Jelenkor:
A legfontosabb történelmi esemény a közelmúltban az amund hordák betörése az országba. Mágiájuk lehengerelte a gorviki csapatokat. Néhány hónap alatt elfoglalták Warvik, Aquilona és Gorvik tartományok nagy részét, valamint Rokmund és Abrado nagyobb városait. Csupán a nagyobb hegyekben tartották magukat a helyiek, valóságos gerillaharcot vívtak. Krántól nem várhattak katonai segítséget, hiszen a Légiók igazi vezér nélkül maradtak, miután El Sobirában elesett a Tersius.
Nem várt helyről érkezett viszont segítség.
Pyarron szerinti 3701-et írtunk, amikor Shadon királynõje (aki egyébként Bel-Corma család felföldi ágából származik) csapatokat küldött Gorvikba. Rudvig ves Garmacor és a Szent Légió személyében érkezett a segítség, akik a helyi erőkkel megerősítve elkezdték kiszorítani az amundokat az öt tartományból.
A segítségnyújtás okairól egyelőre nem tudni semmi biztosat.
Elhelyezkedés, kiterjedés, természeti adottságok, gazdaság:
Dél-Ynev keleti régiójában található. Északról a Ravanói-öböl, keletről a Keleti-óceán, délen a Gályák-tengere, nyugat felöl pedig a Kereskedő Hercegségek és Al Abadana határolja. Öt tartománya eltérő természeti adottságokkal rendelkezik:
Abrado nagy része egy fennsíkon helyezkedik el. Hatalmas fenyőerdőkkel rendelkezik, mezőgazdaságra kevés alkalmas terület van, ott főként szőlőt termesztenek, és bort készítenek. Zászlósvárosa Belderro.
Aquilona a legkisebb a tartományok között, mégis itt található a legtöbb város. Területének egy része mélyföld, néhány nagyobb tóval. Mezőgazdasága nem számottevő. Fővárosa Aquilla, a tartomány nyugati felében található, közel Erone Hercegségéhez, mellyel sokat kereskedik.
Gorvik tartomány nagy része viszonylag sík terület, sok lombhullató erdővel. Jelentős az állattartás, nagy byzoncsordák legelésznek a nagyobb füves pusztákon. A Gályák-tengere határolja, így sokan tengeri kereskedelemből és kalózkodásból élnek. Örökletes bíborosi székét az államalapító Raquo Amanovik utódai birtokolják.
Rokmund tartományban a legjelentősebb a mezőgazdaság. Bár elég sok a hegy és a domb, mégis elég jó minőségű termőföldekkel rendelkezik. Fővárosa Rascore, itt találkozik a Caperde és az Ubelo folyó.
Warvik tartomány nagyrésze hegyes, sziklás. Itt készítik a híres abraselymet, de a bányászat is jelentős. Ebben a tartományban található Todvar, a bevehetetlennek hitt hatalmas vár. A tartomány erőforrásait a manifesztációs háborúig főleg a dzsadok ellen folytatott háborúskodás kötötte le. Manapság persze más a helyzet.
Az amundok betörésével sokminden megváltozott. Ők ugyanis elkezdték nekik tetszővé alakítani a vidéket. Sokfelé találhatunk több négyzetmérföldön át húzódó elsivatagosodott területeket, kiszáradt erdőket, folyókat. Évtizedek, de lehet hogy évszázadok kellenek amíg rendbejön a vidék.
Kis gorviki történelem:
A P.sz.-i XV.században alapította Raquo Amanovik. A kalandor pap néhány ezer követőjével elragadta Shadon flottájának egy részét, átkeltek a Gályák-tengerén és elfoglalták választott hazájukat. Hatalma megszilárdításához Krán segítségét kérte. Hogy kapjon is Ranagol hitére tért, és erre szólította országa lakóit is. A Kosfejes újdonsült birodalma Shadon ádáz ellensége lett.
Közel húsz éve tartott a viszály és a háborúskodás Shadon ellen, amikor megkapta a várva várt segítséget a kráni nagyuraktól. Támogatásuk kézzel fogható bizonyítékaként a Vérkövet adták, ezt az azóta eltűnt legendás ereklyét, melynek hatalmáról nem szólnak a legendák – a vele érkezett hollófekete hajú, vágott szemű harcosokéról annál inkább. A háború menete gyorsan megfordult. A shadoni hadakat kiűzték, de a kráni jövevények maradtak. Egyre többen érkeztek Kránból, és magukkal hozták asszonyaikat, tanítóikat. Új otthonuknak Abrado és Warvik hegyeit választották, és létrehozták közösségeiket, a corgákat. Rövid időn belül a Shibarán túlra szorították a dzsadokat
Az államalapító közel ötven évig élt még. Halála előtt öt tartományra osztotta országát, helytartóvá fia mellett vezéreit, két általa kinevezett bíborost és herceget emelt.
A következő több mint másfélezer évben lassan elkeveredtek az itt élő népcsoportok. Elkeveredett a hűvös kráni vér a forró shadonival, és bár a Szentföld lakói tagadják, a gyűlölt dzsaddal. Sorra vívták a kisseb-nagyobb háborúkat a shadoniakkal és a dzsadokkal, és természetesen egymással.
A P.sz.-i XVII. századra a shadonihoz hasonló lovagi kultúra alakult ki, bár az itteni lovagok és paplovagok nem éppen a gyengék gyámolításáról híresek, sőt, épp ellenkezőleg. P.sz. 2912-ben tűnt fel Terda Radovik an Warvik, aki egységbe kovácsolta az öt tartományt, és Gorvik legjelentősebb királya lett. Bár csupán öt évig uralkodott, olyan egységbe kovácsolta az országot, mint azóta senki. Eltűnése után hamarosan ismét részekre szakadt az ország.
Az utóbbi évszázadok történelme mozgalmas, de nem túl változatos. Hódító hadjáratok Al Abadana földjére, tengeri csatározás a szorosban és a partmenti szigeteken a shadoni csapatok ellen. Az ország egyesítésére történnek próbálkozások (legutóbb 3682-ben), de sikertelenül.
3690-es évek végén megérkeznek az amund csapatok és csatlósaik Gorvik földjére.
Társadalom:
Az Ynev-szerte megszokott feudális monarchiát követi, kiegészítve a rabszolgasággal.
Elméletileg van egyszemélyi uralkodó is, de nagyon kevés befolyással bír az ország történelmének alakulására.
Az ország öt tartományból áll. Aquilona, Warvik és Gorvik tartományban bíboros, Abradoban és Rokmundban herceg uralkodik.
Az öt tartományi helytartó után következik a nemesek rétege. Grófok, bárók, vár- és földesurak. Idejük legjavát nem birtokaikon, hanem városi palotáikban töltik. Nem a fegyverforgatásban, hanem a politikai cselszövésekben jeleskednek; stratégiai érzékük sem a csatamezőn, hanem az árnyékháborúkban nyilvánul meg. Kémek, orgyilkosok, fejvadászok seregét foglalkoztatják, ezek segítségével valósítják meg rövid- és hosszútávú terveiket.
Utánuk következnek a szabadosok, akik másod- és sokadszülött nemesek, lovagok, vagy olyan fegyverforgatók, akik a harci tudásukkal próbálnak maguknak vagyont és elismerést szerezni. Hasonló tisztelet jár a fejvadászoknak, akik fegyverforgató tudományukkal és hűségükkel érdemelték ki az elismerést.
Hasonlóan nagy megbecsülésnek örvendenek Ranagol papjai, akik minden nemes birtokán megtalálhatók, de sokszor ők maguk is nemesi származásúak. Viszonyuk majd’ minden réteggel ideális.
Következő réteg a polgárság. Nagyon sok ember él városban. Túlnyomórészt kereskedők, kézművesek, vagyont szerzett cím- és rangnélküliek. Tagjai szabad költözködési joggal bírnak.
A parasztság sorsa alig jobb a rabszolgákénál. Röghöz kötöttek, bőrükbe égetve uruk címerét viselik, engedélye nélkül nem hagyhatják el a birtokát. Kötelesek ócska holmikban járni, fegyvert, ékszert nem birtokolhatnak.
A legalsó réteg a rabszolgáké. Gyakorlatilag állati sorban tartják őket mind az öt tartományban. Ők végzik olyan munkákat, ami méltatlan a gorviki szabadokhoz. Ők dolgoznak a bányákban, a földeken, a legszerencsétlenebbek pedig a Gáton. Rabszolgát csak a nemesek birtokolhatnak.
A társadalmi osztályok élesen elkülönülnek egymástól. Tagjaikat könnyen meg lehet különböztetni viselkedésükről, ruházatukról, kendőikről.
Lakosság:
A gorviki az egyik legjellegzetesebb nép Yneven. Általában vékonyak és középmagas termetűek. Bőrük kissé kreol, hajuk hullámos, fekete, olajosan csillogó. Arcuk pengeéles síkokkal határolt, szépségesen romlott szoborarc, orruk vonala a sólyomcsőr határozott ívelése. Szemük sötét árnyalatú, pillantásuk felsőbbrendűséget sugároz.
Hitélet:
Amanovik óta Ranagolhoz imádkoznak Gorvikban. A helyi vallás Ranagolt tartja az egyetlen valóban isteni hatalmú lénynek. Domvikot és a pyarroni korcs isteneket emberfeletti teremtménynek ismerik el, akik gyengeségre csábítanak és eltérítik a híveket a szellemi tökéletesedés útjáról.
A gorviki Ranagolita hit elsősorban az egyéni fejlődést, a kiemelkedést tartja a legfontosabbnak. Istennek tetsző cselekedetnek tekintenek minden olyan tettet, mely meghaladja végrehajtójának képességeit, ily módon emberfeletti akaratról árulkodik.
Kifejezetten gorviki tanítás, hogy a bűnök mások szenvedéseivel is megválthatók. Ranagolnak tetsző cselekedet önmaguk helyett másra hárítani a büntetést. Ha valaki képes másokat irányítani és saját céljaira felhasználni, az a kiemelkedettséget jelenti.
A papság nagy figyelmet szentel a hívek szellemi és teológiai fejlődésére. Közös szertartásokat és istentiszteleteket tartanak, ahol mindenki fohászkodhat Ranagolhoz. A helyi templomok az ég felé nyitottak, általában sok szoborral díszítettek. Az igazi szertartások a szentélyek titkos helységeiben folynak, oda a papokon kívül mások nagyon ritkán mehetnek.
A shadoni hadak bejövetele után elég sok Domvik-pap is érkezett. Kezdeti hittérítő szónoklataikat egyelőre vegyes érdeklődéssel figyelik a helyiek. Bár a legtöbben szívük szerint azonnal felkoncolnák őket, mégis el kell tűrniük, hiszen szükség van rájuk a győzelem kivívásához.
Mágiahasználók:
Gorvikban a mágiahasználók elég sok fajtája él. A legtöbben klánokba tömörülve élnek, és jópénzért bárki szolgálatába állnak.
Megtalálhatunk boszorkánymestereket, akik általában a fejvadászklánok méregkeverőiként, vagy belső segítőiként tűnnek fel.
Boszorkányok szinte mindig magányosan tevékenykednek, esetleg nemesek mellett, sokféle szerepkörben.
Nemesi udvarokban fel-feltűnnek a gorviki bárdok is. Ők bár Ranagol-hívők, gondolkodásmódjuk és viselkedésük nagyon hasonlít Ynev többi bárdjáéhoz. Velük ellentétben a gorvikiak nem riadnak vissza az orgyilkosságtól, a mérgek használatától, bármit felhasználnak amiről úgy ítélik, hogy hasznukra lehet. Mágiahasználatban nem különösebben jeleskednek, annál inkább a fegyveres harcban.
Varázslók közül a legtöbbet a Holdkos iskoláról lehet tudni. Bár az iskola alig száz éves, a nemesek valósággal versengenek egy-egy ott végzett mágiaforgató kegyeiért.
Néhány szokásról:
A gorvikiak vérében főleg a shadoni és a kráni vér keveredik, kultúrájuk is e két birodalomnak a sajátos keveréke. Fellelhetők itt a lovagi kultúra kellékei éppúgy, mint a harcművészetek, s a nemes tettek éppoly mindennapiak, mint a kegyetlen árnyékháborúk.
A helyi kultúra kulcsszava az újdonság keresése. Ez nyilvánul gondolkodásukban, ez hatja át mindennapjaikat is. Mivel örömüket lelik a kihívásokban, a külhoniak számára néha őrültnek tűnnek. Nem csoda, hiszen Ranagol helyi tanításai szerint aki emberfelettit cselekszik, az érdemes a Legnagyobb Úr kegyére.
A gorviki nép büszke vérvonalára. A külhoniakat lenézik, megvetik, ostoba és unalmas alakoknak bélyegezve őket, akik hazugságok útvesztőjében élnek, és képtelenek megszabadulni az erkölcsnek nevezett kolonctól. Egyedül Krán lakóit ismerik el, őket – ha tehetik – túláradó tisztelettel rajongják körül.
Külországból érkezők – menlevél híján – tetszés szerint tekinthetők szökött rabszolgának, illetve szabad zsákmánynak. Dzsad, és egyéb nem emberi származásúak gyakorlatilag rabszolgának számítanak és általában rövid ideig húzzák ki élve az ország határain belül.
Nyelv:
A shadoni nyelv egyik dialektusa, tömérdek kráni kifejezéssel és szóval kiegészülve. Shadonban rögtön felismerik a gorviki akcentust, és keményen büntetik is. Mindez persze megfordítva is igaz.
Tartományokról röviden:
Abrado:
Gorvik legészakibb, az Abradói-fennsíkon elterülő, szabadosságáról közismert tartománya. Uralkodói emberemlékezet óta a Rabuchini hercegi családból kerülnek ki. Északra néző gorviki tartomány, területének nagy része hegyvidék; a természeti gazdálkodás túlsúlya és erős feudális széttagoltság jellemzi. Ide már kevés jutott a Raquo Amanovikkal érkező bevándorlókból, a népesség főleg az őslakó törzsek vérét őrzi az ereiben. Jelentősek ugyanakkor a lappangó kráni hagyományok, mivel itt tartja székhelyét a hírhedt Vértestvériség. A tartományi címer alapszíne fehér, melyben egy zsákot tartó kéz látható. Ez egyrészt a tartományban székelő – és bérbe vehető – corgákra utal, másrészt arra, hogy anno az államalapításkor egyszerűen megvették az itt élő őslakosok hűségét. Abrado alapítása óta világi vezetés alatt állt, mindezidáig egymást váltó hercegi dinasztiák kormányozták, többé-kevésbé királyhű politikát folytatva. A jelenlegi Herceg nagyon jó kapcsolatot ápol a Damakban élő és egyre nagyobb befolyásra szert tevő Maraldo családdal. Céljuk eléréséhez rengeteg segítséget nyújt, nem titkolva, hogy az erős északföldi városállamot egyszer majd teljesen gorviki fennhatóság alá kívánja helyezni.
Aquilona:
Gorvik legkisebb, központi fekvésű, erősen városiasodott tartománya. Kezdetektől fogva egyházi vezetés alatt áll, mi több, bíborosa hagyományosan az ország rangelső főpapjának számít, és hercegprímási cím illeti meg. A P.sz.-i III. évezred első felében a méltóság a Razavik-családban öröklődött, 2513-ban azonban a goradon származású Salanovikok vették át a helyüket. (A dinasztiaváltás még gorviki szemmel nézve is megrázó körülmények között ment végbe.) 2856-ban a Salanovik-ház magva szakadtával rövid világi intermezzo következett: az abradói hercegek uralma, melyet népfölkelés döntött meg 2877-ben. Ettől fogva a bíborosi posztot – Gorvikban egyedülálló módon – kánoni választás útján töltik be, ami erős shadoni hatásra vall. A tartományi lobogó alapszíne égszínkék, mely visszaköszön a tartományi kendők alapszíneként is. A tartomány déli részében a nemesi családok aranyszínű paszománnyal díszítik címerkenőiket.
Gorvik (más néven Kis-Gorvik):
Itt lépett a Szentföldre Raquo Amanovik, az államalapító. Azóta is az ő leszármazottai uralkodnak a tartományban. A tartomány címere egy aranyszínű koronát ábrázol, ezzel utalva az országalapító dinasztia uralkodására. A koronát általában bíbor alapon ábrázolják, mely a bíborosi kormányzást jelzi. Itt az állattartás a legjelentősebb megélhetési forrás, de a tengeri kereskedelem (főleg a Kereskedő Hercegségekkel) is jelentős. Innét indultak régebben a legtöbben a Shadon elleni összecsapásokba, de innen indultak a közelmúltban a shadoni hadak is az amundok elleni harcokba. Kiindulási pontjuk Gortvar, az egyetlen olyan nagyobb erőd, amit nem sikerült elfoglalniuk az amund hordáknak. Mióta megérkeztek a shadoni hajók szinte egyfolytában az utánpótlás és az ellátmány kirakodása folyik.
Rokmund:
Hercegi irányítás alatt álló tartomány. Itt található a legkevesebb város, a helyi nemesség főleg vidéki birtokain él. A legtöbb abradon dacorga (klánbáró) is, azaz egy kiterjedt alvilági hálózat ura. Itt folyik a legtöbb árnyékháború; aki nem tartozik egyik alvilági szervezethez sem, azt gyorsan eltemetik. Mindezek mellett ebben a tartományban a legjelentősebb a mezőgazdaság, a földeken szinte csak rabszolgák dolgoznak. Erre a tartományra a legkevésbé jellemző a vallásosság, az itt élők inkább hisznek önmagukban, mint egy felsőbb erőben. Persze, azért itt is van papság, de nincs akkora befolyásuk, mint máshol. A tartomány hagyományos lobogója arany-vörös sávos. Kimondottan tartományi címerállat nincs, de a nemesi családok előszeretettel díszítik kendőiket valamilyen vadállattal.
Warvik:
Gorvik nyugati tartománya. Innen származik a kalandor-király Terda Radovik. Egyházi vezetés alatt áll, emberöltőnként hódító hadjáratokat indítanak Al Abadana földjére, a legtöbbször sikertelenül. A fővároshoz közel található a Gát, a tartomány déli felében pedig Todvar. Ebben a tartományban a legharciasabb a nép, itt a közrendűek is bátran viselhetnek fegyvert. Minden nemes kötelezően hadsereget kell hogy fenntartson, de ez legtöbb esetben kimerül néhány száz gyengén kiképzett fegyveressel. Találhatunk itt is corgákat, de korántsem olyan számban, mint Abrado hegyei között. A tartomány címerében látható vörös sasmadár az országegyesítő kalandor királyra utal, ezt a címerállatot szinte mindig lehet látni – mintegy kiegészítő címerállatként – a helyi abradonok sokszínű kendőin. Ez a tartomány szenvedte meg leginkább az amundok betörését és hódítását, itt tették tönkre leginkább a vidéket.
Térképek:
Gorvik és az Ibara domborzata és vizei
Gorvik és az Ibara természetes növénytakarója
Gorvik (fekete-fehérben)
gorviki kalendárium
Gorvik címere