(Garrada con Sichetti)
*Alaposan kipiheni magát, így már reggel van, amikor felébred. Frissnek és üdének érzi magát, úgyhogy itt az ideje munkához látni. Kinyitja az ablakokat, szellőztetés céljából, felveszi az utazóruháit, köpönyegét, majd elővezi a táskájából a sminkkészletét. Pár perc leforgása alatt kicsit megváltoztatja az arcvonásait, reméli, hogy az őr, aki éjjel esetleg meglátta az arcát, az nem ismeri fel. Ezután körbenéz a szobában, még egyszer ellenőriz midnent, hogy mit hova tett -legyen valami alapja a gyanúnak, ha valaki bejön és kutakodik-, majd lemegy az ivórészbe, és odalép a pulthoz.
-Szép jó reggelt, asszonyom! Valami könnyed reggelit kérnék, meg egy korsónyit abból a mennyei barnasörből, ha ugyan maradt belőle. Ha nem, beérem világos sörrel is.
*Közben a szemével keres üres asztalt. Miután leadta a rendelést, odasétál, és leül, majd az étek megérkezésével kicsit megélénkül, gyorsan elfogyasztja, majd sétára indul a városban.
<Hmm... hol is volt az a raktár, amin azok az alakok mászkáltak? Emlékezzünk csak...>
*Felidézi az útvonalat, amin éjjel visszatért a fogadóhoz, és megpróbálja megkeresni azt a jeltelen raktárt, de ha sokáig nem sikerül neki, akkor inkább feladja egyelőre. Inkább a kereskedőt megjátszva keresgélve elindul, hogy megtalálja a kereskedőházak fejeinek palotáit...