Név: Liu Sin Pa
Kor: 20
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Harcművész
Jellem: Rend-élet
Liu niarei Sien – Taiwa hegység lábánál született 3681-ben. Apja neves kalandozó volt aki nem sokkal letelepedése után rátalált az igaz szerelemre és feleségével együtt nyitottak egy harcművész iskolát. A felesége teherbe esett és megszülte első és egyben utolsó gyermekét. Ugyanis az anya belehalt a gyermeke világra hozásába. Ekkor az apa nagyon megtört, de mivel már volt egy működő iskolája, amit nem zárhatott be, erőt vett magán és folytatta a tanítványok kiképzését. Mikor a fia már lábra tudott állni, őt is elkezdte tanítani. Ő is az apja iskolájában tanult, de ő különleges bánásmódban részesült. Ez nem abban nyilvánult meg, hogy kevesebbet kellett volna dolgozni, épp ellenkezőleg. Minden apró hibáját figyelte az apja és azonnal kijavította és megbüntette az ifjút. Talán ez is elősegítette, hogy néhány év után ő lett korosztályának legjobb harcművésze. Rengeteg fegyverrel meg tanult mesterien bánni de mégis a pusztakezes harcot részesítette előnyben. 10 éves korában már a nálánál 3-4 évvel idősebbeket is le tudta győzni, szinte bármilyen fegyvernemben.
Az apja nagyon büszke volt rá. És nem csak rá, hanem mindenkire, aki az iskolában tanult, mert az összes tanítvány megállta a helyét a próbák során. Az apa sohasem beszélt fiának anyjáról, vagy arról hogy ők régebben bizony rengeteget járták Ynevet újabb és újabb kalandok után kutatva. Így a fiú nem is sejtette, hogy kalandozó vér csörgedezik ereiben.
Nagyjából a serdülőkor vége felé, amikor 17-18 éves volt az ifjú Liu, váratlan tragédia történt. Egyik este amikor az ifjú még gyakorolt egy háromrészes bottal, apját meggyilkolták, és a kolostort kifosztották. Senki sem tudta hogy ki tehette, ám Liu sejtette, hogy az egyik rivális iskola tehette mindezt. Ők nem Niareiek voltak, hanem egy Erionban volt iskolájuk, de nem tetszett nekik, hogy Az öreg Pa ilyen jól menő iskolát vezet itt, ezért meg akarták szerezni tőle. Az iskola vezetője régen Liu apjának barátja volt. Egy iskolában tanultak és sokáig együtt kalandoztak. De valami történt Chennel a rivális iskola vezetőjével mert ellenszenves volt és irigyelte az öreg Pa sikereit. Ezért vette el az életét. Nem tudott tétlenül ülni. Számára nem volt maradás, hiszen a mestere meghalt, más mestert, pedig nem is fogadott volna el. Összeszedte a ruháját és apja fegyvereit, pénzét majd nekivágott a nagyvilágnak, hogy megkeresse, és bosszút állhasson apja gyilkosán.
Nem volt sok barátja a kolostoron belül, pedig ott mindenki ismert mindenkit. De attól a néhánytól, akiket igaz barátjának tartott levélben köszönt el. Leírta, hogy merre indul, és hogy milyen cél vezérli útja során. Hajnalra már csak távoli porszem volt a kolostor, ahol eddigi életét töltötte. De nem bánta meg, hogy eljött onnan. Így a maga ura lehetett, nem tartozott számadással senkinek sem.
Az első útja Erionba vezetett, egy fogadóba. Nem aludt sokat az este így ráfért a pihenés. Nem szerette az erőszakot, de azt végképp gyűlölte, amikor a gyengébbet bántják. És az első eset amit meglátott pontosan ilyen volt. A fogadóban még állt a bál sok részeg táncolt és énekelt. Liu a pulthoz ment, hogy szobát és ételt kérjen. Ám ekkor a mellette ülő nőhöz odaténfergett egy kövér, alkoholtól bűzlő férfi.
-Szépasszonyom! Jöjjön velem és nem bánja meg!
A nő úgy tett, mintha észre sem vette volna a férfit, ám az tovább erőszakoskodott vele.
-Azt mondtam, jöjjön velem!
Liu már a szájszagától is majdnem berúgott ezért elfordult.
A nő felállt és elindult kifelé az ajtón, de a férfi nem hagyta békén, megfogta a karjánál és maga elé rántotta.
-Azt mondtam velem, jössz!
-Hagyjon békén!- kiáltozta a nő de, a részeg nem hagyta békén.
Erre már Liu is felkapta a fejét és odafordult.
-Nem hallotta jóember? Hagyja békén.
-Te kis húzott szemű hozzám beszélsz? -vágott vissza a férfi de szavait csak nehezen lehetett megérteni. Elsősorban, azért mert részeg volt, de Liu is törte a közöst.
-Igen hozzád beszélek. Hagyd őt békén, ha jót akarsz.
A férfi közelebb lépett, de elég bizonytalan volt a talajfogása.
-Addig menj el amíg én nem doblak ki, megértetted? –mondta a férfi az italtól felbátorodottan.
-Akkor távozom, amikor szeretnék. Nekem nem parancsol egy magadfajta kövér részeges senkiházi.
Ekkor telt be a pohár a részegnél és már lendítette is a kezét, hogy jól halántékon üsse az ifjú harcművészt. Ám Liut nem volt könnyű megütni. A képzett harcművészek is sokszor sikertelenül próbálkoztak ellene. Egy könnyed félrehajlás után elkapta a köpcös férfi karját és a háta mögé tekerte. A részeg is részt vett már jó néhány kocsmai „ütközetben” ezért tudta hogy most a mások kezét kell, hogy lendítse a fiú felé. De Liu ezt is elkapta és a másik mellé tette. Ezzel lefegyverezte a részeget. Ezután kirúgta a lábát és a kövér test hatalmas pont kavarva csapódott a földre, nagy puffanás közepette. Egy pillanatra néma csönd lett a fogadóban de azután mindenki folytatta a dolgát. Liu elégedetten ment vissza a pulthoz és várta a reggeliét.
Jellegzetes szokások: almaevés
Kiválóságok: harcművészet
Gyengeség: keveset ismer a világból
Utálat: ha a gyengébbet bántják
Félelem: még nem fél semmitől
Előítélet: a részegek bolondok
Mottó: „Új hibákat csak azután követhetsz el, ha már beismerted a régieket.”
Ha hiba van az előtörténetben akkor haladéktalanul javítom.
Kinézet: 170 cm magas nagyjából 70 kg,
Sötét válig érő haj, barna szem (országára jellemzően széles)
Fehér harcművészruházat fekete övvel, lábán saru
Hátán hosszú bot, 2 nunchaku az övébe tűzve