze nem önfejű. Az utca megtanította, hogy mindig résen kell lenni, jelképesen és szószerint se engedi le soha fegyverét. Szinte senkiben nem bízik, ám, ha valakiben mégis, azt akár testvéreként is képes védelmezni. Szenvedélyes szerető, de állhatatos, ugyanakkor végtelenül dölyfös és nagyképű, ezt azonban csak akkor mutatja ki, ha elveszti a fejét. Kedvenc időtöltése a bábjátékos szerepét játszani és így rángatni a többieket. Ereiben jó néhány hadvezér és nemes kyr vére csörgedez ősei rendre az Elendor és a Famor családok tagjai közül kerültek ki, így nem meglepő domináns személyisége, amit azonban legtöbbször elfed a külvilág elől. Az alsóbbrendű fajok életét mint például ork, goblin csupán hasznosságukon méri és akár kedvtelésből is szívesen öli őket. Az emberekre épp úgy változatosan tekint, mint ahány félék. Vannak, akiket már-már egyenrangú félként képes kezelni, másokat a fentebb említett „állatokhoz” tart hasonlatosnak.
Külső jegyek:
Majd két láb magas, fajtájára jellemző jegyekkel rendelkezik. Hóhaj és enyhén szürkés jégkék szem, mely haragra lobbanva megfagyasztja az emberi tekinteteket. Világos-kreol bőr ápolt külső. Ruháit mindig ízléssel válogatja, de Toronon kívül nem követi az ottani divatot. Kyr vérét nem próbálja takargatni akkor sem, ha ez esetleg hátrányára válna. Előszeretettel visel könnyebb vérteket a hétköznapokon is, kardjától azonban sosem válik meg.