Az elvárásoknak megfelelően készítettem egy kivonatot a karakter előtörténetéből. Mivel ez egy fiatal srác és gyakorlatilag alig történt vele valami élete során (alig hagyta el a család birtokát) ezért a részletek nélküli kivonat is elég szűk. Van benne valami karakterleírás-szerűség, remélem a jelleme is nagyjából kiütközik.
A karakter előtörténetének a normál verziója az "Alkotásaink" menűben (Fórum kezdőlap >> Alkotásaink >> Krilhor O'qryl) pontban található!
Általános leírás
Név: Krilhor O’qryl
Kor: 22év
Nem: férfi
Faj: Kyr
Kaszt: életrabló famor
Vallás: Tharr / Rhagys
Jellem: Rend, Halál
Magasság: 1.87 ynevi láb
Súly: 78kg
Szem: acélszürke
Haj: Hosszú/fehér
„Még egy korsóval, paraszt! A mézesből, abból az édes, émelyítő, hánytató mézes sörből hozzál még nekem... baaahhhh... gurítsd ide az egész hordót! Elegem van belőle hogy olyan lassan vánszorogsz mint a tetvek anyád valagán, koszos navorja! Te pedig, te rühes kis lotyó, takarodj vissza a konyhába és mosakodjál meg megint, de használj szappant te bűzös pondró különben kibelezlek az apáddal együtt, megértetted?! Micsoda csürhe, micsoda alávaló, alsóbbrendű csótányfészek ez itt!
Nincs jobb, hogy Tharr szagassa darabokra ezt az átokverte utat. Az eső meg az erdő vagy ez a patkánylyuk. Még szerencse, hogy van mézsörük. Megőrülnék ha nem rughatnék be alaposan, a tudat hogy ebben az undorító, dohos lyukban töltöm az éjszakát heveny borzalommal és undorral tölt el... még szerencse, hogy van ez a mézsör, meg itt van ez a cafka. Koszos és büdös de alaposan megáztatva és átsúrolva talán jó lesz... Na végre navor, azt hittem egész éjjel várhatok rád! Nesze, két ezüst... a sörödért meg a lányodért, méltányos ár, rebegj hálaimát választott hekkádhoz amiért ide vezérelt engem! Tölts!
Tudod paraszt, normális esetben te lennél az utolsó emberszabású lény ezen az ezer sebből vérző, döglődő kontinensen, akivel leállok beszélgetni – pláne köznyelven, de úgy tűnik ma különösen kegyes hozzád Tharr. Beszélhetnékem van, te pedig hallgatsz! És töltesz ha ürül a korsóm! Famor vagyok, kiemelkedett, számodra isten, egy ősi és felsőbbrendű faj kéviselője, igaz pillanatnyilag némileg magányos. Ezt te sosem fogod megérteni, a vérem, őseim vére itt csörgedezik bennem, rokonság fűz a Birodalom szinte minden nemeséhez, mégis JELENLEG egyedül vagyok. A házam, a családom feje döntött és elárult, én pedig alkalmazkodtam és útra indultam. Kyr vagyok, kyrebb mint apám vagy nagyapám valaha is lehetett, én voltam a családom reménysége, az új kor és új remények letéteményese. Az én véremet nem szennyezi semmi, nyoma sincs benne a te fajtád undorító mocskának, az én vérem tiszta és ősi, a mágia csodája megszabadított engem családom bűneitől.
Tiszta vérű kyrként nevelkedtem, megtanultam mindent, mit egy famor ifjúnak tudnia kell, sőőőt... sokkal többet is. Nem elég, hogy ismerem csodás kyr kultúránkat, hogy nemesként harcolok és háborúzok ha kell, hogy ismerem múltunkat és történelmünket... én bűbájos vagyok navor, hatalmas erőknek parancsolok, ha akarom elszívom az életedet és magamba olvasztom egy összeaszott kifordult belű navor hullát hagyva csak magam mögött! Életrabló vagyok, egy famor életrabló – egyedülálló párosítás, kit a mágia szele fogantatása pillanatában megérintett, és kit saját vérei árultak el. Száműzettem de nem számít, meg fogom találni új hazámat és új házamat, bár az út finoman szólva göröngyös. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebben dohos istállóban vagyok kénytelen éjszakázni és navorok sörét inni.
Elárultak, mert születésem titka, a véremből a szennyet eltakarító mágikus praktikák nyomán érdekessé váltam, az elendorok is felfigyeltek rám. Apám bátjya, családom vezére gyáván és megrettenve át akart adni nekik, én azonban másként határoztam. Családfőm és az életrablás szépségeibe bevezető sedular mesterem árulása úgy hiszem saját bűnük, apám – ki egy jó kyr – aligha tudott róla. Nem mintha számítana valamit. Épp időben tudtam meg, hogy a család első aktívan mágiát formálni képes tagját hajlandóak elveszejteni és átadni az elendorok ügynökeinek. Ott hagytam hát őket és immáron vagy negyed éve bolyongok a Birodalomban. Úttalan utakon, szűk ösvényeken haladok, nehogy rám akadjanak, hisz nem lehet kérdéses vajon keresnek-e még mindig. Shulurba tartok, a Birodalom fővárosába, hol elvegyülhetek és új életemet elkezdhetem. Addig... nos addig hozzád hasonló navor patkányoknál vendégeskedem, és ha túl sokat iszok túl sokat fecsegek is.
Igen... túl sokat... látom, látom a szemedben, hogy félsz. Túl sokat tudsz, az életed már nem ér egy fabatkát sem, érzem, hogy rettegsz. Ne aggódj paraszt, nem olyan régen talán gondolkodás nélkül kiírtottam volna a családodat, de most talán elgondolkodom a dolgon és ha a lányod kedvemre tesz esetleg életben hagylak titeket. Szóval ne remegj, mert az felidegesíthet, azt pedig lássuk be egyikünk sem akarja.
Áááááá... itt van a kis hölgy... ez azért erős túlzás de végül is valamivel vonzóbb mint egy nőstény ork. Takarodj paraszt, lejárt az időd és az övé jön.
Gyere, vetkőzz le és ülj ide mellém. Jó, egész formás... emlékeztetsz egy volt navor szolgámra, egész kegyes voltam hozzá és még a halála is gyors volt. Az északi kutyák vinnyogására, ebben a házban mindenki csak reszketni tud?! Nézz rám. NÉZZ RÁM! Had találjam ki mit látsz.
Egy magas, fiatal, hófehér hajú kyrt... én vagyok az akit gyereklányként álmaidban vártál. Vékony, hegyes orr, határozott áll, a lelked mélyébe furódó acélszürke tekintet... olyasmit látsz amit talán még sosem... és még véletlenül sem ilyen közelről... ugye? Most szolgálni fogsz, minden lelkesedéseddel és minden odaadásoddal meg fogsz próbálni boldoggá tenni. Figyelmeztetlek, lehet hogy részeg vagyok, de PONTOSAN tudom, hogy valóban tested-lelked minden szikráját nekem adod-e. Ha sikerült elégedetté tenned azt onnan fogod tudni, hogy mikor pirkad odakint még mindig életben vagy...