Egy 500 vendég fogadására alkalmas igen nagy alapterűletű taverna. Miért ilyen hatalmas? Mert a tulajdonos igazi hazafi és háborúra tervezett: ha sok nagy a vész és sok a sebesült, villámgyorsan át lehet alakítani ideiglenes Ispotállyá. A vendéglátás itt is üzlet, de az utazó csalatkozni fog, ha egzotikus ízorgiára, szemkáprpztató belső pompára, és dzsad kényelemre vágyik.
A fogadó a dwoon közember fogalma szerinti puritánságú mind az étkek mind az ellátás minőségének tekintetében. Ők esküsznek rá, hogy ez kiváló, de egy erigowi ínyenc itt bizony csak a száját húzgálná arra a maximum ötféle egyszerű egytálételt felsorakoztató étlapra, amit a vendég orcájába tolnak. Egy dolog van ami viszont világszínvonalú: A nap gyermekei különösen megbecsülik a gyümölcsféléket, mert úgy tartják, ezekben sűrűsödik össze Ranil atya éltető fénye. Konyhájukban is nagy szerephez jutnak frissen és aszalva egyaránt. A Davalon környéki domboldalak minden tavasszal fehérbe és rózsaszínbe öltöznek, amikor virágozni kezdenek a cseresznye-, alma- és szilvafák. Az itt termelt bor jó hírnévnek örvend még Erigowban is, ahová főleg a könnyű, fanyar erdneki vörös, a muskotályos ízű pelhha, a Davalon környéki szőlők fekete bora és a dióra emlékeztető aromájú, rozmaringgal ízesített ileki jut el. A fogadó díszítettségében minden a dwoon történelemről szól: A falakra festett csatajelenetek kiragadják és bemutatják a dwoo nép „alapítóatyáit” a nyolc hős elképzelt alakját és azt a nyolc törzset akik ma a dwoon népet alkotják. A falakon ponttosan nyolc 2*3- méteres falfelületű freskó díszeleg a vendégekre: Ghaddir a Lángoló; Giurtiss-ir a Vakító; Kruhenír a Hévvel Emésztő; Otrena a Forró Csókú, Agissa-ehte a Pernyeszóró; és Menapiha-ehhse a Lelkeket Perzselő, illetve a rangelső magának Ranilnak a népe és Terseir törzse.
