<Ha kivágtázzuk magunkat és van ott olyan aminek nem kellene ott lennie baj van; de a nyílt terepen is bajos éjszakázni... asszem hosszú éjszakám lesz, a kölyköt mégsem állíthatom őrségbe

*Hát igen, borúlátóak a gondolatok; de az est még odébb van, előbb jön ez a szekér.
Ranti viselkedése, valamint az az arany sávokkal díszített vörös kendő azt feltételezteti velem, hogy ez az ember valami nemes lehet, nagy Úr itt a hazájában. Beugrik az a tanács, hogy jobban járok, ha a cipőm orrát kezdem el bámulni, de valahogy arra meg nincs ingerenciám. Így marad a férfi és természetesen a beszélgetés figyelése (hol egyikre, hol a másikra tekintek; figyelem a beszélgetést, a mimikájukat, stb.) - így néha a tekintetünk is összevillan az idegennel.*
- Nekem az már elegendő, hogy tudom jó irányba indultunk el. Köszönd meg a segítségét, aztán folytassuk utunkat!
*Hacsak mást nem szeretne az idegen - amit remélek és várok - tovább vezetve Rulyt azért köszönök neki, s mivel a gorviki nyelv egyenlőre számomra idegen, marad a pyarr "További jó utat!" kívánság a férfi felé.
Nem óhajtok vágtázni, abban nagyobb gondot látok az éjszaka előtt. Haladunk amíg tudunk, de keresek egy nagyobbacska bokorcsoportot, ahol meghúzhatnánk magunkat éjszakára - nem fontos közel az úthoz legyen, lehet távolabb is, ha van ilyen.*