Utcák, terek, sikátorok...

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A férfi játszik még pár akkordot, majd befejezi a muzsikálást. Lantját hátára akasztja, majd feléd fordul és bemutatkozik:*

- Üdvözöllek eme csodálatos szép napon szépségem! A nevem Bonue Francesqui. Látom nem vagy valami vidám kedvedben!? Mit szólnál, ha meghívnálak egy italra, vagy ebédre? Nehogy félre érts! Csak látom te is, szint úgy mint én egyedül járkálsz eme gyönyörû helyen! Vagy tévedek? *Mosolyodik el a napcserzett arcú idegen. Nem tudod miért, de nem félsz tõle. Barátságos embert, jó kedélyû alakot pillantasz meg ebben az enyhén borvirágos orrú zenészben.*

[Catti Brie]

/ Venge /

*Venge nagyot nyel, szemei felcsillannak a beigért ebéd hallatán.
Valami - elõtte is rejtett okból - megbízik ebben a férfiban.*

- Köszönettel elfogadom a meghivását, bár nem szokásom.
Tudok én gondoskodni magamról, ne értsen félre. Mostanság viszont valahogy minden balul üt ki, amibe belekezdek. Így nem találok munkát sem. Mert azt azért tudnia kell: én becsületesen megdolgozom ám a napi betevõmért.

<Oppsz...remélem, nem volt túl merész kijelentés, és beveszi...>


*Várakozóan néz az idegenre, várja annak reakcióját ekkora hazugság után.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A dalnok felveszi ledobott köpönyegét jobbjába, baljába magához „édesgeti” a borosüveget, megigazítja nadrágövét és rapírját, majd feléd fordul ismét és rád kacsint:*

- Hölgyem! Mindenki abból él meg amibõl ép megtud ebben a szép, de bûnös világban! Rá se ránts! Egyszer élünk! Gyere, kövess, megyünk a kedvenc helyemre! * Ezzel elindul õ is, mint sokan mások mostanság a környezetedben a Vonító Dalnok irányába. Menet közben egy szép dallamot fütyülve. Kis idõ után abba hagyja, majd rád néz és ismét mosoly hagyja el száját.*

- Hogy is hívnak, ha már így összehozott minket a sors?


A dalnok kinézete:

http://img0.tar.hu/joelyon/size2/30549185.jpg

[Catti Brie]

/Venge/

*Hangosan felnevet:*

- H.ö.l.g.y.e.m.??? Na még ilyet! Hát így se szólitott senki, mióta az eszemet tudom. *a nevetéstõl alig tud érthetõ szavakat kinyögni.*

<Egyre szimpatikusabb nekem ez az ember. És még ebédre is meghív. De honnan olyan ismerõs nekem? Megesküszöm, hogy már láttam valahol.>

- Csak nem a Vonító Dalnok felé megyünk? Nagyon ismerõs nekem ez az útvonal.

*A kérdésre kicsit elgondolkodva felel:*

- A nevem? Vengének hívnak mostanában. Régen nem ez volt a nevem, de az már a múlt...

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A bárd szintén elmosolyodik, mikor belõled kitör a nevetés. Viszont mikor a nevedre térsz át, kissé elkomorodik.*

- Venge, Venge! * „ízlelgeti” nevedet ajkain.*
- Hát vannak vele így sokan rajtad kívül is eme õrült nagyvilágban. Valaki azért nem használja azt, mit születésekor kapott, mert nem lehet, valaki, pedig azért, mert nem is tudja. Na, de nem faggatlak! Mindenkinek megvannak a kis titkai. * Mosolyodik el, s látod gondolatai egy pillanatra máshol járnak, majd visszatér a jelenbe. Ebben a pillanatban fordultok be az ismerõs utcába. A cégérre már rá sem kell nézned, hogy tud mi van rá írva: Vonító Dalnok Korcsma.*

- Na együnk valamit Venge! Jó itt a vadas pörkölt! Te szereted? *Lép az ódon tölgyajtóhoz, s már nyit is befele, de megvárja válaszod, addig nem lép be. *

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány már alig bír magával az éhségtõl. Mit bánja, hogy megint itt vannak, el se gondolkodik rajta, hogy vajon a sorsnak milyen szeszélye irányította újra ide.*

- Vadas pörkölt? *Összefut a nyál a szájában.*
-Ez valami húsféle, ugye?

*Még mielõtt a férfi kinyitná a kocsma nehéz ajtaját, Vengének eszébejut valami:*

-Mit is mondtál, hogy hivnak? Bonue Fra...Franc... Francesqui?
A fenébe, ezt lehetetlenség kimondani. Miért nincs neked valami rendes, becsületes neved? Nem hívhatnálak egyszerûen Franko-nak?
És miért nem nyitod már ki azt az ajtót?

<Hogy ez mennyit tud tétovázni...a végén még elfogy az a fimon ennivaló, amit emlegetett.>

[Erigowi Klavel]

/ Venge/

* Felnevet a dalnok, majd bólint:*

- Hívj nyugodtan Franko-nak, a cimboráim is így neveznek, na de nem cséplem tovább a szavakat! Gyerünk! Látom, most nem a beszéden, hanem a finom ebéden jár az a kis okos eszed! *Lép be a fogadóba.*

// Folytatás a Vonító Dalnokban //

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* Kis idõ múlva arra riadsz a szekér végében, hogy a földes út helyett, már kockakövön kopognak a lovak patái. Felpillantasz a szalmakalap alól, és látod, hogy egy hatalmas boltív alatt haladtok el. Ez lehet Erigow egyik kapuja, fut át az agyadon. Pár méter után, a kocsi is megáll, majd hátrakiált az öreg, ki felvett a szekérre:*

- Megérkeztünk idegen!* Ahogy felülsz a széna kupac közepén, látod, hogy elég nagy a forgalom a városban. Minden fele emberek járnak- kelnek, szekerek, kordélyok húznak el mellettetek. Szép, impozáns házak, sorakoznak a széles, macskaköves út mellett, mely a központ felé vezet. Távolabbról nagyobb teret látsz, ami egy hatalmas bazárnak tûnik innen nézve. Lágy, muzsikaszó hallik abból az irányból…. *

[Schinter]

Ulcus


Nyujtozik egyet,mikor megérkeznek.

-Köszönöm jó uram.

Aztán a hátára veti a zsákját és lepattan a kocsiról.Körbenéz és úgy dönt,hogy a terecske felé veszi az irányt,hisz ahol tér van ott fogadó is szokott lenni...általában.Mindenesetre van még ideje estig,hogy szállást találjon magának

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* A piachoz közeledve a tömeg egyre nagyobb. Fiatal párok kézen fogva, jó pár nézelõdõ és érdeklõdõ járja az utcát és a teret. Gyerek csapat fogócskázik nem messze tõled. Rengeteg kisebb, nagyobb pavilon, pult, stand helyezkedik el eme helyen. Látsz itt minden féle árukkal megrakott asztalt. Van itt minden: zöldség, gyümölcs, hús, ruhanemû, s mi egymás. Strázsáló városõrt pillantasz meg a túl végen, s egy õrjáratot is látsz a távolban menetelve. Fogadót viszont egyet sem. Egy ház fala mellett guggolva, muzsikust fedezel fel, ki örömteli nótákat penget lantján, közben vidám baritonján kisérve a dallamot. Tökéletes az összhang. A boldogsággal telített emberek, a gyönyörûbbnél, gyönyörûbb épületek és a vidámságot gerjesztõ zene. Talán túlságosan is tökéletes.*

[Schinter]

Ulcus


Tekintve,hogy micsoda nyüzsgés forgás van odasétál az egyik gyümölcsös árushoz,akinek szép alámái vannak és vesz egy komoly darab almát.

-Uram egy almát legyenszives.

Mikor kifizeti amazt bele is harap,hogy megkóstolja és érdeklödik az árusól.

-Hol találok egy fogadót vagy ahhoz hasonlót?

[Erigowi Klavel]

/Ulcus/

* A gyümölcsárus egy jól megtermett középkorú, harcsabajuszos férfi. Miután kiválasztottad az almát, s kifizetted, a fickó megpödri a bajszát, majd erõs tájszólással elmondja, hogy mit hol találsz:*

- No idös fiam! Ha megengeded! No nézzük csak. Van itten a küzelben a Vonító Dalnok, egy mi fajtánknak vó. Aztán fünt az urak ríszihez közel az Alborne Csillaga, a gazdagok szórakozó helye, és ugyebár a Oroszlán fogadó a temetõ közeliben. Vannak míg krimók, kissebbek, de azok inkább kocsmák, mint fogadók.

[Schinter]

Ulcus


-Úgy hallom a vonitó dalnok megfellel.Nem kivánom a gazdag diszes fogadókat,ám a nagyobb probléma az,hogy nem is lenne rá pénzem Mondja csak merre van ez a vonitó dalnok?

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

- A Vonító Dalnok? Hát ezen az úton egyenesen!* Mutat egy széles utcára, mely a térrõl nyílik jobbra.* asztán az elsõ nagyobb útkeresztezüdésbe jubra megint. A kuputtas cígírrül megismeri utána má.

[Schinter]

Ulcus


-Köszööm.


Elindul a Vonitó dalnok felé,hogy szemügyre vegyemiközben jóizüen majszolja azt az almát