Úttalan utakon....

[Navaratna]

(Unnur)

Épp cserkésző mozdulatba kezdene, amikor érkezik valaki.
-B*szd meg-szalad ki a száján ervül. Ezt a paptól párszor hallotta. Meg is jegyezte becsülettel
Megfordul. Meglepődik. Ekkora darab férfit még az életben nem látott! S milyen fiatal az arca! Akkor ez még nőni fog!
-Te szent anyaföld...
Nézi a hatalmas, nem sok ruhát viselő férfit, de nem fér bele a nomád férfiak világképébe. Ez valami más lesz. De akkor mi? Úgy vitte azt a szarvast, mint egy pihét! Elismerően füttyent egyet. Ez szól a vadnak -szép zsákmány- s a nem mindennapi megjelenésű férfinak is.
<Na ez aztán nem nyeszlett! A másik emellett szúnyog!>
Ránéz a remegőre, aki a csaposhoz menekült, úgy tesz, mintha a fogai rése közül kiszedne valamit és a fölre pöckölné, s megvetően elfordítja fejét.
-Semmi vagy apukám-teszi hozzá anyanyelvén. Majd észreveszi, itt azért van aki majd összefossa magát. El is húzza a száját rajta. Kivéve a részegen, aki büdös, meg azon a három tagon, aki egy asztalnál pihengél.
-Nini, 3 madaras pap!-csapja össze kezét s ámulva lép közelebb.
-Én van egy férfi, ki van madár. Itt Unnur lát három madár pap! Ez a f*sza!-s vigyorogni kezdett. Sőt. Tovább ment. Kacsintott.
-Van ez vas ruha tányér ruha?-hajol közelebb egyikük vértjéhez. Ehhez nincs hozzá szokva még látványra sem. A bőrből készített vérteket ismeri, de a fémből lévőeket nem. Főleg azokat nem, ami ekkora. Sisakját levette és letette az asztalra s varkocsba kötötte hoszú szőke haját. Máris barátságosabban viselkedett.
<Na, van itt választék, csak szét kell néni!>
-Unnur éhes, vanni étel?

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* Kérdésedre kissé összekapja magát az idősödő csapos. Lecsapja a kupica hazait, majd még mindig kissé ingatagon, kissé „kábultan” a megrázkódtatástól, de elébed lép.*

- Rendbe előkészítek mindent, de várjon egy kicsit. Addig foglaljon helyet! *s nyúl a pult alá, kivesz egy kupát, teletölti valami áttetsző folyadékkal, s feléd nyújtja.*

- Egészségére! A ház ajándéka! *Majd miután elfogadod eltűnik a hátsó ajtón. Ekkor pillantasz ismét körbe. Látod a „csatateret”. A lány, kit a patakparton meglestél, s ki az előbb érkeztedkor elismerése jeléül rád füttyentett épp a furcsa, vértes asztaltársaságot boldogítja. A másik asztalnál az alélt nőt próbálja kedvese észhez téríteni, illetve a félős ficsúr a pult mögött kushad, s nyeli a szeszt, mit a csapos nyomott a kezébe, mielőtt távozott volna.*


/ Unnur /

* A díszes asztaltársaság jókat derül mondandódon. Az Arel pap talán a legkomolyabb, de a röhögési hullámok néha nála is fel, fel csapnak.*

- Foglalj helyet * brihihi* lányom! Igen, van arelita ismerősöd?! Az jó dolog! Akkor tudod, mi a dörgés csinibaba!? *Ismét nevetésbe fullad beszéde.* Tányér ruha?! *Hihihihi* Igen az, abból esznek a fiúk, csak ilyenkor magukra aggatják a kondért, hogy ne kelljen cipelniük kézben, egész áldott nap!* Hahotázik tovább, az asztalt csapkodva jókedvében, de beszólása kissé durvábbra sikerült a kelleténél.*

- Anyádat molesztálja egy rakás ork, te idióta!* Csitítja el a papot az idősebbik lovag, majd áteszi a szót. Hírtelen fellángolása lelohad, s társa bökdösésére, s annak unszolására, elvigyorodó képpel kezd bele az újabb poén megalkotásába:*

- Figyelj ide bébi! *Hajol közelebb hozzád. Közben önt saját kupájába egy kis vöröset az asztalon lévő üvegből, majd átnyújtja neked.*

- Látom nem veted meg a testi örömöket! Jó is az te lány, azért vannak bizonyos dolgok rajtunk, hogy használjuk is azokat. * Kacsint a dartonita. *

- képzeld, a fogadósnak, ki mindjárt jön vissza akkora a szerszáma, hogy a combjára van kötve! Nem hiszed el?! Hát akkor menj és győződj meg róla. * Ekkor tér vissza a csapos, két kezében fogva a gúlába rakott sajtokat, s szárított, füstölt húsokat. Alig bírja, s egyensúlyozik, hogy le ne essen valamelyik is.*

[Navaratna]

(Unnur)

Az amazon szókincse igen kevés. Figyelnie kell, hogy megértse, mit akarnak közölni vele, de azt látja, nagy a jókedv.
-Ez tányér?!-hűl el. Valami evésről volt szó, meg hogy elrakják magukra, de nem volt tányér formája a vértnek. Megvakarta a fejét.
<Dögöljek meg ha értem, hogyan csinálják. Hajlítgatják minden felvétel előtt?!>
-Én vanni nem te lány-morrant azért-Én apa vanni nem, anya Hildur-emeli fel figyelmeztetőleg mutatóujját. Nem mosolygott, ebben nem találta meg a viccet.
<Fúj, le nem feküdnék a saját apámmal!!!>
Azt érti, hogy figyeljen valamire, de azokat az apró szavakat, mint "bébi" meg "csinibaba" valahogy nem érti. Inkább ledöntötte majdnem nyelés nélkül a felkínált piát. A fekete vértes férfi szavaira újra elmosolyodik és visszakacsint. Próbálja bogozni mit akar mondani neki a férfi.
-Én nem értem. Mi az, szerszám? Mi az comb? Mi az...kötözni?-s félrebillenti fejét. Látja, néha az öregre néznek, de legyint.
-Öreg, halál-barát-azaz Unnur szerint vénség már, közelebb van a sírhoz mint a bölcsőhöz.
-De ti nem vanni öreg. Unnur eszik, aztán akar ti-s kényelmesen elfészkeli magát a széken, maga elé kiteszi szekercéjét-s néha hátrafordul, hogy lássa a nagydarab férfit.
-Ú, mekkora vagy, ez már derék termet-mormogja emrelinül-Ha reggel még itt találom, beszélek vele. Érdekes. De hogy a messzi vidékiek mennyit tudnak szövegelni! Hah, komolyan, ha valaki akar valamit, minek pofázni? ... Mrrr...

[Castor de Vinter]

Liam

Mikor meglátom a halom kajával felém csámpázó csapost vigyorogva bólogatok:

-Elfogadom az ellenértéket. -Jó lesz így. -De kérek rozscipót is, hogy legyen mivel megenni a húst. Kukoricalepény is jó. A fő, hogy sokáig tudjam tartani. Vadász vagyok sokat vagyok odaki.

- Köszönöm a...vizet. -mondom és belehörpintek a pohárba.

Aztán kétpofára zabálni kezdek.
Puszta kézzel szagattom a kenyeret és harapom a kolbászt meg a szalonnát.

- Umf...ez jó. -és sajtot is harapok mellé. - Umfff...omuffmufmfuf...omomuff..uumofu.-próbálok beszélni degeszre tömött pofazacskóval, szentűl meggyőződve, hogy bizonyára értik is.

-De ez a víz nem jó, túlságosan erjedt...kérek egy krigli tejet helyette. Abba van az erő.

Meghúzom a tejeskancsót és letörlöm a szám ,és jóízűt böfögök.

<Ne mondják, hogy tejfeles szájú vagyok.>

De nem fejezem be a falatozást, csak már nem falok akkora hévvel.

-Hé te fehérhajú lány...te ott te! Te kis pici, szeplős harcos, tenyérbemászó csecsekkel és paskolni való kerek seggel!! Utálok egyedül enni, gyere egyél velem!
Gyere babám...-húzok ki egy széket-...te is olyan fajtámbélinek tűnsz! Gyere no; te se igen ehettél mást szárított gyíkhuson napok óta! Gyere te kis pinduri testvér, olyan kis pici vagy, tán nem adtak enned a törzsben?- sajnálja meg Liam a kis nőt.

[Navaratna]

(Unnur)

Mikor nekilát a zabának az erős férfi, a lány szájában összefut a nyál.
-Élelem...
Aztán a férfi megszólítja. Hirtelen csak egy közléslényeg marad meg benne: enni hívja!
-Igen!-s felpattant, felül a pultra nagy elégedetten, hogy rálátása legyen a barbárra, meg a három madarasra s miközben "abrakol", férfimustra van.
<Olyan madarassal már háltam, mint amilyen az a barna. De az a két fekete! Sose láttam még ilyen férfiakat, akik fémben öltöznek, s ilyen komor ruházatúak. Csak az egyik fekete-madaras beszélt eddig, a másik nem. Remélem nem fogyatékos. Betegekkel nem fekszem le. Ez a félpucér viszont nagyon erős...külön éjt is megér...sőt...csak úgy bírnám...Csupa izom...ifjú...ismeretlen...Izgatja a fantáziám, de mivel most túl heves lennék, nem élvezhetném ki teljes egészében...Csak ne tűnjön el a pusztában!>
leolvasható a lány arcáról, hogy félig leeresztett pillái alól igencsak számba veszi a férfiakat. Aprólékosan, s az okához nem kell emberismereti bajnoknak lenni. Haját, nyakát simogatja néha s cicijeit picit előre nyomja ültében.

[Castor de Vinter]

Liam

Elmerülök a szöszke szépség tanulmányozásában. A testét már láttam most a nő arca érdekel.

<Milyen kis fiatal, tán velem egyidős. Szép leány azt meg kell hagyni. Nem láttam a törzsemben sem hozzá foghatót. Milyen vidám világosbarna szemei vannak...mint a gesztenye ősszel. Jaj egyem azt a kis csókos szádat!...-majd jobb híján a rozscipómba harapok és nagyot sóhajtok -...és figyelem a nőt ahogy eszik..,-<Csak egy baj van;... a melleivel: nem a számban vannak.......dehát semmi sem tökéletes ezen a világon...>

- Liam vagyok. -biccentek a nő felé. -Nem láttál véletlenül erre egy korg törzset vándorolni? A népem nyomait követve vetődtem el ide...eltűntek a szállásterületünkről, és nem tudom merre vannak.

[Navaratna]

(Unnur)

A lány rág, rág, sandít a barbárra meg néha a páncélos asztaltársaságra.
<Ez is beszél. Földanya, mért adtál szájat a férfiaknak, folyton csak jártatják! És a nevét is tukmálja. Nem tudom én minden szeretőm nevét megjegyezni! >
Békésen mosolyog.
-Korg? Az vanni mi?-billenti félre fejét. Sok fura dolgot hall mostanában.

[Castor de Vinter]

Liam

-A korg? Az olyan mint én. Vadászok, felderítők és harcosok. Úgy néznek ki mint én.

<Hát a hálós megoldás nem jött be otthon, marad a beszéd...>

- Tetszel nekem te lány! - Gyere űlj az ölembe, hadd lássam fogásra is vagy-e olyan husos, mint a törzsem asszonyai! -A neved nem mondod meg nekem? -kérdi Liam

[Navaratna]

(Unnur)

Tetszett neki amit hallott. Vadász, harcos? Mondjuk látszik rajta, igen erős és megtermedt. és jött az egyenes beszéd! Unnur mosolya szélesebb lett. Közelebb ült a korghoz:
-Te holnap. Szép nagy erős férfi holnap. Kell erő Unnur-s végigsimít a barbár combján nyomatékképp.
-Holnap én mond én név-s belemarkolt a férfi fenekébe, már ahogy tud ültében.

[Castor de Vinter]

-Velem akarsz jönni? -néz Liam a nőre, és nagyon is kedvére való az érintése. Meg is feszül Liam combján minden izomrost rendesen, nem volt az idegrendszere ahhoz szoktatva, hogy a lányok a fenekét fogdossák, bár el bírta viselni örömmel az élményt ez kétségtelen.

Liam fiatal volt és tapasztalatlan.

Tétován ő is kinyújtotta a kezét és végigsímított a nő combján...aztán gyorsan behúzódoott az asztal lapja alá, mert érezte, hogy az ágyékkötő rút árulója a testében dúló ösztönöknek és igyekezett elleplezni azt a fészkelődősével...megaztán sokan is vannak itt idegenek, akik kinevethetik...<De akkor szétverem a fejük...>

[Navaratna]

(Unnur)

-Holnap igen-bólintott Unnur a barbárnak. Komolyan gondolta.
<Így csak nem lép le messzire> Nincs ellenére a combrintés, vigyorog. A hirtelen asztallapos takarást nem érti, félre is billenti kérdőn a fejét.
-Valami baj? Minden rendben?

[Castor de Vinter]

-...Hogy? PERSZE!!! -bólogatok. <Addig minden a legnagyobb rendben a szerszámommal, míg nem kezdesz fogdosni...>
-Kint töltöm az éjszakát a mezőn...itt van egy sárga füves tábla...azt hiszem búzának hívják. -Ott alszok...ezekben a megbízhatatlan tákolmányokban nem bízok.
Majd felbosszankodok a saját mulyaságomon:
<A franc fog itt szégyenkezni! Ha feláll, feláll, tehetek én róla? Ez az egyetlen családi örökségem, amire büszke lehetek!>

-Nics baj...csak...ehh...kellene egy társ nekem éjjelre...hidegek tudnak lenni a hajnalok...-vigyorog Liam. -Ismersz nőt, aki finnyáskodás nélkül magához engedne egy korgot?

[Navaratna]

(Unnur)

-Holnap megy búnatala-próbálja a búzatáblát visszamondani, kevés sikerrel...
-Nő?-rámutat az aléltra, aki a vőlegényével van.
-Jó, nem beszél-és elkezd nevetni. Nem gúnynak szánta-Te szép férfi, holnap én akar te. Holnap Unnur is van erős.

[Castor de Vinter]

Szívem nagyot dobban és teljesen szétfolyok a büszkeségtől, hogy felkeltettem a szőkeség érdeklődését.

<Na! Csak megérsz te egy ajtócsapkodást Liam! Nem vagy te csúnya gyerek!>

-Jól van...Unnur. -mosolyodok el- te is pompás kis nő vagy kívánni sem lehet szebbet a szellemektől sem.

-Én befejeztem a vacsorát. -elfelezem Unnurral az élelmet- Úgysem tudom mind elvinni. -Neked is kell élelem. -Ég áldjon kicsi lány.

-Aludni megyek.

Majd elhagyom a fogadót és a búzatáblában éjszakázom.

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* Kis beszélgetésetek a lánnyal igen mulattatja a fémvértben ülő társaságot és satnya barátjukat. Lőrét rendelnek, majd titeket nézve vidáman beszélgetnek. A másik asztalnál épp magához térő lány öklendezni kezd, midőn megpillantja „falatozásotokat”. Párja vizet kér neki, és féltőn eltakarja elöletek.

Mielőtt távoznál a pultos megkér rá, hogy vidd már ki a szarvasbikát a pultról, hisz ő nem bírja el. Segítesz neki a bő élelemért cserében. Hátra vezet az istálló mellé, majd benyit egy ajtón. Mutatja, hogy helyezd le ott, majd míg te a kamrának használt helyiségbe rakod a vadat, ő előkerít egy öreg, vén apró termetű, szótlan embert. A férfi, ki újonnan érkezett a lovász lehet az átható ló szagból ítélve. Hurkot vet a szarvas hátsó lábaira, majd segítségeddel felhúzza a jószágot a mestergerendára. Mind ezek után rutinos mozdulatokkal nyúzni kezdi. Te kilépsz a helyiségből a fogadós elköszön tőled, majd visszatér az ivóba. Te kisétálsz a friss tavaszi éjszakába. Leheveredsz a búzatáblában. Hanyatt fekszel, s elbűvölve nézed a derült égboltot, a csillagokat. Nagyon fáradt vagy, viszont a fantáziádat teljesen felpiszkálta a szőke démon. Nem tudod kiverni a fejedből, minden gondolatod a körül forog, hogy még ma a magadévá tegyed.*

/ Unnur/

* Jól telezabálod magad. ( A fentiekben leírt körülmények között.) A hatalmas izomkolosszus távozik a fogadóból vállán a szarvassal, a fogadós kíséretében. Itt maradtatok jó páran, de az asztalnál ülő fiatal pár, szép komótosan, nagy ívben elkerülve téged a fogadó hátsó részén lévő szobájukba vonulnak lepihenni. A fiatal srác is elsomfordál, fülét, farkát behúzva. A fogadós nemsokára visszatér, letörli az asztalokat, a pultot, visszarendezi a székeket a helyére, hoz még egy kancsó nedűt a „madaras” illetőknek, majd csendesen „konstatálja” a mai nap történéseit. Pár pillanatnyi néma csönd után, melyet csak az alkesz ütemes hortyogása tör meg néha, néha a sarokból, a z idősebbik fémruhás ismét megszólal:*

- Ülj vissza közénk szépségem! Látod csak mi maradtunk itt talpon, kik bírják az éjszakázást, annak minden pozitív oldalával. * Kacsint egy perverz mosoly kíséretében.*

- Honnan jöttél, hogy hívnak? * Szótagolva ejti a szavakat, hogy te is megértsd.*