Gondolkodom melyik lenne a jobb, ha elkeseredetten védekeznék és nem támadnék, vagy mindent beleadva csatároznék, de akkor pár másodpercig élnék, de többet vinnék a sírba.. Mikor meglátom azt az embert, nem tudok másra gondolni, mint hogy ő a csapat irányítója... Azon nyomban megindulok felé, egy céllal vezérelve, hogy őt lekaszaboljam.
//harc hevében látok rajtuk ugyanolyan ékszert mint a többin?
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, a gorviki tábor környékén és egy ismeretlen helyen Időpont: este és valamikor
*Megpróbálsz a fák között álló alak közelébe jutni, de az ellenfeleid gyűrűje túl szoros ahhoz, hogy áttörj rajtuk. Az első csapásoddal ugyan végigvágod az előtted álló fickó felsőtestét, de mégsem sikerül áttörni közöttük. Körbevesznek és záporoznak rád az ütések-szúrások. Az elölről érkező támadásokat véded ugyan a pajzsoddal, de ellenfeleid elég összehangolt módon harcolnak és egyre több a hátulról történő támadás, amit esélyed sincs védeni sem a pajzsoddal, sem a fegyvereddel, szinte csak a vérted vasában bízhatsz. Többször meg is óv a sérülésektől, de ahogy múlik az idő egyre precízebben támadnak az ellenfeleid. Először egy lándzsa fúródik az oldaladba, ami bordákat zúz össze és majdnem a tüdődig hatol. Próbálsz védekezni és a megsebződ felé pördülni, de hamarosan egy balta zúzza ripityára a sisakodat, és a fejedet is megsebzi, a véred csorogni kezd a szemedbe. Szerencsére nem veszted el az eszméletedet és tovább folyatod a küzdelmet. Félig vaktában csapkodsz, de esélyed nincs eltalálni bárkit is. Ők viszont többször eltalálnak, a vérted egyre jobban széjjel szakad és több helyed is behorpad, de többször megóv a teljes sérüléstől és az azonnali haláltól. Azonban így is kapsz több súlyos sebet, a bal vállad ízületei zúzódnak meg egy lecsapódó fejsze miatt, a jobb combodon hátulról fut keresztül egy penge – szerencsédre elkerüli a verőeret – és egy homlokra mért csapás az eszméletlenségbe taszít.*
*Amikor magadhoz térsz egy számodra ismeretlen helyen találod magad. Teljesen sötét van, a levegő fojtogató. Bűz van, leginkább oszló tetemek szagához hasonlít, ami keveredik némi friss vérszaggal is. Elég rosszul vagy, a sebesüléseid fájnak, úgy tűnik csak a szerencse óvott meg attól, hogy elvérezzél. Vérted még rajtad van ugyan, de a horpadásoknak és a félig leszaggatott vértdaraboknak köszönhetően vajh'mi keveset ér. Fegyverek egyáltalán nincsenek nálad. Némi tapogatózás után rájössz, hogy egy halom hulla mellett-között-alatt fekszel, amik többnyire embereknek tűnnek, de vannak állati – ló és kutya, vagy talán farkas – tetemek is.*
// OFF: a harc alatt 00-ra vertek le az ellenfeleid, a vérted pedig majdhogynem teljesen tönkre ment, jelenleg csupán 1-es SFÉ-vel bír. Jelenleg 1 Ép-d és 1 Fp-d van, sérüléseid miatt Jelentős hátrányok (-25 KÉ, TÉ, VÉ) vonatkoznak rád, a lábsérülés miatt a haladási sebességed is 25%-al csökkent //
Első gondolatom: " a ribicskes ku..." aztán inkább hálát adok az égnek, hogy élek, kicsit hallgatózok, majd megpróbálom lassan kiásni magam a hullák alól. Közbe visszagondolva az eseményekre: hányan voltak még talpon amikor engem kiütöttek, ill. felidézni az eseményeket. Ha kiástam magam utána körbetapogatózok megtudni milyen helységbe milyen alakú terembe leledzek. Valami használható szerszámot találok-e a hulláknál ezt is megnézem. Ha nincs semmi különös, akkor várok egy keveset. Mindenesetre óvatosan mozgok, nehogy felsértsem a sebeket.
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: egy ismeretlen helyen Időpont: valamikor
*Minden mozdulat fáj, de nem maradhatsz tétlen. Koromsötét van, ráadásul még csend is, csak a saját elgyötört lélegzetedet hallod. Nem sok hulla van rajtad, csupán egy, de szerencsétlenségedre épp a sebesült lábadon fekszik. Megragadod a testet és szomorúan konstatálod hogy jó nehéz. Egy vértbe öltözött ember az, akinek a páncélját megtapogatva érzed a koponya alakú díszítéseket, így kétséged sincs afelől, hogy az öreg da Cropachati-t kell ledobni magadról. Harmadik nekirugaszkodásra sikerül is a művelet. Mielőtt téged eszméletlenségbe taszított volna a fejre mért ütés, még állta a sarat az öreg. Raja kívül más már nem volt talpon, de úgy tűnik ő sem sokáig húzta. Tapogatózni kezdesz, de sok mindent nem találsz sem magadnál, sem pedig másoknál, pedig több tucatnyi hulla fekszik egykupacon. Úgy tűnik, csak a ruházatot, illetve a vértezetet hagyták rajtatok, minden mást – még az ékszereket is – elszedték tőletek. A hullákon keresztül mászni kezdesz, és többször fogsz meg egy-egy erősen oszladozó tetemet. A szaguk fojtogató és gyomorkavaró. Körülbelül nyolc-tíz métert tehetsz meg amikor végre eléred a falat. Egyszerű kockakőből van kirakva, és úgy tűnik, hogy kör alakú lehet a terem ahol vagy – legalábbis a fal ívéből erre következtetsz. Nekidőlsz a falnak és pihensz egy kicsit, de alig szusszansz egy keveset, amikor valahonnét fentről zajokat hallasz. Olyan mintha egy nagy kőlap súrlódna egy másikon. A zajok erejéből úgy ítéled meg, hogy mindez elég magasan – legalább nyolc-tíz méterre – történhet. Utána lánccsörgést és súlyos léptek zaját hallod, majd a terem közepe felől három puffanás hallatszik. Pár másodperc után ismét meghallod a súrlódó kőlapok zaját odafentről, majd ismét beáll a csend.*
<<Hm.... Nyilván halottnak hittek s azért dobtak ebbe a dögkútba..... Mi tévő legyek várjak vagy sem-e ha szólok az lesz a baj ha nem akkor meg itt fogok megfulladni a bűztől>>
Tanakodok magamban... Közben megpróbálom leszedni a vértem maradékát... Igaz védelmet még adna de így akadályoz... sőt.. Ha megszabadultam tőle akkor kicsit kifújom magam... Majd figyelek a felettem lévő hangokra, nyílván az a börtön rész... Kicsit várok míg jobban leszek, majd keresek egy lépcsőt vagy ajtót vagy valamit... Ha nem találok értelemszerűen föntről vetik le a hullákat ide... Tehát várok még, hátha történik valami, esetleges beszélgetés foszlányokból összetenni merre is vagyok most...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: egy ismeretlen helyen Időpont: valamikor
*Miután megszabadulsz a vértedtől, egyből könnyebbnek érzed magad. A súly nem nyomja a fájós testrészeidet és a közlekedés is könnyebben megy a teher nélkül. Elindulsz botorkálva a fal mentén. Úgy saccolod, hogy körülbelül tizenöt-húsz méter átmérőjű lehet a terem, a fala végig ugyanolyan kockakövekből van kirakva. Egy helyen azonban találsz egy egybefüggő kőlapot, ami nagyjából másfél méter széles és két méter magasságú. Tele van vésve mindenféle mintával, de hogy pontosan mifélékkel azt nem tudod kapásból megállapítani. Megmozdítani nem tudod, akár több száz kiló is lehet a súlya. Az kőlap után tovább indulva már nem találsz egyéb különlegességet a falon; mindenhol ugyanolyan – nagyjából arasznyi élhosszúságú – kockakövekből áll. Körülbelül hat-hét méterre lehetsz az egybefüggő kőlaptól amikor ismét meghallod az egymáson súrlódó kövek zaját. Ezúttal azonban nem odaföntről, hanem kőlap felől hallod. Alig két-három másodperc múlva fényt látsz a hang irányából és hunyorogva látod, hogy a kőlap emelkedik. Alatta szűrődik be a fény, ami talán egy lámpás vagy egy fáklya fénye lehet. Lassan emelkedik a kőlap, másodpercenként alig két-három centit. Így van ideje a szemednek hozzászokni a hirtelen támadt fényhez, és immár látod is a hullákat a teremben. Valóban elég undorító látvány, mint arra a szagukból már következtethettél. Legalább harminc-harmincöt hulla van ide leszórva. A kőlap alatti fényben azt is látod, hogy alakok állnak a kőlap mögött. Két pár lábat figyelhetsz meg: az egyik egy mezítlábas egyéné, a másik pedig egy bőrsarut viselő alaké.*
Amint meglátom mi történik nem habozok cselekedni. Oda sietek ahova a vértem darabjait tettem le. Felszedek egyet majd a kőlap oldali falon a kőlaphoz közel "elbújok". Igyekszek úgy helyezkedni, hogy ne legyek felfedezhető. Kör alakú terem, így a felemelkedő kőlap mellett rögtön -fél méterre - a falhoz simulok, így vagyok legminimálisabban a bejövők látószögében. Mindezt megpróbálom a legkevesebb zajjal csinálni, halkan. A páncéldarab lehet egy vállvas vagy lábvas, lényeg, hogy lehessen vele ütni, ha kell. Majd várok.
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: egy ismeretlen helyen Időpont: valamikor
*Az egyik vállvasat – egész jó fogása lett a horpadások következtében – veszed sebtében magadhoz és a falhoz lapulsz a kőlap közelében. A kőlap felemelkedik, így a fény egész jól betölti a termet. A két alak továbbra sem beszél, de bemasíroznak a terembe. Elől egy alacsony, alig másfél méteres emberke érkezik, akin csupán egy szakadt ágyékkötőt látsz. A feje teljesen kopaszra van borotválva, hátán korbácsolás nyomai láthatók. Kezében egy lámpást hoz és azzal világítja be a termet. A mögötte érkező szerzet viszont sokkal érdekesebbnek tűnik. Magas, majdnem két méteres fickó. Ő is ágyékkötőt visel, de az övé makulátlanul tiszta és hófehér színű. Lábán - mint azt korábban már láttad - bőrből készült saru van. Haja fekete és nyaktőig egyenletes hosszúságúra vágott. Nyakában vaskos aranyláncok, karjain aranyosan csillogó karperecek, ujjain temérdek gyűrű. Bőre barna, olajosan csillogó. Kezében egy fél méteres aranyozott botot tart. Bár még sohasem láttál amundot, hallottál róluk eleget. A leírások alapján ez is egy lehet közülük, bár a jellegzetesen kék szemébe még nem néztél bele – mivel egyelőre nem nézett feléd. Egyenesen a hullák felé mennek, ahol a lámpás fényében nézegetni kezdik a hullákat.*
Megörülök amikor látom, hogy nem vesznek észre, hirtelen arra gondolok, hogy meglepem őket s akkor van esélyem, de ilyen állapotba egy nagyobb ütés is halálos lehet. Így inkább arra gondolok mi lenne ha megpróbálnék ki osonni valahogy a teremből, míg a hullákat nézik. Elönt a félelem mikor észre veszem az amundnak kinéző "embert". Végül elszánom magam, és mepróbálok a leghalkabban kiosonni a teremből, folyamatosan figyelve minden irányba.
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: egy ismeretlen helyen Időpont: valamikor
*Úgy tűnik, nem vettek észre. Bizonyosan nem számítanak arra, hogy bárki is élhet az idekent lévők közül. A magasabb fickó a pálcájával bökdösi a tetemeket, az alacsony pedig érdeklődve figyeli. Ezt a néhány pillanatot felhasználva próbálsz meg észrevétlenül kiosonni a teremből...*
//OFF: Kérnék egy Lopakodás próbát a Gurító szobába. Mivel majdnem teljesen sima kőpadlón lopódzol +80%-ot kapsz a szakértelemre, de a sebesüléseid hátráltatnak a hangtalan mozgásban, ami -10%-ot jelent. Így összességében +70%-od van. //
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: egy ismeretlen helyen Időpont: valamikor
*Hála a kőpadlónak semmi nem akadályoz a hangtalan mozgásban, így néhány ügyes lépéssel kislisszolsz a felemelkedett kőlap alatt. A kőlap után egy folyosó kezdődik, de ott semmiféle fényforrást nem látsz világítani, így csak a teremben világító lámpás fényében tudsz némileg tájékozódni. A lámpás kiszűrődő fénye viszont nem elég erős ahhoz, hogy a folyosót teljes hosszában bevilágítsa, csak öt-hat méterre látsz el. A folyosó maga három méter széles és ugyanennyi magas, a falai hasonló nagyságú kockakövekből van kirakva, mint a teremnek ahonnét az imént kilopóztál. Viszont ezeknek a kockáknak a legtöbbje tele van vésve mindenféle érdekes mintákkal és rajzokkal. Mögötted a két alak továbbra is a hullákkal van elfoglalva, így még mindig nem fedeztek fel...*
Mikor kisurranok, azon kapom a fejem, mi lenne ha bezárnám őket, de elvetem ezt az ötletet, hiszen lassan, de hangosan csukódik a kőlap. így megpróbálok a közelben elrejtőzni, de rejtekhely hiányába elosonok a sötétségbe, amerre sejteni vélem a folyosó végét, ha kell tapogatózom is a sötétben. Sietek, de nem kapkodok..
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: egy ismeretlen helyen Időpont: valamikor
*Elindulsz a folyosó sötét része felé. Eleinte még a lámpás gyér fényében egész jól elboldogulsz, de amikor beérsz a sötétbe csak tapogatózva tudsz haladni, ráadásul arra is kell koncentrálnod, hogy ne csapjál zajt. Mindenesetre a folyosó egyik fala jó támpontot nyújt, annak segítségével egész jól elboldogulsz. A folyosó egyenes és nem lejt vagy emelkedik, így ha visszanézel tökéletesen rálátsz a két alakra a lámpás fényében.*
//OFF: Kérnék a Gurító szobába 4 darab lopakodás próbát, de a sötétség miatt -20 módosítóval (így már csupán +50%-od van), plusz 4 darab Érzékelés-próbát mindenféle módosító nélkül! //