Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel



*A báró elégedetten böffent.*

- Szerencséd van édes fiam, ezt egy kutyafattya shadoni biztos nem tudta volna...Akkor ide való vagy, mit is mondtál mi a neved? Roccquo wes Chiallini? Jól van, helyezkedj el, hamarosan dolgunk lesz...

*Már nem is törődik azzal, hogy szerinted néhány napja még ő irányított át téged egy másik szakaszhoz. Úgy tűnik, sikerült elfogadtatni magad, legalábbis a báró szemében.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Önkéntelenül is elmosolyodom az öreg történetén. Nem semmi élete lehetett Yuhaa-nak az tisztán látszik, és nem ejtették a fejére. Sok érdekes dolgot rejthet még a háza és még több érdemes történetet. Remélem Ranagol nekem is megadatja majd egy ilyne hosszú és érdemes élet lehetőségét.

-Megbeszéltük Uram, őszintén szólva, szívesen hallgatnám még a történeteit naphosszat. Minden bizonnyal rengeteget tanulhatnék belőlük.-mondom őszinte elismeréssel a szavaimban.

[Anathor]

("Fivér")

*Az abradon kérdésére aprón bólint, minthogy megerősítse a báró bizonyosságát kilétét illetően.*
- Értettem, Báró Uram...
*Mondja kihúzott derékkal, és ha nem akar még tőle valamit a báró, akkor leül a többi katona közé, lehetőleg szemközt a fejvadászokkal. Nem akarja méregetni őket, nem néz hosszan senkinek a szemébe, ám végigtekint a jelenlévőkön. Ha úgy adódik állja a pillantásokat, viszont csak annyi időre, hogy éreztesse nem egy ágról szakasztott legény ő. Próbálja megjegyezni a szakasz tagjait, valamint a szakasz címerét is. Beszélgetést nem kezdeményez egyelőre, türelmesen vár a báró által említett "dologra", felkészülten.*

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délelőtt



*Az öreg sokat tudóan bólint.*

- Bizony sacerdon, sokat láttam és sokat tudnék mesélni. Na de mindegy, megyek beszélek a lánnyal, addig üljön le idebent, vagy akár kijöhet maga is velem! Megebédeznek, aztán indulhatnak is, ha úgy gondolja...

*Ezután – veled vagy nélküled – kimegy az épületből. Egyenesen az unokájához tart, aki az egyik fára felkötött nyulat nyúzza éppen.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*Leülsz a többiek közé, akik közül még néhányan a reggeli gyanánt fogyasztott gyümölcs-szerű valamiket majszolgatják. Különösebben nem méregetnek, de azért vetnek rád néhány pillantást.
A fejvadászkardos fickók nem tűnnek különösebben veszélyes elemeknek. Az egyikük például egy hosszúkard hüvelyébe tuszkolta a kardját, könnyen lehet, hogy nem is fejvadászokkal van dolgod, csak valahol hozzájuk kerültek a fegyverek.
A dolog amire vártok hamarosan meg is érkezik. Három fickó érkezik a tábor belseje felől, és egy csomó favágó fejszét hoznak. A báró pedig ki is osztja a napiparancsot:*

- Na fiaim, ma nem csatába, hanem munkába viszlek titeket! A közeli erdősávba megyünk fát vágni! Mindenki kapjon föl egy baltát aztán kettes oszlopba sorakozó!

*A szakasztársaid indulnak is és magukhoz vesznek egy-egy fejszét, majd katonásan kettes oszlopba felsorakoznak. Mivel alapvetően is eléggé minimális felszerelésük van, így mindenüket viszik, nem hagynak semmit az éjkszakai táborhelyükön.*

[Anathor]

("Fivér")

*Lehet, hogy nem a két férfi tulajdona a két fejvadászkard, ám nem árt óvatosnak lenni. Inkább becsülje túl az ellenfelet, mintsem fordítva... A báró parancsára szintén egy fejsze után nyúl, felszerelését a többi katonához hasonlóan ő is magával viszi. Szó nélkül csatlakozik a kettes oszlophoz, ha lehet a fejvadászoknak vélt férfiak közelében, hátha közelebbről felismer valami klánazonosítót rajtuk, vagy tetoválást, bár kevés esélyt lát erre. De nem nagyon válogat a helyet illetően, nem szeretne kilógni a többi ember közül.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*Beállsz a többiek közé a kettes oszlopba, és egy fejszével a válladon megindulsz a többiekkel a táborból kifelé. A te szakaszodon kívül még másik kettő is fejszékkel ”felfegyverkezve” a közeli erdősávba tart.
Nincs messze, percek alatt eléritek és a nagyobbacska fák felé veszitek az irányt. Ismerős a terep, hisz nemrég még te is ebből az erdősávból figyelted meg a hadtestet és valahonnan a közelből indultál el beépülni.
Néhány perc gyaloglás után a báró intésére megálltok, majd mindegyikőtöknek kiválaszt egy-egy fát. Jó memóriája lehet a bárónak, mert mindegyik emberét - köztük téged is - a nevén szólítja. Közben magyarázza az instrukciókat:*

- No fiaim, csak szaporán, szaporán! Mielőtt kidöntitek, mindig kiabáljatok, hogy „Dől a fa!” vagy valami hasonlót! Ha kidőlt, akkor gallyazzátok le őket, majd vágjátok őket négy-öt méteres rönkökké és hordjátok egy kupacba! Na rajta, rajta!

*Leül az egyik fa tövébe, majd előveszi a pipáját és elkezdi megtömni, majd miután végzett elégedetten rágyújt és figyeli a munkát. Ezalatt a szakasz nekifog a favágásnak.
Tőled nem messze a fejvadászkardos fickók egyike ledobja az ingét, így láthatod, hogy a hátán egy hatalmas tetoválás díszeleg. Egy vérző sárkányt mintáz a rajzolat, ami – ha jól emlékszel – a Wierotod fejvadászklán címerében szerepel. A háború előtt Abradoban székeltek, legismertebb tevékenységük az volt, hogy Belderro grófjának a személyes testőrségét alkották.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

-Menjen csak Uram, én inkább bent maradnék...

Had menjen csak én meg kihasználom azt a maradék pár percet, amíg nem kap el újra a jeges bénultság. Ranagol tudja miért nem tudok a nőkkel bánni. Majd csak túlélem a következő napokat valahogy. Leülök az egyik székre, és várom amíg visszaérnek.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délelőtt



*Leülsz a házban az egyik székre és rendezed magadban a gondolataidat.
Körülbelül tíz percig merengsz magadban, amikor bejön az udvarról az öregember és az unokája. A lány sietősen megy át az ebédlőn, valószínűleg már az útra készülődik. Az öreg az egyik szekrényből tányérokat és evőeszközöket készít elő, majd a tűzhelyről leveszi az elkészült étellel teli fazekat és az asztalon lévő fém alátétre rakja. Közben persze beszél hozzád:*

- No egy korai ebéd után el is indulhatnak a lánnyal. Elég hosszú gyalogtúra, ha van valami olyan felszerelése amit nem akar cipelni, azt is itt hagyhatja; a tarisznyán keresztül bármikor hozzáfér!...Na jöjjön, szedjen magának az ételből amíg még meleg! Azt' közbe meséljen: ismer mást is abból a lovagrendből, vagy csak a testvérét? Elég maguknak való egy népség...

*Ő is az asztalhoz ül, és leveszi a fedőt a fazékról. Szinte azonnal megcsap az étel illata; abból ítélve nem lehet rossz.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Mélyet szippantok az ebéd fenséges illatából, majd merek a tányéromba a laktató csülkös babból.

-Remek illata van, minden bizonnyal az íze is hasonlóan jó lesz! Hát a többi lovagról nem tudok semmit, öcsém maga választotta a rendet és a hivatást, hogy életét Rangolnak tetsző módon töltse.

Meg várom míg Yuhaa is mer, és csak utána látok neki az evésnek. Forrónak tűnik, úgyhogy inkább megvárom azt kis időt, meg rendesen megfújom miközben eszem.

-Nem jártak errefelé az elmúlt hetekben mások is, akik a rendház felé tartottak?

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délelőtt



*Az öreg is merít magának, majd egy másik tányérba és az unokájának is. Valóban forró lehet az étel, mert gőzölög rendesen.
Yuhaa sem áll neki az evésnek, de a kérdésedre felhúzza a szemöldökét.*

- Érdekes, hogy ezt kérdezi. Olyan két-három hete járt erre egy hat fős ”kiránduló csoport”, és útbaigazítást kértek a Vörös-orom felé! Vezetőt nem kértek, mert volt egy saját emberük aki – állítólag – jól ismeri a járást. No én még az életben nem láttam azt a fickót, egész biztosan nem a környékről való, nem tudom honnan a fene nagy helyismerete. Mindegy, egy ezüstöt adtak azért mert irányba állítottam őket. Nem mintha ezzel előrébb lennének, hisz nyolc nap alatt bőven elkeveredhettek akármerre...Nem néztek ki született gorvikinak, csak az egyikük, akinek az övére csomózva legalább négy-öt derékkendő lifegett, valószínűleg egy olyan párbajhős lehetett, aki trófeaként gyűjti a legyőzöttek kendőit...Miért kérdi, talán csak nem attól tart, hogy baja esett a fivérének? Ne aggódjon, ha a rendház falain belül volt, akkor kicsi az esélye, hogy bajba került. Vagy ha bajba került, akkor az egész rendház bajban volt...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

-Igaza van uram... valószínűleg egy egész rendházzal nem tudna szembeszállni egy ekkora kis csapat szemtől szemben. De vannak fenntartásaim ezekkel a külhoniakkal szemben.

Türelmesen várok amíg megjön Mirtana, gondolom rá várunk. Csöndes egy ebéd lesz, de ez van.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délelőtt



- Ezeknél a külhoni kalandoroknál sosem lehet tudni. Veszélyes egy népség...

*Ekkor lép be ismét Mirtana. Némi felszerelést hozott csak magával, amit le is tesz az ebédlő egyik sarkába. Jobbára fegyvereket láthatsz egy fegyverövön: egy apró kézi nyílpuskát, amihez egy bőr tokban sorakoznak a lövedékek; egy ezüsttel díszített hüvelyben egy egyszerű keresztvasú ramierát; egy hegymászócsákányt, ami teljes egészében fémből készült. Észreveszed azt a bizonyos tarisznyát is. Erős bőrből készült, de még ráadásul fémmel itt-ott meg is erősítették. Egy ezüstösen csillogó kapcsos zárja be a tarisznyát.
A lány leül hozzátok az asztalhoz, kedvesen rátok mosolyodik.*

- Jó étvágyat sacerdon, neked is nagyapa!

*Ezzel neki is fogtok a korai ebédnek. Nem nagyon adnak az illemre, és falnak mindketten rendesen.
Szerencséd van, mert ők sem nagyon forszírozzák a beszédet. Ha belekóstolsz az ételbe nem kell csalódnod, mert tényleg egész finomra sikeredett.*

[Terda Radovik]

JK: Ramirez Serrano ab Gorradoze
Helyszín: valahol Rokmund és Warvik tartomány határában
Időpont: reggel



*Hűvös őszi reggelre ébredsz a rég kialudt tábortűz maradványai mellett. Hetek óta úton vagy négy társaddal, hogy felvegyétek a harcot a betolakodó sivatagi fattyak ellen. Ők még mindig alszanak, csak az éppen őrségben lévő társad nem.
Raquo szokásához híven felmászott a legközelebbi fára, onnan figyeli éles szemmel a körülöttetek elterülő lombhullató erdőt. Ő a legfiatalabb közületek, még alig múlt tizenöt éves, mégis tucatszor bizonyította már, hogy nem véletlenül fejezte be ilyen hamar a harci kiképzést az iskolában.
A társaság legidősebb tagja Mandronado de la Corsa. Már elmúlt húsz éves, az ő ötlete volt, hogy elinduljatok – ahogy ő mondta – amundokra vadászni és hírnevet szerezni. Nem sokat gondolkodtál, hisz az ötlet egybe esett a te céljaiddal. Bár nem nagyon ismerted a kis társaságot, mégis csatlakoztál hozzájuk.
Veled közel egyidős a két fivér Fry és Noo Gasbaroni. Ikrek, de alig hasonítanak egymásra, ha akarnák könnyedén letagadhatnák egymást. Harcban azonban olyan párosharcot folytatnak, amilyet csak ikreknek oktatnak; folyamatosan védik egymást és segítik a minél hatékonyabb támadásban.
Több kapocs is összeköt titeket azon kívül, hogy mindannyian egy iskolában végeztetek. Mindegyikőtök családja kipusztult - kinek így, kinek úgy - és a siedon-i rangon kívül egyikőtök sem rendelkezik földbirtokkal.
Pénzetek kevés, az élelmetek is fogytán van, de talán kitart a következő lakott településig...*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Végig mérem a felszerelését, és a lányt is újra. Ranagolra... gyönyörű teremtés, minden szempontból.

-Jó étvágyat.-mormogom vissza, és neki állok enni. Nem mondanám, hogy meglepődök azon ahogy esznek, vagyis... minek csodálkozzak rajta? A vadon "közepén" laknak, maguk közt minek finomkodjanak. Persze nem alacsonyodom le hozzájuk, hogy én is kétpofára tömjek, kulturáltan ahogy azt megszoktam, ahogy azt "kell".