Beszélő Múlt korcsma…

[Erigowi Klavel]

/ Lorin /

*Út közben is folytatódik a beszélgetés.*

- Látom Lorin neked még van mit tanulnod az életrejtelmeiből!? Hát egyszer elkel kezdeni és erigow egy nagyon jó hely ahhoz, hogy megismerd a különböző kultúrák, szokások egyvelegét! Tényleg, hogy tetszik a város? *Kérdez rád rendtársad, de közben sólymod a válladon néha, néha megrebbenti szárnyait, a hatalmas nyüzsgéstől zavartatva. *


* A fogadóba belépve hatalmas tömeget pillantasz meg. Egy törp szolgálja fel az italokat, dúlva, fúlva. Szétnézel, s látod, hogy a fogadó egyik sarkában egy barna képű, hatalmas nagy karika fülbevalót viselő ipse játszik cimbalmán, vidám nótákat. Az egyik félreeső helyen Ruel, a fiatalabbik dartonita iszogatja itókáját, de az idősebbik lovagot és Unnurt nem látod sehol.*

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A csodálatos együttlét után a lovag melléd fekszik, s cirógatni kezdi hajfürtjeidet és orcádat. Te behunyod szemed és az elmúlt napok képei röppennek végig gondolataidban. Eme valóságosnak tűnő képek után egyetlen egy, mindent elsöprő kérdés fogalmazódik meg benned.*

<… Mi a fene van velem????? Egyetlen egy férfi nem volt még ilyen hatással rám!!! Mi történik!!!??? Mi ez???!!!…> * Ezen gondolatok közt kimondod utolsó szavaid, majd a választ meg sem hallva álomba merülsz, fejed a lovag vállára hajtva.*

[Navaratna]

(Unnur)

Elfáradt s a kérdések elől a legjobb menedék egy kiadós alvás Elnyúlva-bújva ennek hamar átadta magát.

[Lorin O Krell]

-Csak utódnemzésre???-Kissé bizarnaktünik számra egy olyan nép ahol a nők irányítanak.
- Végül is annak is vannak előnyei...de azért örülök hogy nem vagyok az ő népéből való.-és hogy a helyzetet még drámaibbá tegye végig simít törkardja markolatán.

-Hogy hogy tetszik?.Két éve mikor még hazám erdeit jártam reggeltől napnyugtáig akkor még el sem tudtam képzelni hogy egyszer majd egy hatalmas köfallal ölelt "ketrecben" töltök el egy napot. De most hogy itt vagyok egészen megkedveltem ezt a helyet. Bár attól az a hatalmas fal még nem lesz kisseb de valahogy majd csak megszokom.-látni rajta hogy tényleg örül.

Mosolyra húzodik a szája amikor meglátja a törpöt amint a korsokkal ügyeskedik.
-Úgynlátom ez a mai nap bővelkedik az újdonságokban.Eddig még nem látta törpét.Hallotam rólluk számtalan történetet e látni még sosem láttam egyet sem.
-Ugye jól emlékszem hogy szt mondtad hogy jó itt a sör?- Lassan előkotorja pézesszütyőjét majd megvárja míg a törp odaér hozzájuk.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Álmodban otthon jársz. A zöldelő mezőkön, a verőfényes napsütésben. A sztyepén ülsz lovad hátán, s vágtázol. Kibontott hajad hullámzik az erős szélben. Érzed a most nyíló boróka kellemes illatát. Minden tökéletes. Érzed biztonságban vagy. Érzed a szelőt, érzed egyre jobban. Kicsit mintha már hideg is lenne. Felébredsz. Kicsit most is érzed a légmozgást. Tudod, hogy egy szobában, egy ágyban fekszel, de mégis érzékeled a szellőt. Azt is, tudod, hogy a lovag melletted volt, mielőtt álomba merültél. Szemeid nem nyitod ki, csak kezeddel tapogatózol, de nem érzed a lovagot. Lassan kinyitod pilláid, s a z ablak felé pislantasz. Látod az nyitva vagyon, ezért van ez a kis széljárás a szobában. Nyitva van, s előtte ott áll háttal neked a mezítelen dartonita. Látod izmos hátát, széles vállát. Melyre ráborul a kibontott éjfekete haja. Nem mozdul. Ott áll anyaszült mesztelen és a távolt, a várost, a fellegeket kutatja tekintetével. Lejjebb csúsznak a férfin szemeid. Nagyon jó amit látsz. Arányos, férfias testalkata mindent elsöprő erővel hat rád. *


Aurin:

http://img0.tar.hu/joelyon/size2/31885491.jpg

[Navaratna]

(Unnur)

Nyújtózik, közben nyöszörgő hangokat hallat. Nagyon jót és pihentetőt szundizott, s bár idegen helyen ébredt, már meg sem lepődik rajta. Ám a pucér férfi látvány tetszik neki, felkel, s ahogy épp találja őt a város, úgy furakszik az ablakba Aurin mellé.
-Mi az? Mit nézed?-ragoz megint rosszul. De már ervül! S játékosan a férfi fenekébe csíp.

[Erigowi Klavel]

/ Lorin /

* Helyet foglaltok Ruel, a dartonita asztalához. Máshova nem is igatzán tudnátok, mivel a fogadó színültig tele van. Van itt mindenféle népség. A dzsadtól kezdve, a matrózon keresztül, az egyszerű helyi polgáron át minden. Leültök, s a dartonita mosolya fogad titeket.*

- Na, mi van sólymosok?! Megnéztétek Ellana szentélyét, vagy valami másban mesterkedtek?! * Néz rátok a lovag, majd húz egyet kupájából. Ekkor látod, hogy a törpe közelít felétek, amit inkább lehetne nevezni „áttörésnek”. Az ácsorgó, néhol, a vidám muzsikára táncoló, vagy inkább tántorgó vendégeket vállával „igazgatja” jobbra, ballra. Hozzátok lép, köp egy hegyeset, majd megszólal nem valami kedves hangnemben.*

- Miért ver engem Toma?! Előbb a dartoniták, most meg két lókötő hamiskártyás!

- Én is üdvözöllek Timó barátom! *Szólal meg Fileppio, majd kezet ráznak a morcos, vörös szakállú törpével.* Bemutatom újdonsült ismerősömet: Lorint! * A törp elébed lép, s mélyen ülő barna szemeivel jól végigmér, majd a válladon ülő sólymot figyeli.* A csirkét nem hozhatod be! * A dartonita a törp szavaira felröhög, s jól vállon vereget téged.*

- Ne szívd mellre pajtás! Csak barátkozik a Fejszés! * Mondja nevetve Ruel, majd ismét a törp veszi át a szót.*

- Inni, enni?!

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A dartonita merengőn nézi a várost, s a hatalmas forgatagot, kérdésedre először nem is válaszol, viszont mikor farába csípsz, kicsit megugrik a fenekén lévő izom, s mosolyogva rád tekint.*

- Tudod te harcos nő! Még soha nem viselkedett, nem mert velem bárki is így viselkedni, incselkedni! Te vagy az első, de tetszik a dolog! * Átfut szemén valami különös fény, majd kitisztul a lovag tekintete, s folytatja. * Mit nézek?! Hát ezt a nagy forgatagot. Eme gyönyörű várost. Az ősi falakat. Egy rég múlt kultúra bölcsőjét, s egy ifjú nemzet fellegvárát. Ne tudd meg mennyi viszontagságon átmentem életem során, de ez a hely, meg Rowon megnyugtat. Mikor ezen két városban vagyok, látom, hogy nem csak rossz van a világon, hanem a jó, a boldogság is létezik! Látom, ahogy a gyerekek felhőtlenül játszanak az utcán. Látom, hogy az emberek vidáman, a napi gondokat feledve járják a tereket. Sokszor jut az eszembe, hogy talán jobb lenne, ha én is közéjük tartoznék, de nekem más sors jutott! Nem panaszkodhatom! Az is jó, de néha nagyon fárasztó! Áhhh… Inkább hagyjuk! Számodra mit jelent a boldogság? Mikor vagy nyugodt? Mikor érzed azt, hogy teljes nyugodtság tölti be lelkedet? * Mondandója végén veszed csak észre, hogy anyanyelveden szólt hozzád Aurin. *

[Lorin O Krell]

<Ha mégegyzser csirkének nevezed Ilenalt megmutatom neked hogy milyen éles az oldalamra kötött rapír!> Gondolja magában de azért látni rajta hogy vérig sértették.
-Ugyan mit tudnál adni,talán valami italt is tartasz a barlangodban?-vág vissza kissé ércesen.
-Aszem kezdetnek megteszi egy őőő nem 3 üveg bor de valami normálissabbat ne azt amit a földalatt termeltek.Lehet kissé túllőt a célon de különösképen nem érdekli <amúgy se én kezdtem törp barátom>.
Még mielőtt bármit is mondhatna a törpe elővesz egy ezüst érmét és felé patintja.
-Valami ételek is örülnénk -teszi hozzá miután bőségesen megfizette a törpét.

- Ellana szentély?-<gondolhattam volna egy ekkora városban>.
- Őszintén modva Ruel még nem volt dolgom Ellana-lányival.Persze amit a hajdan volt tanítom Darton óvja lelkét a gazfickónak, regélt rólluk nem is igazán lett volna kedvem hozzájuk.Nem egyszer említette miként is történt hogy Arel minden istenek legjobb vadásza hogyan lőtte meg Ellana bal vállát és hogy azóta nem igazán vannak jóban a két istennő felkentjei.Persze lehet hogy kissé kiszinezte az öreg a történetet de attól még biztos volt benne valami igaz... gyanítom személyes tapasztalatai is voltak a szoknyapecérnek.

-És a másik dartonita?-néz kérdőn Ruellre.- talán lepihent vagy itt van valajol csak nem látom ebben a förgetegben. Időközben végignéz a nagy népességen és a sok külömböző személyen.

[Navaratna]

(Unnur)

Míg Aurin beszél, oldalvást a párkánynak támaszkodik, s hol ő is a kinti világot szemléli rácsodálkozóan hol a férfire pillant. Meztelensége nem tartja vissza őt a levegőzéstől. Majd leesik neki, mért érti olyan jól a másikat s elkerekedik a szeme:
-Te beszéled a nők nyelvét?! Azaz az én nyelvem?! Hogy...?
Egy kicsit tátog, majd zavartan megvakarja a fejét, hátrasepri pár tincsét majd belenyugszik.
-Jobb is így, ezen a másik nyelven alig makogok valamit. Ám ha már így megértjük egymást, igazán elmagyarázhatnál pár dolgot: ugyan mért én lennék az első aki így viselkedik veled s ahogy te mondtad, incselkedő? Hogyhogy nem mertek veled így lenni? Jó, kicsit nagy láncod van meg nagy ez a madár rajta de hogy ezért...!-simítja végig a varjúszárnyat.
-Láttam hogy furcsán néztek rád odalenn, ahol az italt osztogatják ingyen, de nem tudom mért.
Majd félrebillentett fejjel a városra néz:
-Sosem jártam még kő rakta városban. Azt se tudom hogy hívják ezt a helyet. A nevekkel nehezen bírok el. Sok van belőlük. Még nem tudom eldönteni szép-e, de megdöbbentett a méretével meg a szagaival. Ősi? Oh, amiről én nem tudok az nem is számít úgy igazán. Ha a miénk lenne ez ahely, azaz miénk, nőké, még szebb lenne. Látszik hogy nem emrelin csinálta!
Kicsit pislog a szókapcsolaton, hogy kultúra és bölcső. Nem művelt ő, hogy ezt a kettőt össze tudja kapcsolni:
-Hogy lehet kultúrának bölcsője?-kérdi meg óvatosan.
-Hm, nem tudom mi az a Rowon. Kőváros? Vagy falu a pusztában?
majd megint Erigowot vizslatja.
-Hm, ahonnan én jövök, ott másképp fest egy nyugodt nap. S nem értem mért mondod azt hogy a te sorsod vagy micsodád másmilyen. Te is mászkálsz, eszel, iszol, alszol, nő hálik veled...Értesz harchoz, már ami a bádogtányérod meg azt a nagy kardot illeti, meg karod is van hozzá...-Unnur kicsit értetlen volt, talányosan nézett a férfi arcára.
Rá terelődik a szó, töri a fejét, majd kiböki:
-Boldogság? Meleg étel, meleg fekhely, saját tető a fej felett, egy erdő és férfi a takaró alatt ha hazaértem s évente egyszer egy nagy tánc a tűz körül. No meg a békesség. A nővérem szerette a perpatvart meg az ízes vitákat de az időpocsékolás. Két nagy böhöm pofon és máris csend van s minden el van rendezve-mosolyog.
-A falumban sok volt a szájjártatás, aminek se a végét, se a közepét se az elejét nem értettem szóval azt meghagytam azoknak, akiknek rapcsos a szája. Nyugalom? A vadon csendje, s istennőm elégedettsége az a jó nekem. Meg hogy ne legyek teljesen egyedül-közelebbhajol- a pucéron sétálás a magas fűben is nyugtató...
- Bár bevallom, most kíváncsi vagyok. És az istennőm most...-erősen vakarózni kezd Unnur hogy ezt ne kelljen firtatnia tovább.
<Elhagytam a családom, nem neveltem a lányom, elloptam az öcsém hogy ne szúrják fel, szóval szerintem az istennő kegye nem rám hullik...>
-Hagyjuk most az istennőmet! Szép szál vagy és tetszel nekem. És érted a nyelvem. Ezért nem áldozlak fel-közli, mint aki komolyan fontolgatta volna hogy akar ilyesmit.
<Fő a látszat...vagy valami hasonló, anyám magyarázott valamit az intrikáról de nem megy az nekem>
De a szeme nevet, s az arca sem komor vagy komoly. Megrázta haját és mellkason csókolta Aurint.
-Büszke vagy erre a városra. Hát mutasd meg mire kéne állítólag nekem is. Nem lesz könnyű dolgod...-öleli át a férfit.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A dartonita elmosolyodik szavaidon.*

- Tudod, sok fele megfordultam, így ragadt rám pár nyelv az elmúlt évek során. Így tanultam meg az emrelint is. *mikor megérinted a varjú szárnyat, s az ivóban történtekről beszéltél elmosolyodik, s kissé „sötétté” válik tekintete, de utána megpróbálja „elódázni” a dolgot.*

- Hmmm… Biztos a vért, meg az teszi, hogy határozottan fellép az ember! Mellesleg eme kővárosnak, ahogy te fogalmaztál, kő rakta városnak Erigow a neve. Egy fiatal társadalom, törzs székhelye. Valamint egy régen élt törzs lakhelye volt. Egy hatalmas, és dicső törzsé, kik egész Északot uralták. Rowon meg az én törzsem városa a tenger partján. Melyet mi Quironnak nevezünk. Egy szép, s csodálatos hely, mely örök félhomályban leledzik! * Fut ismét át arcán a sejtelmes mosoly.* Látom, számodra a boldogság igen alapvető dolgokból áll, de ez az ami igenis számít! *Vált témát Darton „felkentje”.* Az, hogy legyen valami, ami megnyugtat, ami boldoggá, kiegyensúlyozottá tesz! Ez ami megfog benned! A romlatlanság, az, hogy hiszed is azt, amit őseidtől, az öregektől tanultál, nem pedig, csak felületesen követed a tanokat. Tudod, én is mélyen hiszem azt, mit követek, azt, mit Istenem, Darton számomra kijelölt! Az utat, azt, hogy egy magasabb cél érdekében feláldozzam a boldogságot, s egyedül, lovagtársaimmal küzdjek az Ő igazságáért. Rendünk fennmaradásáért! Na, de most hagyjuk eme fennkölt dolgokat. *Ölel ő is magához, s enyhén megszorít. Mellkasára adsz egy csókot, s ekkor pillantod meg a régi heget a szíve alatt. Rád tekint és boldogságtól csillagnak szemei.*

- Megmutatom neked ezt a várost, de előbb van még pár dolgunk! *Megharapja szája szélét, s forrón megcsókol. Keze lecsúszik csupasz fenekedre, s jól belemarkol.*

[Erigowi Klavel]

/ Lorin /

* Szavaidra fennakadnak egy pillanatra a törpe szemei, de hírtelen haragja el is illan.*

- Látom neked sem kell a szomszédba menni, ha a szavak csűréséről van szó! Jó gyerek vagy te, úgy tűnik! *Veregeti meg válladat a törp, de olyan erővel, hogy csak pislogsz és a „szokásos” arrébb lökős módszerrel távozik a tömeget „oszlatva” maga előtt a pult irányába, hogy hozza a kért italokat. Azért még visszakiált*

- Hozok még sült malacot, ha megfelel kényes beleteknek! * Majd a választ meg sem várva „eltűnik” a tömegben.*

- Hmmm… szerintem az Ellanák nem nyitnának hitvitát, ha leadod a megkért aranyat! Szívélyesen kiszolgálnák minden kívánságod! *Kacsint rád Ruel* Khhhmmm.. Lovagtársam kicsit lepihent. *Mosolyodik el, s rád kacsint.* Elfáradtak Unnurral együtt! Miért kérded?! Talán bejön a kis amazon nuni?! *Böki meg Fileppio oldalát, hogy érdekes kérdés lett feltéve, amjd mindketten enyhe mosollyal szájuk sarkában várják válaszod.*

[Navaratna]

(Unnur)

Elámul:
-Te jártál hazámban és nem haltál meg?
Elismerőn hümmög. Hozzászokott, hogy az alkalmi szeretők oltáron végzik. Pláne ha idegen. A szemvillanás gyökereit nem értette így bár kíváncsi tanúja volt, nem firtatta.
A hely történelmének egyszerűsített változatát úgy hallgatja, mint egy mesét amit az öregasszonyok recsegtek még otthon. Érdekes, távoli, megfoghatatlan. Látja a férfi szemein, hogy mikor a saját földjéről beszél, megváltozik a szeme.
-Te szereted a földed. Az jó, az fontos. De mi az a tenger?
Nem tudott a szóhoz semmilyen képet kötni, furcsa is volt neki a tenger szó a saját nyelvén. Idegenül hatott. Sok kérdés tolult ajkára, s amint elapadt a férfi szava, jött is ki belőle:
-Mi az hogy lovag? Mi az hogy magasabb cél? Darton ugye nő? Hogy jelöl ki egy isten utat? A kezével?-s folytatta volna, ha nem látja, más fog következni
Elmosolyodott, körberajzolta a heget is.
-És túlélted?-csodálkozik. Aztán belefeledkezik a csókba, végigszalad hátán a vágy, testét a másikhoz préseli, átöleli. Fura, de nem kelt benne féltékenység hogy férfilétére a másik többet tud a világról mint ő. Mert talán nem érzékeltette Aurin vele a tudatlanságát. Ez a tény megfűszerezte kedvét, jobban érezte magát tőle.
Az ágyhoz tereli Aurint, hagyja elnyúlni a férfit de most már nem akar alant heverni. Pont fordítva: essen a sor így most a másikra!
Nem emlékszik elalvás előtti kérdésdübörgésére, de azt érzi, különös hatással van rá a másik, felpezsdíti. Viszont nem rohanja le. Épp ellenkezőleg, szeretné ezt az együttlétet kicsit elnyújtani, nem rögtön az eggyéválásba, kielégülésbe hajszolni. Ahhoz volt szerencséje már, most erre vágyik.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Aurin végigsimítja orcádat, miközben te a következő „kérdésözönt” felteszed. Végigsimítja jobbjával, majd hüvelykjével megérinti ajkadat. Látod, nem teljesen koncentrál már kérdéseidre, hanem tested, arcod figyeli. Elmosolyodik gyengéden, mikor ahhoz a részhez érsz, hogy nem sokan élték túl népeddel történő találkozást, de nem mond rá semmit. Engedi, hogy az ágyhoz „told”, s hogy fölé kerekedj. Kezeivel végigsimítja domborulataidat, s közben folyamatosan követi szemeivel saját kezei mozgását, ahogy melleden, izmos hasadon, combjaidon végigsimít. Engedi, hogy átvedd a teljes irányítást. Meg, meg emeli felsőtestét, s csókot ad óvatosan ajkaidra, s közben csendesen beszél.*

- A tenger olyan, mint felétek a tó, csak sokkal, de sokkal nagyobb. Akkora, hogy túlpartját nem is látod, s vagy hússzor felkel, s lenyugszik a nap, mire áttudsz rajta kelni. *Mondandója közben megmarkolja enyhén fenekedet.* A lovag felénk, olyan, mint nálatok a legjobb harcos, harcosok, kik vezetőtöket védik, valamint betartatják a szokásokat, mik a törzs életében nagyon fontosak. Megakadályozzák az eltévelyedését a törzs tagjaiknak elméjében, s ápolják a hagyományaikat. * Mikor Darton nemiségével kapcsolatosan kérdezed, enyhén belemarkol combjaidba, de utána enged a szorításon.* Darton számomra olyan, mint neked a földanya. Férfi, ki más Istenekkel együtt irányítja, segíti, támogatja népünk, népeink sorsát, létét. Lelkünkben megnyugvást teremt, segít megérteni, s felfogni az elmúlást, a halált, a túlvilágot. Humoros is azonban Istenem, kinek tetsző, ha vidámság költözik az emberek, hívei lelkébe. * Ismét átszalad egy árny a lovag tekintetén, majd „beletol” combjaidat kissé megnyomva férfiasságába. Nagyon élvezed ezt a beszéddel „fűszerezett” együttlétet. Nem kapkodtok, kiélvezitek szép lassan minden pillanatát. Pár pillanatnyi csend után folytatja Aurin, de hangjából most már kiérződik a kéj, mely rajtad is kezd elhatalmasodni.* Ő, a humor, a halál, s túlvilág Istene. Ahhh… ki különböző jeleken, látomásokon, s más egyéb módon irányt ad számomra, számunkra, mi is a jó, a helyes!* A beszéd már nem folytatódik. Nem azért, mert nem lenne még mit mondania, hanem azért, mert nem tud már beszélni. Rád koncentrál, s te ő rá. Érzed, hogy ilyen együttlétben még nem volt részed. Mintha nem csak a test örömeiért, hanem azért lennétek együtt, hogy érezzétek a másik közelségét. Hosszú pecekig meg sem szólaltok, egymás tekintetét, rezdülését figyelitek. Minden nagyon lassan történik, mint ha lelassult volna a világ körülöttetek. Egyszerre juttok a csúcsra, majd a jóleső kimerültségtől a férfi mellkasára borulsz. Pihegtek, s nyugodtság önti el ifjonti szívedet.*

[Navaratna]

(Unnur)

Beszéd és szex együtt? Ilyet még a lány tényleg nem csinált. Vagy beszélni vagy ölelkezni szokott, ám most! A szokatlan párosításnak azonban volt valami sajátos zamata. Főleg hogy nem siettek el semmit. Ez nála fejlődés. Egyszerre itta be a feleletek s az érintéseket.
<...tenger...férfiisten...biztos Földanya egyik fia...halottak és humor...látomásos harcos...mint egy régi mese...>
Legyen bárki az, akit épp "leigázott", nőként tud rá hatással lenni, ékes példája ennek elakadó beszéde s hallgatása, s hogy Aurin arca, mozdulatai mit közvetítenek felé.

Unnur fekszik. Olyan neki most mint mikor a magas fűben meztelen sétált, lova valahova lepányvázva s csak a szelet hallgatja, kibontott hajjal, tökegyedül.
<De most ez egy kőváros, valami Erigow, ez egy pici szoba, roppant puha ággyal, s nem vagyok egyedül, hanem egy látomásos harcossal fekszem.>
Nem kezdett bele a fejtegetésbe hogy mért érzi magát olyan furán a férfival s miféle új dolgok kavarogtak benne. Majd, máskor. Most nem.

Nem szeretne elaludni, csak csendben pihenni. Mikor már nem annyira pilledt, akkor mellé fekszik, azzal szórakozna, hogy Aurin felsőtestét cirógatja. Figyeli a férfit, aztán hasa jelez neki.
-Megéheztem. De nagyon. Sült galambot ennék vagy nyulat finom gyümölcsös mártásban. Nagyanyám remekül tudott olyat csinálni! Hozzá nagy ropogós héjú puha meleg belsejű cipó!-s kezeivel mutatja is mekkora cipóról van szó.