Krakt a legnagyobb gianagi föld alatt élő törpe kolónia

[Alauron]

(Ángus)

- Eredj akkor és mérd meg, hogy elég magas vagy e az óriáshoz. Hogy tudd, azért nem rontottam rá izibe, mert itt voltál velem, és ha észrevett volna téged, meg kellett volna védjelek. Ezen kívül ezt el kell mondanom az enyéjeimnek, mert neked nem biztos hogy elhinnék. Harmadjára pedig, és tán ez a legfontosabb, törp vagyok, nem hülye, és nem állok ki magam egy óriással, csak ha közvetlen fenyegetést jelent olyanokra, akik nem tudják magukat védeni. Azt hiszed, nem utálom ezeket a szörnyeket? Hát dehogynem. De én nem keresem a hősiességet mindenáron. Jellemző rátok emberekre, hogy ha valakit gyűlöltök, rögtön meg is támadjátok, és eldöntitek a kérdést, ez a hamariság is csak neked juthatott eszedbe. Egy törpe felderítő se élne soká, ha rögtön nekimenne az első szörnynek akit meglát, akármilyen hősies. - dohog, és morog, de azért megpróbál megértetni néhány dolgot Kaltal, és kikémlel hogy tiszta-e már az út.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

-Szóval azt hiszed, hogy védelemre szorulok? Tudd meg, hogy nem hiába küldtek engem erre az útra és hogy nekem kellett volna azt a varázstárgyat megkapnom nem neked. Úgy látszik nem vagy tisztában a képességeimmel törp uram. De majd teszek róla, megmutatom, hogy nem hiába vagyok az aki.- mondja Kalt elég mérgesen, lényegében veszekedik.

De még mielőtt tudnál valamit is szólni, amikor kikukkantasz, ő elkezd az ösvényen az óriás irányába futni, és hangosan ordibál.

-Gyere te nagy, tohonya semmirekellő büdös óriás. Itt vagyok harcra készen.- ordítja a gyerek.

Mielőtt észbe kapnál, ő már lámpásának fénye kíséretében el kezd szaladni, az ösvényen, meg se várja válaszodat. A lámpás fénye sokáig elvilágít és a varázslón kívül nem látsz senkit sem, de tudod az óriás ennyi idő alatt nem juthatott ilyen messze, és hogy itt kell lennie valahol a közelben.

[Alauron]

(Ángus)

Ha időben rájön milyen veszélyes dologra is készül Kalt, megpróbálja megakadályozni hogy előbújjon, és halálos veszedelembe sodorja mindkettőjüket.
- Ne menj...
<Milyen ostoba! Most nem kellene hősködnie!>
Ha nem sikerül visszatartania, akkor utánaered az erdőben haladva, hátha őt nem veszi észre a szörny, és a kellő pillanatban előugorhat, hogy megmentse ezt a balekot.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

Ahogy sejtetted az óriás a közelben van és az ütődött varázsló csak hamar meg is találja és provkálja azt. Az erdő mélyéből bukkan elő a szörny és meg áll cimborád előtt.

-Na gyere te nagy monstrum küzdj meg velem!!! Vagy talán félsz tőlem???- provokálja az ellent.

Látod, hogy az óriás megáll egy pillanatra, mintha nagyon meglepődne, aztán látod villogó sárga szemeit amint mérgesen néznek az előtte álló "bogárra". Majd felemeli buzogányát, és megpróbál lesujtani Kaltra.

Ám abban a pillanatban, egy jég pajzs húzódott fel előtte mely ugyan teljesen megsemmisült, ám láthatólag semmilyen sérülést nem okozott Kaltnak.

Te most körülbelül 15-20 lábnyira állsz tőlük. Ők két nagyobb fa között állnak, az ösvényen. Balra igen meredek lejtő, jobbra lankásabb hegyoldal van. A hold sugarai épp hogy megvilágítják a környezetet.

//off ha támadni szeretnél, vagy valami taktikát szeretnél lépni most megteheted. a támadások leírását 6 körig kérem ha támadsz. köszönöm szépen//

[Alauron]

(Ángus)

Pajzs épp nincs nála, és vértet sem visel, hisz ki gondolta volna hogy ma még egy óriásal kell megverekednie, de ez egyáltalán nem tántoríthatja el, hogy immár készen álljon a küzdelemre. Kalt tette eldöntötte a dolgot. A két harcoló mozgását figyelve megpróbál az óriás hátába vagy oldalába kerülni, amilyen gyorsan csak tud.
<Ha észrevesz, nincs meglepetés, de talán Kalt ezt kihasználhatja.>
Ha felé fordul az óriás, ha nem, ő kiront a fák közül, és kalapácsával megpróbál hatalmasat súlytani a szörny lábfejére, hogy rá se tudjon állni.
-Pusztulj! -rikoltja
Ha ellenfele eldől, akkor megkeresi a fejét, hogy minél halálosabb ütést mérhessen rá, ha mégsem, akkor a lehetőség szerint tovább támadja a lábait, hogy ne tudjon talpon maradni.

//Az első támadást ha lehet akkor rohammal szeretném.
Té:36
1.támadás: 36+53 (+x ha roham, vagy egyéb bónusz még ha sikerül meglepni, hátba kerülni, vagy félhátra, stb...) =99+x seb.: 5 (esetleg*2)
2.támadás: 36+99=135 seb.:7
3.támadás: 36+86=122 seb.:5
4.támadás: 36+57=103 seb.:8
5.támadás: 36+24=60 seb: 4
6.támadás(ha még kellene): 36+39= 75 seb.:7 //

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

A szörny mögé tudtál lopakodni. Láthatólag az a varázslóval van éppen elfoglalva, aki víz bilincseket helyezett a monstrum kezére, aki azt pár pillanat múlva szét is tépi, mintha egy madzaggal tette volna ugyan ezt.

1.kör
Amikor az óriás a bilincsekkel küszködik meglátod az alkalmat arra, hogy lesúlyts az óriás lábfejére, és kellemetlen sérülést okozz neki.

2.kör
Eme a csapásodra ellenfeled nem számított és szemmel láthatólag keresi azt a kis "pondrót" aki megmerte ütni. Ekkor látod, hogy Kalt a földre zuhan. Valószínű a kimerültség miatt hiszen eddig is nehezen tűrte a gyaloglást.
Az óriás csak hamar megtalál téged és próbál egy szörnyű erejű csapást bevinni melyet a két fa közül a baloldali gátol meg. Úgy látszik Istened jószívvel veszi, hogy támogatod az együgyű és botor embereket, a felszíni világban.
Ezt a pillanatnyi zűrzavart kihasználva ismét lehetőséget látsz arra, hogy ráverj egyet ellenfeled lábára. Ugyan oda sikerül az ütés, ahol már egyszer bevittél egy találatot. Így az fájdalmában csak ordít miközben te figyelmesen és ügyesen mozogsz az erdő ajnövényzetén kihasználva a hely adottságait. Egyszer lát téged máskor nem. Hiába azóriás lehet hogy erős, de gyorsaságban és fürgeségben még van mit tanulnia.

3.kör
Egy óvatlan mozdulatot tettél és az ellen eltudott találni. Szó szerint felrúgott (8Fp) és a sövény azon részére kerültél amelynek meredek az oldala és kis híján legurultál rajta. Miközben fekszel a földön, az óriás bicegve közeledik feléd, és készül beinni a végső ütést, amikor kalt bele vág egy nagyobb kést a lábába. Ezzel egy idejűleg a bunkó csapása 1 lábbal a fejed mellett csapódik be. Ekkor az óriás kalt felé fordul ám a varázsló már erről is gondoskodott. Egy kissebb tócsát varázsolat az óriás lába alá ami ekkor már befagyott és az megcsúszik rajta és lebukfencezik a meredek lejtőn.

Kalt ismételten összeesik, látszik most már jártányi ereje nem maradt. Az óriás vergődik odalent , hiszen a sűrűn növő erős fák közé beszorult és látszik a karja is eltört elég csúnyán. Neked a rúgás a hasadat és a bordáidat érte de nem törtek el legalább is amennyire meg tudod ítélni.

[Alauron]

(Ángus)

Bár nagyot kapott az óriás lábától, és a szemközti meredek lejtő adta a másikat, mindent megtesz, hogy kihasználja a lehetőséget, amíg az óriás azzal küzd, hogy magára találjon.
<Most!>
- Kadal, erősítsd meg a kő fiának kezében fegyverét, hogy végetvessen egynek népének ellenségei közül, megvédhesse magát, és útitársát ettől a kegyetlen szörnytől! -szólítja istenét, elmélyülten, miközben közelít az óriáshoz. Ha még fekve találja megpróbálja lágyékon, vagy fejen kólintani, ha már felkelt, vagy épp tápászkodik, újra csak a már így is sérült tábat veszi célba.

//A Kadalnak intézett szavak Áldás litániának mondattak el, 3mp 2 körig, ha az isten is akarja.
Támadás: 1.kör 36(+5)+58=99 seb: 8
2.kör 36(+5)+52=93 seb: 4//

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

Imád meghalgattatott, vagy legalább is az óriás nem kelt illetve nem tudott felkelni. Fejszéddel hatalmas csapást mérsz halántékára. Fegyvered mélyen belefúródik áldozatod koponyájába, aki azonnal szörnyethal. Mintha a leghatalmasabb kő gördült volna le a szívedről. Hallottál már az óriásokról és azok félelmetes erejéről, ám álmodban sem merted volna gondolni, hogy a közel jövőben eggyel össze fogsz futni.
Mindenesetre megtetted amit megkövetelt a haza, vagy legalább is amit az ostoba varázsló elintézett neked.

Amint nagy nehezen visszakászálódsz az útra, látod ifjabb utazó társadat amint kimerülten és összegömbölyödve fekszik az úton és úgy alszik, hogy olyat még törpében is ritkán láttál nem hogy még emberben, ezenfelül a nagy ujját szopja. Egész érdekes látvány.

Közben a jelenet után az erdőbe visszatérnek a jól megszokott hangok. Tudod hogy ez csak jót jelent. Minden ismételten nyugodt.

//off elnézésedet kérem, hogy ilyen soká írtam, tudom hogy a szabadság bejelentőben nem erről volt szó, de egy-két váratlan esemény közbe jött és alig tudtam gép közelbe kerülni. Még egyszer elnézést//

[Alauron]

(Ángus)

Fújtatva, idegességtől remegő kézzel néz végig halott ellenfelén, ki tudja megadatik e még valaha neki, hogy ezt tegye? Amint sikerült lecsillapodnia hálásan szívéhez szorítja ékkövesgyűrűjét:
- Köszönöm neked Kadal!
Mivel az erdő elcsendesedik, és az utitársa még alszik, ezért lehuppan mellé, és habár nem biztos hogy egy hatalmas hulla mellett a legjobb pihenni, de most úgy érzi semmi baj nem érheti őket.
<Sosem hittem volna, hogy ez is megeshet velem. Ráadásul itt, és pont most mikor egy olyan ügyben járok amiben fogok. Tán nem azt jelentené ez, hogy Kadal Atyánk jó szemmel nézi az emberbarátoknak tett segítséget? Veled meg mi legyen pajtás? Vinni nem foglak, ugyhogy ha nem éredsz, bizony megrázlak egy kicsit >
Nem siet a keltegetéssel, sok perc is eltelik, mire véggiggondolja a találkozást az óriással.
<Oktondi fiúcska módjára viselkedtél, de aztán veszettül harcoltál, ami egy embertől nem is rossz, bár egy törpétől ez elvárható, mintahogy az is hogy ne legyen túl meggondolatlan, ha már nem csupaszállú ifjonc. No, ideje mozdulni.>
Megrázza Kalt vállát, hogy felkeljen.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: pirkadat
_______________________________________________________________

-Mi az mi az? Mi történt?- riad fel Kalt nem csak látszólag mély álmából.

-Mi történt az óriással? ÁÁÁ... már emlékszem. Megöltem kicsináltam amíg te feküdtél a földön amikor a kezével meglegyintett. Ez az Kalt, jól van, csak így tovább megöltél egy óriást.- beszél saját magához csípőre tett kézzel, mintha csak "fényezni" szeretné magát, vagy legalább is örül annak, hogy (hite szerint) ő végzett ellenfeletekkel.

-Egyébként Gianagban vannak óriások? Vagy legalább is ezen a környéken? Mert én nem tudtam róla. Eléggé meglepett.- néz a hullára elmeredten.

-Messze van még a hegy bejárata? Mert én már nagyon szeretnék lefeküdni és jól kialudna magamat.- kérdezi nagy sóhajtással utitársad.

A reggeli napfénye betéved az erdőbe, és innmáron már az mutatja nektek utatokat, a kolónia bejárata felé. Tudod, már nem sokat kell gyalogolni ahhoz, hogy végre othonodban kinyújtóztathasd elfáradt és sérült végtagjaidat.

[Alauron]

(Ángus)

Elképedve nézi a varázsló önteltségét.
- Igen, gratulálok hozzá, Kalt. Bizony még azt a nagy lyukat a fején is te csináltad? Együtt győztük le, és erről nem vitázom veled. Kicsin múlott, hogy mindketten ottmaradtunk, de azért elismerem hogy jól harcoltál te is. Szedd össze magad, a bánya nincs messze, és hajnalodik. Tényleg nem szokás óriást látni errefelé.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

Pár órányi nagyon éber, gyaloglás után megérkeztetek a főbejárathoz. Kalt arcán látod, hogy mennyire lenyűgözi a roppant hatalmas, különféle fém ötvözetekből készült kapu. Különféle törp hősöket ábrázol amint tárnabeli szörnyekkel hadakoznak.

Érdekes módon itt nem rejtik el jól a törpe tárnákba vezető utat, hiszen nincs rá szükség, mivel itt orkok és egyébb szörnyű teremtmények nem járnak. A kapu régen megdicsőült törpe kovácsok keze munkáját dicséri.

A kapu egy hatalmas szikla tömbbe van beleépítve, amit hatalmas fák takarnak el. Így a kapu bár közelről könnyen felfedezhető, a távolból egyáltalán nem látszik.

10 törpe őr áll a kapu előtt. Mindegyik különösen csillogó páncélt visel ezen felül csodaszép különleges fegyvereket. Mogorva alakok tipikus városőr alkatúak, ám nem nagyon szeretne a törp fia összeveszni velük.

-Mi járatban erre, és ki az a kis gyerek melletted?- kérdezi mély zengő hangnemben egy ősz szakállú és hajú törpe.

-Még hogy kis gyermek. Na mindjárt mutatok én neki valamit.- mondja Kalt ingerülten.

[Alauron]

(Ángus)

Ahogy feltűnnek a bejárat impozáns vonalai nagyot sóhajt.
<Vajon mikor fogom újra látni a Hegyet, ha most elmegyek?>
Az őrnek válaszolva:
- Ángus vagyok, hazafelé jöttem, merthogy itt van az otthonom. Tán nem tudtad? Ő pedig, ahm...megvár engem amíg végzek.
Kalt felé fordul, és szigorú szemekkel korholja egy kicsit:
- Mutasd meg azt hogy milyen jól tudsz hallgatni, Kalt, és ne csinálj semmi ostobaságot. Tartogasd a tudományod máskorra.
Majd újra az őrökhöz fordul:
- Kicsit paprikás a kedve, épp most ütköztünk meg egy óriással. Errefelé! Ki látott már ilyet, ilyen közel? Legyőztük, Kadal segedelmével, és a teste ott hever az út mellett. EZ az ember is kitett magáért a harcban, márcsak ezért megérdemli, hogy békében várhasson meg engem valamelyik kapussszobában, nem gondoljátok? Jobb lenne, ha néhányan szétnéznének a környéken.

//törp nyelv//

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

-Mekkora nagy tah... itt mindenki!!! Egy vendég jelenlétében idegen nyelven beszélni amihez egy életnyi könyörgés is kevés, hogy megtanuljam?- mondja kalt igen-igen ingerülten alig állja meg, hogy ne káronkodjon.

-Na és aztán engem is beengednek? Mert hogy szeretnék már végre valahára leülni és megnyugodni.- kérdez téged miközben közel hajol hozzád.

-Óriások???!!!! Az nem lehet, hogy itt óriások legyenek. Biztos összekeverted egy nagyobb emberrel!!! Hiszen még ifjú vagy. Még az arcodat sem jegyeztem meg látod.- mondja az őr meglepődve de inkább félelmet véltél felfedezni a hangjában és a mondataiban.

Aztán egy pillanatra elfordul a társával egyetemben. Nem halgatózol de annyi szó foszlányt kiveszel a társalgásukból: fenyeget... be...tották volna?

Aggódó tekintelttel néznek rád é társadra. Tudod, hogy normái esetben egy ilyen Kalt féle kirohanásért már széttépték volna ám most higgadtan rá se bagóznak az ifjú emberre.

-Mindketten bemehettek. Itt egy papír lepecsételve, ha valaki is kérdezi hogy ki az az ember melleted és hogy miért engedtük be ezt felmutatjátok neki.- menjetek be és minél hamarabb intézétek el a dolgotokat.

Nagyon meglepődtök még Kalt is. Nem sűrűn látni, ilyen öreg törpöket így megrémülve. Mindenesetre a nagy fémajtó szárnyak kinyílnak. Most sem hallani nyikorgást vagy akármilyen rendellenes zajt. Látszik, hogy jól rendben vannak tartva. A jól megszokott kép tárul fel előtted. A 10-15 láb magas menyezet, és a hosszú folyosó ami a főtárna csarnokba vezet. Mindez végig fáklyával kivilágítva. Egy-két helyen megoldották, hogy a hold illetve napfény is beszökhessen. Minden 10 láb után egy-egy talpig felfegyverzett törp katona áll.

-Istenek az égben! Hát ez hihetetlen.- hallod Kaltot amint csodálkozik.

130-150 lábot is halattok mire elérkeztek a főtárnacsarnokba. Itt előtetek egy mélyszakaék terül el. A szemben lévő részhez tucatnyi kőhíd vezet, mint egy párkány szerűen megoldva. Itt a menyezet is magasabb mint amilyen a folyosó volt. Jobbra és balra is házak és épületek vannak kivésve a sziklákból. Több tucat járat vezet be ezekbe a kivájt házakba, legtöbjük lefelé igyekszik mélyen a föld alá.

-Ezt nem hiszem el! Ez csodálatos törp uram! nézd azt ott és azt meg ott.- mutogat neked kalt mint ha te még ezt a csodálatos látványt még sohasem láttad volna.

[Alauron]

(Ángus)

Kalt kérdésére, miszerint beengedik e, biztatólag ráhunyorog, mintha már minden el lenne rendezve.Aztán tovább beszélget az őrrel.
- Tisztelem a korod, de tudom milyen egy óriás, meg hogy mekkorára is nő egy ember, és ez biztos, hogy ez annál nagyobb volt. Azt hogy hogyan készültök fel a továbbiakra már rátok bízom, tapasztalt főddel bitosan jól cselekszel majd. Köszönöm a papírokat, és hogy kivételt tesztek vele. -utal Kaltra is, részben hogy beengedték, részben, hogy jól viselték a megpróbáltatást.

A tárnák otthonos illata mélyen bekúszik az orrába, a látvány melengeti a szívét ahogy sétálnak. Kalt csodálkozására, és dícséreteire büszkeség tölti el.
- Bizony gyönyörű hely ez, minden itt lakónak a legkedvesebb az otthona. Bár ti vízvarázslók gondolom megértitek a víz összes titkait, az én népem nemcsak érti, de testvéri viszonyban van a sziklákkal, kövekkel. Ezért Ilyen csodálatosak a csarnokaink. Nézz szét jól, és légy te is büszke ra hogy itt vagy, tegyél félre minden rosszkedvet, mert kevésnek lehet bebocsátása ide, ha nem törp az illető. Most elmegyünk a családomhoz, légy illedelmes, tudom hogy jó a modorod. -mosolyog rá.

//Most szolgáltatás váltás miatthetekig nem lesz netem, kb. 3-4 hét múlva visszatérek. Számíts rám, szeretném folytatni. //