Társadalom
Gro-Ugon népességét és ezzel együtt társadalmát három részre oszthatjuk. Az uralkodó réteget az orkok teszik ki, akik körülbelül százhúszezren lehetnek. Őket mint szolgák körülbelül három-négyszer ennyi goblin veszi körül. A népesség maradékát pedig a külhoni rabszolgák teszik ki. Itt főként a hadjáratokon foglyul ejtett emberek teszik ki. Más fajok képviselői ebben a rétegben nem túl gyakoriak. Ugyanis az elfek túl törékeny alkatúak a megpróbáltatások elviseléséhez, míg a törpék túl makacsak és inkább meghallnak, minthogy munkára lehessen őket fogni.
Orkok:
Az ork társadalom törzsi kereteken szerveződik. Ynev jelenében összesen 16 törzsbe tömörülnek Észak orkjai, de ebből csupán 6 alkotja a gro-ugoni Törzsszövetséget.
Gro-Ugon törzsei
Látók
Kacagók
Holdimádók
Vérivók
Irgalmatlanok
Irtóztatók
A többiek
Fadöntők
Viharkeltők
Hűségesek
Vas Fiai
Hallgatagok
Árnyékjárók
Csonttörők
Halálhozók
Bűvölők
Elveszettek
Az ork törzsek felépítése mindenhol azonos néhány esetleges helyi sajátosságtól eltekintve. A törzsek nemzettségekre bonthatóak, melyek meghatározott hierarchiában állnak egymással. A vezéri-nemzettség áll a törsz élén. Őt követi a sámán-nemzettség, melynek tagjai nemcsak szakrális hatalmukkal, hanem tanácsaikkal is segítik a vezéreket. Itt érdemes megjegyezni, hogy néhány törzsben a sámánokkal azonos szinten helyezkednek el a vajákosok, de Gro-Ugon hat törzsében ilyen nemzettség már nincs, miután A Látók mind kiírtották őket. A harmadik helyen állnak nem sokkal elmaradva tekintély dolgában a vezéri és sámáni nemzettségektől az énekmondó nemzettségek. Az ő feladatuk az ork emlékezet fenntartása és a harcosok buzdítása a csaták forgatagában. Ezen nemzettségbe nem elég és nem is szükséges beleszületnie a szépreményű énekmondónak. Ennek az az oka, hogy csak az válhat a teljes jogú tagjává, aki tényleg megfelel a magas követelményeknek. A sorban következők a harcos-nemzettségek. Az eddigiekkel ellentétben a harcos-nemzettségekből egy törzsben nem csupán egy található, hanem a számuk kettő és hat között változhat. Ők képezik az ork seregek elitjét. Csatadöntő egységekként avatkoznak be az ütközetekben és aki eléjük kerül egyszerűen eltörlik a föld színéről. A ranglétra következő fokán a kovács-nemzettségek állnak. Miután az orkoknál ez az egyetlen igazán kiforrott és nagy hagyományokra visszatekintő mesterség, így nagy becsben tartják tagjait. Az is igaz, hogy a munkásságukra a szigorú funkcionalitás jellemző, így esztétikailag emberi szemmel durva kidolgozásúak, de talán csak a törpék készítette fegyverek vehetik fel minőség terén velük a versenyt. A kovács-nemzettségeket követik a portyázók, melyek békeidőben a vadászokat és a „kondásokat” teszik ki, míg háború idején a seregek derékhadát adják. Velük találkozhat a kalandozók többsége is, mikor „orkokkal” hozza össze a rosszsors. Ugyan a sebek összefoltozása nem örvend nagy megbecsülésnek a törzseknek mégis van gyógyító-nemzettségük is (természetesen vannak itt is kivételek), melynek feladata a közkatonák és a mindennapi élet során szerzett sebek ellátása. A bányász-nemzettségek fő feladata a bányajáratok és a munkák megtervezése és kivitelezése. Ehhez természetesen számtalan rabszolga is a rendelkezésükre áll, így mintegy mellékesen az ork rabszolgatelepek fenntartása is az ő feladatuk. A törzsben legalsó szinten állnak a pária-nemzettségek, melyek kétes eredetűek és tagjaik csupán megtűrt „rokonok” a többi ork szemében.
Goblinok:
A goblinok társadalmi berendezkedésére nagymértékben rányomja bélyegét az a tény, hogy hiába vannak sokan mégis az orkok szolgáiként funkcionálnak. Gazdáikhoz hasonlóan ők is törzsekbe rendeződve élnek, de náluk csupán három törzset különböztethetünk meg. Az Ordítók, az Acélszarvúak és a Feketék. A goblin társadalom „otthonülőbb”, mint az orkoké. Így hacsak nem feljebbvalóik nyomásának engedelmeskednek nem igazán indítanak sem hadjáratot, sem vándorolni nem szokásuk.
Egyéb népesség:
Mint fentebb olvasható ebbe a csoportba tartozik mindenki, aki nem ork vagy goblin. Főként a bányákban robotoló rabszolgák tartoznak ide. Néhány erősebb és kitartóbb foglyot a gladiátorviadalokhoz tartanak, de ők rövidebb-hosszabb pályafutás után halálra vannak ítélve, mert bizonyosan szembekerülnek egy vagy több náluknál képzettebb ellenféllel. Illetve még említést kell tenni a Kard Testvériségének lovagjairól is. Ők mára jórészt elhagyták Gor-Ugont, miután a XIV. Zászlóháborút követően a hazatérő lovagságot az ork hadak fogadták és felszámolták és a Nagymestert karókra dobták. A Fekete Lobogó azóta is a Látók vezéri nemzettségének birtokában van, de mindeddig nem nyilvánították ki, hogy mi a tervük vele. Így jelenleg hivatalosan nincs ilyen rendház az országban, de egy-egy elszigetelt csoport még tarthatja magát a sztyepp eldugottabb sarkaiban, amíg egy nagyobb egység meg nem találja és ki nem füstöli őket fészkükből.