Sziasztok olvasók!
Ekészült az első hozzászólás, illetve előtörténet kezdeményem. Ha túl rövid, vagy nem elég részletes légyszi jelezzétek, és kibővíthetem.
Név: Yossarien
Kor: 25
Nem: férfi
Faj: félelf
Kaszt: boszorkánymester
Előtörténet:
Haonwell második legnagyobb városában, Ronse-ben született. Szülei félelfek. Apja a helyi városőrség tagja volt, anyja a helyi elf kolónia egyik szolgálója. Három húga és két öccse van.
Még nem volt 10 éves sem, amikor apja koponyája egy városi csetepaté során maradandó sérülést szenvedett: értelmi szintje egy kisgyerek szintjére süllyedt. A családfenntartás az anyára maradt.
Kevés volt a pénz, így kapóra jött egy épp letelepedő idős mesterember ajánlata: Yossarien a segédje lett, cserébe némi pénzzel támogatja a családot. Így lett Yossarienből segéd Jochen da Sardak pálinkafőzdéjében.
Jochen elismert szeszlepárló-szakembernek számított, gyümölcsből készült italkülönlegességei igen kelendőek voltak. Kb. három éven keresztül minden rendben is ment, egészen addig, amíg Yossarien véletlenül fel nem fedezte Jochen mester titkos laborját. Először jól elagyabugyálta szegény Yossarient, majd meggondolta magát és a tanítványává fogadta.
Yossariennek azt mondta, hogy egy délvidékről származó boszorkánymester, aki ellenségei elől menekült északra. Már évtizedek óta él inkognitóban, eddig még senki sem jött rá, hogy ki ő valójában. Az igazság az, hogy ő a Hat Város egyikéből származik. Valóban az ellenségei elöl menekült északra, de csupán néhány évet sikerült kihúznia eddig. Yossarient megkedvelte, talán ezért nem ütötte agyon.
Az elkövetkezendő évtizedben rengeteget tanult Yossarien a mesterétől, természetesem a legnagyobb titokban. Elsősorban a pálinkakészítés rejtelmeit és az alkímiát tanulta meg, a mágiahasználat és a többi hasznos dolog csupán másodlagos maradt. Talán ennek köszönhető, hogy nem ismer minden varázslatot és a harchoz sem igazán ért.
Elég jól ment minden, egészen addig, amíg Jochen mester ki nem találta, hogy kikísérletezik egy újabb összeállítású itókát. Gyümölcspálinka, bürök és bükköny felhasználásával, a gyomorfekély enyhítésére akart összeállítani egy tinktúrát. Napokig dolgozott bezárkózva, teljesen belefeledkezve a munkába. Yossarien ezalatt a családjával volt. Amikor visszatért, megrökönyödve tapasztalta, hogy Jochen halott. Hulláját a lepárló mellett találta. A nyomokból úgy vélte, hogy amíg a főzet felforrt, mestere elaludt. Úgy látszott túl közel ült az üsthöz, és öreg szervezete nem bírta a kipárolgó ártalmas gőzöket, és lefordult a székéről. Az igazság azonban az, hogy azok találták meg, akik miatt északra menekült. Egyszerüen megfojtotta az utána nyomozó fejvadász. Még arra is ügyelt, hogy minden árulkodó nyomot eltüntessen maga után. Amikor Yossarien megtalálta a hullát, pánikba esett. Nem igazán tudta, hogy mit kéne tennie. Ott volt a halott mester, a pincében mindenféle illegális dolog, hullák, mérgek, italok. Úgy döntött, hogy elhagyja a várost és az országot. Összeszedett néhány dolgot, könyvet, italt, némi pénzt és elindult.
Egy olyan helyre szeretett volna eljutni, ahol értékelik a tudását. Mesterétől hallott néhány olyan országról, ahol értékelik a jó szeszlepárlókat. Ilyen hely például Erion, vagy Abaszisz, vagy Toron. Először Haonwellből akart kijutni. A nagyobb lakott területeket és a forgalmas utakat elkerülte. Nem akarta kockáztatni, hogy valaki esetleg felismeri. Főleg kisebb tanyákról elcsent élelmen, vagy a vadonban talált bogyókon, tojásokon élt. Több mint egy hónapjába került, amíg átjutott az erigowi határon. Ter Quillingen volt az első város, ahol végre ágyban alhatott.
Néhány napi pihenő után továbbállt, és a főváros felé vette az irányt. Hozzácsapódott egy kereskedőkaravánhoz, mely főleg textilárukat szállított. Egészen Gedserig ment velük. Ott éppen az éves vásárt tartották. Az egyik kocsmában megismerkedett Goffanon da Debrak-kal, az alkohol iránti szenvedély összehozta őket. Goffanon a gladiátorjátékok miatt érkezett a városba, a rabszolgáját nevezte be a pusztakezes viadalokba. Mint kiderült, gyakorlatilag abból él, hogy körbejárja az országot, és ahol lehet viadalokra nevezi be a rabszolgáját. Megnéztek együtt néhány mérkőzést, jól összebarátkoztak. A végső győztes Goffanon rabszolgája, egy toroni fogoly, bizonyos Chabal lett. Minden mérkőzés után öt ember kellett ahhoz, hogy ismét láncra verjék. A vásári napok után immár Goffanonékkal folytatta az útját a főváros felé. Meglepődve tapasztalta, hogy a rabszolga gyakorlatilag mindent megkap gazdájától, amit csak akar, kivéve a szabadságot. Chabal velük utazott a kényelmes szekéren, velük evett, ivott, csak éppen bilincsben. Chabal sokat mesélt régi hazájáról, sokat beszélt toroniul is Goffanonnal. Mivel Yossarient zavarta, hogy nem érti a nyelvet, elkezdte tanulgatni tőlük. Elég gyorsan tanult.
Erigow fővárosában eltöltöttek két hetet, Chabal részt vett az arénában néhány küzdelemben, sok pénzt hozott Goffanonnak.
A következő majdnem egy év utazgatással telt, közben persze Chabal sorra nyerte a viadalokat. Rendesen bejárták Erigowot és nagyobb városait. Mint kiderült Goffanonnak szinte minden városban van közeli nő ismerőse. Sokszor bízta Yossarienre Chabalt. Ilyenkor sokat beszélgettek, szinte kizárólag toroniul. Elmesélte pédául azt is, hogy ő Toronban egy ideig megbecsült tagja volt a társadalomnak, pietori rangban volt és egy nemes magán hadseregébe tartozott. Sajnos egy kisebb hibát követett el, de szerecséjére a famor nem parancsolt szertartásos torokmetszést, hanem "csak" rabszolgává degradálta. Először egy vándorkereskedő mellé került, majd késöbb Shulurban egy hajóra adták el. Hajóval került Abasziszba, ahol egy gladiátoraréna felhajtója vette meg. Néhány küzdelmet megnyert, innen vásárolta ki Goffanon. Vele jött ismét északra és harcol a szabadságáért évek óta.
Rutenor városában azonban olyan dolog történt, amire nem számítottak. Kiderült, hogy Goffanon helyi barátnője a legutóbbi találkozásuk óta gyereket szült. Először nem akarta elhinni, hogy az övé a gyerek, de egy helyi mágiahasználó segítségével kiderítették, hogy bizony az övé. Ezután teljesen megváltozott Goffanon. Talán az apai érzések törtek elő belőle. Sokat beszélt Yossariennel a dologról. Úgy döntött, hogy felhagy a vándorló életmóddal és megnősül. Elég sok pénzt szedett össze ahhoz, hogy jól éljenek. Felszabadította Chabalt és útjára engedte. Mivel Yossarien összebarátkozott Chaballal is, ráadásul nem vonzotta az egyhelyben ülés, úgy határozott, hogy vele tart.
Együtt indultak Toron irányába, együtt vágtak át a Diabol-hegységen. Úgy gondolták, hogy mivel Toronban nem vetik meg a jóféle szeszeket, ott próbálnak szerencsét Yossarien tudásával. Davalont messze elkerülték, a toroni határon nem könnyen, de átjutottak. Chabal végre hazajutott. De nem sokáig maradtak együtt. Már az első héten Chabalnak az egyik reggelre nyoma veszett. Yossariennek nem szólt arról, hogy meglép. Az igazság az, hogy a hazai földön Chabalba visszatértek a régi beidegződések. Úgy döntött, visszatér régi urához, és megpróbálja tisztára mosni a nevét. Tudta, hogy nem lenne tanácsos egy külhonival beállítania ennyi év távollét után. Remélte, hogy Yossariennek lesz annyi esze, hogy visszamegy északra és nem próbálja keresni őt. Az első adandó alkalommal lelépett. Így Yossarien egyedül maradt egy toroni falu fogadójában.
Kinézet:
Körülbelül 165 magas, vékony testalkatú, alig 50 kiló. Haja rövid, szőkésbarna. Szeme szürke. Szinte mindig van borostája, vagy kisseb szakálla. Idősebbnek látszik mint amennyi valójában. Elf őseinek ismertetőjelei igazán nem szembeötlőek. Nincs hegyes füle, nem légiesen könnyed stb. Viszont arcberendezésén, szemformáján látszik a beütés. Aki tudja, hogy mit lásson benne, az kiszúrhatja könnyedén, hogy miféle. Nem kimondottan jóképű, de a ködös tekintetében van valami, amit kedvel a másik nem. Szereti a sötétzöld színű ruhákat és a bőrcipőket. Mindig körüllengi valamilyen áporodott szag, valami olyasmi, mint amilyet egy átmulatott éjszaka után érez az ember magán. Reggelenként sokszor remeg a keze, no nem mintha alkoholista lenne, de közel áll hozzá.
Jellemrajz, vagy inkább viselkedés:
Káosz, kicsit káosz-élet. Valójában nem tudja biztosan, de sejti, hogy a boszorkánymesterség nem éppen elfogadott. Ezért ő is (akárcsak mestere) pálinkakészítőnek, pálinkakereskedőnek adja ki magát. Nem igazán bízik senkiben, de mégis könnyen barátkozik. Mágiát nem nagyon szeret alkalmazni, legfeljebb ha kevesen látják. Szeret kicsit titokzatosan viselkedni, túlmisztifikálni a pálinkafőzés misztériumát.