Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délelőtt



*Egy kicsit kiszélesedő útszakaszon álltok meg. Embereid leszedik a nyeregből az öreget, egyikük megkínálja valami itókával. A vénember elfogadja és mohón iszik. Rögtön az első korty után köhécselni kezd, valószínűleg nem vízzel kínálták.
Broan tüzetesen vizsgálgatja a lovat, majd jelentést tesz neked:

- Nagyuram! A ló eléggé kimerült, de egy személyt nyugodtan tovább tud vinni. Egy fertályórát azért jó volna pihentetni.

*Pihentek is egy fertályórát. Ezalatt a harcosaid halkan beszélgetnek, az öreg meg a kutyájával foglalkozik. Kullancsokat és egyéb kisebb vérszívókat távolít el a kutya bundájából.
Kémleled a tájat: mint a dombtetőről láttad is, nagyjából három-négy mérföld múlva véget ér a lombhullató erdő, és füves vagy talán sivatagos terület következik. Innen nem látod pontosan. Házakat, falvakat nem látsz.
Pihenés után ismét elindultok. Hamarosan ritkulnak a fák, majd derékmagas füves puszta veszi át a fák helyét. Kiértetek az erdőből. Talán egy-két mérföldet tesztek meg az erdő szélétől, amikor az utatokat egy másik út keresztezi. Látszik rajta, hogy sokan használják mostanában, rengeteg láb és keréknyom van.
A kereszteződéshez közel bizarr látvány fogad titeket:
Két halottat láttok elég furcsa testhelyzetben. Az egyik egy szép gorviki nő. Sötétzöld abraselyem daccant-ot visel, ami csupa vér, és valamilyen eszközzel szinte teljesen szétszaggattak. A lány végtagjait kicsavarták, kitörték. Egy kisebb sziklán, a hátán fekszik. Felette álló helyzetben egy halott amund harcos van, teljesen megmerevedve. Bronzbarna bőre van, fekete haja, szép ékszerei. Szemei tágra vannak nyitva, így pontosan látható hogy miféle. Kezében egy fogazott pengéjű kardot fog. Hátába egy ramiera van szúrva, nagyjából oda, ahová egy képzett gyilkos támadna. A ramiera markolatára egy vörös selyemszalag van kötve, melyen fehér betűkkel egy írás olvasható.
Antonio hangosan fel is olvassa:

- Que sadam wierra saggii, lescita morra e cupa desacra! - Aki nemzetségem vérét ontja, az adassék a halálnak és az örök kárhozatnak.

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

-rendben majd behozzuk, kéöbb azt a fertáylórát.

<Fogaok, hogy azoknak a perverz korcs lovagoknak a műve ez. Hiába, ezelket vasvillával kéne szurni.>

*Arcára azért kiül az undor, de mintha csak valami kissé szokatlan dolgot látna, és nem valami csúf perverz dolgot.*

-Nem állunk, meg hanem írány tovább. Antonio merre kell tovább menni?-Kérdőn irnokára, néz az abradon.

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délelőtt



*Embereid szintén undorodva nézik a „műalkotást”, mely nagyon valószínű, hogy a Dea Macula tagjainak műve.
Antonio a kérdésedre elkezdi lapozgatni az egyik könyvét, de még mielőtt megtalálná a kért információt, Guido Trefolini válaszol helyette:

- Észak felé kell tovább mennünk, arrafelé amerre a sereg vonult – mutat a sok-sok lábnyomra az úton – hiszen mi is oda tartunk! A nyomokból ítélve néhány napja jártak errefelé utoljára.

*Fulvio helyeslően bólogat az öreg hozzászólásához, Antonio pedig becsukja a könyvét, és szintén egy biccentéssel jelzi az egyetértését.
Hamarosan elindultok, és haladtok észak, észak-kelet irányba. Továbbra is füves pusztaságon keresztül vezet az utatok, de elszórtan kisebb-nagyobb facsoportok vannak. Jó tempóban lovagoltok, úgy tűnik, hogy ez a ló jobban bírja a kettős terhelést, mint az előző.
Már majdnem dél körül járhat az idő, amikor jó 200 lépés távolságról egy kis facsoportot veszel észre, ami mellett egy nagyobbacska utazóbatár áll. Szemmel láthatóan nem halad, az elé fogott két ló nyugodtan legeli a füvet. Embereket nem látsz, talán ha közelebb értek.
Úgy tűnik, hogy Fulvio is észrevette, hiszen melléd lovagol, és kezével a batár felé mutat.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

*Egy biccentéssel köszöni, meg az indormációt az öregnek, és egy fejmozdulattal, no meg lova utba terelésével, buzdítja, indulásra a csapatot.*

-Gyiá!! Előre

<Na vajon, még milyewn meglepetést tartogat aszámunkra ez a mai nap.>

*Fulviohoz fordul.*

-Nos haladjunk még az úton, hátha, közbe megpillantunk valakit, nem akarom, hogy az erdőből nyílzáport ereszenek belénk. Ha tisztának látjuk a terepet, akkor odamegyünk hátha ujdonsült utitársunknak tudunk szerezni egy hátast.

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: dél körül



*Haladtok tovább az úton. Nincsen erdő, csupán egy kis facsoport, ami hat-hét lombhullató fából és egy kisebb bokorból áll. Nem látszik közöttük senki…
Közelebb értek a batárhoz, a két igásló felemeli a fejét és abbahagyja az eszegetést. Titeket figyelnek.
A batár raktere ponyvával van letakarva, alatta szemmel táthatóan valami szegletes van. Elég nagy, kb. másfél-két méter élhosszúságú lehet.
Még közelebb érve a batár mellett egy fekvő alakot veszel észre. Ruházata alapján közembernek nézed, derekára egy egyszerű barna kendő van kötve. Arcába egy széles karimájú kalap van borítva, mellette a földön egy korsó van ledobva.
Nagyon úgy néz ki, hogy alszik…*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

//Off a barna kendő mit jelent?//

<Nos ugylátszik semmi veszélyes, akkor nem akarom, hogy egy henyélő mamlasz lassítson le minket.>

-Nem állunk meg emberek, szeretnék mostmár minél elöbb megérkezni.

*És ezzel, kissé felgyorsítja lovát.*

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: dél körül és délután



// Off: A barna kendő a földnélküli zsellérek, napszámosok viselete. Ha kiegészül valamilyen címerrel, vagy jelző csomókkal, akkor jelenthet röghöz kötött parasztot – gorradont. //


*Hamar magatok mögött hagyjátok a batárt. A lovak visszatérnek a legeléshez, az alvó fickó meg sem mozdul.
Elég jó iramban haladtok nagyjából fél órán át, akkor ismét lovat cseréltek és pihentek egy kicsit. Embereid kihasználják az időt, szinte mindannyian esznek egy keveset. Tizenöt-húsz perc után ismét felkerekedtek, továbbra is a nyomokkal teli úton haladtok. A környező táj dimbes-dombos, a növényzet pedig magas füves puszta, itt-ott néhány kisebb facsoporttal.
Sokáig nem történik semmi érdekesség. Több mint három órát lovagoltok, amikor egy kis patak keresztezi utatokat. Eszedbe is jut, hogy biztosan ráfér a lovakra a pihenés, az evés-ivás. Természetesen tudod, hogy ha megálltok, akkor a lovak legalább egy órán át nem ihatnak, hiszen könnyen tüdőgyulladást kaphatnak.
Azt is tudod, hogy – legalábbis Antonio számításai szerint – a mai napon kívül még legalább három nap kell a tábor eléréséhez, és talán holnap délutánra érhetitek el a legközelebbi falut.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

*Az első pihenő alatt, ő csak meghuzza a kulacsát, de nem eszik. Ám a második esetén már ő is az étel után nyúl. De a lovát nem hagyja inni. És a többieket is figyelmezteti.*

-Antonio, lesz valami védetebb hely az úton este, ahol megtudunk pihenni?

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délután



*Embereid csak egy bólintással nyugtázzák a lovakkal kapcsolatos észrevételedet, valószínűleg már tudták korábban is. Mindenesetre az ő lovaik se isznak.
Antonio a kérdésedre előkaparja az egyik könyvét, és hevesen lapozni kezdi. Néhány perc után idegesen becsukja, és megköszörüli a torkát és szól:

- Tisztelettel abradon, még sohasem jártam ezen a vidéken, és az útinapló sem ír semmi használható információt. Halvány fogalmam sincs, hogy milyen táborozásra alkalmas helyek vannak errefelé!

*Látszik rajta, hogy ideges, alig merészel rád nézni.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

*Mikor megszólal, hangja kimért nyugodt, kissé cinikus, de épp hogy érezhetően, hiába a nemesi szófordulatokban otthon volt az úr.*

-Antoni, biztos vagy benne, hogy erre az útra a legmegfelelöbb utikönyvet hoztad el?

-No hát akkor egy biztos Antonio szeretne az este közepe tájáén örködni. Persze csak ha találunk egy éppen jó helyet.

*Majd int Antoniopnak, hogy töltse meg a kulacsát, amint ez megtörténik, azonnal beleis hörpint.*

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délután



*Antonio megtölti a kulacsot, lehajtja fejét, és úgy szól hozzád:

- Én csupán egy egyszerű írnok vagyok Nagyuram, azért osztottak melléd, hogy tudásommal – még ha szerény is – segítselek utadon! Olyan könyveket hoztam magammal, amiket sebtében sikerült összekapkodni. Ezek is többek a semminél! Én mindig próbálom a tudásom legjavát nyújtani, ez sokszor nem sok, de mint mondottam, én csupán egy egyszerű írnok vagyok.

*Miután elmondta mondandóját, odébb megy, és lovával kezd foglalatoskodni. A nyerget húzza kissé szorosabbra.
A többiek látszólag nem sokat hallottak a beszélgetésetekből. Guido beszédét hallgatják éppen. Ha jól érted, akkor épp a kutyájáról mesél, az pedig előtte ül, és figyeli minden szavát*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

*Látszólag úgy érzi, hogy elég volt Antonio dorgálásából. Ezért nem is szól hozzá, ő is megigazítja lova nyergét, majd körbejárja a kis területet.*

<Minél elöbb ott kell lenünk, de figyelembe kell venni sok más szempontot is. Például az öreget. Remélem az amundok addig is békén maradnak.>

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten/

[i]* A Dartonita, midőn megkapta élete első önálló feladatát a rendtől, büszkeséggel telítve málházta fel ménjét, majd miután elbúcsúzott társaitól, mentoraitól a szokásos hűvös, hidegséggel, s az oltár előtt elmormolt egy litániát a hallgatag Urnak, mély levegőt vett, majd nekivágott az ismeretlennek. Holdfénytelen éjszaka leple alatt indult Északnak, Edrorlba. Mielőtt azonban útnak indulhatott volna, rendfőnöke új üzenettel, feladattal egészítette ki a „gorviki küldetést”, amit magában így nevezte el Hart. Azzal egészült ki a lovag nagy örömére a terv, hogy nem lesz egyedül ama sötét, vérrel áztatott területen. Északi rendtársa Lerion con Haman személyében, segítsége érkezik Erionból. Pontos időpont, hely nincs meghatározva találkozásukról, csak annyi, hogy Warvik közelében. Valamelyik ostromra készülő táborban. A fiatal paplovag nem ismerte személyesen rendtársát, de tudta, tudja, hogy bárki is érkezik Erionból, azaz „ő vére”, s céljaik azonosak.
Két napon, két éjszakán át hajszolta lovát, hogy mi hamarább Edorl kikötővárosába Tiega-ba érjen. Számtalan falvat, kisebb települést, tudatlan népet hagyott maga mögött szótlanul, csendesen azon a két napon. Mikor lova fáradt, pár órára megállt egy út menti fogadóba, krimóba, s miután evett, ivott ő maga is, tovább indult talán saját végzete felé.
Persze midőn megtudta küldetése célját, helyét, az ott „leledző” népség mibenlétét, készült a feladatra a rendházban. Könyveket tanulmányozott az amundok, shadoniak, gorvikiak kultúráját, harcmodorát kutatva. Na, de ez már a múlt.
Két nap és két éjszaka haladt célja felé, fáradságot nem kímélve. Miért eme nagy sietség?! Azért, mert Hart, Darton felkentje jól tudta, hogy a városból három nap múlva fog kihajózni a Dél- Habjai nevezetű fregatt, ami utánpótlást, vállalkozó kedvű, tettre és segítségnyújtásra kész kalandorokat szállít a Kereskedő Hercegségekbe, ahonnan azok tovább indulnak Ibarába, hogy segísék a Pyar sereget az Amund hordák ellen. Ő maga úgy tervezte, hogy miután partot értek elindul a gorviki befolyás alatt lévő Erone-ba és onnan lép a "szent földre"
A lovag fáradtan, kissé kimerülten, de elérte a vitorlás indulását. Fél arany fejében ő magát, lovát, s felszerelését is behajózták.
A hajóút első napját pihenéssel töltötte az ifjú Dartonita, majd csendesen figyelni kezdte a népséget, mellyel félhónapnyi közös utazás várt rá. Az első pár nap csendesen telt. Mindenki elvolt foglalva a saját bajával. Hartot is, mint sok sorstársát utolérte a tengeribetegség, s két napig rókát, róka után „hajkurászott” a fedélzetről kihajolva. Miután megszokták a hajóúttal együtt járó imbolygást, már nagyobb „mellénnyel” jártak, keltek a fedélzeten a tettvágyra, kalandra éhes egyének. Az első héten még csak méregették egymást az unalomtól elcsigázott emberek, s más fajok. Volt itt mindenféle egyén. Mint utóbb kiderült a tolvajtól kezdve a pénzéhes bárdon keresztül, a fennkölt, „szent háborúra” készülő kóbor lovagig bezárólag minden. Hát meg, meg esett a második hét derekán, hogy a sokféle nép, kik Ynev minden részéről érkeztek, egymásban keresték az ellenfelet. „Előjöttek” a faji villongások. Egy udvari ork, törp útitársával diplomatikusnak nem nevezhetően rendezte le nézeteltérésüket, s a törp porhüvelyét a Gályák-Tengerének hullámsírja fedi azóta. Volt még pár csetepaté, dzsad és pyar hitű harcosok közt is, melyet kisebb vérfürdő követett. Hart csendes, sötét félmosollyal követte figyelemmel az eseményeket, s néha, néha megejtett egy-egy imát Dartonnak a Shadlinba távozó lelkek üdvéért.
Egy napon azonban az ifjú Dartonitát is” megtalálta magának” egy félrészeg harcos, ki Új-Pyarronból érkezett. Hart tudta róla, hogy Darton hitű, hisz fennen hirdette az agyalágyult, hogy az ő Istene mindenek felett áll. Akkor rúgta el a „pöttyöst” a tagbaszakadt férfi mikor elkezdte szapulni a kitagadott rendházat, s magát a prófétát. Az ifjú paplovag nem sokat teketóriázott. Használta Istenéből fakadó erejét, s „rendre utasította” a férfit. Ki a mágia hatásától három napig szólni sem bírt. Maga alá vizelt, s kuporogva kérlelte Dartont, hogy bocsásson meg neki.
Az út további részén a lovagot inkább kerülte a nép, senki nem akart a tagbaszakadt harcos sorsára jutni
Felvirradt a nap, mikor a Dél- Habbjai elérte a Kereskedő Hercegségek egykik városának, Odrának partjait, ,az előző esti vihartól kissé megtépázva. Hart miután dokkoltak a tengerparti városkában, levezette lovát a hajóról, majd miután alaposan szemügyre vette az itteni népséget, pihent egy napot egy helyi fogadóban. Más nap kora hajnaalban indult útnak Keletre, Erone felé. Az út négy napig tartott, a tengerparti kereskedelmi útvonalat követve. Hart minden éjjel megszállt, egy egy útmenti fogadóban A negyedik napon elérte Erone-t. Ott pihent egy teljes napot, infókat próbált szerezni a háború állásáról, Warvik helyzetéről, az ott lévő shadoni és gorviki erők elhelyezkedéséről. Másnap útnak indult, s átlépte a gorviki határt, hogy "beteljesülhessen" első küldetése...i]

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délután



*A kis csapatod nyugodtan tölti azt a bő órát, ami a pihenésre szántok. Néhányan esznek is egy pár falatot, de természetesen tüzet nem raknak. Halkan beszélgetnek, főleg a háború előtti időkről. Néhány elkapott szóból megtudod, hogy többüknek az egész családját kiirtották, így sorstársak vagytok.
Miután eleget pihentek a lovak, megitatjátok őket a kis patak vizéből. Utána gyorsan összeszedelőzködtök, és tovább indultok.
A táj továbbra is változatlan. Kisebb dombok vannak errefelé, a nagyobb hegyek messze vannak.
Több órát haladtok, már a délután vége felé járhat az idő, amikor egy kis házikót veszel észre, nagyjából ötven lépésre az úttól. Egy kisebb facsoport mellett áll. Falai fehérre meszelve, teteje fazsindely. Látszólag jól karban van tartva.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

-Emberek, lehet hogy itt éjszakázunk ha találunk szállást

*Ezzel Ferron a házikó felé veszi az irányt. Mikor oda érnek Antoniohoz fordul.*

-Antonio, érdeklőd meg a háziaktól, hogy kapunk-e éjszakai szállást!

*Ezután leszáll, a lóváról majd embereihez fordul.*

-Járják körbe a vidéket igy a környéken, hogy mlyen veszély források leselkedhetnek ránk itt az éjszaka folyamán.

<Alaposank kell lenni, nehogy valaki a cél elött állítson meg.>