Név C’íthass
Kor 23
Nem férfi
Faj Fél-elf
Kaszt Fejvadász (Via Shen)
Előtörténet
Nyári kaland
A pyarroni időszámítás szerinti 3678 nyara forró és termékeny volt a haonwelli síkságon.
Tiarra on Yehs szeretett a kúriájukban nyaralni, távol a főváros zajától. Formás, izmos lába szépen lesült a sok kirándulás alatt, amit a közeli tóhoz tett meg szinte minden nap. Kísérője alig, zavarója pedig egyáltalán nem akadt. Apja – ki jómódú és szorgalmas kereskedőként a fővárosban maradt – csak a legszükségesebb szolgáló személyzetet tartotta ilyenkor a vidéki birtokán. Ezen nyaralások alkalmával érezte igazán szabadnak magát Tiarra. Kevés ember, sok séta, fürdőzés szégyenkezés – és főleg ruha – nélkül a közeli tóban…szabadság!
Ezért is lepődött meg nagyon, mikor egyik sétája alkalmával a tavat körülvevő ligetből halk furulyaszó ütötte meg a fülét. Közelebb lopózott hát és elkerekedett szemmel figyelte az egyik fa tövében üldögélő férfit, kit látszólag teljesen lekötött a furulya játéka.
Tiarra a maga 18 évével még sosem került ennyire közel egy férfihoz sem, így kihasználva a lehetőséget tüzetesen szemügyre őt. Kíváncsisága tovább fokozódott, mikor rájött: egy elf üldögél a fa lombja alatt.
A férfi „természetesen” már rég tudomással volt a jelenlétéről, de csak miután befejezte a dallamot állt fel és indult a hölgy felé.
Sudár alakja, hófehér haja, nemes arcéle szinte elbűvölte a lányt, aki – maga sem tudta miért – ülve várta be a férfit.
A kölcsönös bemutatkozás után, Laissaryen – így mutatkozott be – elkísérte Tiarrát a tóhoz, majd addig sétálgattak és beszélgettek a tó körül, hogy majdnem rájuk esteledett.
A lány kifulladva ért vissza a kúriához, ahol már a dadusa aggódva kémlelte a vidéket.
Attól a naptól a lány minden napját a férfi társaságában töltötte, titokban tartva a tóparti találkáikat.
Talán a nyár heve, talán Ellana kedve hozta úgy, hogy a két fiatal egymásba habarodott, és megtörtént az, aminek nem lett volna szabad…
A nyár végén egyik nap Tiarra hiába várta szerelmét a tónál, Laissaryen nem jött többet. A lánynak nem maradt más emléke róla csak egy kis ezüstgyűrű, amit a férfitől kapott zálogul.
Eljött a tél, és Tiarra hasa egyre jobban kerekedett. Egy idő múlva állapotát titkolni se nem tudta, se nem akarta tovább.
A zord atya első dühében az isteneket káromolta, szégyenbe esett lányát pedig a városi házuk szobájába záratta. Ott is született meg a fiú, a 3676-os év elején.
Fél év telt el, mikoron a kirendelt nevelőnő – ki a börtönőri teendőket látta el Tiarra mellett – észrevette és jelentette a rideggé vált atyának: a kis fiúcska más, mint a többi gyermek.
A hirtelen haragú apa Tiarrát a vidéki birtokára száműzte, hogy ott élje le életét, az emberektől és a világtól elzárva, gyermekével.
Ám a kora őszi szürkületben robogó kocsit, a kúriától fél napi járóföldre, haramiák támadták meg, megállítván a kocsit, kirángatva a benne utazókat. A kíséretet azonnal, Tiarrát csak mocskos vágyaik kielégítése után küldték Darton színe elé, ám a Sors szeszélye folytán a fiúcska életét már nem tudták elvenni. A megmentő egy lovas képében érkezett, ki mint a harag förgetege vetette magát rájuk és véres torzókká silányította a három bandita testét.
Az árvaház lakója
Megmentője a gyereket a közeli városba vitte, majd a holtaktól összegyűjtött aranyakból egyet a fiúcska elhelyezésére költött: árvaházba adta őt. Egyetlen értéktárgyat adott a fiú nevelőinek megőrzésre a fiú felnövéséig, egy kis ezüstgyűrűt az anyja ujjáról.
Az árvaház a maga módján otthont adott a fiúnak az elkövetkező majd 5 évre.
Fedelet, ahol alhatott. Ételt, amiért naponta meg kellett dolgoznia. Társakat, akikkel a származása miatt inkább verekedett, mint barátkozott. Ismereteket, melyeket egy jószívű, öreg pap adott át neki. Megtanult hát öklözni, futni ha kellett, a betűk olvasását, és megint csak öklözni, meg futni…
Nevét is itt kapta, az öreg paptól: C’íthass lett hát, az öreg fordítása szerint, mely az elf nyelvben „Vadóc”-ot jelent.
A tanonc
Változást a 3683-es év hozott, - elmúlt 5 éves ekkor – egy látogató képében.
A vendég az ország árvaházait járva, nyersanyag után kutatott, a tehetségesnek tűnő gyermekeket keresve. C’íthass azonnal feltűnt neki: miután beverte egyik társa orrát az udvaron, a megtorlás, és a kárvallott bandája elől szélvész gyorsan az egyik nagyobb fa felé iramodott, és meglehetős ügyességgel mászott fel rá. Onnan tovább mászott az egyik épület tetejére, hogy a túloldalán végleg eltűnjön a figyelő szemek elől…
A férfi aranyban fizetve ki a menhely számvevőjét, már másnap útnak indult a fiúval Haonwell felé…
C’íthass a ruháján kívül csak anyja gyűrűjét, és az emlékeit vitte magával az idegen oldalán.
A neves via sheni embervadász klánhoz került hát C’íthass, ahol tanulmányait tovább folytathatta, és nap mint nap új tudnivalókat kellett elsajátítania.
Néha szó szerint beleverték a tudást, de ő nem bánta. Az egyetlen, amit el nem vehetnek tőle, az a tudása, tapasztalata – hitte.
A következő 15 évben átfogó képzést kapott, szakértő mesterek keze alatt cseperedett.
Itt jól érezte magát, hiszen itt a maga módján minden tanítvány egyenlőnek számított.
Képezték testét, elméjét. Megtanult rendesen írni-olvasni, a klán hagyományos fegyvereivel (lugoss, pugoss) kiemelkedően bánni, de meg kellett ismernie több fegyver használatát is.
Az álcázás, rejtőzés és színészkedés éppúgy a tananyag része volt, mint a szexualitás „fegyvere”, vagy a hátbaszúrás, ha szükséges.
Erkölcsi képzésére és alapvető etikett tudására is gondot fordítottak mesterei.
A klán híres mágikus képzéséből egyenlőre csak az elme rejtett erejébe avatták be, ami nem egyszer áldásnak bizonyult a fiú számára a nehéz tréningek alatt.
Képességei legjavát adta bele a tanulásba, el is nyerte mesterei dicsérő bólintását nem egyszer.
3698. A klán egyik szabad vadásza, Olhoun engedélyt kért, és kapott a klán egyik kismesterétől, hogy kísérőt vihessen magával útjaira. Fedőtörténete szerint Ő az egyik haonwelli kereskedőház utazó ügynöke, az inasával. Az inas szerepére, némi válogatás után, C’íthasst kérte maga mellé. A sors fintoraként, a fedőtörténetben szereplő kereskedőház az on Yesh ház volt.
Három éven keresztül Olhoun és C’íthass bejárta Haonwell déli-, és Tiadlan északi részét.
A feladatokból C’íthass is kivette a részét: követtett személyeket, falazott mesterének, fedezte a hátát, ha veszélyes akcióba kezdett. S közben pucolta a csizmáját, megfőzte ételét, intézte a szállását, mosta, mosatta ruháját… és gyakorolt a szabadidejében. Egyedül vagy mesterével, teljesen mindegy, a lényeg a folyamatos fejlődésben volt számára.
A túlélő
3701. A 23 éves C’íthass és mestere Olhoun Tiadlan egyik kis falujában vesz ki szállást.
Ottlétük második éjszakáján feketébe öltözött, higanymozgású fejvadászok törnek rájuk. C’íthas az első pillanatban elterül egy erős ütéstől, majd a hátát mérgezett tőr vágja meg, ahogy Olhoun pengéjével térít el egy dobótőrt. A malőr mégis inkább szerencsés, mint végzetes: a méreg az ájult fiú szervezetében lassabban fejti ki hatását. Míg mestere egyik támadóját leszúrva, a lehető legnagyobb zajt csapja, a másik sötét ruhás alak hátulról leteríti.
A szobába sereglő helybeliek már csak az alig lélegző C’íthasst, és az átvágott torkú mesterét találják a szobában.
A fogadós jó hírét féltve papot hivat, aki egy napi imádság és ápolás végére bizonyosodik meg arról, hogy C’íthass a kárpit innenső oldalán marad egyenlőre.
Olhoun testének máglyán adják meg a végtisztességet, hamvait a szelekre bízzák.
C’íthass maradék pénze szinte teljesen elfogy a két hónapos lábadozás alatt, de a támadást túlélte és újra erősnek érzi magát. Erősnek, hogy továbbálljon. Társa csak a fegyvere, kísérője a mestere pengéje, mit kegyeletből tart magánál, szépen elcsomagolva, amúgy szegényes felszerelése közé.
De a nagy kaland csak most kezdődik: egyedül egy idegen országban…
Kinézet
Az elf vér csak néhány jellegzetességben üt ki C’íthass kinézetén: vállig érő fehér haj, az átlagosnál élesebb arccsontok, kecses nyurga termet.
Magassága 180-185 cm, súlya 86 kg, bár ez nem látszik meg rajta.
Barna szeme színét anyjától örökölte.
Arcszőrzete elhanyagolható, a pár szál esetlegesen kinövő szálat hagymástól szokta eltávolítani.
Egyetlen ékszere egy remekbe szabott ezüstgyűrű, elf munka, ezüst fűzlevelekből van összeállítva.
Ruházata:
Erős szövetnadrág, posztóing, erős szövetmellény és / vagy incogno. Kényelmes utazócsizmát visel.
Színvilága a fekete és a sötétkék.
Jellem
Élet-káosz
Fél-elf mivoltából adódóan eléggé összetett érzelemvilágú. Szereti az élet különböző formáit, a természetet, de emberi éne és a hátrányos kora gyerekkora miatt eléggé kaotikusan kezeli ezt az érzést. Ha választania/döntenie kell, akkor inkább a saját feje után megy, hacsak egyértelműen más utasítást nem kap. Mások véleményét hajlamos szkeptikusan kezelni.
Ha a szükség úgy kívánja gondolkozás nélkül öl is akár, de hajlamos bűntudatot érezni akkor is, ha tudja: nincs más mód…
Nyughatatlan, legjobban akkor érzi magát, ha úton lehet, nem szereti ha sokáig kell egy helyen maradnia.
Szexuális tapasztalata már van, de félig elf vére miatt nehezen kap lángra szíve, a szerelmet még csak hallomásból ismeri. Nőügyektől távol tartja magát.
Amikor teheti udvarias, enyhén lovagias viselkedésű. Ha teheti segítőkész, nagylelkű.