Sztyepp-vidék

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Figyelmét igyekezvén megsztani az égből támadó szélörvények és a fedezéket nyújtó tereptárgyak keresése között, követi társait, vágtára sarrkalva sötétszűrke csataménjét. A tonnányi páncélos jószág patái alatt dübörög a föld, hogy még a szél üvöltése sem képes elnyomni. Köpönyegét bal kezével elkapja éa alkarjára csavarva fogja meg ismét két kézzel a ygeplőt, mikor látja, hogy valamelyik társának köpönyege gyors búcsút vesz gazdájától. igen igyekszik azon hogy valami fedezéket leljen maguknak - // Észleléspróba dobást javaslok // -

- // A gyorsítás véget, Quator, nem kell minden eseményt, hangulati vagy történeti elem változást külön reagban felvezetned nekem. Ha reagot küldesz, akkor az addig tartson a leírásban és a cselekményben, ameddig úgymond a kerakterem jön, tehet valami érdemlegeset, mert most hiába írod le, hogy megkkora vihar van, kész, nem tudok sem ellene tenni sem érte Sem lekaszabolni nem tudom a hurrikánokat, sem hatalmas mentális vagy mágikus hatalmammal lecsillapítani őket . Legszívesebben azt írnám: jó akkor azt csinálom amit a többiek, hogy túléljük, csak ezt már legalább 3 reag óta. Nincs kihatásom a cselekményre. Had ne a cselekmény történéseinek mindegyikére külön reagáljak már, mert az felesleges. Inkább ne reagálj nekem folyamatosan, csak akkor amikor egy cselekmény elem abba a szituációba ért, amikor aktívan cselekdtetni is tudom a karaktert. Élvezem én a játékot akkor is ha nem kapok napi 3 reagot, csak 2 naponta 1-et, csak azokban aktívan történjenek a dolgok, amikre aktívan - cselekményformálóan - reagálhatok a karakteremmel. Elnézést ezért, hogy szóvátettem, tudom nem ide kéne, majd kimodolom magamnak, azért nem Pm-ben küldtem el, mert szerintem közérdekű. Mindenkinek bocsánat amiért megzavarom a játékmenetet. Köszönöm az évszakleírást. Ha bármi kérésed, észrevételed, kivetnivalód van, Reagjaimal, Játékommal, Fogalmazásmódommal kapcsolatban, nyugodtan tedd szóvá te is, nem sértődöm meg, ezek után meg főleg nem. // -

[Saggaras Zenir]

Morik

-Ohh de kegyes vagy hozzám.

*Jegyzi meg, miközben a forgószél közeledett feléje, és miközben a lovbát megbokrosítótta, ő a sűvitő szélben, hogy nyughass már, és próbálta mozgásra ösztökélni. Semmi esetre sem engedte el.Ezzel, is bízonyítva Úrnőjének, hogy kitartó és őrült egyszerre.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután
_______________________________________________________________

//Ok. Köszönöm a visszajelzést. Én azért nem írok túl nagyokat, hogy hátha szeretne a karkater beleszólni és ne kelljen aztán visszamenőleg módosítani, mert átugrottuk a karakter által tervezett dolgokat.//

*A forgószelek elől menekülve végül eléri a csapat a kiemelkedést. Egy nagyobbacsak domb az, melybe egy meglehetősen széles járat van vágva. Körülbelül másfél méteres átmérőjű. A forgószelek köröttetek tombolnak, így végül Krakhul megálljt parancsol és villámgyorsan bevonulni az üregbe, mielőtt még végleg elkapna a förgeteg titeket. A lovakat nem tudjátok betuszkolni, így egy göcsörtösebb a földön szétterülő bokor kiálló gyökeréhez lehet kikötni őket, de nem biztos, hogy ez annyira jó ötlet az állatokra nézve. A lovak elvesztése viszont eléggé elvágja a továbbjutás lehetőségét. Végül így vagy úgy de lesorjáznak a lovagok és meghózódnak a járatban. Ha már így alakult érdemes lehet megtudni hova kerültek, így egyre beljebb óvakodva érdekesen, ha a dolog, hogy nem akarózik kiszélesedni valami golblinodúvá vagy hasonlóvá csak egyre kanyarog előre a földben. Úgy húsz-harminc méter után inkább visszatérnek a lovagok az eleje felé és azt kezdik el latolni, hogy vajon kié-nié a járat. Odakintről a vihar dübörgése felerősödik, majd már az üregből is kiszippantaná a bentlévőket, így erősen kell kapaszkodni, hogy ne vesszenek el az örvényben. Végül ismét elvonul a forgószél és jó másfél-két óra után már nem hallani a szél zúgását sem. Előmerészkedve az üregből eléggé siralmas a kép. A tájat felszántották a tornádók ráadásul a lovak vagy elmenekültek vagy odavesztek. Így most eléggé dühös a csapat nagyrésze. A vezető szikrázó tekintettel morog valmai nem túl szépet, majd beosztottjaihoz fordul.*

-Marad a kutyagolás. Hosszú lesz az út, de a feladatot akkor is végre kell hajtanunk. Viszont, ha valakinek van ötlete, hogy hol szerezhetünk hátast, szekeret vagy bármi mást amivel haladhatunk is az most szóljon.

*Ekkor szinte egyszerrem mindenki Aenorasra szegezi pillantását.*

-Aenoras testvér te tudsz a legtöbbet az ork fattyakról. Esetleg tőlük valamit tudunk elvenni erre a célra?

*A választól függően vagy beleegyezően bólint és a javaslatot megfontolva követi a tanácsokat a csapat, vagy egyszerűen a felszerelést meneteléshez összecsomagolva elindulnak az igen hosszúnak ígérkező útra. Estére már ismét minden csendes és a viharra csak a feldtépett talaj utal. A lemenő nap fényében még megpillantanak egy békésen legelészó bivajcsordát kissé távolabb az ösvénytől. Itt megtorpan a csapat és megfontolás tárgyává teszik, hogy ha már nem tudnak mit szerezni érdemes-e vad bivajok befogásával kísérletezni. Az biztos, hogy a mai nap után a lelki támogatás és a biztató szavak ráférnek a társaságra, melyet egyetlen beavatottjuktól Aenorastól várnak.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A megbokrosodott ló megzabolázására tett kísérletek nem járnak sikerrel és miután nem rögzítette magát sehová Morik a forgószél érkeztével arra lesz figyelmes, hogy hiába a vért és a felszerelés, hiába a ló még így is felkapja a forgószél és az örvény által a magasba emelkedik. A következő mozzanat, amit a piszkos kavargáson lát a lovag, hogy kirepölve a tölcsérből vészesen gyorsan közelít a mező. Végül keményen csapódik a talajnak szinte egész teste belereccsen, de Úrnője kegyes volt őrült hívéhez és nem tört csontja, csupán csúnyán összezúzódott. Jó fertályórányi fekvés és levegő után kapkodás meghozza a gyümölcsét. Morik megmozgatja tagjait és örömmel tapasztalja, hogy mindene iszonyúan sajog és fáj, de mozog és ez a fő. Aztán egy sokkal félelmetesebb dolog kerül a háton fekvő lovag látóterébe. Lova az csak épp kifacsarodott testtel követi gazdáját. Most elgurulni előle nem menne ez biztos, így a vészesen közelítő test igen hasonlatossá válik a pár napoja a várfalon tapasztaltakhoz. Annyi a különbség, hogy ez egy jó nyolcmázsányi "lövedék" lesz. Orwella úgy látszik valami nagyobbra szánhatta szolgáját, emrt az állat csattanva ér földet négy-öt méterre Moriktól élettelenül. A vihar tombolása is elhúzódik és lassan egy bő óra alatt eláll visszaadva a csend nyugalmát a pusztaságnak.*

[Sylinas]

- // Aenoras // -

A Lovakat, különösem a saját Csataménjét ismerve sokkal inkább el tudja képzelni, hogy most köteleit elszaggatva nyargal, vagy éppen békésen legel a pusztán valamerre, minthogy a forgószél felkapta és ledobta volna valamerre. Ez módfelett bosszantó, hiszen nemcsak csikó kora óta nevelte az állatot, de a rajta lévő felszerelés is kiváló minőségű drága munkának számított. Mostmár csak szaglásában reménykedhet, hisz köztudott, hogy a lovak orra az átlag kutyákéval vetekszik, hátha valami szél felé tereli gazdája szagát és ezáltal visszavezeti hozzá őt.
A felvetülő kérdés hallatán egy pillanatra elgondolkodik. A táj néprajzi és kissé hiányosabb faunaismeretei alapján sok lehetőségük nem lesz.

- Gro-ugonban nincsenek, még időszakosan elvétve is ritkák lovak tartásával, árusíásával foglalkozó települések, vagy vándortörzsek. Az orkoknak vannak lovaik. Vannak, mert elveszik a földükön átvándorlóktól, illetve ha elmenekülnek a jószágok, akkor összefogdossák őket, de persze nem megülik őket. Tápláléknak tartják, mint lábasjószágot önmaguk és a wargjaik számára. A Portyázó nemzettségeknél inkább fordulhatnak elő, mert azok járják be a legnagyobb területet és esélyesebb, hogy jobban ilyesmi lehet náluk. De, hogy ilyet találunk-e, vagy ilyenek ránk találnak-e, az a vak szerencse, vagy éppen szerencsétlenség kérdése.
De ha feltételezzük azt, hogy a lovakat nem a föld nyelte el, akkor vagy a tetemeikre, vagy az élőállatokra rálellnek majd a bestiák, és a szagunkat megérezve rövidúton a nyomunkba erednek majd. -

Fejezi be rötönzött helyzetjelentését, majd a többiekre bízza a döntésüketet a hallottak alapján.

- Még valami, - fűzi még közbe - Tartsátok nyitvaa szemeteteket, hátha a lovakat nem a förgeteg ragadta el, hanem saját köteleiket szaggatták el, és a közelben, vagy éppen a távolban bóklásznak valamerre, mert akkor egyk másikat még meg is lelhetjük. -

Ahogy innentől gyalog folytatják útjukat, tapasztalatai alapjánnem veszi le vértjeit. Tuda jól hogy egy hátizsákban, vagy egyszerű zsákba csavarba sokkal nehezebb, megerltetőbb cipekedés volna vinni 30-50 font vértet, mint a testére szíjazva erősítve, egyenletes elosztásban. Igen jó erőnléte miatt ez nem is valószínű, hogy gondot okoz majd neki. A Kutyagolás közben magában Istennőjéhez imádkozik, lovaikat, vagy legalbbis hű hátasa visszaszerzéséért esdekel.
Mikor az alkonyat közeledtekor a bivajokra lelnek, ő maga nem tartja jó ötletnek a velük való kísérletezést. A bicajok nem csak másféltonnányi vad teremtmények, de ráadásul teremtőjük erős csordaszellemel is látta el őket, ami következtében egyszerre fordulnak szembe a fenyegetéssel, ahellyett hogy szerteszét szaladnának előlle. Ezen gondolatait meg is osztja társaival.

Függetlenül attól, hogy mi történik a táborveréskor ismét istentiszteletet tart:

- Teremtő anyánk. Te, ki az igazi hatalom és erő forrása vagy. Nem könyörgünk hozzád irgalom vagy segedelem miatt, mert a könyörgés a gyengeség jele, és te azt nem tűröd. Tudjuk jól, hogy testvéreink gyengeségeiért, mely emberi gyarlóságukból ered, mi, hiveid kell szenvednünk, és kitartásunkkal kiküszöbölnünk a csorbát, melyet ők okoztak. A megpróbáltotásokkal, melyeket ellenünk küldesz, csak hitünkben és elszántságunkban akarsz megerősíteni minket. Csak remélhetjük, hogy nagyszerű terved végrehajtására elegek lehetünk. Köszönjük neked belénk vetett bizalmad, és sújts minket kárhozattal, ha elbukunk céljaid előtt.
De nem csüggedünk, hanem bizakodunk, mert tudjuk, ahogy fuvallatod elibünk akadályt gördít, úgy figyelő tekinteted vigyáz is ránk, és óvó karod elhárítja fejünk fölül a bajt. Áldunk téged és útmutatásodat, amivel az igazakat vezérled útjukon.
Áldjátok Őt! -

Fejezi be végüla buzdító szavakat, remélve hogy híveibe elég erőt és lelket öntöttek. Majd alváshoz készül elő, ahogy az előző éjeleken is, és szokásosan hajnali ébresztést kér.
Őrködési idejének megkezdésekor a tábor környékét járva hátasát a neki betanított hívó fütyszóval szólítja a pusztán át, hátha felbukkan a fölkelő nap sugarai közt...

- // Felszerelés mennyi maradt nálunk? Víz, élelem, meleg takarók, tűzszerszám, ilyesmi. // -

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

-Na azért ez mégis csak túlzás.

<Van egy olyan érzésem, hogy ha a hegyi vadászok még a nyomomban vannak, akkor valószínűleg szembe fogok velük kerülni. nos akkor muszály lesz gyorsan tovább álnom.>

*Azután odamnet lovához megnézte hogy él-e még, ha élt még akkor otthgyta szenvedni, hiába Orwella nem kegyelmeztt lova számára. Összeszedte holmiját, és gyorsan tovább indult.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: második nap dél
_______________________________________________________________

/Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen/

//A lovakról minden cuccot leszedtetek és gondolom csak a szükséges dolgokat hoztátok magatokkal, így mindent visztek is tovább. Tehát az egyéb felszerelés mind megvan.//

*A csapat komoran veszi tuomásul, hogy ha nem hozza a merő véletlen össze a lovagokat akár saját lovaikkal akár másokéval, akkor itt gyaloglás lesz. Így nem sok kdvük van beszélgetni az esi táborozásig. Az istentisztelet azért erőt önt a férfiakba és valamivel elszántabban és bizakodóbban tekintenek az elkövetkezendő napok elé. A lovak reggelre sem tűnnek fel, így egyre valószínűbb, hogy nem találkoznak össze gazdáikkal, akik egyre távolodnak az elválás helyétől. Az elkövetkezendő másfl nap csendesen és eseménytelenül telik. Csak a napi rutin marad, mely nem sok vidámságot csempész a kutyagolásba.*

/Morik Cih Rion/

*A sajgó tagokkal nem túl gyors a haladás, de már nem sok van hátra a napból és az éjszakai pihenő most nagyon kell Moriknak. Így végül este nem sokat törődve a környezettel mély álomba merül, melyet szerencsére nem zavar meg senki. Ezek után pedig kezdődhet a kutyagolás. Belső tartalékai utolját is felhasználja, hogy még egy napig elfojthassa a bensőjében lakozó vérszomjat. Így a második napra már igencsak nehezen viseli a vérhiányt, de legalább zúzódásai, sebei begyógyultak nagyjából. Ami pozitív hatása volt a viharnak, hogy nem tűntek fel a hegyivadászok. Így nagy valószínűséggel elvesztették a nyomot a szelek tombolása közepette. Így az elmúlt másfél nap eseménytelenül telt se ork, se ember, se más nem került Morik szemei elé.*

/Mindketten/

*Másfél nap talpalás után érdekes színfolt tűnik fel a mezőn. A csapat egy magányos páncélost pillant meg Kelet felől az általuk követett ösvényen szembe jönni. Morik pedig a Nyugatról érkező hatfős társaságot pillantja meg. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz lassan kivehetőek a részletek is. Az hamar kiderül a járásból, testfelépítésből, hogy egyikük sem ork. A fekete páncélok és súlyos lovagi fegyverek, pajzsok pedig hamar felcsillantják a reményt, hogy rendtárs(ak) köelednek a kietlen pusztaságon át. Ahogy hallótávolságba érnek a lovagok a hatfős csapat vezetője megszólítja a magányos vitézt, majd miután elérték egymást megáll és alkarfogással üdvözli, mint régi fegyvertársat.*

-Üdvözletem lovag! Ha jól látom Istennőnk segedelmével szerencsés nap a mai. Nevem Krakhul D'Ghod a Testvériség harcosainak rangidőse vagyok.

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

*Először bizalmatlanul, közelít, majd amikor látja, hogy ők is lábon vannak elkeseredik kissé. De azért tovább baktat a kis csapat felé.*

-Üdvözlöm a bajtársakat, Orwella kegyelméből Morik Cih Rion vagyok, a kopasz hegyi erőd egyik parancsnoka, Önöket a füst miiatt küldték erre gondolom.

[Sylinas]

- // Aenoras // -

A napok óta tartó monoton gyaloglás közben is rutinosan és rendíthetetlenül mormolva halad. Istennője tanításainak ismétlése nemcsak megnuygtatja, de fel is tüzeli lelkét.
Ahogy az ismeretlen feltűnik jobbja lassan a hátán függő pallos markolata felé vándorol, de ahogy alakja feltűnik és kivehetővé válik, úgy vissza is ereszti kezét magamellé. Magányosan megérkező társukat biccentéssel üdvözli, de a feljebbvalója és az érkező közti információcserét nem zavarja okvetetlenkedéssel.

[Joe Lyon]

/ Bukh Drukshad /

* A Vérivók törzséből való ork csendesen hallgatja „Loncsos” felvetését, majd Wrokhard „önmagának” tett kijelentését.*

<… Igaza van vezetőnknek! Elkaphatjuk a „hírvivőt”, vagy annak nyomait követve rálelhetünk a fattyak erődítményére, hol meghúzódva várják azok a végzetüket!…>

* Egy hallk morranás közepette enyhe bólintással veszi tudomásul parancsnokának döntését. Most már nem szól semmit. Csendesen hallgatja a kint tomboló vihar zajait. Rátekint a goblin családra, végigmérve azokat.*

<… Hmmm… Itt kushadnak ezek is! Kíváncsi leszek, hogy vezetőnk mit tervez velük, miután elül a vihar?! Hmmm, talán meghagyja életüket a segítségükért cserében?! Talán kiirtja ír magjukat is!? Esetleg láncra verve visszük magunkkal őket, hogy utána tárnáinkban dolgozhassanak nemzettségünk segedelmére!? Nem tudni, de majd látjuk mit dönt! …>

* Rátekint egy pillanatra a mellette üllő, guggoló Mogghrára. Nem szól hozzá sem. Érzi, hogy a „fadöntő” is tettre készen várja az „égi áldás” elültét. Burkh mancsai is „bizseregnek” a csatabárd fokán. Ő is várja már a pillanatot, midőn rohanvást, most már huszad magával megindulnak Orwella fattyainak nyomait kutatva.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: második nap dél
_______________________________________________________________

*Kicsit elcsodálkozik a vezető Morik kijelentésén, hogy ő a Kopasz Hegy parancsnokai közé tartozna, de nem firtatja a dolgot.*

-Igen. Feltételezzük, hogy a Kopasz Hegyről szállt fel és ez azt jelenti, hogy újabb várunkat támadták meg az ork hordák. Kérem mondjon el mindent mi történt arrafelé.

*Közben az ebédidőre való tekintettel lepaklonak a lovagok és előkeresik az ebédrevalót, hogy pár perc pihenőt iktassanak az egész napos menetelésbe. Aenorast egyik fiatal lovagtársa kérdezi kíváncsian az ebédje majszolásának szüneteiben.*

-Mond csak testvér, ha lerontották az erődöt mennyi távolásgot tehettek meg az orkok? Mert eszembe ötlött, hogy ha felénk tartanak, akkor idejében értesíteni kellene a mieinket is.

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

*Végíg símítja maszkját két ujjával, és belekezd a meséjébe.*

-Nos pár nappal ezelött a füst felszállás elötti éjszaka tábortüzek gyúltak a vártól nem messze, tudtuk, hogy az orkok azok, mivel egy kisebb előőrsöt kiküldtünk, ám ők oda vesztek...De ez mindegy is. Nos másnap hajnalra kiderült nagyot tévedtünk, egy egész hordányi volt a vártól nme messze, elit egységekkel, hajító gépekkel háromszoros túlerőben bár csak háromszázan voltak. Taktikusan csatáztak, először a hajítógépekkel megtörték a védelmünket, majd miközben kelepcét próbáltunk nekik állítani áttörték a kaput, és elkezdödött az öldöklés. Először visszahuzódtunk a toronyba, majd a Mester úgydöntött, hogy kilovagolunk segítséget szerezni. Hatan indultunk el, ám kettő azonnal elbukott, Így indultam én az önök vára felé, ám ahogy látom a tegnapi embert próbáló vihar, mindenkinek rosszul esett.

-Valószínűsítem, hogy a Kopasz heyg helyén már csak romok, és tetemek vannak.

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*A többi ork vezetőjének nem szólok, csak helyeslően hümmögök.
Előkaparom a batyumból a pálinkás kulacsomat és iszok néhány kortyot melegítésnek. Van még benne bőven, ezért odanyújtom a vezérnek és Burkhnak is.
Ha a többieknek is nagyon folyik a nyála, akkor nekik is adok...és várom a vihar végét...*

[Joe Lyon]

/ Burkh Durkshad/

* Midőn a nagy várakozás közepette Mogghra feléje és Workhad felé nyújtja a kulacsot, megvárja, még vezérük iszik, utána ő is felhajt egy kortyot a nedűből, majd böffentve jelzi, ízlett a kis „szíverősítő”. Visszaadja a kulacsot, majd biccent az új jövevénynek, köszönete jeléül.*

- Kösz Mogghra! Jól jön egy kis kedvcsináló, ilyenkor, mikor tétlenül várakozik az ork fia! * Szólal meg röviden Burkh. * Van valami ismertetője annak az ember fattyúnak, mert ha van és rálelünk, akkor nem öljük meg, hanem rád bízzuk, hogy beteljesítsd rajta bosszúdat?

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Burkh kérdésére kicsit elgondolkodok, felidézem az ellenségem arcát:

- Az emberek között is jó nagydarab férfi az az átkozott kutya. Hosszú lobogó vörös haja van a nyavalyásnak. Amikor a szél fújta, olyan volt, mintha tűz lobogna a fején. Teljesen páncélba bújik a gyáva, de sisakja nincsen. Sunyi képe van...Alig várom, hogy beverhessem...

*Vakargatom a fejemet, és várom, hogy mi történik*