Előtörténet:
Neve: Att'u a Grik Ittardau
Becenév (Klánon belül): Grik, Törpe
Kor: 58
Nem: Férfi
Faj: Gnóm
Kaszt: Tolvaj
Egy kahrei gnóm család egyetlen sarjaként látta meg a napvilágot immáron 58 hosszú és kemény esztendeje. Élete első 2 évtizede nyugalomban és boldogságban gazdag volt. Anyja Karlan bábaasszonyként tevékenykedett. Atyja Ihnin, egy kahrei csapdamester volt. Igen büszke és kissé talán rátarti is volt tudására. Fia nevelését korán, már 6 éves korában megkezdte. Szerette volna, ha nyomdokaiba lépve, még nála is híresebb és jobb csapdamester válik belőle. Grik kereken 20 esztendős lett, mikor apja egy igen nagy haszonnal kecsegtető megbízást kapott egy aszisz nemesi családtól. A felkérés a kastély biztossá tételére szólt. Ihnin úgy gondolta most a gyakorlatba is bevezeti fiát, így magával vitte a hosszú útra. A küldetés rendben lezajlott, ám a helyi tolvajklán felfigyelt az igen nagy fizettségre. Elrabolták Griket, és váltságdíjat követeltek az életéért. Ám nagyobb dologba csöppentek mint gondolták, mivel az elrablás másnapján Ihnint toroni vadászok Shulurba hurcolták, és soha többé nem hallottak felőle. A klán jobbnak látta nem hangoztatni, hogy a fiú náluk van. Többen azon voltak, hogy el kell tenni láb alól, mert toronnal nem szabad újat húzni. Azonban a klán feje Ronel meglátta az ifjúban a lehetőséget. (Nomeg hallott pletykákat arról, hogy a fiú apja értett az ősök praktikáihoz, ezért kellett Toronnak) Grik ügyesebb és gyorsabb volt a klán sok igen tapasztalt tagjánál is, valamint apja által értett a csapdákhoz, zárakhoz. Úgy gondolta idővel megtörik ellenállását, és egy tökéletes tolvajt faragnak majd belőle, mely meghozza a klánnak a méltó hírnevet. 4 éven át próbálták megtörni a fiút mindhiába. Ekkor a klán feje úgy döntött pénzt, időt és befolyást nem sajnálva megbíz néhány igen jól képzett aszisz mentalistát, hogy írják át az ifjú emlékezetét. A műveletet siker koronázta. Grik emlékezete szerint Ronel torz fia lett, aki, hogy ellensúlyozza az ifjú hiányosságait varázslatos ármányok és praktikák segítségével különleges képességekkel ajándékozta meg.(Éjjeli látás, szinte emberfeletti ügyesség...) Ezután már megkezdődhetett a képzése. Azonban mindig vannak (Főleg az emberek között), akik féltékenyen nézik a másik előrejutását. Sokan nem kedvelték az ifjú tanoncot, aki gyorsabban fejlődött mint ők, és ha ez nem lenne elég indok az árulásra, még nagyobb becsben is tartották társainál. Így mindössze 2 év múltán ismét felbukkantak a toroni vadászok. Az árulók azonban elszámolták magukat. Shulur nem kegyelmez senkinek. (Főleg nem az aljas besúgóknak.) A tolvajklánt szinte teljes egészében kiirtották. Csupán Grik, Ronel és pár társuk menekült meg a mészárlás elől. Ronel teljes befolyására és minden vagyonára (ami nem volt kevés) szükség volt, hogy eltűnhessenek a toroniak szeme elől. 1 éven át menekültek szinte bokorról bokorra, és eközben minden társuk odaveszett. Ám végül sikerült a lehetetlen. A vadászok nyomukat vesztették. A volt klánvezér oldalán a kis torz alakkal Erionban lelt nyugalmat. A kalandozók városába már mint színészek érkeztek egy társulat tagjaként. Grim emlékezetébe ebből az időszakból 2 mondás vésődött be leginkább, melyeket mesterétől hallott: "Légy gyors, és halálos, mert a mi fajtánknak csak 1 esélye van!" , a másik pedig: "A tömeg a tolvaj legjobb szövetségese és barátja; Elrejt ha kell, és ajándékokkal halmoz el!"
27 éves korában ismét nyugalomra lelt az ifjú. Az aszisz úgy dönött mindenre megtanítja a "fiát". Azt gondolta ez lesz élete főműve. Nomeg ha annyira kell azoknak a fattyú toroniaknak, akkor csak tudhat valamit! És így is tett! Minden apró fortélyra megtanított, és talán idővel tényleg úgy nézett a fiúra, mintha a sajátja lenne. Elhagyták a színész pályát, és visszatértek eredeti mesterségükhöz. Ronel képességeit megcsillogtatva könnyedén bejutott a helyi tolvajklán soraiba (sajnos akármilyen jó is volt, a helyi klánnal ő sem dacolhatott), ahol később Grik is tovább tanult. Kemény munka árán a volt klánvezér ismét elég magas pozícióba jutott, a klántól pedig egy kis házat kaptak bérbe, mely a örömnegyed és a szórakozónegyed határán fekszik. Minden rendeződni látszott körülöttük, ám az élet kegyetlen! A kis gnómra egyre többször törtek rá rémálmok, melyek az igazi múltja képeit idézték fel. Idővel egyre több dolog tért vissza, melyeket nem tudott hova rakni. Ronel kénytelen kelletlen, menteni próbálta amit lehet, és elmondta az "igazságot" a saját szemszögéből. (Saját szerepét picit átírta. A meséje szerint a toroniak rabolták el, ő csak megmentette, és elrejtette Griket. Remélte nem tér vissza minden emlék.) Szerencséje volt. Míg élt nem derült fény az igazságra, így Grik ellátta öreg korában is mindennel, amire szüksége volt. Végrendeletében a kis gnómra hagyta a kis ház bérleti jogát, és kérte a klántól, hogy had haljon szabadon, kötöttségek nélkül. Az erioniak megadták neki, amit kért: a klán elengedte. A kis gnóm, hála Ronel befolyásának már vagy 6 éve elhagyta a klánt, ám jó kapcsolatát ápolja volt társaival, és tevékenykedhet is a területükön, ha a haszna 70%-át leadja (ennek fejében lakhat a kis házban). Esetenként még együtt is dolgozik velük, így törlesztve szabadon bocsátásának árát. Mestere 5 éve halt meg, azóta szinte minden emléke visszatért múltjából. Jelenleg szabadúszóként él és "dolgozik" Erionban.
Kinézet:
Fajtájához képest átlagos kinézetű, ám emberi szemmel kicsit torz teremtmény. Arca még nem is lenne annyira csúnya, ám fejének bal felét egy hatalmas heg csúfítja el, melyet egy toroni penge vágott. A seb bal füle mellől indul és egészen a nyaka aljáig húzódik, szinte teljesen függőlegesen. Ha ember lenne, akkor a penge pontosan kettémetszette volna ütőerét hosszanti irányban. Másik nem túl esztétikus része az orra. A könnyebb álcázás érdekében Ronel még a menekülés évében átszabatta Grik orrát. Sajnos azonban nem lett a legprecízebb a műtét, így orrán 2 nagy heg is éktelenkedik. Ezeket azonban megfelelő eszközökkel hamar el lehet rejteni. Mindössze 126 cm magas. Termete miatt is sokan csúfolták mindkét klánban, ám később előnyére vált ez a kisnövés. Gyorsabban és rejtve haladhat a tömegben, és sokan csupán utcagyermeknek nézik. Ezt kihasználva legtöbbször gyermekruhákat hord. Teste arányosan kicsi, tehát nem fest groteszk lényként, olyan akár egy nagyon apró ember, vagy egy kisfiú.
Jellemrajz:
Fajtársaihoz hasonlóan zárkózott, ám a menekülés, és a sok halál látványa megedzette lelkét. Koránt sem olyan ártatlan, mint a legtöbb gnóm. Nem riad vissza a csetepatéktól. Mestere tanítását követve próbál minél átlagosabbnak tűnni, szinte folyton rejtőzve él. A felszín alatt folyamatosan készül a toroniak megjelenésére. Nem túl szószátyár, de ha valakiben megbízik, és a barátjává fogadja, akkor fesztelenül, akár még túl sokat is tud beszélni. Erioni ismeretsége kizárólag a volt klánjára terjed ki. Próbálja magát távol tudni az emberek ártó intrikáitól, talán ezért sem szerez több barátot. Hite szerint mindenkinek megvan a maga sorsa, amit be kell teljesítenie, hogy békében nyugodhasson. Sajátját még nem tudja, de minden erejével azon van, hogy rájöjjön. Érzelmei kimutatásában is észrevehető a zárkózottság. Ha vannak is, akkor sem tudja kimutatni azokat. Az istenek létezését elismeri, ám a felszínen olybá tűnik, hogy egyiket sem tiszteli igazán. Azonban Ronel elplántálta lelkében Morgena tiszteletét. Sötét perceiben mindig hozzá imádkozik megbocsátásért.