Név: Ayila Shedar
Kor: 22 Év
Nem: Nő
Faj: Ember
Kaszt: Tűzvarázsló
Kezdő helyszín: Északi Városállamok
ELŐTÖRTÉNET
A nap már lebukóban volt a horizonton, de a városban még zajlott az élet. A piacon az árusok még portékájukat kínálták, a kikötőben sorra futottak be teli rakománnyal a kis halászhajók, a kereskedők karavánjai pedig igyekeztek még az éj leszállta előtt megfelelő helyet és szállást találni maguknak.
A tavon, kicsit távolabb a zajos kikötőtől a part közelében kisebb csónakokat lehetett látni. A középen lévőben 4 ember állt kivont karddal a kezükben. Az egyik emberen vörös köpeny volt. Körülöttük 3 másik csónak, a bennük álló emberekről már messziről lehetett látni nem idevalósiak, és ábrázatuk nem sok jót ígért. A vörös köpönyeges kezében egy gyönyörűen faragott és díszes vörös faládikó volt, amit láthatóan a sötét alakok nagyon magukénak akartak. A kardok csendülését, dulakodás hangjait és a fájdalmas emberi sikolyokat még a parton is lehetett hallani.
Minderre még az a 8 év körüli kislány is felfigyelt, aki eddig azt hitte, ez a kis eldugott partrész csak az ő titkos birodalma, ahol senki nem zavarhatja meg. Nem látott még harcot ilyen közelről, mágiát meg pláne, viszont a különös tűz, robbanás és a szeme láttára elhamvadó emberi test látványa nagyon megijesztette. Különös csobbanás hangja vonta el figyelmét és egy fénylő tárgy, ami szinte a lábai elé csobbant a vízbe. A kristálytiszta vízben a vörösen fénylő kavicsot hamar megtalálta. Ahogy kis kezeibe fogta, egy pillanatra a hideg víz ellenére mintha izzó, forró lávakövet szorítana. De mire felfogta, és esetleg eldobhatta volna, már csak a megnyugtatóan kellemes meleget érezte. Kinyitotta tenyerét, és ámulva csodálta a halvány vörösen fénylő, enyhén áttetsző, simára csiszolt tojás alakú követ.
Észre sem vette az idő múlását, mire ijedten felnézett, már körbeállták. Különös tekintettel néztek rá. A vörös köpönyeges ember kicsit már idős volt, hajában több volt az ősz és szürke tincs, mint a fekete. Gyengéden kivette a gyerek kezéből a követ és gondosan visszazárta a faládikóba. Majd megszólalt:
-Ez a gyermek kitüntettet figyelmet kap Urunktól Sogrontól, máskülönben nem élte volna túl az ereklyével való találkozást. Kötelességünk magunkhoz venni, így én felvállalom e gyermek tanítását.
Ordanban születtem, Ordani vagyok. Szüleim nincsenek, árva vagyok, csak egy bátyám van, aki 2 évvel idősebb nálam. Soha nem tudtam kideríteni, élnek e a szüleim és csak eldobtak maguktól, vagy valamilyen szerencsétlen baleset vagy erőszakos cselekedet következtében haltak meg. Az egyetlen örömteli esemény ami eddig az életemben történt és befolyással bírt, az a ereklyével való találkozásom. Szerencsés fordulatot vett akkor az életem, hálás vagyok érte Sogronnak. Bátyám nem tudott és nem akart kiszakadni abból a közegből, így tolvaj és törvényen kívüli lett. Emiatt nagyon ritkán és titokban találkoztunk, nem lett volna szerencsés egyikőnk számára sem. Valószínűleg őt felkötik, engem jobb esetben csak kitagadtak volna a rendből.
Különösen tehetségesnek bizonyultam ügyességem révén a kardforgatáshoz, így ezt felismervén tanárom (aki veterán kalandozó volt) több hangsúlyt fektetett taníttatásomba, és 2x annyit követelt tőlem, mint társaimtól.
Magánéletem kevés volt, „hála” a sok tanulásnak, így eléggé zárkózott ember lett belőlem. Nehezen engedek közel magamhoz idegeneket. Az egyetlen ember az a mesterem volt, akinek a kalandozásairól szóló történeteit mindig szívesen hallgattam. Ennek köszönhetően nagyon sok apró-cseprő elintéznivalót bíztak rám. Megszerettem a mászkálást, mindig újabb és újabb ismeretekre vágytak és a világ megismerésére.
Mesterem veterán kalandozó, így élete folyamán sok ellenséget és barátot szerzett magának. Egyik ilyen barátja hívta őt meg a Quiron tenger déli partján fekvő Északi Városállamok egyik kisebb városkájába, hogy egy fontos és hosszadalmas kutatómunkában segítsen neki tanácsaival és élettapasztalataival. Nekem sikerült meggyőznöm a mesteremet (aki apám helyett apám), hogy vigyen magával, mint kisinast. A küldetésről pedig semmi információm nincs.
A hosszú út alatt, míg lóháton karavánnal eljutottunk a fent említett városkába volt időm nézelődni, tanulni. A karavánhoz Erionban csatlakozott egy pyar pap, akinek be nem állt a szája egész úton, én pedig a sok kérdezősködésem révén jutottam annyi információhoz a vallásról.
Szeretem a szép és nőies ruhákat (bár hordani csak nadrágot vagyok hajlandó), a kényelmet, és a lágy melankolikus zenét, illetve a zamatos édes vörösbort. Ha egy fogadóban ilyen zene szól, képes vagyok teljesen kizárni a körülöttem lévő világot magamból és csak a zenére koncentrálni. Zavarba jövök, ha én kerülök a középpontba és esetleg még szónokolnom is kell. Gyűlölöm az olyan embereket, akik képesek gyermeküket eldobni maguktól, vagy épp hogy elviselik, hogy a világon vannak.
KINÉZET
175 cm, 65 kg, 22 éves Nő. Fekete hátközépig érő hosszú dús haj, amelyben fehér melírcsíkok vannak. Szemem smaragdzöld színű, szemöldököm ívelt, arcom keskeny és hosszúkás. Bőröm kissé napbarnított.
Fekete vagy sötétbarna testre simuló bőr csípőnadrágot hordok, amin van egy vastag öv csattal, felül pedig barna bőrből készült ujjatlan testre simuló karcsúsított felsőrész van. Alkar és lábszárvédő, bal oldalamon a fegyver, jobb oldalon a combomra csatolva a tőröm. Ezen kívül van egy hosszú, bokáig érő, karcsúsított fekete kapucnis szövet köpenyem. A hátamon pedig egy kicsi hátiszák.
JELLEM
A törvény számomra elsődleges, de míg valakiben kételyem támad bűnösségét illetően, addig nem nyugszom, míg ki nem derül az igazság. Kellően megalapozott bizonyítékok nélkül nem mindig adom a törvény kezére a bűnösöket, főleg ha az életükről van szó. Sokszor hallgatok a szívemre, mint az eszemre. Gyűlölöm a renegátokat. Kissé távolságtartó és csöndes típus vagyok.