(Sebille Hosstra)
- Csak nyugodtan, még reggelizni is kell, éhen nem indulok el.
*Válaszolom Sandronak, majd fojtatom a robogásom a "szobámba" és összepakolok. Most nem veszem fel még a vértet, de ezen kívül mindent összekészítek indulásra készen. Hallgatom Sandor álomecsetelését, majd amikor kész vagyok megállok az ajtóban és nekitámaszkodom a félfának. Innen válaszolok neki hulla nyugodt hangon épp a kopogás előtt.*
- Az álomban a halál nem fáj, csak a lélek riadalma és tiltakozása az elkerülhetetlen véggel. Élőben borzalmasabb lesz...és egyben mégis ... - *ekkor kopognak az ajtón. Sandro kérdésére csak biccentek és az ajtóhoz lépek, majd lendületesen kinyitom azt gondolván, hogy Livien érkezik a kért tejjel; a reggelinkkel.*