JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délelőtt
*Odamegy hozzád a legközelebb lévő shadoni és ő is megvizsgálja a kérdéses ékszereket. Az egyik hulla füléből egyszerűen kitépi a fülbevalót. Jól megnézi magának, majd hümmögve odamegy a két társához. Halkan beszélgetni kezdenek, amit sajnos nem értesz, mert hallótávolságon kívül vannak. Néhány mondat elhangzása után elkezdik összeszedegetni a hasonló ékszereket. Nem sokat vacakolnak, egyszerűen kitépik a fülekből a fülbevalókat, karddal levágják a gyűrűket az ujjakról, a karkötőket a kezekről. Rövid idő alatt nyolc-tíz ékszert szednek össze. Egyikük odaviszi hozzád, majd megkérdi:*
- Mit gondol, levágjuk ezekről az élőkről is?...Lehet, hogy jobb lenne élő foglyokat vinni, és majd az illetékesek kivallatják őket...Mindenesetre vigyázzon ezekre a vackokra!
*A közeletekben lévő összekötözött dzsad a durva ékszerleszedés láttán elhallgat és csendben figyeli a shadoniak ténykedését.*
- Adjon egy karperecet meg egy gyűrűt had vizsgáljam meg. - Megvizsgálom ha odaadják a dolgokat majd vigyázok a rabokra illetve figyelek hallgatozok amíg nem történik semmi érdekes ill vissza nem ér Guido.
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délelőtt
*Az összes összegyűjtött ékszert odaadja neked a shadoni vértes. Jobban megnézed, de a nagyon hasonló mintázaton kívül semmiféle furcsaság nem tűnik fel neked. Az ékszerek egyszerű rézből vannak. A shadoniak elég sokáig - nagyjából fél órán át - elvannak a hullák átnézésével, ha találnak is valami érdekes dolgot azt nem mutatják meg neked. A bekötözött fejű shadoni – aki az eszméleténél van – megpróbál feltápászkodni, de szinte azonnal elveszti az egyensúlyát és visszahanyatlik melléd a földre. A három kutakodó szinte azonnal odasiet hozzá. Az egyikük kerít az egyik kocsiról egy pokrócot, amivel betakarja, a másik a kötését próbálja minél jobban rögzíteni, a harmadik pedig beszélni kezd hozzá:*
- Ne nagyon mocorogjon száznagy! Súlyos a sebe, még a végén elpatkol nekem, azt akkor mit mondok az apjának?...
*Jobban megnézve a bekötözött fejű fickó vértjének vállszalagja égszínkék színű, ami tudomásod szerint a shadoni reguláris csapatoknál a száznagy-i rang jelzése.*
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délelőtt
*A száznagyot hamar lenyugtatják az emberei, majd utána kettesben hagynak vele. Amikor megszólítod csak feléd fordítja a fejét, de érteles beszédet nem tud magából kicsikarni, csupán fura hangon nyöszörögni kezd. Előre-hátra ringatja magát és nyöszörög. Amint meghallja a legközelebbi vértes egyből odasiet és csitítani kezdi:*
- Na csak ne olyan hevesen uram! Tényleg jobb ha nem mozog!
*Levesz a szekérről még két pokrócot, közben odaszól a másik kettőnek:*
- Itt maradok Kratossal amíg elalszik! Addig folytassátok...
*Az egyik pokrócot neked adja a másikat pedig úgy rendezgeti el, hogy kényelmes helye legyen a száznagynak, majd lefekteti. Halkan beszélni kezd; a száznagyhoz, hozzád és kicsit önmagához:*
- Pihenjen uram! Csak a Hétarcú a megmondhatója, hogy meddig vesztegelünk itt!...Már harmadszor tesszük meg együtt az utat Gortvartól a táborig, eddig is túléltük, túl fogjuk most is élni! Jöhettek túlerővel, csellel, fondorlattal, éjszaka, vagy napvilágnál; mi minden támadást túlélünk...Gondoljon a megérdemelt pihenésre a táborban! Tiszti sátor, kényelmes függőágy, frissen sült marhahús...Alig várom!
*Közben a száznagy álomba szenderül, legalábbis egyenletesen szuszog. A vértes mégsem kel fel mellőle, hanem az övtáskájából egy rövid szárú pipát vesz elő. Egy kis zacskóból megtömi dohánnyal, majd némi vacakolás után meggyújtja egy egészen apró tűzszerszámmal. Nagyokat pöfékel a füst egész kellemes illatú. Egy krákogás után megkérdi tőled:*
- Maga nem pipázik? Szokás egyáltalán ebben az országban a dohányzás? Kezdek kifogyni a levélből, be kéne szereznem egy-két adagot...
- Köszönöm a pokrócot.. - betakarodzok vele... Végig hallgatom amit mond a shadoni s mikor hozzám fordul válaszolok: - Nem pipázom.. Környezetemben eddig nem nagyon pipáztak viszont finom az illata... Ha a táborba érünk akkor körbekérdezhetek ez ügyben.. Amúgy Con Gosep Romualdo vagyok.. S Önben kit tisztelhetek?
Közben kényelmesen elhelyezkedek ahogy csak tudok...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délelőtt
- Ühüm, az én nevem Hadrel Warkordel, az a cingár magas fickó ott Vardon din Harku, mellette a köpcös Akarter. A száznagyot Kratos da Palleas-nak hívják...A többiek sajnos meghaltak, vagy hamarosan meg fognak, hacsak erre nem téved egy pap aki megmentené őket...
*Hegyeset köp, krákog egyet – valószínűleg a dohány miatt – majd tovább eregeti a füstöt.*
- Értem..Hát nem volt egy laza összecsapás... Nem nagyon akartak fogyni...Nekem is sajnos kiütötték a lovamat és elájultam... Szegény ló... De legalább túléltük és még itt vagyunk...-mondom neki
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délelőttől délig
- Jól harcolt!...Egyszer láttam néhány lovagot a Kékpajzsos Rendtől lovon harcolni. Azok nem lendületből vágtattak a tömegbe, hanem úgy mozgatták a lovaikat, hogy azok egyfolytában rúgkapáltak, meg haraptak is. Körbevették őket a gyalogosok, de nem sok esélyük volt a győzelemre, a lovagok elég könnyen győzedelmeskedtek. A lovak akkorákat rúgtak hátrafelé, hogy az ellenségeik métereket repültek hátra. Ez még odahaza volt, a nyugati határszélen...No megyek, segítek a többieknek...
*Ezzel feltápászkodik és a többiekhez megy. Elkezdik a szekerek elől elcibálni a dögöket, hogy ha jön a segítség, akkor minél előbb tovább indulhassatok. Összeszedik a fegyvereket és a használható vérteket is. Elég szép kupacot összeszednek a holmikból. A száznagy nyugodtan alszik, a dzsad fickó jobbnak látja hallgatni, a többi túlélő közül egyelőre senki sem tér magához. Te eléggé szenvedsz a törött lábad miatt, de azért tartod magad. Már majdnem dél körül járhat az idő, amire végre végeznek a ”munkával”. Az egyikük előkeres az egyik kocsiról némi elemózsiát. Neked is adnak egy adagra valót és nekiállnak falatozni. Elég szegényes ebéd: egy darab füstölt kolbász, egy szelet – ki tudja hány napos, de azért ehető – kenyér, egy darabka sajt. A pipás egy tömlőből önt négy kupába vörösbort, így mindegyikőtöknek jut, majd ”tósztot” is mond:*
Elfogadom a felajánlott ételt.. Majd elkezdem majdszólni aztán egyre lassabban eszem, hogy továb tartson...Majd a kupából is apró kortyokat iszom. Miután végeztem megköszönöm az ételt és italt, majd próbálok pihenni legalábbis a lábamat pihentetni... De figyelek azokra akiket rám bíztak...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: dél körül és délután
*Evés után próbálsz minél kényelmesebb pozitúrát felvenni, de nagyon nehéz, mert eléggé fáj a lábad. Azért valamennyire sikerül. A három shadoni is pihen egy kicsit, de egyikük mindig állva kémleli a látóhatárt. Nem beszélgetnek, csendben várják a ”felmentő sereget”. A csendes pihenő és a fájdalom hatására hamar elálmosodsz és egy időre el is nyom az álom.
A három shadoni katona mozgolódására térsz magadhoz. Nem tudod, hogy mennyit alhattál, de a nap állásából ítélve egy- legfeljebb két órát. Ébredésedet a katonák is észreveszik, a pipás mondja is neked:*
- Nézze Romualdo! Jönnek a mieink! Vannak vagy ötvenen...
*Abba az irányba nézel amerre a shadoniak. Valóban közeledik egy lovascsapat. Első ránézésre ötven-hatvan fős vértes lovas egység; látsz egy shadoni lobogó mellett egy Warvik tartományi címeres zászlócskát is.*
<<...A fenébe! Hogy lehetek ilyen felelőtlen, hogy elalszom...>> - mérgelődök magamba.. Majd mikor mondja a katona a jóhírt mondom neki:
- Épp ideje volt! - Majd megpróbálok felkellni de közben eszembejut, hogy az nem igen menne most... Majd kénytelen vagyok ülve megvárni míg ideérnek...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*A lovascsapat gyorsan hozzátok ér. Javarészt shadoni vértesek, de látsz hét-nyolc gorviki könnyűlovast és néhány lovas nélküli lovat is. Egy cikormányos címerrel díszített köpenyt viselő idősödő shadoni lovag a vezetőjük, de a lovasok között felfedezed Guido-t is. Hamar körbeveszik a szekereket és a sietve elkezdik befogni a lovakat a szekerek elé. Az három shadoni jelentést tesz az idősödő lovagnak, Guido pedig egy sötétkék csuhába öltözött fiatal shadonival a nyomában hozzád és a száznagyhoz siet.*
- No látom még életben van, ennek örülök. Ez itt Fra Cassiuss, hamarosan kezelésbe veszi, de előbb a száznagyot gyógyítja meg...
*Valóban a száznagy mellé térdepel a csuhás. Bal kezét a mellkasán tartva halkan zsolozsmázni kezd. Figyelitek néhány pillanatig, majd Guido halkan megkérdi tőled:*
- Nem volt semmi probléma miután itt hagytam magukat?
<<...Végre itt vannak.... Nem sokára talán meggyógyítanak s nem fogok tovább szenvedni...>>
Láthatólag jó kedvű leszek mikor meglátom közelebről őket..Majd mikor odajön Guidó és társa szintén bemutatkozom Neki.
-Szép jó napot! Gosep Con Romualdo vagyok.. Természetesen a száznagyé az elsőbbség.. Guidó! Semmi nem volt csak egy dolgot vettem észre... Ezek mind rajtuk voltak...: - Azzal odadobom neki a rézékszereket amin ugyanolyan minták vannak...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*Guido megvizsgálja az ékszereket, majd elgondolkodva-hümmögve megy az idősödő shadonihoz és a jelentést tevő három katonához. Sokáig beszélgetnek, valószínűleg az ékszerekről lehet szó. Melletted a fiatal papocska percekig zsolozsmázik. Bár a száznagy nem tér magához, de valószínűleg a mágia megmenthette az életét. Utána a pap hozzád fordul, majd nyugodt hangon beszélni kezd:*
- Üdvözlöm uram! Mint bizonyára tudja, jómagam a Hétarcút, más néven Domvikot szolgálom! A Negyedik Arc, a Gyógyító, de ahhoz, hogy a száznagyhoz hasonlóan önt is megtudja gyógyítani uram hatalmával, előbb meg kell hogy áldjam! Fel kell tennem az ilyenkor szokásos kérdést, hívő e ön, illetve melyik istenség híve?