/ Hart Al Arten /
* Hart biccent a nő felé köszönés képen, majd miután becsukta a szőke maga mögött az ajtót, a lovag lehuppan az ágyra. Beletúr hajába, vesz egy mély levegőt, s átgondolja mi is a teendője még az előtt, hogy átmenne vacsorázni. *
<… Na, kezdjük az elején! Először is, be kellene gyújtani, hogy be ne fagyjon a seggem éjszaka. Utána, nem ártana lemosdani, mert kezd viszketni a pofám az út porától. Utána jöhet a meleg kaja és a kérdezősködés. …>
* Egy pár pillanatig még ücsörög az ágy szélén Darton felkentje, majd ismét vesz egy mély levegőt, s talpra áll. Oda lép a tűzifához és a gyújtóshoz. Nagy műgonddal ráhelyezi azokat a tűzhelyre, majd ha talál tűzgyújtó eszközöket, lángra lobbantja a piciny farakást. Mind ezek után felegyenesedik, s elbűvölve figyeli a fel, fel csapó lángnyelveket. Köhint egyet, s leveszi mellvértjét is, melyet ráhelyez az egyik székre, gondolatai azonban hittestvérén járnak.*
<… Hmmm, merre járhat most az a bizonyos Lerion?! Ahogy számolgattam maximum két nap különbség lehet köztem és közte. Ha mögöttem jár, egy nap és beér, mivel én nem nagyon kapkodom el a dolgokat!…>
* Miután megszabadult vértjétől, kilép a ház menedékéből, s egy kutat keres a falvacskában. Ha talál, húz egy vödörnyi vizet, s „nyakon zúdítja” magát vele. *
<… Huh, de jó ez a friss, hideg víz! Na, ennyit a fürdésről!…>
* Visszasétál a házba, s odahúz egy széket a pattogó tűz mellé. Előveszi butykosát, s húz, pár kortyot a jóleső vörösből, mit még Edorlban töltetett „útitárs” gyanánt. Miután megszáradt kissé, ismét felölti mellvértjét, majd a fertályóra leteltével, átbaktat a szomszédos házhoz, s három ökölcsapással „bekopogtat” az ódon ajtón.*