A dwoonok eredete:
A dwoonok népének sem rokonai, sem igazi gyökerei nincsenek Yneven. Először a P.sz. IV. századi dorani krónikákban esik róluk említés, mint „a nyugati puszták ádáz, elzárkózó népéről, kikről eleink nem bírtak tudomással”. Ezidőtájt a Fendor-tenger és a Vinali-medence közötti pusztaság északi, ligetes-erdős szegélyét lakták, és gyakran keveredtek összetűzésbe az irlav törzsekkel.
Az első ynevi dwoon vezető:
A dwoonok azonban már korábban megjelentek Yneven; első ynevi otthonuk a Ziron-hegység fennsíkja, a Kurnagal lehetett. Ittlétük első ötven évében azon építették fel legkorábbi településeiket és Ranil első templomát. A dwoon törzsekből megmaradt kicsiny csoportokat Gurd Haviehhse, a Szivárvány Kegyeltje vezette. Haviehhse – aki ma is igen nagy becsben áll a dwoonok előtt – a Nap Atya első főpapja, prófétája és hadvezére volt egy személyben. Amellett, hogy az Yneven töltött korai időkben képes volt fenntartani a nép egységét, lejegyezte az őshazából hozott vallási hagyományokat is.
Naptáblák; a dwoonok eredetmítosza:
A dwoonok ősi törvényeit kőbe vésett jelekben rögzítő tizennyolc Naptáblát a bölcsek őrizetére bízta, akik azóta is folytatják a mitikus krónikát, hűségesen lejegyezve minden fontos eseményt. Eredetmítoszuk szerint ősi hazájukból, a legendás Naphonból menekültként érkeztek a kontinensre. Naphonban rövid volt az éjszaka, nem ragyogtak csillagok, és egüket két nap járta felváltva – Ranil és Terseir, a két istenfivér –, hogy ellensúlyozzák Driegdének, az Árny Nélküli Birodalom urának befolyását. Ranil akaratát küldöttei, a Nap Hősei tolmácsolták népüknek, akik mind e Hősök ágyékából sarjadtak. Bár a dwoonok nyolc törzse között a rangelső Ranil és Terseir két törzse, ma is mindenki számon tartja, hogy melyik Hőstől származik, és ez a lovagrendek összetartozásának eszmei alapja is. A Hősök cselekedeteiről mondák százai szólnak, még ha ezek többsége gyermekmesévé is kopott az évezredek során
Naphont az istenek viszálykodása miatt kellett elhagyniuk, és Ranil a Vadonba, Ynev földjére vezette őket. (Ennek időpontja időszámításuk kezdete is egyben – a P.sz. 286. esztendő.) Ma is váltig állítják, hogy az Ynev egét járó Nap az ő uruk saját személyében, és ha ezt bárki kétségbe vonná, tétovázás nélkül kardélre hányják. A csillagokat is az ő gyermekeinek tartják, élő hatalmaknak, akik ártó vagy segítő szándékkal avatkoznak bele az emberek életébe. Hitük szerint az ősök lelkei ragyognak bennük, és figyelik leszármazottaik tetteit.
Dwoon honfoglalás:
Talán egy földrengés késztette őket lakóhelyük föladására, talán a környező crantai maradéknépek ismétlődő támadásai – nem tudni. A dwoonok mindenesetre nagy számú, fejlett kultúrájú félnomád népként jelentek meg a Fendor-tenger partján, ahol heves harcokat vívtak az északi barbárokkal. Ekkor vesztette életét Gurd Haviehhse is, és utódjának kiválasztása végül súlyos belharcokhoz vezetett. Az évtizedekig tartó áldatlan állapot igencsak meggyengítette a dwoonok népét.
Ezután fokozatosan húzódtak kelet felé, és a P.sz. VI. században elérték mai, a Pidera északi lábainál fekvő hazájukat. Menekülésre késztették a Vinali-medencében talált, számbeli hátrányban lévő ilar törzseket, akik a Peratlon-félszigetre húzódtak előlük. A déli határ közelében élő szórványos, ryeki eredetű csoportok nem tudták fölvenni a küzdelmet a dwoonokkal, és beolvadtak az újonnan jöttek közé. Nyomaikat már csak jövevényszavak, településnevek és a démonikus idők baljós meséi őrzik. A letelepülő dwoonok zsákmányszerző hadjáratokat indítottak a Toroni-síkság gazdag városai ellen, de kezdeti sikerek után a déli birodalom súlyos vereséget mért rájuk (P.sz. 637, Weilhag). Korai erv krónikák már ekkor erős gyalogos- és lovashadsereggel rendelkező, jól szervezett népként írták le őket, akiknek élén Ranil papjai álltak.
A dwoon törzsek hamar összeütközésbe kerültek a dél felé terjeszkedő Erigow Hercegséggel, amely lovashadainak köszönhetően jelentős fölényben volt velük szemben. A termékeny tanekei dombvidékért P.sz. 860-873 között vívott háborúban a dwoonok ugyan alulmaradtak, ám ez felgyorsította náluk a hűbéri társadalom kialakulását. A törzsek katonai vezetőrétegéből lassanként nehézvértes lovasság lett, a katonáskodás költségeit vállalni nem tudók pedig felhagytak addigi életformájukkal. Ekkor alakultak ki a lovagrendek is, melyek erigowi hatásra hamar elsajátították a nehézlovas harcmodort. Eredeti formájukban a törzsek legvitézebb harcosait összefogó laza társaságok voltak, melyek vér szerinti ősük, a Nap Hőse által képviselt eszmék követése által igyekeztek közel kerülni Ranilhoz.
Az első dwoon király:
Évszázados széttagoltság után 957-ben az Assuehte nemzetségből való I. Druhassirt választotta királlyá a főpapok tanácsa, aki aztán uralkodásának ötvenöt éve alatt inkább szolgálta népét, mintsem uralkodott felette. Az általa szervezett tartományokat a mind befolyásosabb lovagrendek irányították, amelyek szinte szabad kezet kaptak, s mindössze azt kellett szem előtt tartaniuk, hogy ne szegüljenek szembe a Nap-papokkal.
Az első dwoon királyság és Tiarniel bukása:
Az egymással is háborúskodó lovagi házak uralta ország fölkeltette Toron érdeklődését. Több évszázad határvillongásai után már ismerte és nem becsülte alá északi szomszédját; tudta, milyen erőt képviselnek Ranil büszke naplovagjai. Gondos felkészülés után a P.sz. XIV. század elején, a több éve tartó trónviszályt kihasználva tört rá a Dwoon Királyságra, ürügyként használva fel azt a tényt, hogy utóbbi nem engedélyezte az Erigow ellen induló hadainak átvonulását.
A dwoonok nem számíthattak segítségre a Szövetségtől, mivel északi szomszédaikkal fenntartott kapcsolataik ekkoriban a fel-felbukkanó pyarroni hittérítők hamvainak hazaküldésében merültek ki. A toroniak az általuk kirobbantott zászlóháború – e néven a harmadik – első csatáiban fényes győzelmeket arattak, és 1310-ben porig rombolták Tiarnielt, a nap gyermekeinek régi fővárosát is. A Naptáblákat, a dwoonok őseinek kőbe vésett törvényeit a város elpusztítása előtt Tiarnielben őrizték. A táblák kimenekítéséről szól az egyik legkedveltebb dwoon hősének, a Gurdennire-legenda, mely szerint egy, a Nap-papokat segítő nemes lovag az ereklyéket számtalan veszéllyel szembeszállva vitte Hadraven hegyére.
Ranil papjai váltig állítják, hogy a táblák közül egy sem hiányzik. Néhány törekvő, fiatal pap azonban olyan szövegösszefüggésekre lesz figyelmes, melyek arra utalnak, hogy a főpapok vagy tévednek, vagy tudatosan elhallgatják az igazságot. A közelgő zászlóháború árnyékában mind sürgősebb lenne tudni, mi van az elveszett kőlapokra vésve. Ámde ki kérdőjelezhetné meg a Naptanács szavait? És főleg ki merészkedne be Tiarniel elátkozott városába?
A királyi családnak még az írmagját is kipusztították. Tiarniel romjai a mai napig nem közelíthetők meg látótávolságnál közelebb – azt mondják, az odamerészkedőkkel a Hatalmasok ártó mágiája végez. A vereség után a naplovagrendek képtelenek voltak megegyezni az új uralkodó személyében, ezért hosszas vitát követően megalapították a Naptanácsot, majd a Ranil-lovagrend nagymesterére ruházták a régensi méltóságot. Ő egy régi jóslatra hivatkozva – mely szerint a Napisten majdan maga jelöli ki az uralkodót – visszautasította a felajánlott koronát. Ám politikai éleslátása dacára sem volt képes megőrizni az állam egységét, s a háború végére teljesen Toron kezére kerültek a déli tartományok.
A második dwoon állam létrejötte:
Az ország az egymás ellen acsarkodó rendek martaléka lett, és kétszáz évig, 1514-ig tartott, míg a Ranil-rend vérrel és vassal újraegyesítette.
Az ország újraegyesítésekor kapta a nevét: Ekkor kapta mai nevét is: a dwyll kifejezés jelentése „igaz, kiválasztott”. Tehát a Dwyll Uniót az „Igazak Szövetségeként” fordíthatjuk le közös nyelvre.
A Dwyll Únió az Északi Szövetségben:
A napfiak valójában az ismétlődő toroni támadások miatt kényszerültek csatlakozni az Északi Szövetséghez 1678-ban, de ezzel csak növekedett a pyarroni vallási befolyás erősödésétől való félelmük. Nem minden alap nélkül: az erv hercegségekben máig megvan a törekvés a makacs Ranil-hívők áttérítésére. Emellett azonban a dwoonok több zászlóháborúban is kiállták a hűség és a fegyelem próbáját, és a Szövetség megbízhatóságuk miatt több magas posztot is felajánlott dwoon fegyvertársainak.
