Név: Nardhuur Grauk
Kor: 23
Nem: férfi
Faj: Ork
Kaszt: Gladiátor
Előtörténet:
Pyarron szerint 3678-ban születtem egy gyönyörű szép faluban. Ez a falu a Pidera-hegység nyugati részén terül el és ott éltek a szüleim. Apám harcos volt, anyám pedig az otthoni ügyeket intézte. Rendszerint nem volt semmi gond a faluban és tette mindenki a dolgát, de egyszer mikor én még 2 éves sem voltam, akkor a falumat megtámadták. A falut felégették a férfiak nagyrészét megölték és még aki ellenált, vele eggyütt az apámat is. A többieket pedig elvitték Toronba én is közéjük tartoztam anyámmal. Anyámat eladták cselédnek engem pedig gladiátornak szerencsére ugyan ahoz a nemeshez. Addig amíg nem cseperedtem fel, hogy önnállóan éljek addíg annyámmal laktam és kiképeztek. Már kezdetben is látszott, hogy kitűnök a sorból, nem csak a származásom miatt, hanem az erőm és a harci szellemem miatt is. A legtöbb gyerek csak gúnyolt, de némelyek megvertek ez mindig elkisért. A hely és akik megvettek azok jól tartottak minket anyámmal, de minden gyermeket akik ott tanultak. Velem különösebb képpen nem volt baja csak annyi ,hogy kellett nekem egy külön kis zug mert az emberekkel eggyütt nem lehettem. Sok ellenségem volt az elmult időkben, de csak egy volt jelentős. Ő volt Syddal Cih Keilor az ember akivel mindig versenyeztünk, hogy ki a legjobb. Ez 18 éves koromig így is volt. Befejezték a tanításomat egy teljesen újj élet nyílt meg elöttem. Elvittek minket Toron déli részére ott beneveztek minket sok-sok viadalba és szerencsére sosem estem el. Ez így ment 2 éven keresztül, de aztán eszembe jutott, hogy kezdettől fogva a harcra lettem nevelve. A harc lett az életem, nem értettem máshoz, de szerettem és sok mindent nem tudtam volna tenni ellene. Szerettem a harcot, de nem akartam leragadni ennyinél. Felgyulladt bennem a kalandvágy és elterveztem, hogy innen elmegyek. A sok küzdelem után ki akartam próbálni mást is, más helyeken járni, más kultúrát látni. Elterveztem, hogy egyik éjjel megszökök. Több hétig gondolkodtam, hogyan is lehetne, de nem volt hiába. Összeszedtem minden holmimat, megtakaritott pénzemet és megszöktem magam után hagyva mindent ami oda kötött. Mikor megszöktem egyből kerestettek, ezért bemenekültem az erdőbe és kiengedtem magamból az állatot. Ilyen érzést még nem éreztem, beleszerettem a természetbe és megtanultam, hogyan maradjak életben. 3 évig éltem egyedül a természetben és az eddig tanultakat képeztem (formában tartottam magam). 23 éves korban bejártam már a pidera-hegységet és eljutottam Illanorba ahol a kalandom megkezdődik.
Kinézet:
190cm magas, nagy termetű, izmos testű ork. A haja feketés-barna rövid, tépett és nagyon szőrös a teste. Álltalában nagy szürkés inget visel, barna gatyával, de ha nagyon hideg van akkor egy hosszú kabátot is felhúz. Harc közben a galdiátor vértjét is felhúzza ami a jobb kezét és a testét teljesen, a bal kezét csak vállig takarja. Leginkább a 2 kezes csatabárdját használja, de tudja használni a szigonyt és a dobóhálót is.
Jellem:
Halál-rend. Ahol tanult ott a rendre nevelték, de nehéz volt neki megtartania magát ha a gyűlölet övezte körül. Megutálta az embereket, a tömeget, de a rend szellemét többre becsüli mint a gyűlölködést.